Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
16650 22| jövő-menővel szóba állt, hogy jól visz-e az út erre meg amarra; az 16651 16| odaadom nekik, ami kevés pénzt viszek magammal; amit pedig legjobban 16652 6| szíves barátságát Hídvárott viszonozhassa.~– Óh, azt mindenesetre 16653 4| hogy ő is hálával fogja viszonozni e jóakaratot; amiből érthetett 16654 6| pusztai kalandokról, betyárok viszontagságairól, szegény leányok boldogtalan 16655 6| sajátságos ember, kinél viszontagságtól roncsoltabb alakot alig 16656 6| s egészen elmulasztá a viszonti szívesen látást megígérni 16657 23| Engedje kezét megcsókolnom. A viszontlátásig.~Henriette látta őt eltávozni, 16658 10| ismerős úri családok, hogy viszontlátogatásokra bírják, hítták Szebenbe, 16659 5| akarom előmozdítani, hogy viszonyaikat ismerve, érdekelt fél vagyok; 16660 13| hír ama regényes szerelmi viszonyáról egy gazdag pesti tőzsér 16661 2| értett” szöveghez semmiféle viszonyban sem állott.~– Jól van, együgyű 16662 19| megforduljanak kedvünkért a viszonyok, de annyit hittünk elérhetni, 16663 4| Demeter úr nem szólt bele a vitába, tudta jól, hogy ezek sohasem 16664 13| az öreg holta után keserű vitában vannak. A végrendelet ellen, 16665 11| erejét megfeszítve küzdött vítársa ellen, a Fatia Negráról 16666 16| kocsis között az egyetértő vitatkozás afelett, hogy milyen ügyetlenek 16667 4| volt semmi kedve valakivel vitatkozni többé: ily gonoszul még 16668 24| mondani, hogy a sokféleképpen vitatott váltó mégsem hamisított, 16669 13| sohasem volt szükség a gróffal vitázni, mert ő rendesen magamagát 16670 12| rohanj utána; veresd vasra, vitesd a vármegye házához; kiálts 16671 21| akkor aztán legyen valaki vitéz ember, ha a feje fölött 16672 15| emlékezetük.~Milyen nagy vitézek voltak azok, akik ezt az 16673 21| harámbandákról, rejtélyes vitézekről; tán országos perzekútor 16674 15| nem számítá erényei közé a vitézséget. Ő békeszerető, verekedést 16675 4| hajdani atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé a hídvári uradalmat 16676 18| amitől nemzetiszínű lett vitorlavászon pantalonja.~Az erre következő 16677 14| alá, rég elárultak, kötve vittek volna Gyulafehérvárra; de 16678 17| vagyok húgom öccse.~Nem vittem el magammal semmit, mint 16679 10| Clementine-t is magával víve, áthajtott Tőkefalvára; 16680 22| fegyvereseivel rendes csatát vívjon, s azokat kényszerítse veszteséggel 16681 21| ezredének egyik legjobb vívója s legmerészebb daliája volt, 16682 21| bizonyosnak hiszi. Gyakorlott vívók mindjárt tudják, azt, ha 16683 21| minden oldalról körülfogva, vívott egyszerre ellenfelei csoportja 16684 7| rongyosabb, némelyiknek vagy vize nincs, vagy aranya, az nyugszik, 16685 11| vonszolva ki ölében a patak vizéből, addig én levevém a bükkfáról 16686 6| völgyön, néha tengelyig érő vizeken keresztül, hogy Clementine 16687 18| tették; akik, ha kellett, vizeket szabályoztak, ha kellett, 16688 22| vakon követték volna tűzön, vizen keresztül.~A római kapun 16689 5| maradj szépen itthon, rakj vizes kendőt a fejedre, egyébre 16690 7| másodszor, hogy éppen oda a vízesés alá van építve, ami olyan 16691 23| fegyverek, nyugágy s a vizeskorsó az asztalon.~A ház öreg 16692 23| szirmát az asztalon levő vizeskorsóba veté, másikat az ágyat takaró 16693 6| vadászatokat szokott tartani vízimadarakra, vidrákra és farkasokra, 16694 14| amennyi a mérleg két karját vízirányosra emelte.~Mikor aztán mind 16695 7| ilyen furcsa út vezet hozzá vízmeder hosszában, s ahol az elvégződik, 16696 6| ölelkezve, gurulunk lefelé a vízmosás fenekére, ott, amint feltartott 16697 6| mi ketten Lénárddal egy vízmosásos hegyszakadékban foglaltunk 16698 19| milyen forrónak kell lenni a víznek, mikor az ember a málé vagy 16699 22| a molnár a faluba ment a vizsgálat alatt, hogy avatatlanok 16700 22| pandúrok fegyverei.~– Azokat is vizsgáld meg elébb.~Már azoknál nem 16701 1| félre-félre tekintgetve, vizsgálgatta a többiek arcait, vajon 16702 4| inkvizíciót tartott, mint valami vizsgálóbíró. Miből szokott enni, inni 16703 19| úgy tettem le a doktori vizsgát, most itt vagyok e rongyos 16704 22| Éjszaka, mit dolgoztál?~– A víztartón keresztülvezető híd alól 16705 14| iparkodott a barlangot átszelő vízvezetőbe menekülni, hová utánuk csorgott 16706 14| felvettetjük lőporral, a vízvezetőket elromboljuk, s a barlang 16707 9| mondok el belőle.~Volt itt a vlaskucai határban egy gazdag pakulár, 16708 9| Krivádiát látogatni, félretértek Vlaskucára is, hogy az öreg Misule 16709 22| hogy jöttük hírére a Körös völgyéből iparkodni fog minden gyanúfogható 16710 9| mikor a kecskenyájak a mély völgyekbe térnek vissza.~Az ilyen 16711 9| hó letisztul róla. A mély völgyeket patakok járják, miknek menetét 16712 6| tornyot, bástyát, patakot és völgyet – csak a menyasszony szívét 16713 6| volt már; amint egy szűk völgykanyarulatnál a táj kétfelé nyílik, a 16714 6| vannak kötve. Itt minden völgynek megvan a maga rémregénye, 16715 6| s azután hajtanak árkon, völgyön, néha tengelyig érő vizeken 16716 10| hóförgeteg lepi künn, akkor völgytorokba hajtja kecskéit, s hogy 16717 7| lópatkó nyomta jeleket.~A völgyvágány mindig szűkebb, mélyebb 16718 14| amennyit ő maga nyom.~A két vőfély rögtön futott egy nagy fatálért, 16719 14| között volt Onuc és leánya, a vőfélyekkel és nyoszolyóleányokkal. 16720 18| beszél, akinél ma nem „verba volant”, hanem „verba valent”.~– 16721 4| eljegyzés előtt kézbesítsék vőlegénye életírását!~Sipos urat ezúttal 16722 8| oltárhoz, kétségbeesve a vőlegényi házhoz, undorral a közös „ 16723 2| varrva a tengerbe.~– Merte volne-e azt maga megtenni, Margari? – 16724 21| Lúcsia-barlangi pénzverők voltak-e egyúttal a Fatia Negra harámbandája, 16725 4| vállal, aminek igazságos voltáról teljesen meg nincsen belsőleg 16726 11| megsajnáltam. Látszott kínos vonaglásaiból, a görcsös rángatódzásból, 16727 20| magát a kerevetre, s ott vonaglott, mint egy halálos betegséggel 16728 13| mindenéből.~Szilárd ajkai vonaglottak e szóra.~– Képzelheti ön 16729 2| Monte-Cristo szomszédja csinálta a vonalakat a tömlöc padlatán; azt szerette 16730 6| utakon minden mérföldnyi vonalban jön elő négy-öt durván faragott 16731 19| csendesen, alig rezzenve, néhány vonalnyira félretolódott, s akkor azon 16732 22| csapatjai közt az összekötő vonalt az erdőkben portyázó pandúrok 16733 16| Sok ilyen csudálatos vonás van a szegénylegények életében, 16734 20| volt!~Henriette halvány vonásain mindannyiszor ideges rángás 16735 4| soha. Égő szenvedély minden vonásban, a halvány arc sápadt színéhez 16736 19| rajzoló krétával. A kuszált vonásokban is meg lehetne ismerni Henriette 16737 24| ármánnyal, milyen cselszövénnyel vonatott bele, azt uraságod maga 16738 22| tudja, mi történhetett vele? Vonjuk ki a töltést pisztolyaidból. 16739 24| mindenbe beleegyezem, és nem vonom vissza; Henriette-nek és 16740 11| férjéhez, annak alélt tetemét vonszolva ki ölében a patak vizéből, 16741 22| figyelmeztetésnek, és két jó vontcsövű pisztolyából kiszedte a 16742 10| a hegyek rengetegei közé vonuljanak, ahol több napon keresztül 16743 6| nádasokból lármás vadlúdfalkák vonulnak át az égen, melyet a lemenő 16744 10| vendégeiknek, s maguk a hátulsókba vonultak. A bányásztisztnek fiatal 16745 10| Anicával annak hálószobájába vonulva, beszélt vele valamiről, 16746 18| sejteni, ami Margari úrra nagy vonzerőt gyakorol, annak a. bizonyságára, 16747 5| cselédnek; mert a szegény vőt még az inasok is csúfra 16748 9| fölséges innen. Egyfelől a vulkáni hegyláncot látni, másfelől 16749 19| sok volt. Én künn jártam Wittenbergában, Párizsban, éjjel tanultam, 16750 23| általlépje. Egy öreg földbirtokos X-bányáról, kinek itt némi erdőségei 16751 22| az, hogy egy rablólovag a XIX. században egy tökéletesen 16752 24| hogy paripája elragadta, a zablája kettétörött, nem fékezhette 16753 16| feszesre vannak-e csatolva, a zablákon nincs-e törés, a gyeplűk 16754 7| azután lovaikat is megitatja zablán keresztül, megszólal a leányhoz:~– 16755 14| ordítva rohant aranytelt zacskóihoz, az asszonyok sikoltva futottak 16756 14| Onuc jegyével pecsételt zacskókban a másik mérlegre, amennyi 16757 14| szétgurultak a félig szenesült zacskókból. Felrepedezett kezeit aranyai 16758 9| Azzal egy hosszú kecskebőr zacskót vont elő tüszűjéből, melynek 16759 7| vezeté őket, mely az alátolt zainokból kerek, pénz nagyságú darabokat 16760 17| belevegyülni az előadási zajba, végre egy becsületes csizmadiamester, 16761 11| esetre se üssetek vele nagy zajt. Valami újságíró még megénekel, 16762 12| vetni.~A világ minden orvosa zaklatva van miatta.~A pestiek nem 16763 7| kincstárnak.~Ez a vidék itt Zalatnától Verespatakig mind viselős 16764 17| őket visszahozza.~– Hanem zálogban itt hagyják a díszleteiket 16765 4| kizsákmányolni, s uzsora és zálogvétel útján roppant birtokokat 16766 2| rá, mint a márványhölgy Zampában, hogy János elébb jónak 16767 8| meredeken hanyatlik alá, rohanó záporoktul mélyen kimosva; a görgeteg 16768 20| álmából felébred, mikor a záport, a zivatart hallja odakünn 16769 18| hanem befelé, amerre a zára volt. Kalapját felcsapta 16770 21| erdélyi Hunyad, Fehér és Zaránd megyék egyetértésével a 16771 4| még a kulcsot is lehúzta a zárból, hogy otthonlétét ne vegyék 16772 15| kocsihoz visszamegyek; addig is zárd el a faliszekrénybe ezt 16773 10| tartsa előtte titokban, s zárjon ajtót a Fatia Negra előtt. 16774 11| is elmehetek érte. Addig zárkózzál be. Oltsd el a tüzet a kürtő 16775 23| hogy be kellene maga után zárni az ajtókat, nehogy el találván 16776 17| meggondolhatja magát. Az ajtót nem zárom be; de becsületszavát veszem, 16777 14| valami nagy dologért tömlöcbe zártak, elítéltek sok esztendei 16778 1| páholyokon alul esnek, parterre, zártszék közönség, azok rá nézve 16779 6| középett lovagló hős, aki a zászlót tartja kezében?~– Az is 16780 10| amiket a másik jelenléte zavar stb.~Igazat adott neki mindenekben, 16781 19| Gerzson kimagyarázhatatlan zavarában.~Azok pedig egyre kacagtak, 16782 2| aki udvariasan kisegíté zavarából, mondván:~– Van szerencsém 16783 6| erre nem volna érdemes, míg zavarának véget nem vet Hátszegi, 16784 16| Henriette látva az öregúr zavarát, ki a bosszúság és aggodalom 16785 14| eltorzító mellékletei nem zavarják annak gyönyörű összhangzatát; 16786 21| rá eset, hogy a kolerai zavarokban két huszár százakra menő 16787 1| idegenek. Csak Lángainét nem zavarta meg a nagy zaj, ő készült 16788 19| ablakból az árny, s a holdvilág zavartalanul süthetett rajta keresztül.~ 16789 4| bajuszát tépte jobbra-balra, zavarultan feszengett karszékében, 16790 19| ismerte már annak minden zegét-zugát.~Reggelre meglátszott a 16791 21| acél sodronying volt zekéje alatt, s abban a pillanatban 16792 11| nagy veszélyben volnék, ezt zendítsem meg, s ő bármilyen messze 16793 21| két huszár százakra menő zendülő tömeget szétvert; huszonnégy 16794 19| az emeleten.~– Hisz itt zene van!~A fickó nevetett.~– 16795 6| bele kezdtek énekelni a zenébe, Hátszegi abbahagyta a hegedülést; 16796 14| fővel, piros csizmákban, a zeneműszerek kezelői, a csimpolyások, 16797 13| hevenyében.~– Hát – a színházról, zenéről, irodalomról…~– Ahá. A feleségem 16798 14| karzatszerű kőemelvényen zenészek számára van hely csinálva. 16799 19| gyógyítják a beteg bárónét. A zenétől meggyógyulnak az őrültek.~– 16800 23| körül.~A parkban folyvást zengett az oláh dallam.~Az ételeket 16801 23| hallá, hogy ura asszonya zengő lágy hangján valami andalgó 16802 7| rázkódás nélkül a „Domnye Zeut?” (Uram isten!)~– Százszor 16803 24| A szegény nőnek sokkal ziláltabb volt a lelke, mint hogy 16804 7| víz tükrébe nézve, mely ziláltan tüntette vissza délceg alakját. – 16805 2| ember alszik; hideg szélben, zivatarban kapumélyedésekben meghúzni 16806 22| tagja, tán a „nyilas”, a zodiakusi sportsman, untából elhajigál.~ 16807 16| utazás; elég mulatsága volt a zökkenők kerülgetésével, az ostor 16808 16| minden útba eső kátyút, zökkenőt.~Az öregúr elemében volt, 16809 24| atyjukról maradt uradalmakból a zöldhalmit és a ökörvárit átbocsátja.~– 16810 17| a Repülő csizmát vagy a Zöldhátú takácsot adná nekik, aztán 16811 17| megszorulok, koldulok a zöldséges kofáktól levesbe valót; 16812 6| sohasem virít; csak nől, csak zöldül, de nem virít. Hanem azért 16813 25| és álmában, a legkisebb zörejre reszketés fogja el, ha az 16814 11| tüzet a kürtő alatt, s semmi zörgésre ki ne nyisd az ajtót, míg 16815 4| Margarinak semmit!~Valaki zörgetett az ajtón, s kérdezték: itt 16816 19| pitvarajtó be volt zárva, azon zörgetnie kellett.~A lelkész még ébren 16817 16| bárónő ujjait végigfuttatva a zongora elefántcsontjain. – Én azt 16818 4| mert hisz a betegápolás nem zongoralecke.~Az meg volt mindenkinek 16819 3| missz Kleerri, fogjanak a zongoraleckéhez: Henriette mindent elfelejt, 16820 2| még, hogy virtuóz legyen a zongorán, példálózott, hogy bizony 16821 16| hát, hagyjon békét annak a zongorának, úgyis nagyon el van hangolva. 16822 2| kilökette magát halottképpen egy zsákba varrva a tengerbe.~– Merte 16823 7| az öreg Onuc is előjön ki zsákját odakinn a tisztító kemencénél 16824 22| ahol nekitelepedjünk, s a zsákmányul esett proviantot egymással 16825 7| kemencénél átadta.~– Mennyi volt zsákodban? – kérdi tőle a Fatia Negra.~– 16826 7| megtömve valami súlyossal, a zsákon keresztbe fektetve van egy 16827 18| azt hitte, hogy ebből a zsákutcából egy kis erélyes gorombasággal 16828 14| oltárhoz lépett, melynek zsámolyát az üvegtalapzatú „sziget” 16829 14| néhány percig állt némán a zsámolyon, sisakját levéve fejéről, 16830 6| puha ülést egy karszékben, zsámolyt tett a lába alá, s egy lélegzet 16831 2| elaludt; míg aztán a felébredő zsarnok újra felcsengette álmából, 16832 1| szemrehányó tekintetétől az öreg zsarnoknak, mire aztán a missz durcásan 16833 21| holtrészegen, mégsem lopják ki a zsebedből a pénzedet.~Gerzson úr tiltakozott 16834 19| mit ő felveszen nincsenek zsebei.~– Miért hozza ezeket magával?~– 16835 4| mutatta a kaputja belső zsebét, hogy ott van.~– No, azt 16836 22| nyomába vezeti üldözőjét.~Míg zsebkendőjét bal keze és fogai segélyével 16837 4| fölidéztére, letörlé azt tarka zsebkendővel; az ifjú szemei nem könnyeztek, 16838 16| nagyvárosok házfeltörő, zsebmetsző bandái között létezik. Ennek 16839 6| mint a „Párizsi titkok” zsebmetszőinek? Olyan kíváncsi volt meghallani, 16840 16| türelmes volt, hogy még zsebóráját is csak egyetlen egyszer 16841 6| Clementine észrevevé, a zsebpisztolyait is kirakta a szobában az 16842 21| végmondatot kellett Gerzson úrnak zsebre rakni ebben a tárgyban; 16843 19| telemeríté vízzel, s akkor zsemlyéket és kulacsot mind elzárta 16844 21| ezer arannyal, de azt olyan zseniálisan tette, hogy rossz néven 16845 22| s azzal erős szívét is zsibbadás lepte meg. Látta, hogy ez 16846 6| Henriette egész testében valami zsibbadást érzett erre a szóra. Nehéz 16847 22| kicsinálva, uram.~Szilárd zsibbadni érzé idegeit.~– Látod uram, 16848 5| megtagadták izmai; el volt zsibbadva; nem tudott mozdulni, és 16849 23| a felszabadult képzelem zsibbasztó rémlátásai lelke elé tolulni. 16850 16| felakasztották.)~Henriette zsibbatag kedéllyel hallgatá a vén 16851 6| vénre a csaplárné. – Nem zsidóasszony ám ez. A báró felesége, 16852 14| rossz helyen. Magyarországi zsidókra van gyanújok, akik e felől 16853 6| fogták az üres pisztolyt a zsidóra, a zsidó maga is amazokra 16854 18| összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem akart előle kitérni, 16855 22| a kerekekre; elöl hármas zsilip korlátozá a medencében összegyűjtött 16856 22| csöndes volt, csak a malom zsilipjén átrohanó víz zuhogása adott 16857 17| vagy valami régi padlás zsindelyzetét levereti, vagy ha egy ingoványos 16858 4| a lyánka, egy kis fekete zsinórra akasztott kulcsot vonva 16859 7| mutatta apjának az üres zsinórt nyakán.~– Azt okosan tetted – 16860 6| nyomtassam valami itallal azt a zsíros ételt, megvárnak addig ezek 16861 6| azt állítá, hogy csepeg a zsírtól, okvetlen kilel tőle minden 16862 14| fegyveresekhez fordulva, kiálta a zsivajt túlcsengő hangon:~– Siess, 16863 6| Csak nem akarod a nőmet zsiványkalandokkal agyon ijesztgetni?~– Igazad 16864 8| tanítsa; aztán felnőnek zsiványoknak, tudatlanoknak; csak az 16865 22| azt hiszem, hogy a jámbor zsiványt hamarább meg lehet találni 16866 19| pedig a méhek között; az a zsongás ott az ember füle mellett 16867 4| címet. Ennek a fia igen zsugori, fösvény ember volt, kit 16868 19| ahol ez rongyosan hagyta a zsúptetőt, azt zöld venyigével befoldozta 16869 8| véres tajtékot, megtörlé a zsúrlódás okozta sebeket, s biztosítá 16870 14| majd a főváros valamelyik zugában meghúzni magamat, beburkolva 16871 23| a környék legrejtettebb zugait bejárta, azzal az ábránddal, 16872 17| megcsalattatását, s bizonyos zúgás, mozgás, fejek összedugása 16873 6| rohanó patak mélyen hangzó zúgásába vegyül el.~Henriette minden 16874 10| ráismert.~Sziszegést, tompa zúgást hallott maga körül; szétnézett – 16875 20| zivatart hallja odakünn zúgni, hogy én akkor odakünn ülök 16876 23| dúvadak csapása; egy-egy zúgó éjbogár körüldongva kísérte 16877 1| hosszabbítja vele a lármát, a zúgolódás így aztán lassankint elfúl 16878 14| hát nem is mozdulok.~– Ne zúgolódjál, öreg, mindennek eljön az 16879 12| a beteg az orvosok ellen zúgolódott. Ő is segített neki azokat 16880 16| lesz, s ezúttal már nagyon zúgolódtak a kocsissal együtt a sok 16881 14| lobogó alkohol, mint egy égő zuhatag. Veszni kellett mindenkinek 16882 14| beszaggatá; a neutrális nedv zuhatagban tódult a padlatra, s amint 16883 15| a hegyekből kijövő patak zuhatagja mellett; a bérci csermely 16884 7| lett, a patak itt-ott apró zuhatagokat képezett már, miken ugratni 16885 22| malom zsilipjén átrohanó víz zuhogása adott hangot a tájnak, mely 16886 6| mindjárt megvan. Aztán estem, zúzódtam én már, mégis itt vagyok.~–