IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 71 1 72 2 80 1 a 4794 á 40 abba 6 abban 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem | Jókai Mór Árnyképek Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fezejetgrey = Comment text1 1 | VÁNDOROLJATOK KI!~ ~A nagy világon e kivül nincsen 2 1 | Szivet cseréljen az, a ki hazát cserél~ Tompa.~ ~ 3 1 | Vándoroljatok ki... -~ ~Ha a sziv mitsem érez, midőn 4 1 | midőn e szóra gondol, - ha a hazát csak akkor kell szeretni, 5 1 | dicsőség és akkor nem, midőn a honszeretet neve keserv, - 6 1 | honszeretet neve keserv, - ha a távozni készülő nem hall 7 1 | semmit használni többé, - ha a legszentebb remények utolsó 8 1 | vándoroljatok ki.~ ~Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt 9 1 | ugyan őseid vérén zöldül a fű, de amott még gazdagabb; - 10 1 | kilátás van másutt is, s a kik elmultak, azoknak mindegy; 11 1 | gazdagabb valamennyi. S mi az a honszeretet? Lelki gyöngeség, 12 1 | azon ismerős dallamok, mik a mezők virágaival együtt 13 1 | álmaidban mindazok arczai, a kiket szerettél? nem alszol-e 14 1 | száll-e szivedbe büszkeség, ha a multakra gondolsz s nem 15 1 | nem dagad-e önérzettől, ha a jövőre nézesz? s mindezeket 16 1 | magaddal fogod-e vihetni? a délibábos rónákat, az ismerős 17 1 | hajlékot, az édes dallamot, a kedves arczokat, az emléket 18 1 | arczokat, az emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez 19 1 | emléket és a reményt, mely a nemzet éltéhez van kötve? - 20 1 | magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek mindenütt 21 1 | akár van magyar nemzet a világon, akár nincs?~ ~Vándoroljatok 22 1 | el földeiteket akárkinek, a ki legjobb árt ad értük, 23 1 | itt más magyarnak, mint a bolondok, kik szerelmesek 24 1 | bolondok, kik szerelmesek a földbe, s a szegények, kik 25 1 | szerelmesek a földbe, s a szegények, kik kénytelenek 26 1 | hogy itt az idő, melyben a nemzet megoszlattassék, 27 1 | nyugotnak, hogy ne éljen ott, a hol ősei meghaltak s ne 28 1 | meghaltak s ne haljon meg ott, a hol született.~ ~Vándoroljatok 29 1 | született.~ ~Vándoroljatok ki. A ki ebben nem érez egyebet, 30 1 | változását, ki visszatekinthet a határról, a nélkűl, hogy 31 1 | visszatekinthet a határról, a nélkűl, hogy szemei nedvesek 32 1 | szemei nedvesek volnának, a kinek nincs egyéb terhe, 33 1 | terhe, mint az úti podgyász, a kinek nincs kedve bátor 34 1 | bátor arczczal fordulni a borús idő felé s csak a 35 1 | a borús idő felé s csak a napfényt keresi, az boldog 36 1 | fáradni mindig és megtartani a régi szivet mindhalálig!~ ~. ~ ~ 37 1 | el, ha útban lesztek.~ ~A levelek, mikből e koszorú 38 1 | miatt hagyta el az országot, a második egy derék vállalkozó 39 1 | kellemetlenségek miatt túlment a tengeren ex nobili indignatione; 40 1 | ex nobili indignatione; a harmadik példány egy korát 41 1 | sem.~ ~Álljanak itt úgy, a hogy egymás után következnek.~ ~ ~ ~ 42 1, I | vagyunk, az ég mosolyog, a tenger hizelg, az emberek 43 1, I | Arczunkon meg kell látszani a gyásznak, melyet belől viselünk. 44 1, I | különös ellenszenvet látszik a beszélgetés ellen mutatni, 45 1, I | választotta ki, melyek szivemben a hazátóli távolsággal együtt 46 1, I | dolognak találná mindazt, a mi velünk történt, s mig 47 1, I | rajzokkal illustrálta. Ott volt: a majom mint hős, a majom, 48 1, I | volt: a majom mint hős, a majom, mint statusoeconom, 49 1, I | majom, mint statusoeconom, a majom mint versiró, a majom 50 1, I | statusoeconom, a majom mint versiró, a majom a szószéken, a majom 51 1, I | majom mint versiró, a majom a szószéken, a majom mint 52 1, I | versiró, a majom a szószéken, a majom mint emberbarát s 53 1, I | torzalakok, nevetségtárgyává téve a legkedvenczebb uralkodó 54 1, I | férfiak arczképeit, kik iránt a honban vagy külföldön rokonszenvet 55 1, I | s lerajzolja őket nekem a legnagyobb élethűséggel, 56 1, I | élethűséggel, egyedül azt a különbséget téve bennük, 57 1, I | mint egy bajor, s németül a berlini kiejtéssel, s ha 58 1, I | kiejtéssel, s ha olykor a hajós kapitánynyal szóba 59 1, I | tót felsóhajtást, s mig a becsületes angol érzékenyen 60 1, I | érzékenyen szoritja meg kezét, ő a leghamisabb pathoszszal 61 1, I | milyen önkénytelen rájár a szája az édes anyai nyelvre.~ ~ 62 1, I | éles fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő kaczaj csak 63 1, I | mindent sértő kaczaj csak a bánat disharmoniája.~ ~Nem 64 1, I | óráit töltém. Lerajzolám a virágos erkélyt; az ismerős 65 1, I | erkélyt; az ismerős lugost, a rostélyon átlátszó kertet, 66 1, I | átlátszó kertet, mindent, a mit emlékem vissza tudott 67 1, I | adni.~ ~Valami hiányzott a képből s nem tudtam rá jönni, 68 1, I | látása nem adja vissza azt a méla bús benyomást, a mi 69 1, I | azt a méla bús benyomást, a mi felőle lelkemben élt.~ ~ 70 1, I | lelkemben élt.~ ~Ott hagytam a képet cabineomban s nehéz 71 1, I | nehéz szivvel mentem ki a födözetre, s mig szemeim 72 1, I | födözetre, s mig szemeim a változó habokba néztek, 73 1, I | tárgyat. Hasztalan. Nem tudtam a hiányzó vonást kitalálni.~ ~ 74 1, I | csűggedten mentem vissza a cabineba, s a mint a félbe 75 1, I | mentem vissza a cabineba, s a mint a félbe hagyott képet 76 1, I | vissza a cabineba, s a mint a félbe hagyott képet megpillantám, 77 1, I | vonásai ki igazgatták mindazt, a mit én hibásan rajzoltam 78 1, I | mit én hibásan rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi az 79 1, I | rajzoltam s a mit kifeledtem, a mi az egésznek azt a méla 80 1, I | kifeledtem, a mi az egésznek azt a méla bús tekintetet megadá, 81 1, I | megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes kidolgozás tanusitá, 82 1, I | kidolgozás tanusitá, hogy a kinek keze ott járt, kegyelettel 83 1, I | járt, kegyelettel nyúlt a képhez.~ ~Ki mentem Gézát 84 1, I | állt felém, nem látott, a keletre siető felhőkbe bámult, 85 1, I | bámult, szemeiben láttam a könyet, mely ott ragyogott; 86 1, I | gúnyos tréfával viszonzá:~ ~- A physiologia szerint ennek 87 1, I | szerint ennek az az oka, hogy a szemek duczrendszere meggyengült!~ ~- 88 1, I | édes testvérem, itt nem a szemekben, hanem a szivben 89 1, I | itt nem a szemekben, hanem a szivben van a baj!~ ~Nem 90 1, I | szemekben, hanem a szivben van a baj!~ ~Nem érezni! nem érezni! 91 1, I | lehetne. Hijába, az emlékezet a leghosszabb betegség, mert 92 1, I | betegség, mert annak az idő a gyógyszere.~ ~Isten veled; 93 1, I | szeretném, ha azt érezné, a mit én; de azt sem, hogy 94 1, I | számomra egy halk hangja a csendes kegyeletnek, s ha 95 1, I | éghez.~ ~Áldjon az ég, az a boldog, az az elhagyott 96 1, II | notárus uram nem ül együtt a zöld asztalnál. Majd keresek 97 1, II | magamnak olyan országot, a hol megtudják az embert 98 1, II | alispánnak azért, hogy hid legyek a három esztendő mulva utánam 99 1, II | hanem azoknak ott), hogy a ki embernek született, annak 100 1, II | született, annak nem három lépés a világ. Elmegyek Amerikába, 101 1, II | ugyan már feküdt rajta, de a többi még is elég arra, 102 1, II | úr legyek. Minden leszek, a mi akarok. Megveszek egy 103 1, II | talpára mindennap, mint a parancsolat, s majd ha egy 104 1, II | Jancsi hajdúm liberiáját, a mit otthon felejtettem; 105 1, III | Fekszik az egy szabad nép, a mohavkok szomszédságában, 106 1, III | főnemét azonban eddigelő a bivalyok teszik, melyek 107 1, III | legelésznek buja savanáinkon, a nélkül hogy valaki őrizni 108 1, III | kénytelenittetnék őket, a lapályon fölségesen tenyészik 109 1, III | fölségesen tenyészik az indigo s a napfényesebb helyeken igen 110 1, III | sikeres kisérleteket tettem a czukornáddal, s hogy a természet 111 1, III | tettem a czukornáddal, s hogy a természet minden ajándokával 112 1, III | itt levén egyik rakhelye a szomszéd Mohawk fejedelemnek 113 1, III | szomszéd Mohawk fejedelemnek K a m e h a m e h á n a k, ki 114 1, III | Mohawk fejedelemnek K a m e h a m e h á n a k, ki en passant 115 1, III | fejedelemnek K a m e h a m e h á n a k, ki en passant mondva 116 1, III | en passant mondva egyike a legszabadelvűbb férfiaknak 117 1, III | rögtön megérkezendik, mihelyt a folyamot szabályoztatám.~ ~ 118 1, III | anyagi érdekű dolgok, melyek a te költői kedélyedet meg 119 1, III | kedves barátom. Végül hagytam a javát, mely téged is kielégitend.~ ~ 120 1, III | kielégitend.~ ~Itt vagyunk végtére a honban, mely álmainkat valósulni 121 1, III | valósulni látja, itt van a boldog Ikaria, az egyenlőség 122 1, III | rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki számára egyenlően 123 1, III | számára egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek nem 124 1, III | lehet, mert itt még üres a tér (a hol tudniillik a 125 1, III | mert itt még üres a tér (a hol tudniillik a fák ki 126 1, III | a tér (a hol tudniillik a fák ki vannak vágva) az 127 1, III | valláskülönbségek, hol egyenlő joga van a cselédnek a gazdával, az 128 1, III | egyenlő joga van a cselédnek a gazdával, az asszonynak 129 1, III | gazdával, az asszonynak a férfival, mindenki lehet 130 1, III | férfival, mindenki lehet az, a mi akar, teheti azt, a mit 131 1, III | a mi akar, teheti azt, a mit akar, párbajt vihat, 132 1, III | elválhatik, egyszóval itt a szabadság őshazája van, 133 1, III | van, ne érts félre, nem a nyomorult spartai szabadságé, 134 1, III | spartai szabadságé, hol a vének voltak zsarnokai a 135 1, III | a vének voltak zsarnokai a fiataloknak, sem az önző 136 1, III | hol egy nép zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia 137 1, III | zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia szabadságé, hol 138 1, III | franczia szabadságé, hol a nép zsarnoka önmagának, 139 1, III | az angol szabadságé, hol a törvények zsarnokai az egész 140 1, III | vannak zsarnokok, minők a pénz, a tekintélyek, a becsületesség, 141 1, III | zsarnokok, minők a pénz, a tekintélyek, a becsületesség, 142 1, III | minők a pénz, a tekintélyek, a becsületesség, hazafiuság 143 1, III | semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség is el 144 1, III | fensőbbség is el van törülve s a hol a birtoktekintély zsarnokságától 145 1, III | is el van törülve s a hol a birtoktekintély zsarnokságától 146 1, III | birtoktekintély zsarnokságától maga a természet óvja meg az embereket, 147 1, III | nagyszerű nyilatkozványai, a viharok, árvizek s baromfi 148 1, III | pusztitó állatok által hirdetve a kapzsi birtokvágyóknak, 149 1, III | birtokvágyóknak, hogy itt minden a statusé!~ ~Ezúttal ennyit 150 1, III | szinte háborunk ütött ki a szomszéd l e g w a n o k 151 1, III | ütött ki a szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis 152 1, III | szomszéd l e g w a n o k k a l egy internationalis kérdés 153 1, III | alkalmazása következtében a szomszédok kukoricza-telepitvényeiről 154 1, III | akartam fővárosukat, azonban a fenforgó viszály mégis diplomatiai 155 1, III | kiegyenlittetett.~ ~Légy boldog, - a mi azt teszi, hogy siess 156 1, IV | Washington. 184-~ ~Túl vagyunk a tengeren, s olyanformán 157 1, IV | otthon feledett tárgy: - a sziv.~ ~Sokat irhatnék azon 158 1, IV | törülné belőlük.~ ~Engem a boldogság érzete is bánt.~ ~ 159 1, IV | fogadnak bennünket; atyámat a tisztelet legőszintébb jeleivel 160 1, IV | férfiai, s felderitésűnkre a legelőkelőbb salonok nyitják 161 1, IV | élvezeteik minden kútforrásait, a nők részvéte, a férfiak 162 1, IV | kútforrásait, a nők részvéte, a férfiak biztatásai egy perczig 163 1, IV | hagynak el bennünket.~ ~És ez a legkeserűbb érzés, mikor 164 1, IV | mindenki sajnál bennünket, még a természet is, mindenki iparkodik 165 1, IV | iparkodik velünk feledtetni azt, a mit feledni nem lehet.~ ~ 166 1, IV | jóllétet látunk köröskörül. A munkás boldogul, a szegény 167 1, IV | köröskörül. A munkás boldogul, a szegény ápoltatik, a népkifejlődésnek 168 1, IV | boldogul, a szegény ápoltatik, a népkifejlődésnek semmi akadály 169 1, IV | mellett nincsen ezer koldus, a nemzetek testvérként laknak 170 1, IV | volna, hazájának nevezi a földet, melyen megtelepült 171 1, IV | magát, vagy épen gyűlöli azt a hazát, melyet elhagyott, 172 1, IV | ha elsülyedve látná azt a földet, melyen született, 173 1, IV | melyen született, megáldaná a tengert, mely azt elnyelé. 174 1, IV | elnyelé. Miért hogy egyedül a magyar nem találja fel sehol 175 1, IV | annak sorsát, ki otthon a börtön levegőjét szivja.~ ~ 176 1, IV | annak értelme, ha találkozol a hazában szenvedőkkel, kik 177 1, IV | nélkülöznek, kiknek napi küzdelme a nyomor, keserv, a bujdosás, 178 1, IV | küzdelme a nyomor, keserv, a bujdosás, mond meg neki, 179 1, IV | mond meg neki, hogy túl a tengereken élnek náluk szerencsétlenebbek, 180 1, IV | áldásai között őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak 181 1, IV | titkolnom mindenki előtt. A körülem élő világban senki 182 1, IV | még kinosabb alakoskodást: a világ csodálja a rómait, 183 1, IV | alakoskodást: a világ csodálja a rómait, ki karját égeté 184 1, IV | égetik ki, de hasztalan, mert a sziv ismét újra kinő.~ ~ 185 1, IV | kényelemmel élhetett volna a fővárosban, atyám e helyett 186 1, IV | Neki terhére van mind az, a mi őt örülni kényszeriti, 187 1, IV | örülni kényszeriti, fut a tisztelkedők elől. Magam 188 1, IV | kik azt megérdemlik: mint a hogy fáj szeretnem azokat, 189 1, IV | hogy fáj szeretnem azokat, a kiket nem szabad.~ ~Érts 190 1, V | quantumban nem ittam, sem a fürdőért annyit nem fizettem, 191 1, V | kezdtek énekelni, hanem a legtöbbnek a torkába belefagyott 192 1, V | énekelni, hanem a legtöbbnek a torkába belefagyott a hang, 193 1, V | legtöbbnek a torkába belefagyott a hang, s az egypár, a ki 194 1, V | belefagyott a hang, s az egypár, a ki még győzte magát pálinkával, 195 1, V | visszafelé, pedig oly sűrű volt a köd, hogy az ember a hajó 196 1, V | volt a köd, hogy az ember a hajó egyik végéről a másikra 197 1, V | ember a hajó egyik végéről a másikra sem látott s bele 198 1, V | s bele telt két óra, mig a kikötőből kivergődtünk, 199 1, V | kikötőből kivergődtünk, mialatt a sok lótófutó matróz szinte 200 1, V | szinte elütötte az embert a lábáról, taszigálva hosszú 201 1, V | taszigálva hosszú csáklyákkal a hajókat, a miknek neki mentünk, 202 1, V | hosszú csáklyákkal a hajókat, a miknek neki mentünk, s iszonyúan 203 1, V | legkisebb tekintet nélkül a publikumra. Az idő criminalis 204 1, V | Az idő criminalis volt, a ködöt harapni lehetett, 205 1, V | akkor eső lett belőle, s a kinek még a bőre száraz 206 1, V | lett belőle, s a kinek még a bőre száraz volt, azt is 207 1, V | gondoskodtam Hamburgban, a mit tanácsoltak, szabattam 208 1, V | térden felül. Vettem dohányt a mennyivel a gőzkatlant is 209 1, V | Vettem dohányt a mennyivel a gőzkatlant is be lehetett 210 1, V | két tajték pípám tettem a zsebembe. Egy vizmentes 211 1, V | oldalamon, abban voltak a váltóim, meg az ajánlóleveleim, 212 1, V | pálinka, melyhez képest a vitriol még savó sem lehet.~ ~ 213 1, V | vitriol még savó sem lehet.~ ~A sok kényes bőrű népség letakarodott 214 1, V | letakarodott lassankint az eső elől a födözet alá; magam csak 215 1, V | nem maradt egyéb úrféle a födözeten, mint én és a 216 1, V | a födözeten, mint én és a kapitány: már csak lemegyek 217 1, V | gondolni, hogy én vagyok a kapitány s ő megy el. Kivertem 218 1, V | kapitány s ő megy el. Kivertem a pipámat s befeküdtem a kabinba, 219 1, V | Kivertem a pipámat s befeküdtem a kabinba, Jancsinak meghagytam, 220 1, V | hogy hol vagyunk már.~ ~A tengeren: felelt ő laconice.~ ~ 221 1, V | véghetlenül unva magamat, most már a kapitány sem volt oda fenn, 222 1, V | oda fenn, az eső szakadt, a kapitány helyén egy szép 223 1, V | mentem hozzá conversálni s a mint meg akartam czirógatni 224 1, V | mint meg akartam czirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet, 225 1, V | czirógatni a fejét, úgy bekapta a kezemet, alig tudtam kijönni 226 1, V | indultam, hogy majd benézek a fedezet alá, ott tán találok 227 1, V | rám egyszerre tizenkettő, a mint beléptem.~ ~Mindjárt, 228 1, V | is mit félteni, hogy ez a gyöngy athmosphera ki ne 229 1, V | athmosphera ki ne szaladjon innen, a mi kétszáz átázott köpönyeg, 230 1, V | szerencsésen conglomerálódott.~ ~A ki ezt kiállja, az a viz 231 1, V | A ki ezt kiállja, az a viz alatt sem fúl meg.~ ~ 232 1, V | hölgyet látok fetrengeni, a kin és gyötrelem legiszonyúbb 233 1, V | s akármit adtak be neki a mellette ülő asszonyok, 234 1, V | még roszabbul lett tőle; a hideg izzadság verte az 235 1, V | arczát, kapaszkodott ide oda a legborzasztóbb halálfélelem 236 1, V | épen boszantani látszék a hölgy jajgatása, mások azonban 237 1, V | ijedséggel léptem oda, nincs ezen a hajón orvos? kérdem aggodalommal.~ ~ 238 1, V | segiteni? kérdém.~ ~Rögtön a mint száraz földet érünk. -~ ~ 239 1, V | Az orvos vállat vonitott, a férj osztotta a kártyát, 240 1, V | vonitott, a férj osztotta a kártyát, a hölgy nehéz nyögését 241 1, V | férj osztotta a kártyát, a hölgy nehéz nyögését néha 242 1, V | tetejében ültem volna; mint azt a kinlódást láttam; beültem 243 1, V | kinlódást láttam; beültem a kabinba s valahányszor el 244 1, V | hozzám egy egy sikoltás a födözet alól. -~ ~Hány órája 245 1, V | mig száraz földet érünk.~ ~A következő éjjel nagyon roszul 246 1, V | éjjel nagyon roszul aludtam, a szél valami lyukat talált, 247 1, V | keresztül bedúdolt hozzám, a hajókötelek szüntelen verték 248 1, V | hajókötelek szüntelen verték a zapfenstreichot, a kátránybűzt 249 1, V | verték a zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst 250 1, V | zapfenstreichot, a kátránybűzt még a dohányfűst sem birta előlni, 251 1, V | dohányfűst sem birta előlni, s ha a hajó egyik oldaláról a másikra 252 1, V | ha a hajó egyik oldaláról a másikra fordult, mindig 253 1, V | gondoltam, hogy kiesett a világ feneke.~ ~Másnap, 254 1, V | ráadásul. E percztől fogva a becsületes ember az én contómra 255 1, V | nagy büszkén mondá: itt a capitalis.~ ~Hát értünk 256 1, V | Mindenhez, én az vagyok a mi akarok: ha kell müvészet, 257 1, V | vagy énekes, akár súgó: a mire szükség van; értek 258 1, V | mire szükség van; értek a festészet minden nemeihez, 259 1, V | festészet minden nemeihez, a daguerreotypon kezdve a 260 1, V | a daguerreotypon kezdve a csizmatisztitásig. Nekem 261 1, V | csizmatisztitásig. Nekem egyenlő feladat a philosophiából praelegálni, 262 1, V | bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is adom, meg is 263 1, V | megvegyem. Én tudok mindent, a mit Bosco tudott, bort töltök 264 1, V | töltök üres pohárból, értek a gymnasticához, járok a kezemen, 265 1, V | értek a gymnasticához, járok a kezemen, árboczokat balancirólok 266 1, V | árboczokat balancirólok a fogamon, kilencz golyót 267 1, V | kilencz golyót hajigálok a levegőbe és tartok humoristicus 268 1, V | humoristicus felolvasásokat. Én a kézi mesterségektől sem 269 1, V | pixiseket, s úgy megvarrom a kaputot mint akárki más. 270 1, V | szakad, találok vendéglőst, a kihez beszegődöm, esztendő 271 1, V | magam nyitok korcsmát, tudom a frankfurti virslit késziteni 272 1, V | Amerikába; nekem tele pénzzel a zsebem, még sem tudok aludni, 273 1, V | valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem kér semmit, 274 1, V | benne jár, hogy nekem és a többi utazóknak jó kedvet 275 1, V | ágában sem lehet, hogy az a bunda még valaha az enyém 276 1, V | folytonosan tartott rajta a tengeri betegség, soha egy 277 1, V | nem hallatszik-e keresztűl a szél zúgásán az a velőkig 278 1, V | keresztűl a szél zúgásán az a velőkig ható nyögés. Nyolczadnap 279 1, V | esett, hogy nem hallottam a vékony deszka falon át nyavalygása 280 1, V | Friczczel az én németemmel a födözeten, mint a részeg 281 1, V | németemmel a födözeten, mint a részeg emberek, én ő rajta 282 1, V | emberek, én ő rajta nevettem, a mint egyik hajókötéltől 283 1, V | mint egyik hajókötéltől a másikig ugrált, ő pedig 284 1, V | pedig Jancsin nevetett, a ki négy kéz láb mászott 285 1, V | legjobban nevettünk, jön fel a lépcsőkön két matróz valami 286 1, V | szót sem szóltak, letették a karfa mellé.~ ~Mi az? kérdém 287 1, V | az? kérdém kiváncsian.~ ~A matróz végig nézett rajtam, 288 1, V | azzal félpofájába igazitva a rágott dohánycsomót, phlegmatice 289 1, V | phlegmatice monda:~ ~Az a nő, a ki az éjjel tengeri 290 1, V | phlegmatice monda:~ ~Az a nő, a ki az éjjel tengeri betegségben 291 1, V | tudtam mozdulni helyemből, a matróz letérdelt a holttest 292 1, V | helyemből, a matróz letérdelt a holttest mellé, s egy vastag 293 1, V | vastag tűvel hozzá varta a halott arczát a lepedőhöz, 294 1, V | hozzá varta a halott arczát a lepedőhöz, hajós szokás 295 1, V | lepedőhöz, hajós szokás szerint, a másik egy tizenkét fontos 296 1, V | tizenkét fontos ágyúgolyót vart a lábaihoz, s azzal megfogták 297 1, V | két felűl s belóditották a tengerbe.~ ~Majd utána ugrottam 298 1, V | csupán engem lepett meg a gondolkozás, nem birtam 299 1, V | nem birtam elfeledni azt a látványt, mint csapott össze 300 1, V | mint csapott össze fölötte a viz, s még csak jel sem 301 1, V | melyről sirját megismerjék, a hol megsirassák; a kik egy 302 1, V | megismerjék, a hol megsirassák; a kik egy hét előtt elbucsúztak 303 1, V | elbucsúztak tőle, kik ott álltak a parton, könyező szemekkel 304 1, V | érte, mikor már ő testével a tengerfenék csodaférgeit 305 1, V | gondolat; nem akarom, hogy a tengeren temessenek el.~ ~ 306 1, V | temessenek el.~ ~Már ekkor a sik tengeren voltunk.~ ~ 307 1, V | tengeren voltunk.~ ~Öcsém a mennyország szép dolog, 308 1, V | mennyország szép dolog, a tenger is szép látmány, 309 1, V | tenger is szép látmány, de a föld még is legsolidabb 310 1, V | láthatáron semmi sincs azon a faalkotmányon kivül, mely 311 1, V | az embert el nem nyelte a czápa, vagy a vizbe nem 312 1, V | nem nyelte a czápa, vagy a vizbe nem fult, hanem valami 313 1, V | ablakokat beszegezik, hogy a viz be ne jőjön rajta, világosita 314 1, V | voltam készen, épen csak a kávémat akartam meginni, 315 1, V | meginni, az asztal előttem, a csésze a kezemben, midőn 316 1, V | asztal előttem, a csésze a kezemben, midőn egyszerre 317 1, V | csap valami az ajtómra, én a forró kávét a nyakamba öntöm 318 1, V | ajtómra, én a forró kávét a nyakamba öntöm s az asztal 319 1, V | adá, hogy benne vagyunk a viharban.~ ~No most itt 320 1, V | magamban, mikor láttam, hogy a szobám pádimentomáról egyenesen 321 1, V | pádimentomáról egyenesen a stukaturjára esem fel, s 322 1, V | s ütődöm, verődöm mind a négy falához, mint egy csaptatóba 323 1, V | egér.~ ~Oda kinn orditott a vihar, a habok keresztűl 324 1, V | Oda kinn orditott a vihar, a habok keresztűl csapkodtak 325 1, V | habok keresztűl csapkodtak a hajón, a kapitány káromkodott, 326 1, V | keresztűl csapkodtak a hajón, a kapitány káromkodott, az 327 1, V | asszonyok jajgattak, s e mellett a hajó úgy ropogott, mintha 328 1, V | eresztékeiből; erre felfordult velem a világ, a fejem szédülni 329 1, V | felfordult velem a világ, a fejem szédülni kezdett, 330 1, V | fejem szédülni kezdett, a gyomromban mintha malomkövek 331 1, V | lételt, idáig csak nevettem a tengeri betegséget, de most 332 1, V | egy darab fa, megfogtam a kezemmel a függő ágyamat 333 1, V | fa, megfogtam a kezemmel a függő ágyamat s beleharapva 334 1, V | s beleharapva eláldottam a világot olyan czifrán, hogy 335 1, V | könyörgött, ne ingereljem a szenteket, mert bizonyára 336 1, V | elorditja valaki magát oda lenn a hajó fenekén: Lyuk! s rémséges 337 1, V | kiáltás egyik fedezetről a másikra, lyuk, lyuk! az 338 1, V | hangváltozatain az ijedelemnek.~ ~Én a milyen fél deliriumban ott 339 1, V | nem képzeltem egyebet erre a szóra, minthogy a hajó árbocza 340 1, V | egyebet erre a szóra, minthogy a hajó árbocza kilyukaztotta 341 1, V | Az Istenért, ki innen, a hajó feneke lyukat kapott, 342 1, V | négy lábnyira van benne a viz. -~ ~Bizony bánom is 343 1, V | az egyik lyukon, fúrjanak a fenekén másikat, s azon 344 1, V | Munkára minden ember! A szivattyúhoz! -~ ~De hisz 345 1, V | szivattyúhoz! -~ ~De hisz azt a vizet mind megihatod, a 346 1, V | a vizet mind megihatod, a mit én kiszivattyúzok, gondolám 347 1, V | magamban s fekve maradtam.~ ~A betegség azonban mindig 348 1, V | nagyobb erőt vett rajtam, s a kinok dühöngése után bekövetkezett 349 1, V | dühöngése után bekövetkezett a haláltóli félelem.~ ~E kint 350 1, V | nem lehet nálánál nagyobb; a test és lélek egymással 351 1, V | lélek egymással versenyez a szenvedésben, s egyik a 352 1, V | a szenvedésben, s egyik a másikat gyötri, százszor 353 1, V | százszor keresztülesik a halálon s megint újra kezdi. 354 1, V | kezdi. Maga előtt látja a legnagyobb irtózatokat, 355 1, V | lövést hallottam dördülni, a segélylövéseket, melyek 356 1, V | melyek után az ágyukat a tengerbe hányták s erre 357 1, V | tengerbe hányták s erre az a gondolat támadt bennem, 358 1, V | támadt bennem, hogy most a lőporos hordókra senki sem 359 1, V | kinyitottam ajtómat s kibuktam a födözetre. A szél menten 360 1, V | s kibuktam a födözetre. A szél menten lekapta a sipkámat 361 1, V | födözetre. A szél menten lekapta a sipkámat s elvitte nem tudom 362 1, V | elvitte nem tudom hová. A födözeten dolgozott, a ki 363 1, V | A födözeten dolgozott, a ki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket 364 1, V | a ki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket vagdalták 365 1, V | Két árboczot már kitört a vihar, a harmadik hol jobbra, 366 1, V | árboczot már kitört a vihar, a harmadik hol jobbra, hol 367 1, V | hol balra csapott hegyével a habokba, a kapitány ott 368 1, V | csapott hegyével a habokba, a kapitány ott állt az árboczban 369 1, V | árboczban fogódzva, mellette a newfoundlandi, a födözet 370 1, V | mellette a newfoundlandi, a födözet telve volt jajgató 371 1, V | állapotban voltak mint én. A toronymagas hullám, majd 372 1, V | toronymagas hullám, majd a felhőkig tolt bennünket, 373 1, V | bennünket, majd lehajitott a tenger mélységes fenekére: 374 1, V | fenekére: végre láttam, hogy a mentő csónakokat kezdik 375 1, V | leoldozgatni s abban hagyják a szivattyúzást.~ ~Tehát a 376 1, V | a szivattyúzást.~ ~Tehát a hajó el fog sülyedni.~ ~ 377 1, V | Egyszerre tódult minden ember a csónakok felé, kiki ölében 378 1, V | felé, kiki ölében vitte, a mit féltett, a mit szeretett, 379 1, V | ölében vitte, a mit féltett, a mit szeretett, némelyik 380 1, V | egy egy nagy ládát, melyet a többiek belehajtottak a 381 1, V | a többiek belehajtottak a vizbe, más alélt nejét, 382 1, V | ott feküdtem tehetlenül a karzat mellett, Jancsit 383 1, V | az oda ugrott hivásomra s a köpönyegemet megszabaditá, 384 1, V | irtózatos hullám tulcsapott a hajón s engemet fölkapva 385 1, V | fölkapva keresztül dobott a karfán bele a tengerbe.~ ~ 386 1, V | keresztül dobott a karfán bele a tengerbe.~ ~Ez volt aztán 387 1, V | tengerbe.~ ~Ez volt aztán az a fürdő, a mit nem recommendálnak 388 1, V | Ez volt aztán az a fürdő, a mit nem recommendálnak az 389 1, V | az egész nép között s ez a valaki volt a newfoundlandi 390 1, V | között s ez a valaki volt a newfoundlandi kutya. Utánam 391 1, V | fölemelve iszonyú torkában a viz szinére, kiúszott velem 392 1, V | velem azon csónakig, melybe a kapitány szállott.~ ~Ő volt 393 1, V | szállott.~ ~Ő volt az utolsó, a ki elhagyta a hajót; a mint 394 1, V | az utolsó, a ki elhagyta a hajót; a mint félig meddig 395 1, V | a ki elhagyta a hajót; a mint félig meddig magamhoz 396 1, V | ingadozott az elhagyott hajó a viz fölött, azután egyszerre 397 1, V | körülcsapta az örvény s a hajó elbukott, helyét a 398 1, V | a hajó elbukott, helyét a tengerfenékről feljövő buborék 399 1, V | tengerfenékről feljövő buborék s a födözetről fönmaradt málhakötegek 400 1, V | tömege jelelé csupán.~ ~A megmenekült csónakokat azonban 401 1, V | csónakokat azonban szétzavarta a vihar. Egy közülök túl levén 402 1, V | málhával terhelve, melytől a kivándorlók makacsul nem 403 1, V | három napig hányódtunk a tengeren, mig egy utánunk 404 1, V | bizonyos, hogy ki akartak dobni a hajóból, mint beteget, de 405 1, V | hajóból, mint beteget, de a kapitány nem engedte.~ ~ 406 1, V | hogy Jancsit elcsapom, a miért ott hagyott; másik 407 1, V | miszerint tudasd mindazokkal, a kik utánam akarnak vándorolni, 408 1, V | vándorolni, hogy előbb nézzék meg a komáromi kalendáriumból, 409 1, V | olyan könnyen megláthatja a más világot, mint az új 410 1, VI | onnan.~ ~Jó napot pajtás.~ ~A mult levelemet azon végzém, 411 1, VI | engedd, hogy elől kezdjem, a dolgot.~ ~Megérkezvén New-Yorkba, 412 1, VI | minden málhám odaveszett a tengerbe, az antik gombos 413 1, VI | gombos diszmentémet kivéve, a mit Jancsi, mikor minden 414 1, VI | felöltött magára, szerencsémre a váltóim mindig velem voltak 415 1, VI | váltóim mindig velem voltak a táskámban, azokat tehát 416 1, VI | garniban foglaltam helyet, a hol az ember table d’hote-nál 417 1, VI | az első harangszóra, mely a vellás reggelit jelenté 418 1, VI | vellás reggelit jelenté a közös étterembe. Az egész 419 1, VI | étterembe. Az egész sokaság a kandalló tüze körül volt 420 1, VI | egyik lehúzta csizmáit s a talpait fölrakta a kandalló 421 1, VI | csizmáit s a talpait fölrakta a kandalló rácsára, a másik 422 1, VI | fölrakta a kandalló rácsára, a másik szétvetette lábait 423 1, VI | háttal melegedett nála, a harmadik köpködött jobbra 424 1, VI | köpködött jobbra balra, a mi alkalmat adott a negyediknek 425 1, VI | balra, a mi alkalmat adott a negyediknek és ötödiknek 426 1, VI | lábaikat, kettő három neki állt a falaknak s egy darab szénnel 427 1, VI | is, egyik sem fogadta el, a minél sokkal jobban boszontott 428 1, VI | hogy akármennyit figyeltem a beszédjökre, úgy hadartak, 429 1, VI | úgy össze vissza nyelték a szót, hogy daczára két évi 430 1, VI | valamelyikhez szóltam, úgy, a hogy én tanultam angolul 431 1, VI | éhség most rá fanyalitott. A harmadszori csengetésre 432 1, VI | egyszerre felugrott valamennyi a kandallótól s rohant az 433 1, VI | kandallótól s rohant az asztalhoz, a nélkül, hogy nekem valaki 434 1, VI | álmélkodással vettem észre, hogy a ki minő tálat elfoghatott, 435 1, VI | magát, egyik jól lakott a cáviarral, másik a kocsonyával, 436 1, VI | lakott a cáviarral, másik a kocsonyával, némelyik a 437 1, VI | a kocsonyával, némelyik a hurkák által boldogult, 438 1, VI | meg valami hideg sós hal, a minek a javát kiválogatta 439 1, VI | valami hideg sós hal, a minek a javát kiválogatta más.~ ~ 440 1, VI | Evés alatt kiki csak a körmeit használta, evés 441 1, VI | szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre, úgy hogy a lábai 442 1, VI | ki a székekre, úgy hogy a lábai a székkarján lógtak 443 1, VI | székekre, úgy hogy a lábai a székkarján lógtak alá, mindenki 444 1, VI | lógtak alá, mindenki elkezdte a vellákkal előbb nagy hangosan 445 1, VI | vellákkal előbb nagy hangosan a fogait piszkálni, azután 446 1, VI | fogait piszkálni, azután meg a körmeit.~ ~Gondolhatod, 447 1, VI | Gondolhatod, hogy ezt a mulatságot már nem vártam 448 1, VI | vártam végig.~ ~Felmentem a szobámba, s előhivatva a 449 1, VI | a szobámba, s előhivatva a pinczért, megparancsoltam, 450 1, VI | kérdém megtekintve azt a gömbölyü hús darabot, mely 451 1, VI | látszott, hogy tán elbődül, ha a vellát bele szúrom.~ ~Ez 452 1, VI | Ez beafsteak! felelt a pinczér.~ ~Jól van, hanem 453 1, VI | pinczér.~ ~Jól van, hanem én a hust csak sülve szeretem, 454 1, VI | vissza, süttesd meg. Hát a bor hol van?~ ~Erre elém 455 1, VI | orvosságos üveget.~ ~Hát itt a bort talán a patikában árulják, 456 1, VI | Hát itt a bort talán a patikában árulják, minden 457 1, VI | Nálunk lehetett volna ez a bor 12 váltókrajczár, itt 458 1, VI | organismusu embernél nagy rubrika a gyomor, a ki tehát utánam 459 1, VI | embernél nagy rubrika a gyomor, a ki tehát utánam akar jőni, 460 1, VI | akar jőni, előbb szokjék el a szegényes magyar eledelektől, 461 1, VI | Az nap mindjárt rábiztam a kijáró legényre, hogy keressen 462 1, VI | szobából állót, meg egy inast, a ki ételt hordani, ruhát 463 1, VI | Egy óra alatt készen volt a commissióval, a sietség 464 1, VI | készen volt a commissióval, a sietség ellen itt nincs 465 1, VI | ellen itt nincs panasz.~ ~A szobák és hely leirása után 466 1, VI | után megvoltam elégedve a talált szállással s rögtön 467 1, VI | rögtön felpénzt adtam rá.~ ~A legény targonczára rakta 468 1, VI | emeletben fogok én itt lakni?~ ~A legény azt felelte: a melyikben 469 1, VI | A legény azt felelte: a melyikben tetszeni fog. -~ ~ 470 1, VI | Nem értettem.~ ~De hát a szállás árára nézve mindegy, 471 1, VI | Az természetes. -~ ~A legény hivására azután előjött 472 1, VI | hivására azután előjött a kulcsárné s miután megtudta, 473 1, VI | megtudta, hogy én vagyok, a ki a szállást fölvettem, 474 1, VI | megtudta, hogy én vagyok, a ki a szállást fölvettem, maga 475 1, VI | megmutogatja szobáimat. Legelőbb is a földszinten fölnyitott egy 476 1, VI | kereskedő, nekem nem kell a bolt. -~ ~Együtt jár a szállással. - 477 1, VI | kell a bolt. -~ ~Együtt jár a szállással. - Lőn a felelet. -~ ~ 478 1, VI | jár a szállással. - Lőn a felelet. -~ ~No hát isten 479 1, VI | No hát isten neki, csak a többi legyen alkalmatos.~ ~ 480 1, VI | többi legyen alkalmatos.~ ~A boltból egy facsiga lépcső 481 1, VI | kérdtem, hogy honnan nyílik a többi?~ ~A kulcsárné ismét 482 1, VI | honnan nyílik a többi?~ ~A kulcsárné ismét egy csigalépcsőhöz 483 1, VI | csigalépcsőhöz vezetett, mely a második emeletbe vitt föl.~ ~ 484 1, VI | föl.~ ~Hát ez micsoda? tán a másik szobám meg a második 485 1, VI | tán a másik szobám meg a második emeletben van, és 486 1, VI | második emeletben van, és a harmadik a harmadikban, 487 1, VI | emeletben van, és a harmadik a harmadikban, negyedik a 488 1, VI | a harmadikban, negyedik a negyedikben.~ ~Ugy volt, 489 1, VI | negyedikben.~ ~Ugy volt, a szobák mind egymás tetejében 490 1, VI | következtek, az ötödik szoba a padláson nézett ki.~ ~Ez 491 1, VI | magyarázá ciceroném, földszint a bolt, első emeletben a salon, 492 1, VI | földszint a bolt, első emeletben a salon, másodikban az ebédlő, 493 1, VI | másodikban az ebédlő, harmadikban a hálószoba, padláson a cselédszoba, 494 1, VI | harmadikban a hálószoba, padláson a cselédszoba, ez igy legkényelmesebb.~ ~ 495 1, VI | Tehát ha az egyik szobámból a másikba akarok menni, huszonkét 496 1, VI | ezután következett.~ ~Jött a megrendelt inas, egy nagy 497 1, VI | kinálás nélkül, egyik lábát a másikra tette, szivarát 498 1, VI | másikra tette, szivarát a szája végébe nyomta s elkezdtünk 499 1, VI | meg, s azután megmondta a szabott dijat, melyen alul 500 1, VI | kik közül az egyik fizet, a másik dolgozik, de mindketten 501 1, VI | Harmadnap vasárnap volt. A legény délelőtt elvégezte 502 1, VI | szükségem, az én inasom nem jön, a csengetyühuzót is összetéptem, 503 1, VI | egészen felindulva rohanok fel a lépcsőkön, benyitok a szobájába, 504 1, VI | fel a lépcsőkön, benyitok a szobájába, s csakugyan egy 505 1, VI | zavarni.~ ~Az én legényem a theát töltögette a csészékbe.~ ~ 506 1, VI | legényem a theát töltögette a csészékbe.~ ~Hát kend nem 507 1, VI | orditék reá, reszketve a méreg miatt. -~ ~Az felesleges 508 1, VI | csinált, hogy elfutott bele a méreg, kikaptam a számból 509 1, VI | elfutott bele a méreg, kikaptam a számból a pipaszárat s kettőt 510 1, VI | méreg, kikaptam a számból a pipaszárat s kettőt hármat 511 1, VI | hármat olyat raktam vele a ficzkó nyaka közé, hogy 512 1, VI | közé, hogy csakugy porzott a liberiája.~ ~Nesze semmirevaló! 513 1, VI | te megtanitottál engemet a te szokásodra, majd megtanitalak 514 1, VI | bevágtam rá az ajtót s lementem a szobámba.~ ~Még ki sem fujhattam 515 1, VI | nyájasan tudtomra adja, hogy a városnegyed békebirája igen 516 1, VI | rögtön vele mentem, bérkocsin a békebiró lakára hajtattunk, 517 1, VI | czimeim igen is vannak, itt a passusom.~ ~A biró most 518 1, VI | vannak, itt a passusom.~ ~A biró most még kevésbbé tudta, 519 1, VI | önbiráskodás itt tilos, viszonzá a biró, e rendkivüliségért 520 1, VI | legalább kényszeritse ön ezt a ficzkót, hogy kövessen meg! -~ ~ 521 1, VI | szóltam többet, kifizettem a 25 dollárt, még 25-öt téve 522 1, VI | maradok tovább olyan helyen, a hol az ember egy qualifieatióban 523 1, VI | egy qualifieatióban van a cselédjével.~ ~Épen apropos 524 1, VI | agyonölelt s leült mellém.~ ~A kaputtól kezdve a mellényig 525 1, VI | mellém.~ ~A kaputtól kezdve a mellényig minden öltözete 526 1, VI | mikor megakart menteni, a galléromat megragadva, azt 527 1, VI | is benne vagyok, s csak a csónakban vette észre, hogy 528 1, VI | csónakban vette észre, hogy üres a köpönyeg. Azt azután haragjában 529 1, VI | köpönyeg. Azt azután haragjában a vizbe hajitotta, elnyelte 530 1, VI | épitett, statusokat alapitott, a mint ön az itt fekvő levelekből 531 1, VI | egy csomó levelet nyomott a markomba, miket citoyen 532 1, VI | képzelem magamnak azokat a nagyszerü városokat, mik 533 1, VI | itt oly hirtelen támadnak a földből, mint nálatok a 534 1, VI | a földből, mint nálatok a vakandturás, a pompás erdőket, 535 1, VI | mint nálatok a vakandturás, a pompás erdőket, mikben csupa 536 1, VI | az ember s ha megszurja a fa oldalát, tej folyik belőle.~ ~ 537 1, VI | Nem sokára utban leszek, a hely nem igen lehet messze, 538 1, VI | Mehetnék ugyan Uj-Telepre is, a hova az öreg Széki vonult, 539 1, VI | akarok olyan helyre menni, a hol magyar embert lelek, 540 1, VI | bizok olyan vállalathoz, a mibe magam fajta ember kap. 541 1, VI | fajta ember kap. Lám ez a németbe oltott franczia 542 1, VI | franczia tegnapelőtt teszi le a lábát az üres földre s ma 543 1, VII | Rózához.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~A ki azt hiszi, hogy Amerika 544 1, VII | hol munka nélkül terem a kenyér, az itt keserüen 545 1, VII | emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát is nyomról 546 1, VII | nem jöhet.~ ~Én szeretem a munkát, mert elfoglalja 547 1, VII | teljesitem, mikben otthon a cselédek is válogatni szoktak.~ ~ 548 1, VII | szakában tartunk, mikor a legsürgősebb mezei munka 549 1, VII | főzök, edényeket takaritok, a szobákat tisztogatom, a 550 1, VII | a szobákat tisztogatom, a veteményeskertet mivelem, 551 1, VII | veteményeskertet mivelem, fejem a teheneket, öltönyöket varrok, 552 1, VII | kimángorlom, s ha látnál aratáskor a mezőn dolgozni, felgyürt 553 1, VII | karjaim barnára égetve a naptól, nem ismernél reám.~ ~ 554 1, VII | nekik, mig egy holdföldet, a hol semmi erdő nincsen, 555 1, VII | fonniok köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek; 556 1, VII | vadászni járnak; itt egyébiránt a házi állatok is ugy elvadulnak, 557 1, VII | kell rájok.~ ~Atyám maga is a legkeményebb munkákat teljesitve, 558 1, VII | szoktat engem mindazokhoz; a műtét sikerül: a mint megkeményednek 559 1, VII | mindazokhoz; a műtét sikerül: a mint megkeményednek kezeim, 560 1, VII | növényzet az, költöi remeklése a természetnek; fák, miket 561 1, VII | colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal 562 1, VII | mintha e vándormadár túl a tengeren mindazt elfecsegné 563 1, VII | alig látott ritkaság.~ ~Oh a cserébe adott mosoly őszinte 564 1, VII | ezer szóra, ezer tárgyra, a mit el nem feledek soha, 565 1, VIII | többet beszéljek egyszerre.~ ~A dátumról láthatod, hogy 566 1, VIII | láthatod, hogy nem erről a világról irok.~ ~A mappán 567 1, VIII | erről a világról irok.~ ~A mappán ne keress, mert a 568 1, VIII | A mappán ne keress, mert a hol én vagyok, oda okos 569 1, VIII | okos ember nem jár.~ ~Ha ez a levelem hozzád jut, az csak 570 1, VIII | levelem hozzád jut, az csak a csodálatos isteni gondviselés 571 1, VIII | valamennyi világrészen, a honnan még a folyóviz sem 572 1, VIII | világrészen, a honnan még a folyóviz sem megy ki.~ ~ 573 1, VIII | bennünket elfogadni, sőt a statusához legközelebb esendő 574 1, VIII | E készség szeget ütött a fejembe.~ ~Hogy egy statusfő 575 1, VIII | comitivául szolgálni, ezt még az a nagy tisztelet sem motiválhatta, 576 1, VIII | oly helyeken keresztül, a hol még vadember sem lakik.~ ~ 577 1, VIII | eljutottunk az utolsó városba, a hol patronusunkat feltalálandók 578 1, VIII | valánk.~ ~Ez egy olyan város, a hova csak kaucsuk gyüjtéskor 579 1, VIII | gyüjtéskor szokott kijárni a kereskedő nép, egy pár hónapi 580 1, VIII | őrzeni valójok lehet, miután a házak igen czélszerüen nélkülöznek 581 1, VIII | ablakot.~ ~Szerencsénkre a szomszéd telepitvényen keresztüljöttünkben 582 1, VIII | állitotta, hogy lesz ott minden, a hova mi megyünk, mégis jónak 583 1, VIII | Jancsi, ha ott ezrével vannak a bivalyok és egész ménesek 584 1, VIII | határozók el, hogy én elindulok a középsőn, Jancsi balra, 585 1, VIII | Jancsi balra, Friczi jobbra, a város tulsó végén megint 586 1, VIII | megettünk és ittunk mindent, a mit magunkkal hoztunk, s 587 1, VIII | triumphussal jelenti Friczi, hogy a citoyen a város végén jőn.~ ~ 588 1, VIII | jelenti Friczi, hogy a citoyen a város végén jőn.~ ~Nosza 589 1, VIII | gálába csapni, előszedtem a prémes mentémet s iparkodtam 590 1, VIII | kellőleg üdvözölhessem, s a mint kiállok nagy prosopopoeával 591 1, VIII | szamarat, melyen csak amugy a szőrén ülve lötyögött egy 592 1, VIII | ismerve, képe fekete, mint a kiről nyolczszor lehámlott 593 1, VIII | egy spárgából font sapka, a hátán egy puska, az övében 594 1, VIII | sem volt piszkosabb mint a másik, egy hosszu póznát 595 1, VIII | egy hosszu póznát viselt, a mivel a szamár fejét innen 596 1, VIII | hosszu póznát viselt, a mivel a szamár fejét innen onnan 597 1, VIII | fordulva; Jancsi tedd el a mentémet! A citoyen meglátva 598 1, VIII | Jancsi tedd el a mentémet! A citoyen meglátva bennünket, 599 1, VIII | oda akart szamaragolni, de a nemes állat szabad hajlamai 600 1, VIII | érzetében, neki vitte őt a keritésnek s annak neki 601 1, VIII | neki fenve, kényszerité a lovagot lemaradni a hátáról 602 1, VIII | kényszerité a lovagot lemaradni a hátáról s gyalog tenni meg 603 1, VIII | hátáról s gyalog tenni meg a további utat. -~ ~Ah! ti 604 1, VIII | ti már itt vagytok, szólt a citoyen kezét nyujtva felénk 605 1, VIII | szó megtartása egy neme a privát rabszolgaságnak és 606 1, VIII | privát rabszolgaságnak és mi a rabszolgaságot nem türjük.~ ~ 607 1, VIII | charakteres ember megtartja a szavát! -~ ~Erre ő szent 608 1, VIII | meggyőződéssel viszonzá: „és a charakter egy neme a privat 609 1, VIII | és a charakter egy neme a privat zsarnokságnak, melyet 610 1, VIII | gyakorol, mely korlátolja a szabad akaratot, és mi semmi 611 1, VIII | korlátolást nem szivelünk!~ ~A mint látod, ezek szeretetreméltó 612 1, VIII | Barátom! olyan statusban, a hol utak nincsenek, hasznos 613 1, VIII | nincsenek, hasznos állat a szamár, citoyen Kurcz vigan 614 1, VIII | megálljatok, szent föld, a melyre léptek, vetközzétek 615 1, VIII | melyre léptek, vetközzétek le a régi embert, midőn csizmáitok 616 1, VIII | borult s meg akarta csókolni a földet, hanem az annyira 617 1, VIII | akkorra, halasztatni, mikor a legközelebbi ereszkedőnél 618 1, VIII | legközelebbi ereszkedőnél a sárban megcsuszamlva, orrán 619 1, VIII | megcsuszamlva, orrán száján ért le a lejtő aljába.~ ~No most 620 1, VIII | most merre megyünk? kérdem a citoyentől, aggodalmasan 621 1, VIII | aggodalmasan tekintve körül a mindig sürübbé változó rengetegben; 622 1, VIII | vállamra, mondván:~ ~Ez a szüz természet, melynek 623 1, VIII | kell adni szaporán, mondék, a statusnak nem használ a 624 1, VIII | a statusnak nem használ a természet hajadonsága. -~ ~ 625 1, VIII | Önnek igaza lehet, szólt a citoyen helybenhagyólag, 626 1, VIII | hogy sok másra nem gondolt a citoyen.~ ~Egész óra hosszat 627 1, VIII | oly bozótokon keresztül, a hol kertészkéssel kellett 628 1, VIII | hasoncsuszva jutottunk ki a tömkelegből, folyvást mulattatva 629 1, VIII | hasogatni kellett, nem is szólva a musquitokról, melyeknek 630 1, VIII | athmosphaera, egy külön neme a levegőbeli ingredientiáknak.~ ~ 631 1, VIII | Akadtunk helyekre, hol a szüz természet olyan mocsárokat 632 1, VIII | mikben nyakig járták lovaink a vizet, bőszültté téve a 633 1, VIII | a vizet, bőszültté téve a pióczák, kigyók és sajgató 634 1, VIII | millióitól; egy tehenem beledült a sárba, azt ott szemem láttára 635 1, VIII | olyan meredekre, melyen a lovainkat csak ugy birtuk 636 1, VIII | vissza forditott galylyal a farkaikra.~ ~Már itt nem 637 1, VIII | Messze megyünk-e még, kérdém a citoyentől; minden lovunk 638 1, VIII | voltunk csigázva ugy, mint a ki várat ostromolt.~ ~Attól 639 1, VIII | ostromolt.~ ~Attól függ, felelt a citoyen, ha be akarunk-e 640 1, VIII | akarunk-e még ma vergődni a fővárosba, vagy statiot 641 1, VIII | az igért helyre.~ ~Tudod, a mit az ember ohajt, arról 642 1, VIII | rendesen másképen ütnek ki a valóságban; én is nyári 643 1, VIII | ernyős, sátoros ereszszel, a milyeneket sokszor láttam 644 1, VIII | no épen ilyen nem volt az a valóságban: hanem két faágas 645 1, VIII | két faágas volt leverve a földbe, s azon egy szarufa 646 1, VIII | voltak támogatva.~ ~Nálunk a pásztorok és csőszök szoktak 647 1, VIII | tövissel, ez volt az ajtó.~ ~Ez a pavillon nagyon egyszerü, 648 1, VIII | nagyon egyszerü, mondám a citoyennek. -~ ~És czélszerü! 649 1, VIII | És czélszerü! felele ő. A legnagyobb zivatar el nem 650 1, VIII | legnagyobb zivatar el nem hordja, a földingás le nem dönti, 651 1, VIII | földingás le nem dönti, a villám soha bele nem üt, 652 1, VIII | alatt ismét megszárad. -~ ~A marhákat hozzákötöttük a 653 1, VIII | A marhákat hozzákötöttük a fákhoz s magunk befeküdtünk 654 1, VIII | fákhoz s magunk befeküdtünk a pavillonba.~ ~Kérlek benneteket, 655 1, VIII | Kérlek benneteket, szólt a citoyen, vigyázzatok ott 656 1, VIII | födél alatt, hát ha ezt a kastélyt nekem ajándékozod! -~ ~ 657 1, VIII | kastélyt nekem ajándékozod! -~ ~A citoyen nevetett, biztositva, 658 1, VIII | nevetett, biztositva, hogy itt a csörgőkigyó oly megszokott 659 1, VIII | házi állat, mint nálunk a patkány, nem kellemetes, 660 1, VIII | rakás száraz fát, s távol a kunyhótól tüzet raktunk, 661 1, VIII | gondolat volt. Mert itt a milyen forró a nap, olyan 662 1, VIII | Mert itt a milyen forró a nap, olyan hideg az éjszaka, 663 1, VIII | minden marhánkat megeszik a vadak, miknek fertelmes 664 1, VIII | távolban magunk körül, mig a vampyrok oly közel repkedtek 665 1, VIII | repkedtek füleinkhez, hogy a susogásaikat lehetett hallani.~ ~ 666 1, VIII | philosophi nyugalommal horkoltak a pavillonban.~ ~Alig szürkült, 667 1, VIII | szalonnát piritott, melyet a citoyen oly jeles dolognak 668 1, VIII | népével megismertetendő.~ ~A mint látni kezdtünk, mentünk 669 1, VIII | tovább.~ ~Én aggódva kérdezém a citoyentől, ha nincsenek-e 670 1, VIII | állapotban látna meg.~ ~A citoyen dicsőült arczczal 671 1, VIII | felelt, itt nem ismertetnek a nemzetiségek, itt nincs 672 1, VIII | magyar, nincs franczia, a népek testvérek mind. -~ ~ 673 1, VIII | egymással? -~ ~Még most mindenki a saját nyelvén kénytelen 674 1, VIII | kénytelen beszélni, szólt a citoyen felsohajtva, s ez 675 1, VIII | értünk, melynek partján a város épült, még ezt akkor 676 1, VIII | ezt akkor nem láthattuk.~ ~A kérdéses folyam minden száz 677 1, VIII | oly sebesen nyargalt, hogy a kövecset nem lehetett bele 678 1, VIII | Barátom, mondék, ezen a folyamon sok szabályozni 679 1, VIII | sok szabályozni való lesz, a mig gőzhajók járhatnak rajta.~ ~ 680 1, VIII | Most rögtön meglátjuk a várost, szólt végre mihelyt 681 1, VIII | volna is, mind oda irányozám a mutatott tájra, melynek 682 1, VIII | Ez Ikaria! - szólt a citoyen az exaltatio gyönyörteljes 683 1, VIII | ilyen residentiának tanya a neve, nem város.~ ~Még egy 684 1, VIII | Annyit hallottam beszélni a délczeg indus hölgyek szépségeiről, 685 1, VIII | szemeik tüzéről, azokról a csodálatos szokatlan bájakról, 686 1, VIII | szokatlan bájakról, miket a költők oly csábitó szépen 687 1, VIII | megkér egyet.~ ~Megköszöntem. A mint közel értünk a citoyen 688 1, VIII | Megköszöntem. A mint közel értünk a citoyen hajlékához, ő mellém 689 1, VIII | jön ő, hitvesem, Urakatna, a természet vadgyermeke. És 690 1, VIII | egyetlen darabból állott a szeretetreméltó teremtésnek, 691 1, VIII | s piros kacskaringókkal, a minők csak egy indus herczegasszonyt 692 1, VIII | kicsiny beesett szemek, a legszeretetreméltóbb befelé 693 1, VIII | elbájoló száj egyik fültől a másikig, melynek alsó ajka 694 1, VIII | keresztül szurva, minőt a lud orrán szoktak keresztül 695 1, VIII | keresztül dugni, hogy ne ehesse a vetést.~ ~A szeretetreméltó 696 1, VIII | hogy ne ehesse a vetést.~ ~A szeretetreméltó hölgy meglátva 697 1, VIII | bennünket, elbámult ránk, s a helyett hogy férje nyakába 698 1, VIII | megérem, hogy belém szeret.~ ~A citoyennek elébb egy párt 699 1, VIII | citoyennek elébb egy párt a nyaka közé kellett huzni 700 1, VIII | nyaka közé kellett huzni a póznával, hogy észrevétesse 701 1, VIII | hogy észrevétesse magát a szeretett hitessel, ki akkor 702 1, VIII | ki akkor aztán leszállt a tehénről s szépen megcsókolta 703 1, VIII | tehénről s szépen megcsókolta a lábát.~ ~No mert, ha a képét 704 1, VIII | megcsókolta a lábát.~ ~No mert, ha a képét csókolta volna meg, 705 1, VIII | bizonyosan kiszurta volna a szemét azzal a plajbászszal, 706 1, VIII | kiszurta volna a szemét azzal a plajbászszal, a mi az orrába 707 1, VIII | szemét azzal a plajbászszal, a mi az orrába volt dugva. -~ ~ 708 1, VIII | Együl egyig! biztosita a derék férfiu.~ ~Ez nap a 709 1, VIII | a derék férfiu.~ ~Ez nap a citoyen vendégei voltunk. 710 1, VIII | marokkal, hogy majd kiugrottak a szemei belé; Jancsi az első 711 1, VIII | falatnál sirva fakadt s kiment a házból, az én gyomrom is 712 1, VIII | van itt egy üres ház, mely a státusé, azt megvehetem 713 1, VIII | között kérdezém, hogy jutott a státus ehez a gunyhóhoz?~ ~ 714 1, VIII | hogy jutott a státus ehez a gunyhóhoz?~ ~Hát az a család, 715 1, VIII | ehez a gunyhóhoz?~ ~Hát az a család, a mely benne lakott, 716 1, VIII | gunyhóhoz?~ ~Hát az a család, a mely benne lakott, a napokban 717 1, VIII | család, a mely benne lakott, a napokban kihalt belőle sárgalázban. -~ ~ 718 1, VIII | az ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája, bele mennék-e 719 1, VIII | szerencsét kivánt s ott hagyott a Kanahán kellő közepében.~ ~ 720 1, VIII | közepében.~ ~Öcsém, mindaz, a mit Robinsonról regélnek, 721 1, VIII | nem azzal akadsz itt meg, a mi nincs, hanem azzal a 722 1, VIII | a mi nincs, hanem azzal a mi van. Kapsz földet, de 723 1, VIII | napszámban dolgozik, de otthon a viczispán sem kap akkora 724 1, VIII | diurnumot.~ ~Két három citoyen a szomszéd tanyákról megalázta 725 1, VIII | pedig ott jött be rajta, a hol akart.~ ~Magammal persze 726 1, VIII | hogy minek tengerbe hordani a vizet? minek következtében 727 1, VIII | visszamehettem volna oda, a honnan jöttem, ha egyike 728 1, VIII | honnan jöttem, ha egyike a szomszéd genieknek, (mert 729 1, VIII | mert mi mind geniek vagyunk a kik itt egy csomóban lakunk), 730 1, VIII | küszködik, hogy mint lehetne a világról kipusztitani a 731 1, VIII | a világról kipusztitani a pénzt s az embereket rávenni, 732 1, VIII | van szántani, vethetni; a meggazdagodásról hegedült 733 1, VIII | Dávid, megköszönöm ha itt a paradicsomban éhen meg nem 734 1, VIII | azok az egész bivalcsordák, a mik itt legelnek? ő elvitt 735 1, VIII | mondék, gyerünk közelebb.~ ~A mint azonban e szép állatok 736 1, VIII | bevették magukat egy mocsárba, a hova nem követhettük őket. -~ ~ 737 1, VIII | öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat? kérdém, mikor 738 1, VIII | mikor halálra kifáradtunk a nyargalásban.~ ~Senki sem, 739 1, VIII | Senki sem, viszonzá ő, ezek a státus gulyái.~ ~Következett 740 1, VIII | ember elővett egy bogyót, a minek a leve előbb piros, 741 1, VIII | elővett egy bogyót, a minek a leve előbb piros, azután 742 1, VIII | az indigo nem cserje, s a szárát használják, nem a 743 1, VIII | a szárát használják, nem a gyümölcsét;~ ~Az ember elbámult.~ ~ 744 1, VIII | elbámult.~ ~No még csak a czukornádat óhajtottam látni; 745 1, VIII | hanem végre fölfedezte a telepitvényt, egy egész 746 1, VIII | nevettemben.~ ~Talán ismered ezt a faját a czukornádnak? kérdé 747 1, VIII | Talán ismered ezt a faját a czukornádnak? kérdé tőlem 748 1, VIII | napságtól fogva nem megyek a citoyenhez tanácsot kérni.~ ~ 749 1, VIII | gépeken calculál, mikkel a holdba lehet fölrepülni, 750 1, VIII | annál egy száraz malom, a min a málét megőröljük, 751 1, VIII | egy száraz malom, a min a málét megőröljük, vagy pamphleteket 752 1, VIII | ismét jobb szeretném, ha a szunyogokat tudná rávenni, 753 1, VIII | Engemet magasra becsűl; a mióta a czukornádjára ismertem, 754 1, VIII | magasra becsűl; a mióta a czukornádjára ismertem, 755 1, VIII | magamat olyan országban, a hol magam vagyok a legokosabb 756 1, VIII | országban, a hol magam vagyok a legokosabb ember; én ehez 757 1, VIII | Ikariában is csak ugy terem a föld, ha az ember szánt-vet 758 1, VIII | melyet felbirtam szántani a nélkül, hogy egy fordulóban 759 1, VIII | többször beleszakadt volna a szántóvas a sok mindenféle 760 1, VIII | beleszakadt volna a szántóvas a sok mindenféle gyökérbe, 761 1, VIII | ott terem majd valami, ha a status madarai ki nem eszik 762 1, VIII | status madarai ki nem eszik a vetést, vagy a szüz természet 763 1, VIII | nem eszik a vetést, vagy a szüz természet virágos kertet 764 1, VIII | nem csudálkoznám rajta, ha a buzavetésem helyén spanyolnádat 765 1, VIII | hasznát sem tudom venni.~ ~Ezt a fiut mindennap uj meg uj 766 1, VIII | küldhetem száz lépésnyire a háztól, rögtön visszaszalad, 767 1, VIII | üldözőbe.~ ~Eleinte csak a tigrisektől és csörgőkigyóktól 768 1, VIII | csörgőkigyóktól ijedezett, most már a bagolyfejü pille is bekergeti 769 1, VIII | bagolyfejü pille is bekergeti a házba, s ha valami madarat 770 1, VIII | megkóstol s azoktól aztán majd a kórság töri ki, vagy megszagol 771 1, VIII | orra, mint egy tülök.~ ~A multkor kiküldtem a partra 772 1, VIII | tülök.~ ~A multkor kiküldtem a partra halászni, egyszer 773 1, VIII | egy lapos kősziklára, s a mint ott halásznék, egyszerre 774 1, VIII | négy lába volt és száz fog a torkában, alig tudtam előle 775 1, VIII | akkor magam meheték aztán a korsóval a vizre.~ ~Öcsém, 776 1, VIII | meheték aztán a korsóval a vizre.~ ~Öcsém, mi itt állandó 777 1, VIII | vagyunk téve. Bot nélkül a szobából ki sem léphetek, 778 1, VIII | szobából ki sem léphetek, s a házam elé ki nem lehet ülnöm 779 1, VIII | tövissel körülrakni, mert a mint lemegy a nap, előjönnek 780 1, VIII | körülrakni, mert a mint lemegy a nap, előjönnek az ikariai 781 1, VIII | az ikariai autochtonok, a mindenféle szinü és szagu 782 1, VIII | s egész éjjel orditanak a házam körül, minden órában 783 1, VIII | fiatal üszőmet kikötöttem a fűre legelni; egyszer Jancsi 784 1, VIII | csak, micsoda állat lett a bornyuból; oda megyek, hát 785 1, VIII | bornyuból; oda megyek, hát a bornyum helyén egy roppant 786 1, VIII | volt, mint egy gerendely, a mint elnyelte a bornyumat, 787 1, VIII | gerendely, a mint elnyelte a bornyumat, a kötél kilógott 788 1, VIII | mint elnyelte a bornyumat, a kötél kilógott a szájából, 789 1, VIII | bornyumat, a kötél kilógott a szájából, melynél fogva 790 1, VIII | szájából, melynél fogva az a fához volt megkötve, s ott 791 1, VIII | volt megkötve, s ott hevert a kötélen csüggve, a jóllakás 792 1, VIII | hevert a kötélen csüggve, a jóllakás miatt tehetetlenül. 793 1, VIII | jóllakás miatt tehetetlenül. A bornyu árában aztán confiscáltam 794 1, VIII | este magam hajtottam fel a padlásra. Egy éjjel nagy 795 1, VIII | hogy nézze meg, mi bántja a tyukokat, ő persze azt felelte, 796 1, VIII | tyukomnak el volt rágva a feje, a vérüket kiszivta 797 1, VIII | tyukomnak el volt rágva a feje, a vérüket kiszivta valami 798 1, VIII | felé nagy tombolást hallok a lovaim között, magam fölkelek, 799 1, VIII | kapálóztak, nyeritettek, a bőrük reszketett s kötőfékeiket 800 1, VIII | Végre vissza akarok menni a hajlékomba, hát az ajtóm 801 1, VIII | feküdni mint egy tinó.~ ~A derék állat nyugodtan hasalt 802 1, VIII | keresztben, farkával veregetve a földet s hosszu nyelvével 803 1, VIII | körülnyalogatva pofáját. Jancsi a padlásra bujt el ijedtében 804 1, VIII | ijedtében s én kiszorultam a házból, miután a fenevad 805 1, VIII | kiszorultam a házból, miután a fenevad épen az ajtóm előtt 806 1, VIII | tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre, kifesziték egy 807 1, VIII | gerendát az akol hátuljából s a házam háta mögé kerültem 808 1, VIII | kerültem szép csendesen, a tigris szerencsémre nem 809 1, VIII | benyultam az ablakon, s a puskámat, mely a falnak 810 1, VIII | ablakon, s a puskámat, mely a falnak volt támasztva, kivettem.~ ~ 811 1, VIII | egy lövéssel leteritsem a fenevadat.~ ~A mint észrevett, 812 1, VIII | leteritsem a fenevadat.~ ~A mint észrevett, egyszerre 813 1, VIII | morgással lehajolt első lábaival a földre, eltátott torkából 814 1, VIII | azt ketté nem harapta, mig a puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~ 815 1, VIII | puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~A tigrissel még csak elkészülnék, 816 1, VIII | de mit csináljak azzal a millió bogárral, miket a 817 1, VIII | a millió bogárral, miket a szüz természet az emberek 818 1, VIII | ki nem birtam pusztulni a scorpióból és scolopendrumból, 819 1, VIII | maringoingnek hinak, ez hosszu mint a czérnaszál és szőrös s ha 820 1, VIII | szőrös s ha éjjel az embernek a bőre alá befurja magát, 821 1, VIII | magát, megdühödik tőle.~ ~A csimaz Europában a gyalogsághoz 822 1, VIII | tőle.~ ~A csimaz Europában a gyalogsághoz tartozik, itt 823 1, VIII | leülsz vacsorálni, eloltja a mécsedet s keresztülrágja 824 1, VIII | mécsedet s keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~A szú egész 825 1, VIII | keresztülrágja a szunyoghálót.~ ~A szú egész éjjel őröl a ház 826 1, VIII | A szú egész éjjel őröl a ház oldalában, s ha valami 827 1, VIII | meghagysz este, reggelre megeszi a hangya.~ ~Mielőtt éjjel 828 1, VIII | kigyót látok ottan aludni, a legmérgesebb fajából a cobra 829 1, VIII | a legmérgesebb fajából a cobra capellának; szerencsémre 830 1, VIII | hogy ott jöhet az be ide a faházba hol akar.~ ~Másnap 831 1, VIII | Jancsival végeztünk mindent, a hogy a Csallóközben szokás 832 1, VIII | végeztünk mindent, a hogy a Csallóközben szokás vert 833 1, VIII | Egy hét alatt készen volt a házunk.~ ~Otthon a béresek 834 1, VIII | volt a házunk.~ ~Otthon a béresek laktak ilyenben, 835 1, VIII | itten ez palota, melynek a szomszédok csodájára járnak, 836 1, VIII | állat.~ ~Még most élve irok a paradicsomból, nem tudom 837 1, VIII | paradicsomból, nem tudom a legközelebbi levelemet nem 838 1, VIII | legközelebbi levelemet nem a mennyországból fogom-e datálni?~ ~ 839 1, IX | elvbarátaihoz.~ ~Barátim!~ ~A siker, melyet elveink aratnak, 840 1, IX | bámulatra való épitész.~ ~A mióta ide jött, egész prairieket 841 1, IX | termékenynyé, reformálta a gazdászatot, uj tulajdonságait 842 1, IX | kereskedelmi szereknek, többek közt a czukornádnak, mely eddigelé 843 1, IX | ismerteté meg velem, mely azt a proletariusokra nézve is 844 1, IX | itt van, egymásra épitvén a legczélszerübb alakzatu 845 1, IX | köztünk szólván, - ő, mint a szépnemnek különös tisztelője, 846 1, IX | reménylem megelőzhetendni, hogy a derék férfiut legközelebb, 847 1, IX | király leányával K i n g a t a r a - U r u r u t h 848 1, IX | király leányával K i n g a t a r a - U r u r u t h kisasszonynyal 849 1, IX | leányával K i n g a t a r a - U r u r u t h kisasszonynyal 850 1, X | ért.~ ~Este felé, midőn a közteremben családunk minden 851 1, X | tagja együtt volt, az aratók a mezőről tértek vissza, s 852 1, X | Egyszerre ugrottunk fel, atyám a kandalló mellől, testvérem 853 1, X | sietett az ajtót feltárni s mi a belépőben Hurday Lászlóra 854 1, X | némán megrázta kezét, s a mit oly régen nem láttam 855 1, X | szemében, mosolygott, s a mit soha nem láttam, könyezett.~ ~ 856 1, X | könyezett.~ ~Akárki lett legyen a távol hazából, egy idegen! 857 1, X | barátunknak neveztük, boldog volt, a ki melléje ülhetett közőlünk. 858 1, X | elvesztett paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom, mely 859 1, X | mely fölötted ragyog!~ ~A seb el van mérgesedve, melyet 860 1, X | melyet hazulról hoztam. A sziv kitépetett termő földéből, 861 1, X | hirlapokban csak azt olvassuk, a mi hazánkról beszél, ajkainkra 862 1, X | ajkainkra önkénytelen jönnek a Kárpátok alatti melodiák, 863 1, X | azután ugy nyomja valami a szivet, mint a ki nem sirhatott 864 1, X | nyomja valami a szivet, mint a ki nem sirhatott köny. Nincs 865 1, X | sirhatott köny. Nincs betegség a miénkhez hasonló.~ ~Nem 866 1, X | őrültséghez közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~ ~ 867 1, X | közelg, atyám a halálhoz, én a kétségbeeséshez.~ ~Még a 868 1, X | a kétségbeeséshez.~ ~Még a sir sem fog meggyógyitani 869 1, X | Oh hisz ő is magyar, ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek 870 1, X | az én örömeim. Ilyen az a verőfény, mit az éjfélkor 871 1, X | az éjfélkor felmerülő nap a polusi éjszakára vet.~ ~ ~ ~ 872 1, XI | sem üthette ki az ember a szobából.~ ~Ilyen mulatság 873 1, XI | volt vetéseimet megnézni.~ ~A buzám tetejében, melyet 874 1, XI | három ölnyi magasságu volt a viz, s azon a salamandrák 875 1, XI | magasságu volt a viz, s azon a salamandrák legelésztek, 876 1, XI | gyümölcsfákkal ültettem be, a sok esőtől átázva, lefutott 877 1, XI | lefutott kertestül együtt a dombról s rámászott a rizsvetésemre, 878 1, XI | együtt a dombról s rámászott a rizsvetésemre, az oltványok 879 1, XI | esőidő elmultával jöttek a heti rendbe az irtóztató 880 1, XI | rendbe az irtóztató orkánok, a minőkről civilizált embernek 881 1, XI | pozdorjává tör össze, s a legvastagabb jegenyét ugy 882 1, XI | fűzfavesszőt; folyóviz megáll a szél miatt s keresztül tör 883 1, XI | szél miatt s keresztül tör a partján s a vihar addig 884 1, XI | keresztül tör a partján s a vihar addig kerülgeti az 885 1, XI | tájékát, addig próbálgatja a tetejét, mig egyszer egy 886 1, XI | ébred s maga felett látja a csillagos eget, mig a háztető 887 1, XI | látja a csillagos eget, mig a háztető egyes nádkévéi ezer 888 1, XI | az embert agyon ne üssék a fák.~ ~A vihar megszüntével 889 1, XI | agyon ne üssék a fák.~ ~A vihar megszüntével következett 890 1, XI | nap alatt mocsárrá apadtak a vizáradások, myriadjait 891 1, XI | vizáradások, myriadjait hozva elő a mérges kigyóknak, békáknak 892 1, XI | hogy otthon nem voltam, a fehér hangyák megették az 893 1, XI | hagytak meg egyebet mint a mi vas volt és kő.~ ~Ez 894 1, XI | időben előjöttek azután a különbnél különbféle betegségek, 895 1, XI | különbnél különbféle betegségek, a minőnek ti csak neveit hallátok: 896 1, XI | hideglelésből gyógyitottam ki, a mi itt mindennapi dolog, 897 1, XI | de végre polypus támadt a torkában, s már annyira 898 1, XI | segiteni tudtam volna s a szegény fiut megfojtotta 899 1, XI | szegény fiut megfojtotta a gyilkos kinövés.~ ~De nem 900 1, XI | kinövés.~ ~De nem soká kellett a magány buslakodásain tépelődnöm.~ ~ 901 1, XI | van az elrendelve, hogy a magyar táblabiró universal-genie 902 1, XI | bebocsattatást kiván.~ ~Kinyitva a mesterséges fakilincset, 903 1, XI | fakilincset, előbb belép a szobámba a citoyen, utána 904 1, XI | előbb belép a szobámba a citoyen, utána egy mási 905 1, XI | tollakból csinált koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~ ~- 906 1, XI | koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~ ~- Ez ipam, 907 1, XI | Ez ipam, Kamékaméha, a mohavkok fejedelme, monda 908 1, XI | monda az öcsém, bemutatva a vadembert, ki köröskörül 909 1, XI | csüngöttek üstökeiknél fogva a fejbőrök, miket ellenségei 910 1, XI | hosszu harminczfogu szigony, a másikban egy félmázsás kőfejsze. 911 1, XI | egy félmázsás kőfejsze. A derék ember szuszogott rettenetesen, 912 1, XI | ilyenformám adá tudtomra:~ ~- A nagy kaczika, ajánlataim 913 1, XI | ajtóban.~ ~Hát híják be, inték a kaczikának, ki szavaimat 914 1, XI | kinyult az ajtón s bevezette a nekem szánt mátkát, ki merőben 915 1, XI | csakhogy még nagyobb feje volt. A menyasszonyi hozomány a 916 1, XI | A menyasszonyi hozomány a nyakába volt téve, egy tarka 917 1, XI | lábait két kezével fogta. A mint engem meglátott, el 918 1, XI | el akart szaladni, mig a kaczika meg nem fogta a 919 1, XI | a kaczika meg nem fogta a fülét, s fülénél fogva oda 920 1, XI | Nagyon szerelmes, biztosita a citoyen, ő a természet legvadabb 921 1, XI | biztosita a citoyen, ő a természet legvadabb gyermeke, 922 1, XI | megszeretne, gondolám magamban).~ ~A kaczika erre levette leánya 923 1, XI | levette leánya nyakából a tarka kutyát, s jelek által 924 1, XI | szintén ugorjam át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte 925 1, XI | át, elővette a bicskáját, a kutyát leölte vele s felhuzta 926 1, XI | egy fanyársra, oda tette a tüzre pirulni.~ ~Kurcz öcsém 927 1, XI | aztán enni kell, mert itt a kutya szent állat, és annak 928 1, XI | kutya szent állat, és annak a husa delicatesse. -~ ~De 929 1, XI | rhummal, odanyujtám azt a kaczikának, s mig ez azzal 930 1, XI | volt elfoglalva, belerugtam a kutyát a tüzbe, ugy hogy 931 1, XI | elfoglalva, belerugtam a kutyát a tüzbe, ugy hogy az spodiummá 932 1, XI | hogy az spodiummá égett.~ ~A kaczika azonban ugy leitta 933 1, XI | kezdett előttünk tánczolni, a fejszéjét forgatva s danolva, 934 1, XI | felhivjon bennünket birkózni.~ ~A szegény citoyen reszketve 935 1, XI | reszketve fogadott szót, s a rézszinü Goliáth ugy áthajitotta 936 1, XI | Goliáth ugy áthajitotta a vállán, mint egy macskát; 937 1, XI | egypárszor összeropogtatta s a levegőbe bukfenczeztette 938 1, XI | vadkirálya csak nem csapsz a földhöz, ha még egyszer 939 1, XI | s azzal ugy teremtettem a földhöz, hogy csakugy nyekkent 940 1, XI | emberem, fejét lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette 941 1, XI | meghódolása jeléül; azután a citoyenhez fordult könyörögve, 942 1, XI | közbenjáró nálam, hogy egymással a béke és szövetség pipáját 943 1, XI | elhoztam hazulról, s nekem adta a magáét, mely szintén gyönyörü 944 1, XI | szárnak.~ ~Mig mi az udvaron a szövetségpipát szittuk, 945 1, XI | menyasszonyom azalatt ottben a szobában kutatott.~ ~A gerendára 946 1, XI | ottben a szobában kutatott.~ ~A gerendára volt felakasztva 947 1, XI | veszek, csak vezessen el a szomszéd városba.~ ~Az ember 948 1, XI | akartam ülni.~ ~Minek az? inté a kaczika: hagyjam itt a lovat, 949 1, XI | inté a kaczika: hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~ ~ 950 1, XI | hátára.~ ~Én, biztositva a citoyent, hogy mentül előbb 951 1, XI | előbb visszajövök, felültem a kaczika nyakába s mondhatom, 952 1, XI | rengeteges országban ez a legkényelmesebb alkalmatosság, 953 1, XI | legkényelmesebb alkalmatosság, a melyen utazni lehet.~ ~Szeretett 954 1, XI | mondék neki, - csak tedd a füstre, előveszed, mig visszajövök - 955 1, XI | oly jól esett látnom, s a mint tapasztalám, ő is örömest 956 1, XI | históriai szentséghez, s míg a nedv ajkainkat érinté, könyeink 957 1, XI | Rosz szived van. Azért hogy a haza szegény, ott kell-e 958 1, XI | kényszeritett? Megszöktél gyáván a hazából, mint az öngyilkos 959 1, XI | életből, magad után hagyva a bajt az ott maradóknak, 960 1, XI | bajt az ott maradóknak, ez a n e m z e t ö n g y i l 961 1, XI | t ö n g y i l k o l á s a. Ha valahányszor súlyos 962 1, XI | valahányszor súlyos napjai voltak a magyarnak, mindannyiszor 963 1, XI | mindannyiszor elmentek volna a hazából, a kik mehetnek, 964 1, XI | elmentek volna a hazából, a kik mehetnek, hol volna 965 1, XI | mehetnek, hol volna most a magyar nemzet? Nem tudsz 966 1, XI | elvesztettél egy tért, állj a másikra és hass ott; ha 967 1, XI | át. Eladtad egy darabját a hazádnak, mely rád volt 968 1, XI | hirlapjaitok hátulján, hogy a leggazdagabb urak, kikre 969 1, XI | idegen országban s koldusok a haza földén. Elég ugy-e, 970 1, XI | haza földén. Elég ugy-e, ha a szegény ember szereti a 971 1, XI | a szegény ember szereti a hazát, a gazdag nem tartozik 972 1, XI | szegény ember szereti a hazát, a gazdag nem tartozik neki 973 1, XI | csinálni az önzésből, s a szivtelennek azt mondhatni, 974 1, XI | éltéhez vannak kötve, ilyen a magyarnál az, hogy önmagát 975 1, XI | szent legyen ez önzés, és a divatrajongások semmi faja 976 1, XI | attól, mert boldog lehet a világ, lehet szabad, lehet 977 1, XI | lehet szabad, lehet üdvözült a magyar nélkül, de magyar 978 1, XI | még egyszer ujra támad is a világ! Eredj haza, s ha 979 1, XI | most is gondolkozom azokon, a miket mondott. Nem tudom, 980 1, XI | nem kisértem még egyszer a tengeri utat.~ ~ ~ ~L e 981 1, XI | tengeri utat.~ ~ ~ ~L e o n a R ó z á h o z.~ ~Uj-Telep, 982 1, XI | Atyám meghalt. Megölte a kinozott sziv. Most már 983 1, XI | az egyetlen orvosságot, a v i g a s z t a l á s t, 984 1, XI | egyetlen orvosságot, a v i g a s z t a l á s t, soha sem 985 1, XI | orvosságot, a v i g a s z t a l á s t, soha sem vette 986 1, XI | többször mondá előttünk: a világ minden orvosszere 987 1, XI | perczig megtartotta azt a catoi szigort, mely alatt 988 1, XI | összeroskadt. Nem engedett magának a hazáról beszélni soha. Midőn 989 1, XI | Engem oda vont magához a haldokló. Arczán erőt látszott 990 1, XI | Arczán erőt látszott venni a sokáig elkényszeritett érzelem. 991 1, XII | levelemet kapod, már én akkor a tengeren vagyok, vagy tenger 992 1, XII | vagyok, vagy tenger alatt.~ ~A világ ítéletével nem törődöm; 993 1, XII | törődöm; mondjanak rólam a mit akarnak, de előtted 994 1, XII | fogják találni, hogy mint a német szóra küldött gyerek 995 1, XII | pironkodással az elhagyott a megvetett hazába. De nevessetek 996 1, XII | embert, - kérdé tőlem, - a ki legkeményebb ellenségeivel 997 1, XII | Eleget is mondott vele. Az a balgatag ember én vagyok. 998 1, XII | ide egy pár esztendei p a t v a r i á r a.~ ~Az öreg 999 1, XII | egy pár esztendei p a t v a r i á r a.~ ~Az öreg Széki 1000 1, XII | esztendei p a t v a r i á r a.~ ~Az öreg Széki holta után