Rész,  Fezejet

1  2,     II|      Törhetlen szorgalma, lelkéhez nőtt becsületessége s józan értelme
2  7        |        kunyhó küszöbe előtt nagyot nőtt a tővis, a küszöb és ajtó
3  7        |           mint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom. Minden perczben
4  7,     IX|         hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből; hogy legyen
5  8,     II| sziklaoldalból néhány tamarikbokor nőtt ki, a szédelgő mélység fölött