Rész,  Fezejet

1  2,    III| ajkaihoz ölelve fehér vánkosát, megcsókolá azt, s e nevet suttogva:
2  3,     IV|    keszkenőjébe anyja sírjából, megcsókolá annak tördelt keresztjét,
3  3,      V|        lyány kezét és gyöngéden megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány,
4  4,     VI| papjához, - elvégezve gyónását, megcsókolá a feszűletet, - s azután
5  6,     II|     szenvedélyesen, indulatosan megcsókolá. Midőn arczát fölemelte,