Rész,  Fezejet

1  2,      I|         Éppen, mint midőn az ember aluszik, s a nagy csöndben egy h
2  2,    III| késhegyével ebből..... majd nagyot aluszik..... föl sem ébred többet.
3  3,     II|           kis lyány sír, az agg nő aluszik.~ ~„Ki él még itt?” hangzik
4  7        |           és hallgatott. Gondolám: aluszik, s még sem akartam minden