Rész,  Fezejet

1  6,      I| minden fő felmagasult, minden ajk megtanult beszélni szépről,
2  7,     IV|     megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok kiáltása közt,
3  7,   VIII|     egymást tarták átkarolva, ajk ajkat ért, boldogok voltak!
4  7,    XII|      sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~
5  7,    XII|    úgy érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb közelről
6  8,     IV| arczhoz szoritva, s egy forró ajk csókjaival elhalmozva. Meglepetve