Rész,  Fezejet

  1  1,    III|     teremtőlélek őshonában találja magát, hol nincsenek kasztok,
  2  1,    III| kukoricza-telepitvényeiről találta magát ellátni, melynek következtében
  3  1,     IV|          szabadnak elégültnek érzi magát! Miért nem érezzük hát mi
  4  1,     IV|         lenni s mindenütt jól érzi magát, vagy épen gyűlöli azt a
  5  1,      V|            egypár, a ki még győzte magát pálinkával, mindenik másféle
  6  1,      V|       arczán. Jajgatva vonta össze magát, fogait összecsikorgatva
  7  1,      V|           Hogy ne adott volna, még magát is idadta ráadásul. E percztől
  8  1,      V|            hogy igy meg ne mutassa magát az ismerősöknek. Azok is
  9  1,      V|           Egyszer elorditja valaki magát oda lenn a hajó fenekén:
 10  1,     VI|          állt és abból regalirozta magát, egyik jól lakott a cáviarral,
 11  1,     VI|             Ön roszul érezheti itt magát, ön földmiveléshez van szokva,
 12  1,    VII|          oly kevés, s hol a földet magát is nyomról nyomra kell ujjá
 13  1,   VIII|        póznával, hogy észrevétesse magát a szeretett hitessel, ki
 14  1,   VIII|       szomszéd tanyákról megalázta magát az épitésnél segitségemre
 15  1,   VIII|            csak elmegy, ha megunja magát. Nem az, ott várt késő estig,
 16  1,   VIII|        embernek a bőre alá befurja magát, megdühödik tőle.~ ~A csimaz
 17  1,     XI|       által indittatva, elhatározá magát, hogy legkisebbik leányát
 18  1,     XI|         kaczika azonban ugy leitta magát, hogy el kezdett előttünk
 19  2,      I|           s ő viharos úton álmodja magát, sötét fergeteges éjben,
 20  2,     II|     gyönyörteljes élettel bíztatja magát, nyugalmas meghalálozással
 21  2,     II|           Rynn Tamás áldva találta magát e szeretetben. - A gyermek
 22  2,    III|         fel, vagy véletlenül lopta magát a gyanutalan szívbe mint
 23  2,     IV|            azon gondolattal hagyta magát ágyába vezettetni; hogy
 24  2,     IV|    bíztatta Tamást: hogy szánja el magát ez útra e forrást felkeresni,
 25  3,     II|           mindenütt, nehezen birja magát e küzdésben a part felé
 26  3,    III|            éjjel tömlöcze ablakára magát nyakravalójánál fogva felakasztotta. -
 27  3,    III|           lyánya tiszta vonzalmára magát elszegényülése által méltatlanná
 28  3,    III|            által üdvözültnek hitte magát, szebbnél szebb reményekkel
 29  3,    III|          isten levegőjét. Elátkozá magát és az isten menykövét, mely
 30  3,    III|           lásson, s gubájába húzza magát s gyermekkori imádság-töredékeket
 31  3,     IV|         hagyjuk ugy itt, mint a ki magát akasztotta fel, mondj egyet,
 32  3,     IV|              A lyányka félre vonta magát az úszó talp közepére, kis
 33  3,     IV|       föleszmélt s reszketve húzta magát a férfi ölébe, míg szemei
 34  3,     IV|        kertekkel voltak körülvéve; magát a várost meneteles bástyafal
 35  3,     IV|           A lyánka azonban kibontá magát az ölelő karok közül s a
 36  3,     IV|            meg az ifjuban s hagyta magát a veszélyes hálótól körül
 37  3,      V|           volt.~ ~Karámnak hitta ő magát; - a népség boldog embernek
 38  3,      V|         örményhez, s fáradtan veté magát mellé a kőpadra.~ ~„Béke
 39  3,      V|      szabad a magyar határon belül magát mutatni; de bizott is benne,
 40  4,      I|            mondani.~ ~Monce hagyta magát vezettetni s egy halálra
 41  4,      I|            azon hir által, hogy ön magát főbe lőtte?~ ~- A mostani
 42  4,      I|            ül s meg nem pihen, mig magát Philadelphiában nem találja.
 43  4,      I|       emberek azt hiendik, hogy ön magát lőtte meg.~ ~Monce meglepetve
 44  4,      I|         biztatásra mégis rá hagyja magát venni, elmegy ön után s
 45  4,     II|        melynek csak mutatnia kelle magát, csak szemeivel beszélnie,
 46  4,     II|      gyilkolva.~ ~- Maga lőtte meg magát, asszonyom. A pisztolyok
 47  4,    III|           mansardlakában húzta meg magát.~ ~Özvegység és nyomorúság
 48  4,     IV|            Monce nem maga ölte meg magát, hanem meggyilkoltatott.~ ~
 49  4,     IV|   fenyegető alakú gyanúvá nőtte ki magát, hogy a hatóságok jónak
 50  4,     IV|       szögletbe szorítva kénytelen magát megadni. Duval ur hires
 51  4,     IV|       kihívó gyöngeség nem mutatta magát. Mintha észre sem vette
 52  4,     IV|           a kereskedő meggyilkolta magát, irodája bezáratott, vagyonai
 53  4,     IV|            azon pillanatban, midőn magát meggyilkolá, nem volt azon
 54  4,     IV|         elől a halál karjaiba veti magát, a halálperczében irtózik
 55  4,     IV|         Galonne esetére vissza, ki magát széngőzzel fojtotta meg,
 56  4,     IV|            azon pillanatban, midőn magát meggyilkolni készűl, nem
 57  4,     IV|    végszavaknál nem tartóztathatta magát tovább, egyhangú helyeslésben
 58  4,     IV|            maga legyőzöttnek mondá magát.~ ~Ez ember az oszlopok
 59  4,      V|            hogy új tanú jelentette magát.~ ~- Hamis tanú, viszonzá
 60  4,     VI|           Moncené nyugodtan hagyta magát vezettetni szobájából, hol
 61  4,     VI|         esküttszék teremében lelte magát; a terem ismét zsúfolásig
 62  5,     II|           ő ellene, de méginkább a magát elszöktetni engedő leányka
 63  5,     II|         ott rögtön otthon látszott magát találni.~ ~Feodorát egészen
 64  5,     II|         azután meg akarta mérgezni magát, bevett valami bolondságot,
 65  5,     II|           esetten a lovak elé veté magát, hogy agyon gázolják. -
 66  5,    III|       regényolvasással nem untatta magát, hanem versenyt ivott a
 67  5,      V|               Hanem a leány leveté magát a földre s átölelve vőlegénye
 68  5,      V|       azért oroszláni erővel védte magát, mig a sokaság le nem verte.
 69  6,      I|         Négy év óta hozzászoktatta magát azon gondolathoz: hogy börtönéből
 70  6,      I|      hagyta oda ablakát, levetette magát hideg ágyára, lecsukta szemeit.
 71  6,      I|      szögletben egy légy fogta meg magát valamelyik pók hálójában,
 72  6,     II|           A megszólitott elnevette magát. „Valóban szép úrnőm, semmim
 73  6,     II|   boudoirjába.~ ~- Ah ön ide rejté magát! kiálta rátalálva a könyvek
 74  6,     II|         férfira. A hajlam elárulja magát; ön nem tudja megtagadni
 75  6,     II|            minthogy tudósnak hallá magát gyanusitatni, jogot érzett
 76  6,     II|    találkozás lesz! S azzal hagyta magát a grófnő által keresztül
 77  6,     II|            azt bevégzé, főbe lőtte magát; karcsú, delí őztermete
 78  6,     II|  önkénytelen sóhaj. Senki sem érzé magát elég magasnak arra: hogy
 79  6,     II|            elfeledé egy pillanatra magát, s mig arczán a gúnyoros
 80  6,     II|           mig a gróf nevetve tolta magát közéjük, mindkettőt karjára
 81  6,     II|        Senki sem tudta, hogy saját magát nem feledi-e ki ezúttal
 82  6,     II|          sziveket. A lélek kilopta magát a szemekbe, mik a bűbájos
 83  6,     II|            Mindenki közelitni érzé magát azokhoz, a kik körüle álltak.~ ~
 84  6,     II|              Mindenki jobbnak érzé magát, mint volt az előtt. Mindenki
 85  6,    III|            asszonyom egyedül vélte magát, az alcovenjébe ment, ott
 86  6,    III|           madár, sajtolá keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson
 87  6,    III|         fogoly hirtelen föltalálta magát, egy ott heverő tőkét fölállitott
 88  6,    III|        kötelet.~ ~Nagyon megcsalta magát! A kötél tán elég leendett
 89  6,    III|          szédülés, és ő agyonzúzza magát. A hajlékony léczköteg úgy
 90  6,    III|            a tulsó háztetőre vetve magát, ott lerogyott, annak érczcsatornáját
 91  6,    III| ereszkedett volna, most agyonzúzza magát. Igy azonban az elszakadt
 92  6,    III|         Utoljára is arra határozta magát, hogy be fog menni a házba
 93  6,    III|            nem találják, bele veti magát a Manzanaresbe s keresztűl
 94  6,    III|          egy nagy teremben találta magát. Jobbra is balra is nagy
 95  6,    III|          határozatlanul, nem tudva magát tájékozni, hogy jobbra vagy
 96  6,    III|        legkissebb zörejre elárulja magát.... Vissza akart fordulni,
 97  6,    III|           másik hálószobában lelte magát. A szőnyeg ajtó az alcovenre
 98  6,    III|         elfojtott sikoltással veté magát vissza ágyába, a mint ez
 99  6,    III|         gúnyolódó bókkal hajtá meg magát Diego előtt, Serenára egy
100  6,     IV|        tréfáknak ki ne tegye, vagy magát el ne árulja.~ ~Egész éjjel
101  6,      V|             előre”! s odavonszolta magát a hágcsók közelébe.~ ~Legelől
102  6,      V|          látsz”. Jacinto elnevette magát.~ ~E pillanatban, midőn
103  6,      V|          ki.~ ~Don Diego nem birta magát a kaczagástól visszatartani.~ ~-
104  6,      V|           tudok. - Az ember hagyta magát vinni bundája gallérjánál
105  6,      V|            gazemberezte saját maga magát, a mint csak illett.~ ~-
106  6,     VI|        öltözete. Egészen áthűtötte magát, a vizes öltönyök testéhez
107  6,     VI|          lórul, oly gyöngének érzé magát. Lehajlott lova nyakára,
108  6,     VI|            indulatos sirással veté magát a haldokló keblére.~ ~Diego
109  7        |    gondolatai; semmi oka kitagadni magát a világból; oh, mikorra
110  7        |         másik ellenségemnek nevezi magát; a mi nekem mindegy.~ ~Ez
111  7        |        egyikünk sem akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk
112  7        |          senkisem tudja: hol vette magát és hová lett? -~ ~Hogy ráakadtam
113  7,   VIII|       tekintet mint szivembe égeté magát! még most is ha elsötétül,
114  7,     XI|  büntetéshez.~ ~Felhagyta az ember magát vinni a vérpadra, alig állt
115  7,     XI|          sirboltba vele, le akarta magát annyi nép előtt oly szép
116  7,    XII|           felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld népe.~ ~Csak
117  8,      I|        mérgesen az érkező, levágva magát egy karszékre, s hevesen
118  8,     II|        néhol, a mint a kén kiverte magát rajta, vagy hol a czinóber
119  8,     II|           a földalatti viz fölveti magát, kilencz helyen a bugyogó
120  8,     II|       helyütt kibontá, másutt érzé magát megfogva, s mentől inkább
121  8,     II|           annál inkább bebonyolitá magát sűrű, hosszú hajfürtjeivel.~ ~
122  8,     II|       mielőtt újra kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek
123  8,     II|           leány kezével, nem védte magát ellene, hanem a mint hozzá
124  8,     II|    leopárdi vonaglással feszité ki magát az őt ölelve tartó karok
125  8,     II|         azután hirtelen összehúzta magát, egy villanó pillanatot
126  8,    III|       körülnyalta száját, s azután magát megadta, dömmögve-czammogott
127  8,    III|        gyermek a mint vitetni érzé magát, lassan, félig felnyitá
128  8,     IV|        annál inkább elbűvölve érzé magát, ereiben forrongott a vér,
129  8,      V|        néha, mikor nem vette észre magát, elmélyedt, elkomorodott,
130  8,     VI|           élő lélek tükrözé vissza magát. Megtanulta ismerni mindazt,
131  8,     VI|          leány indulatosan veté le magát vánkosára.~ ~E neszre a
132  8,    VII|          rémséges sikoltással veté magát a leány keblére, nyomorultul