Rész,  Fezejet

  1  1        |             emléked azon ház küszöbén, hol gyermekéveidet eljátszottad?
  2  1        |        nyugotnak, hogy ne éljen ott, a hol ősei meghaltak s ne haljon
  3  1        |       meghaltak s ne haljon meg ott, a hol született.~ ~Vándoroljatok
  4  1,      I|              ábrázolta az B. megyében, hol éltem legboldogabb óráit
  5  1,     II|             magamnak olyan országot, a hol megtudják az embert becsülni.
  6  1,    III|           Ikaria, az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, úr és
  7  1,    III|              rézszinű, ember és barom; hol a föld mindenki számára
  8  1,    III|               számára egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek
  9  1,    III|             mert itt még üres a tér (a hol tudniillik a fák ki vannak
 10  1,    III|               őshonában találja magát, hol nincsenek kasztok, népkülönbségek,
 11  1,    III|     népkülönbségek, valláskülönbségek, hol egyenlő joga van a cselédnek
 12  1,    III|          nyomorult spartai szabadságé, hol a vének voltak zsarnokai
 13  1,    III|              az önző római szabadságé, hol egy nép zsarnoka volt a
 14  1,    III|             sem a franczia szabadságé, hol a nép zsarnoka önmagának,
 15  1,    III|               sem az angol szabadságé, hol a törvények zsarnokai az
 16  1,    III|         egyesült statusok szabadságáé, hol szinte vannak zsarnokok,
 17  1,    III|                még csak törvények sem, hol az emberek annyira szabadok,
 18  1,    III|           önmaguknak sem parancsolnak; hol nem grassál semmiféle alkotmány,
 19  1,    III|           grassál semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség
 20  1,    III|       fensőbbség is el van törülve s a hol a birtoktekintély zsarnokságától
 21  1,      V|                 kérdem Jancsitól, hogy hol vagyunk már.~ ~A tengeren:
 22  1,      V|          melyről sirját megismerjék, a hol megsirassák; a kik egy hét
 23  1,      V|             kitört a vihar, a harmadik hol jobbra, hol balra csapott
 24  1,      V|                 a harmadik hol jobbra, hol balra csapott hegyével a
 25  1,     VI|           garniban foglaltam helyet, a hol az ember table d’hote-nál
 26  1,     VI|                 süttesd meg. Hát a bor hol van?~ ~Erre elém tett egy
 27  1,     VI|         maradok tovább olyan helyen, a hol az ember egy qualifieatióban
 28  1,     VI|           akarok olyan helyre menni, a hol magyar embert lelek, meg
 29  1,    VII|               Amerika az igéret földe, hol munka nélkül terem a kenyér,
 30  1,    VII|       egyiptomi bográcsok után.~ ~Ide, hol az emberi kéz oly kevés,
 31  1,    VII|                emberi kéz oly kevés, s hol a földet magát is nyomról
 32  1,    VII|           nekik, mig egy holdföldet, a hol semmi erdő nincsen, használhatóvá
 33  1,   VIII|               mappán ne keress, mert a hol én vagyok, oda okos ember
 34  1,   VIII|              utaztunk vasuton, azontul hol kocsin, hol lovon, mindinkább
 35  1,   VIII|           vasuton, azontul hol kocsin, hol lovon, mindinkább vaduló
 36  1,   VIII|              oly helyeken keresztül, a hol még vadember sem lakik.~ ~
 37  1,   VIII|       eljutottunk az utolsó városba, a hol patronusunkat feltalálandók
 38  1,   VIII|              nem tudtuk gondolni, hogy hol fogunk itt citoyen Kurczra
 39  1,   VIII|            Barátom! olyan statusban, a hol utak nincsenek, hasznos
 40  1,   VIII|             oly bozótokon keresztül, a hol kertészkéssel kellett nyilást
 41  1,   VIII| ingredientiáknak.~ ~Akadtunk helyekre, hol a szüz természet olyan mocsárokat
 42  1,   VIII|             inkább magam épitek egyet, hol van üres fundus?~ ~Az én
 43  1,   VIII|             pedig ott jött be rajta, a hol akart.~ ~Magammal persze
 44  1,   VIII|              fogtam Kurcz gazdát, hogy hol vannak azok az egész bivalcsordák,
 45  1,   VIII|             czukornak nagyon émelygős, hol terem ez? kérdém gyanakodva.~ ~
 46  1,   VIII|             magamat olyan országban, a hol magam vagyok a legokosabb
 47  1,   VIII|              jöhet az be ide a faházba hol akar.~ ~Másnap mindjárt
 48  1,      X|               hisz ő is magyar, ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek
 49  1,     XI|               hazából, a kik mehetnek, hol volna most a magyar nemzet?
 50  2,      I|            történni; e hiedelem miatt, hol a hajós kapitány némileg
 51  2,    III|             magának senki számot, hogy hol vevé? Szivében hordá-e születése
 52  2,    III|               keresse fel azon helyet, hol legjobban meg szokta imáit
 53  3,      I|                felkeresni azt a hazát, hol melegebben süt a nap, zöldebb
 54  3,      I|         üldözést együtt állt ki velem. Hol, merre hányja őket a lét
 55  3,     II|               mint dióhéjat hajigálták hol fel, hol alá. Az üldözők
 56  3,     II|           dióhéjat hajigálták hol fel, hol alá. Az üldözők szüntelen
 57  3,    III|                kietlen, úttalan erdőt, hol rémarczú vadállatok nevezték
 58  3,    III|            meghalni azon tömlöczben, a hol az ő apja, ott rothadni
 59  3,    III|              abban a temető árokban, a hol az ő apja, szennyezett névvel
 60  3,     IV|              hangon kérdé a férfitól: „hol van a koporsó?”~ ~„Hol bizony?
 61  3,     IV|                 hol van a koporsó?”~ ~„Hol bizony? és a koporsót beszentelő
 62  3,     IV|              talán rokonaid, ismerőid? hol laknak, merre akarsz menni?”~ ~
 63  3,     IV|          fogadok, mely odáig vigyen, a hol már valaki vár reám.”~ ~„
 64  3,     IV|            földszinti négyszög épület, hol a külföldi kereskedők végzik
 65  3,     IV|             csupa tetőből álló pajták, hol bánsági gabona van letöltögetve
 66  3,      V|           szétválaszták a birkozókat. „Hol van leányom?” kérdé önmagát
 67  4,     II|             hirtelen fölriadva kérdé: „hol van?” s indulni akart.~ ~
 68  4,     IV|         élethalálra menő sakkjátékból, hol a bűnös átellenes kérdések
 69  4,     IV|           asszony lakásához sietett, a hol egy aranynyal telt szekrényt
 70  4,     IV|           egyenkint kihallgattattak, a hol Moncené asszony érintve
 71  4,      V|      törvénynek meg van engedve, ott a hol gyanút lát, nemcsak a gyilkos
 72  4,      V|              Párisban nem emlékezik, a hol Monce Angelika gyermeksége
 73  4,      V|             hivatkoznom, s azt kérdem: hol van a lefolyt életben azon
 74  4,     VI|           magát vezettetni szobájából, hol fogva tartatott; egy folyosóra
 75  4,     VI|            terem közepéig vezették őt, hol a közvádló egy intésére
 76  5,      I|           egyet, keresve keresik, hogy hol kapjanak másikat, a kinek
 77  5,     IV|         visszatért a vigalom teremébe, hol már akkor szólt a zene,
 78  5,     IV|               leült az asztalfő elé, a hol a háziasszonyok helye, a
 79  5,      V|                az engedetlenkedők.~ ~- Hol van feleségem? kiálta parancsoló
 80  5,      V|              van-e az asszony helye, a hol férje van? Uj világ lesz-e
 81  5,      V|  engedelmeskedni tartozik férjének s a hol a férj jelen van, ott a
 82  5,      V|        zendülőket a kastély udvaráról, hol az ablakokból boszúlatlanul
 83  6,      I|                Madrid egy éji délibáb, hol a rengő fénytengerben magas,
 84  6,      I|           korona, mely a fekete éjben, hol ég és hegy összefoly, mintha
 85  6,      I|             vaskemencze csőve mellett, hol az a falba volt róva, ismét
 86  6,     II|                kis elegans boudoirban, hol egy asztalon lapok, könyvek,
 87  6,     II|                szomszédterembe suhant, hol éltesebb hölgyek ültek kártyaasztalaiknál;
 88  6,     II|           tudja megtagadni a tudóst, a hol könyveket lát. De igy elbúni!
 89  6,     II|            fogadja el a fáradt lelket, hol az ismerős, nyugalomra hivó
 90  6,    III|          vigyázzuk, ezalatt ő ki tudja hol éli világát?~ ~- Nem lehet
 91  6,    III|        szobaleány, elálmékodva. De hát hol van?~ ~A kapus feleségére
 92  6,    III|              megkérdem valakitől, hogy hol van az asszonyunk férje?
 93  6,    III|          bontotta börtöne falát.~ ~Ott hol a kályhacső a falba volt
 94  6,    III|             végig lelkét; „hát a kötél hol maradt”?.... Eszméletét
 95  6,    III|     megbocsátottam”.... ~- Én Istenem! hol vagyok? Kiálta a szökevény
 96  6,    III|               azt, vagy ott maradok, a hol az terem.~ ~Szólt és csókokkal
 97  6,      V|               sötét égre....~ ~És ott, hol legnagyobb volt a veszély,
 98  6,      V|             legnagyobb volt a veszély, hol legvadabbúl lobogtak a lángok,
 99  6,      V|          Valgame Dios! Don Diego”!~ ~- Hol a feleségem?~ ~A kapus reszketett,
100  6,      V|                Diego a disztéren állt, hol Wellington herczeg önkezüleg
101  7        |             félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal jár a világ.
102  7        |              virágokkal csókolózott, a hol csöndesen folyt, az ég látszott
103  7        |             benne. Akartam tudni, hogy hol végződik, mentem vele vad
104  7        |               egy posványhoz vezetett, hol szétterűlve, a bürkök töveit
105  7        |               völgyet jókor elérhetni, hol egy aláhajló sziklahomlok
106  7        |                s kiről senkisem tudja: hol vette magát és hová lett? -~ ~
107  7,    III|             égbe..... Miért nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt
108  7,    III|            helyet, hová mégis mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná
109  7,    VII|               seb, de legfájósabb ott, hol enkezeim pusztitának rajta.
110  7,    XII|                lakhelyét, azon helyet, hol ezután élni fog.~ ~Megindult
111  7,    XII|                 nem egy követ letenni, hol egykor már város ne lett
112  7,    XII|               sötétlő fellegek között, hol már csillag sem jár, hol
113  7,    XII|               hol már csillag sem jár, hol a világnak vége van, s kezdődik
114  8,      I|          kaczaj közt tett kérdés, hogy hol maradtak az ebek?~ ~- Hagyjatok
115  8,     II|              kiverte magát rajta, vagy hol a czinóber zegzúgos erei
116  8,     II|        zegzúgos erei látszanak, vagy a hol a moha fogamzott meg, a
117  8,     II|                a kemény szilárd kőben, hol csak itt ott kapaszkodott
118  8,     II|                haragos hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité újra.
119  8,     II|           hullámmal, mely hol fölveté, hol elmerité újra. Nem sokára
120  8,     VI|         rendesen azon kis házikó volt, hol a kis pórfiú lakott, kit
121  8,     VI|         számára egy kolostort keresni, hol embert neveljenek belőle
122  8,    VII|         Fölkeressük a magas sziklákat, hol a piros gyümölcs érik. Meglátogatjuk