Rész,  Fezejet

  1  1,      I|            magasztos arczczal, hogy neki egy világjavitó eszméje
  2  1,      I|            hogy R.-G.-nak nyalka és neki igen jól illő bajuszát oda
  3  1,     IV|        keserv, a bujdosás, mond meg neki, hogy túl a tengereken élnek
  4  1,     IV|         igen kedvező ajánlatot tett neki, minélfogva egész kényelemmel
  5  1,     IV|    gazdálkodással tölthesse idejét. Neki terhére van mind az, a mi
  6  1,      V|     csáklyákkal a hajókat, a miknek neki mentünk, s iszonyúan dolgozva
  7  1,      V|         alig tudtam kijönni belőle. Neki indultam, hogy majd benézek
  8  1,      V|        szakadni, s akármit adtak be neki a mellette ülő asszonyok,
  9  1,      V|        mulik el nap, hogy valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem
 10  1,      V|        egyszer csak azt látom, hogy neki ajándékoztam. Volt egy czifra
 11  1,      V|     tizlépésnyi expeditiora kellett neki menni. Mikor legjobban nevettünk,
 12  1,     VI|         félre lábaikat, kettő három neki állt a falaknak s egy darab
 13  1,     VI|            tálat elfoghatott, annak neki állt és abból regalirozta
 14  1,     VI|           felelet. -~ ~No hát isten neki, csak a többi legyen alkalmatos.~ ~
 15  1,     VI|             hogy most én szolgáljak neki.~ ~Azt gondoltam, csak tréfál
 16  1,     VI|            nem leszek. Előre örülök neki. Nem sokára utban leszek,
 17  1,   VIII|        követésének nemes érzetében, neki vitte őt a keritésnek s
 18  1,   VIII|             őt a keritésnek s annak neki fenve, kényszerité a lovagot
 19  1,   VIII|        bizony fagyalfabogyó! mondék neki, hisz az indigo nem cserje,
 20  1,   VIII|            lehet fölrepülni, mondám neki, hogy jobb lenne annál egy
 21  1,   VIII|           ha három országot igérnél neki sem lépne ki az ajtón.~ ~
 22  1,   VIII|             az? -~ ~Nem mondtam meg neki, hogy majd krokodilust fogott,
 23  1,      X|     ellenségünk kezét, megbocsátánk neki, kiengesztelődtünk iránta,
 24  1,     XI|            az ólakba, megmutogattam neki lovaimat, teheneimet, biztositám,
 25  1,     XI|           biztositám, hogy ezt mind neki adom, sőt még mást mindent
 26  1,     XI|           Kingatara-Ururuth, mondék neki, - csak tedd a füstre, előveszed,
 27  1,     XI|        hazát, a gazdag nem tartozik neki semmivel? Most jó ürügy
 28  1,    XII|           csak én élek, apja leszek neki és testvére és védelmezője. -~ ~
 29  2,      I|          egész történeteket mondana neki azon elhagyott helyekről;.....
 30  2,     II|             értelme szerzék meg azt neki, mibe más bele születik:
 31  2,     II|            Rynn Tamás addig hizelge neki, karjain dúczolva s apró
 32  2,     II|            apró danácskákat dúdolva neki, mig elaludt, s akkor saját
 33  2,    III|           mosolyát, s addig hizelge neki mig elcsalta vágyainak titkát,
 34  2,    III|     epekedőbb lett: semmi nem adott neki örömet többé, semmi nem
 35  2,    III|     valahányszor Tamás e nevet sugá neki „Agathodaemon” a helyett,
 36  2,    III|       között találtatott ágyában, a neki szánt mérget mind bevevé,
 37  2,    III|       nyomorult életet adtak vissza neki.~ ~Midőn legelsőbb felnyitá
 38  2,     IV|            mesét mondani. Azt mondá neki, hogy ő hallotta: mikép
 39  3,      I|             kit tőlem elvettél. Add neki mind azt az örömet, a mit
 40  3,      I|            mit nekem nem adtál; adj neki annyi áldást, a mennyi csapást
 41  3,     II|           kicsinyke kezével, mondja neki: „anyám, édesanyám! kis
 42  3,     II|      talizmánul védte meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt elvesziti!
 43  3,     II|            talizmánt elvesziti! Jaj neki, ha lyánya nem lesz ártatlan
 44  3,    III|             Régi hitelezője volt az neki, kitől az életet kapta költsön -
 45  3,    III|         szélzugási közt ugy tetszik neki, mintha a föld futó lépések
 46  3,     IV|        lyányka a férfi kezét, adott neki két maravedit fáradságaért
 47  3,     IV|          Áldjon meg az Isten, szólt neki a lyánka, már most hagyj
 48  3,      V|      barátot, összecsókolta s igért neki minden szépet és vigasztalá
 49  3,      V|    hosszasan beszélt vele s elmonda neki mindent, a mivel igazolni
 50  3,      V|            Elfeledte az ember, hogy neki nem szabad a magyar határon
 51  4,      I|          Pedig mindenki tudta, hogy neki milliói vannak vesztenivalók
 52  4,      I|             idegen eszmék közt.~ ~- Neki a valószinűség végett nem
 53  4,      I|          melyet én csak akkor fogok neki kézbesíteni, ha a hitelezők
 54  4,      I|            e levélben megirandja ön neki azon helyet, a hova menni
 55  4,      I|              melyben ismét irni fog neki, még pedig az ő családi
 56  4,     II|           után, e szekrénykét küldé neki.~ ~- Ismeretlen személy
 57  4,     II|        Angelika kezét, visszanyujtá neki a kis czédulát, mely a pénz
 58  4,    III|         volt.~ ~Angelika némán inte neki, hogy foglaljon helyet,
 59  4,    III|              hogy mit fog az ügyvéd neki mondani?~ ~Taillard készűlve
 60  4,     IV|         hogy midőn az elnök mutatta neki a széket, melyre leüljön,
 61  4,     IV|          nem tudta, hogy mit intett neki, úgy hogy a huissiernek
 62  4,      V|             én valék, én segitettem neki, az első lövést ő tevé,
 63  4,     VI|      Angelika gyermekének életet, ő neki magának halált volt adandó.~ ~
 64  5,      I|     fogadott leányai. Rendesen volt neki öt hat. Ezek tán elszegényűlt
 65  5,      I|        tizezer jobbágya lakott, kik neki az ország törvényei és szokásai
 66  5,      I|      elpusztit, elajándékoz, a hogy neki tetszik. A mugiknak ha van
 67  5,      I|           elválassza feleségétől és neki más feleséget, feleségének
 68  5,      I|          illetőt egy szóra, elmondá neki, hogy az a leány, a kit
 69  5,      I|           leánya, testével lelkével neki adatott rab, a kivel úrnője
 70  5,     II|   leánykától.~ ~Az bement és hozott neki egy pohár vizet.~ ~Azután
 71  5,     II|       tetszett ez a leány.~ ~Mondta neki, hogy űljön föl mellé a
 72  5,     II|             vagy leveleket irdogált neki, sőt egyszer midőn a gróf
 73  5,     II|    mulatságos levelet nem irt volna neki, melyben a legszivesebb
 74  5,    III|            az ura mindennap hordhat neki haza a nagy dáridókból k
 75  5,    III|          úgy tánczol, a hogy fujják neki.~ ~ ~ ~
 76  5,     IV|              A leány nem könyörgött neki, hogy ne bánjon igy vele.~ ~
 77  5,      V|            s a férj engedelmeskedik neki?~ ~Ezek az okok hatni kezdettek
 78  5,      V|     vőlegénye lábait úgy könyörgött neki szivszaggató hangon, hogy
 79  6,      I|            ablakfüggönyökre. Olykor neki hevült ifjak s lenge hölgyek
 80  6,     II|        elégülten látta a két férfit neki hevült arczczal vitatkozni.
 81  6,     II|          asszony adhat. Ugy kellett neki virúlnia, mint az egyetlen
 82  6,     II|         több, hogy mindenki örüljön neki, és senki le ne szakitsa,
 83  6,     II|         érkezett előtt, helyet adva neki, mig az fixirozó tekintettel
 84  6,     II|           czukor figuráról beszélne neki, melyet kezében tartott;
 85  6,     II|       tartalma: hogy adjon az Isten neki sok ily nemes, ily magaslelkű
 86  6,     II|   férfiakhoz; azok helyet nyitottak neki.~ ~Az angol hölgy halványon
 87  6,    III|          ördög, a hogy nem kellenek neki a férfiak.~ ~- Én meg azt
 88  6,    III|          éli világát?~ ~- Nem lehet neki, szólt a kapus, ravaszul
 89  6,    III|     hangzott; azután is úgy rémlett neki, mintha még mindig hallaná;
 90  6,    III|           jár, mondta: úgy tetszett neki, mintha valaki nyögne, vagy
 91  6,    III|          midőn hirtelen úgy tetszék neki, mintha az utcza túlsó végén
 92  6,    III|      elszakadt kötél épen elég volt neki arra, hogy annál fogva az
 93  6,    III|        jobbra vagy balra induljon-e neki?~ ~Végre is vaktában benyitotta
 94  6,    III|              Belépett. Mindegy volt neki, akárhova fog az vezetni;
 95  6,    III|              hogy ezen könnyű volna neki az erkélyről lebocsátkoznia
 96  6,    III|             Ne tartson tőlem, mondá neki, nem fogok zajt ütni. Itt
 97  6,    III|            a kezet, mely megmutatta neki az égbevezető utat.~ ~-
 98  6,     IV|              Már most csak azért is neki megyek. Megjárom, ha ott
 99  6,     VI|             jó vén anyóka, kihozott neki egy zöld mázos korsót. Diaz
100  6,     VI|           valami cseppeket adott be neki.~ ~Serena összekulcsolt
101  7        |         Egész tisztelettel kivántam neki jó napot, de nem fogadta
102  7        |            nem fogadta el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonitsa
103  7        |       menedéket szépen megköszöntem neki, megfogtam keblére tett
104  7,     IX|    leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden letört virág
105  7,     XI|           életét a tengertől, mondá neki: hogy honn siró családja,
106  7,    XII|             elvezesse és megmutassa neki leendő lakhelyét, azon helyet,
107  8,      I|              kezével mosolyogva int neki, azután csodálkozva csapja
108  8,      I|            mert más nevet nem tudok neki adni, egy leány alak, egy
109  8,     II|   állatontúli ösztön sugallta volna neki: hogy nem az élet, hanem
110  8,    III|    takargatta, melengette s beszélt neki ismeretlen szavakat, minőkkel
111  8,    III|     kaczagást még soha, megtetszett neki a hang, eltanulta, s aztán
112  8,     IV| eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat, piros erdei
113  8,      V|            gondolat; valakihez kell neki hasonlitania, a kinek neve
114  8,     VI|             helyett egérkővel fogom neki megfűszerezni s néhány óra
115  8,    VII|           rá, mintha mondani akarná neki: hogy ő e nyelvet nem érti,