Rész,  Fezejet

  1  1        |           helyetekbe idegen nép s ne maradjon itt más magyarnak,
  2  1        |         keletnek, nyugotnak, hogy ne éljen ott, a hol ősei meghaltak
  3  1        |            a hol ősei meghaltak s ne haljon meg ott, a hol született.~ ~
  4  1,      I|        igen vig kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, hogy van
  5  1,      I|        hogy elfeledjen s lelkében ne maradjon számomra egy halk
  6  1,    III|           szabadság őshazája van, ne érts félre, nem a nyomorult
  7  1,     IV|        börtön levegőjét szivja.~ ~Ne forditsd le semmi nyelvre
  8  1,      V|   Tanácslom, hogy addig Amerikába ne jőj, mig Angliától New-Yorkig
  9  1,      V|        Jancsinak meghagytam, hogy ne zörögjön. Egyszer fölébredek,
 10  1,      V|           a gyöngy athmosphera ki ne szaladjon innen, a mi kétszáz
 11  1,      V|      olvasni valami könyvet? Hogy ne adott volna, még magát is
 12  1,      V|          nap, hogy valamimet neki ne adjam. Ő a világért sem
 13  1,      V|     Lehetetlen volt, hogy igy meg ne mutassa magát az ismerősöknek.
 14  1,      V|         beszegezik, hogy a viz be ne jőjön rajta, világosita
 15  1,      V|           térdenállva könyörgött, ne ingereljem a szenteket,
 16  1,     VI|        ütlegekkel illetém?~ ~Hogy ne vertem volna meg, mikor
 17  1,    VII|    köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek; néha egész éjjel
 18  1,   VIII|         világról irok.~ ~A mappán ne keress, mert a hol én vagyok,
 19  1,   VIII|       vigyázzatok ott egy lyukra, ne feküdjetek rá, meglehet
 20  1,   VIII|     szoktak keresztül dugni, hogy ne ehesse a vetést.~ ~A szeretetreméltó
 21  1,   VIII|          olajjal, hogy zselléreim ne nyuljanak hozzám, s legközelebb
 22  1,     XI|    vigyázni, hogy az embert agyon ne üssék a fák.~ ~A vihar megszüntével
 23  1,     XI|    divatrajongások semmi faja meg ne foszszon benneteket attól,
 24  2,      I|         fektette a hajót, hogy el ne merülhessen; a párkány korlátjáról
 25  2,    III|       képről álmai nem beszéltek, ne ismerje azt meg soha; de
 26  2,    III|     perczben midőn sejteni hagyá, ne teljesült volna. Az egykor
 27  2,    III|       sötét vörös ott a tiéd..... ne közelíts, ne közelíts; megégetsz!.....
 28  2,    III|          a tiéd..... ne közelíts, ne közelíts; megégetsz!.....
 29  2,    III|      csókolni szivemet!.... El! - ne nézz rám! Feketék szemeid
 30  2,    III|            Ah takard el arczomat, ne ismerjenek rám!.... Ah!
 31  2,    III|         Nem szabad, Agathodaemon, ne halj meg; én szeretlek; -
 32  2,    III|          szeretlek, Agathodaemon, ne halj meg, ne halj meg! -
 33  2,    III|        Agathodaemon, ne halj meg, ne halj meg! - ne - halj -
 34  2,    III|          halj meg, ne halj meg! - ne - halj - meg!”.... és elkezde
 35  3,      I|         pedig engedj meghalni, és ne adj másik életet a mostani
 36  3,     II|        lyányod hí, a kis Gizella, ne alugyál oly sokat!” - -
 37  3,     II|           hideg!”~ ~„Meghalt.”~ ~„Ne - ne mondd! - hiszen csak
 38  3,     II|      hideg!”~ ~„Meghalt.”~ ~„Ne - ne mondd! - hiszen csak most
 39  3,     II|  megcsókolni többet, kis lyány! - ne menj hozzá olyan közel,
 40  3,    III|                            III.~ ~Ne félj, bizton alhatol a szabad
 41  3,    III|     borult az ősznek, kérte, hogy ne feküdjék a sírba, abba a
 42  3,    III|     pásztor eltakarja képét, hogy ne lásson, s gubájába húzza
 43  3,     IV|           anyádat viszem temetni, ne nézz ide!”~ ~A kis lyány
 44  3,     IV|     dolgát elvégezte a sír körűl, ne hagyjuk ugy itt, mint a
 45  3,     IV|         által a tulsó part felé. „Ne hagyj itt!” sikolta utána
 46  3,     IV|      kiálta rá messzirül: „no hát ne tréfálj, ha velem akarsz
 47  3,     IV|    szelidségtől enyhitve. - „Nem, ne menj el hát soha - szólt
 48  3,      V|      koporsó nekem a világ.’ -~ ~„Ne - ne félj, ne aggódjál.
 49  3,      V|         nekem a világ.’ -~ ~„Ne - ne félj, ne aggódjál. Azon
 50  3,      V|        világ.’ -~ ~„Ne - ne félj, ne aggódjál. Azon segitve lesz,
 51  3,      V|          örökre elhagylak.’~ ~„Oh ne tréfálj.”~ ~,Hiszed, hogy
 52  3,      V|      fényes jövendő vár reád.’~ ~„Ne kinozz!”~ ~,Isten veled,
 53  3,      V|           adja az ég, hogy sokáig ne élhess, akkor majd meg látsz
 54  3,      V|       gyors paripát aklainkból, - ne félj, én a tiéd maradok.”~ ~
 55  3,      V|          és még egyszer. -~ ~Apa, ne aludjál! - Fuss - rejtsd
 56  4        |          jót a rosztól! és hangja ne reszkessen, midőn e szót
 57  4        |          kimondja „halál” és keze ne reszkessen, midőn a pallost
 58  4,     II|          támaszkodnia, hogy össze ne rogyjék. Azután hirtelen
 59  4,     II|     családi viszonyok késztették, ne kiméljen engem, mondja:
 60  4,    III|          hogy megtébolyodtam.~ ~- Ne akarjon ön minden reménytől
 61  4,     IV|         minden vagyonát, hogy meg ne tudja senki, miszerint férje
 62  4,     VI|           Moncené, védd lelkedet, ne az én életem.~ ~Taillard
 63  4,     VI|      halált.~ ~Az ember csalódik. Ne játszatok a halállal.~ ~- ~ ~
 64  5,      I|            hogy jószágán sem éhen ne haljanak, sem egymást agyon
 65  5,      I|       haljanak, sem egymást agyon ne verjék, sem pedig nagy munka
 66  5,      I|       nagy munka idején tömlöczbe ne kerűljenek; a mugik leányai,
 67  5,      I|         talált is adózni, hogy el ne veszhessenek.~ ~Ilyen mugikja
 68  5,     II|       parancsolva, hogy onnan elő ne merjen jönni.~ ~A szegény
 69  5,    III|         szalagjával; hogy soha el ne szakitsa azt a halálon kivül
 70  5,    III|           lesz étel ital és zene. Ne mondjátok, hogy nem vagyok
 71  5,     IV|         nem könyörgött neki, hogy ne bánjon igy vele.~ ~Csarekoff
 72  5,     IV|               Péter ébredj! Péter ne hagyj! rimánkodék Malika
 73  5,     IV|          Isten segits! szent szűz ne hagyj! sikoltának a menyasszonyok,
 74  5,     IV|           igazra, hogy lábait meg ne üsse”. A magas emelet ablakából
 75  5,      V|          közbeveték magokat, hogy ne bánjék oly durván ifju arájával
 76  5,      V|         szivszaggató hangon, hogy ne vigye őt vissza amaz irtozatos
 77  5,      V|          inkább verje agyon, csak ne vigye vissza ama kastélyba.~ ~
 78  5,      V|         be velök minden bejárást. Ne lehessen egy ajtót is kinyitni.~ ~
 79  6,      I|          te kimehettél itt, miért ne mehetnék én is itt ki!~ ~
 80  6,     II|         örüljön neki, és senki le ne szakitsa, melynek birását
 81  6,    III|      vastáblák, betettük, hogy ki ne kelljen világitani az ablakokat.~ ~-
 82  6,    III|           vagyon pedig szálljon - ne don Jacintóra, a ki igen
 83  6,    III|          kapus feleségére nézett: ne hogy szólni találjon; s
 84  6,    III|        mért nem élnek együtt?~ ~- Ne kérdezzen lelkem Dinita,
 85  6,    III|          kérdezzen lelkem Dinita, ne kérdezzen olyanokat.~ ~-
 86  6,    III|     Buenas noches szép Dinita, el ne felejtse, hogy una mano
 87  6,    III|       volt.... Fel is keltem.~ ~- Ne küldjek be önhöz valakit
 88  6,    III|         az éjféli ijesztőhöz.~ ~- Ne tartson tőlem, mondá neki,
 89  6,    III|     akikor, megölném most.~ ~- Oh ne szólj igy!~ ~- Vétkemért
 90  6,    III|           vezetni foglak, hogy el ne tévedj.~ ~Ezzel Serena gyertyát
 91  6,     IV|           vonulnia a tűztől, hogy ne lássék arczán az indulatok
 92  6,     IV|         nevét frivol tréfáknak ki ne tegye, vagy magát el ne
 93  6,     IV|           ne tegye, vagy magát el ne árulja.~ ~Egész éjjel nem
 94  6,      V|      alássan, hebegé a kapus.~ ~- Ne szólj közbe, ficzkó! Ordita
 95  6,      V|      kaptál, vigyázz, hogy helyre ne igazitsam az idén.~ ~A megszeppent
 96  6,     VI|           átmegy a fejünk felett, ne menjen ma tovább.~ ~- Köszönöm
 97  7        |           mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~Terv tervet
 98  7        |      türhetőleg megvilágitá.~ ~Ki ne érzette volna azt a vigaszt,
 99  7,     II|      nincs szolga, kinek szolgája ne volna.~ ~A koldus ebet tart:
100  7,   VIII| örökigazság pallosa nem enged el, ne is engedjen el semmit. Az
101  7,     IX|          lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
102  7,     IX|   baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény
103  7,     IX|        életvisszaadás áldását? ki ne látná a virágok legpompásabbjain,
104  7,     XI|  parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák s kiveté őt sértetlen
105  7,    XII|         melyben már egykor halott ne lett volna, nem egy követ
106  7,    XII|     letenni, hol egykor már város ne lett volna.~ ~És kietlen,
107  7,    XII|           az élő föld, teremtője „ne legyen” szavára fölszinétől
108  7,    XII|         el onnan ismét, hogy utól ne érjen...... Saját arczom
109  8,      I|          tökéletes rajta.~ ~- Jó, ne rontsd el leirásoddal a
110  8,      I|      egyre, hogy el is hozom.~ ~- Ne felejtsd el, viszonzá csipősen
111  8,     VI|           földre, hogy munkájában ne akadályozza, s midőn vissza
112  8,     VI|          mondott, hogy a leányhoz ne jussanak.~ ~- Mitől se tartson
113  8,     VI|         ijedelmén mosolygott.~ ~- Ne féljen tőle asszonyom. Ez
114  8,    VII|         Visszamegyünk erdőnkbe... ne félj. - Elmegyünk a barlangba,
115  8,    VII|       bokrokba s elveszek előlük, ne mondd el nekik mi bajom!...