Rész,  Fezejet

  1  1        |                 VÁNDOROLJATOK KI!~ ~A nagy világon e kivül nincsen
  2  1        |         hitesd el magaddal, hogy elég nagy a világ, hogy az emberek
  3  1,      V|              kapitány helyén egy szép nagy hosszú szőrü neufundlandi
  4  1,      V|              én fiúm homlokára csapva nagy büszkén mondá: itt a capitalis.~ ~
  5  1,      V|           szeretett, némelyik egy egy nagy ládát, melyet a többiek
  6  1,     VI|         ételeket sorba fogják adni, s nagy álmélkodással vettem észre,
  7  1,     VI|            elkezdte a vellákkal előbb nagy hangosan a fogait piszkálni,
  8  1,     VI|       becsületes organismusu embernél nagy rubrika a gyomor, a ki tehát
  9  1,     VI|       eledelektől, mert azok itt csak nagy urnak valók.~ ~Az nap mindjárt
 10  1,     VI|           Jött a megrendelt inas, egy nagy vörös képü siheder, beállt
 11  1,     VI|             hogy velem bajoskodjék.~ ~Nagy szemeket mereszték. Még
 12  1,   VIII|               szolgálni, ezt még az a nagy tisztelet sem motiválhatta,
 13  1,   VIII|        motiválhatta, amivel ilyen két nagy ember irányában, mint én
 14  1,   VIII|             fordulni, midőn este felé nagy triumphussal jelenti Friczi,
 15  1,   VIII|             emlékezetbe hozni, hogy e nagy férfiút kellőleg üdvözölhessem,
 16  1,   VIII|       üdvözölhessem, s a mint kiállok nagy prosopopoeával az ajtóba,
 17  1,   VIII|            ime látok az utcza végéről nagy koczogva közeledni egy fakó
 18  1,   VIII|                hid kellene ide. -~ ~Ő nagy komolyan szólt:~ ~Mentül
 19  1,   VIII|               segitve lesz rajta, egy nagy szellem most épen egy nagyvilágnyelven
 20  1,   VIII|       kitünőbbek voltak, szépen kiülő nagy pofacsontok, gyönyörü kicsiny
 21  1,   VIII|              szállhatok; odavezetett; nagy tengerifüzfás rekettye közt
 22  1,   VIII|               egyszer csak jön vissza nagy orditva, s elmondja, hogy
 23  1,   VIII|              egy hal, monda ő, csunya nagy fejü állat, négy lába volt
 24  1,   VIII|             egyszer Jancsi nyargal be nagy ijedten, hogy nézzem meg
 25  1,   VIII|             fel a padlásra. Egy éjjel nagy zajra ébredek fel. Kiküldöm
 26  1,   VIII|           állat.~ ~Máskor reggel felé nagy tombolást hallok a lovaim
 27  1,   VIII|              ki osztja fekhelyemet? s nagy ijedelmemre egy rétes formára
 28  1,     IX|    statusoeconom, igen jeles földész, nagy chemicus, szerencsés speculans,
 29  1,     IX|               irányában tulságosan is nagy figyelemmel látszik viseltetni,
 30  1,      X|        Rózához.~ ~Uj-Telep, 184-~ ~Ma nagy öröm ért.~ ~Este felé, midőn
 31  1,     XI|           keresnem, épen akkor hallok nagy tappogást, czammogást az
 32  1,     XI|            méltóságosan, s belőle egy nagy rézperecz lógott alá, övéből
 33  1,     XI|       ilyenformám adá tudtomra:~ ~- A nagy kaczika, ajánlataim által
 34  1,     XI|            fogjuk áldozni; mire nézve nagy tüzet rakott az udvaron,
 35  1,     XI|               miután Cannibal herczeg nagy nevetés közben ugyancsak
 36  1,     XI|   bebizonyitsa előttem, beleugrott, s nagy örömmel uszott vissza, az
 37  1,    XII|         akként én is visszafanyalodom nagy szégyennel és pironkodással
 38  1,    XII|               fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap mulva
 39  2,      I|              természet hallgatása egy nagy fehér könyv, teleírva láthatlan
 40  2,      I|             minden azt beszélte: hogy nagy az isten!..... Csillagok
 41  2,      I|              egy kiszáradt kútra, egy nagy gömbölyü halomra akad; mintha
 42  2,      I|           midőn az ember aluszik, s a nagy csöndben egy h á r f a h
 43  2,      I|            hajó oldalán még olvasható nagy aranypiros betükben e név: „
 44  2,     II|        beléhalnának.~ ~Gyermekkorában nagy pusztitást tett Rynn Tamás
 45  3,      I|          sötéten hagytad tömlöczömet. Nagy isten, ismered angyalaid
 46  3,     II|             utas.~ ~A megholtakat egy nagy verembe temették össze,
 47  3,    III|         megfogattatása, kiket a világ nagy méltatlanul csavargóknak
 48  3,    III|             aludt, csak álmodott. Egy nagy vadon erdőt látott, kietlen,
 49  3,     IV|          sikot elöntötte; a hegyekről nagy szikladarabok szakadtak
 50  3,     IV|                hogy az útja közepéről nagy ügygyel-bajjal visszafordult
 51  3,      V|          legelteté szemeit, ujján egy nagy pecsétes gyűrű volt, történetesen
 52  3,      V|               az igazi okokat azonban nagy bölcsen elhallgatta. A lyányt
 53  4,      I|        kellene fölhajhászni, a mi nem nagy mesterség s megbízni, hogy
 54  4,      I|     renoméemnél fogva az egész ügynek nagy tekintélyére fog válni.~ ~
 55  4,     II|              látott azelőtt; az ember nagy asztrakánprémes úti köpenyt
 56  4,    III|           számára szokott tartogatni, nagy rendkivűli lelkek számára,
 57  4,    III|               a messze világban, azon nagy űrben, mi isten és ember
 58  4,     IV|     Angelikára tekinte s a mint annak nagy beszédes szemeivel találkozék,
 59  4,      V|             hivatott.~ ~Börtönőre, ki nagy részvéttel látszék iránta
 60  5,      I|            agyon ne verjék, sem pedig nagy munka idején tömlöczbe ne
 61  5,      I|              feleséges embernek olyan nagy elragadtatással beszélni
 62  5,     II|               ki nem hunyta le előtte nagy fekete szemeit, sőt ellenkezőleg
 63  5,     II|               finomabb társasághoz és nagy kényelemhez volt szokva.
 64  5,    III|               az ördögnek emeltek egy nagy oltárt, az Istennek is gyújtsanak
 65  5,    III|               az udvarból való ember. Nagy szerencse ám az egy leánynak.~ ~
 66  5,    III|         mindennap hordhat neki haza a nagy dáridókból k ö r ö m f a
 67  5,    III|             meg is szólitja.... Ilyen nagy szerencse nem mindenkinek
 68  5,     IV|            végén csapra ütve volt két nagy hordó, egyikben ser, másikban
 69  5,     IV|              asztal alá, a nemes urak nagy hahotájára.~ ~Csak a hajdú
 70  5,      V|               éles csattanó hang, s a nagy erős férfi azon pillanatban
 71  5,      V|             kastély ivóteremében.~ ~A nagy lármára ezek is felriadtak,
 72  5,      V|             végig vonult és tele volt nagy hordókkal a mikben égett
 73  5,      V|             jobbágyaik fellázadnak, a nagy tanács a jobbágyok örök
 74  6,      I|          épület... a börtön. Lakóinak nagy része az év elején az átalános
 75  6,      I|               elbámult a kivilágitott nagy város, a diszelgő menetek,
 76  6,      I|           Börtön volt-e mind ez a sok nagy épület, hogy úgy ki van
 77  6,      I|               maradt hátra, egyedűl a nagy szomorú épületben. Egy napon
 78  6,      I|            csöndes, viszhangos lett a nagy épület, sehonnan sem jött
 79  6,      I|              vissza. Megismerkedett a nagy pókokkal, mik évről évre
 80  6,     II|            szelid, halavány teremtés, nagy, mély kék szemekkel, hosszú
 81  6,     II|           Mondják: hogy több év előtt nagy szerencsétlenség történt
 82  6,     II|              sovány, satyricus arcza, nagy szellemi erőt eláruló homloka,
 83  6,     II|             don Godoy jobb keze ismét nagy vitában volt, egyik újját
 84  6,     II|         halványon állt meg a közepén. Nagy sötétkék szemei merengő
 85  6,     II|            tett magában valami szent, nagy, megmásolhatlan fogadást.
 86  6,     II|         mécsvilága; az egymásba nyiló nagy teremek helyett kis szűk
 87  6,     II|             ingája osztja perczekre a nagy hallgatást, halk kettyegésivel.~ ~
 88  6,    III|            Jezabel, szegre akasztva a nagy vastag kulcsot.~ ~- Egy
 89  6,    III|             rázva és taszigálva azt a nagy, megtermett hústömeget,
 90  6,    III|               hálni szokott, felfejté nagy sietve, s abból egy több
 91  6,    III|              kinyilt. A szökevény egy nagy teremben találta magát.
 92  6,    III|             magát. Jobbra is balra is nagy szárnyas ajtók nyiltak bele.~ ~
 93  6,    III|            támadt; az ágy mellett egy nagy képrámát látott fekete damaszttal
 94  6,    III|              fagyott meg ereiben.~ ~A nagy kép alatt egy kis fekete
 95  6,      V|             rivallgásra előcsoszogott nagy alázatosan a kapus, s reszketve
 96  6,      V|           Kérem alássan, rimánkodék a nagy vörösképü ember, s elkezde
 97  7        |             mondhatnám, mintha valami nagy conversatiom lett volna
 98  7        |          áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben kezdett átszivárogni
 99  7        |               megcsókol. Szerencsémre nagy okai voltak ilyesmit nem
100  7,   VIII|            felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék szemeket, s rám
101  7,     XI|               csakhogy nekünk még egy nagy darab élet is van adva ráadásul
102  7,    XII|           vérurak vastag sziklavárat, nagy nehéz falakat, sziklábavájt
103  7,    XII|          tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket dobált fel az
104  8,      I|            kezét, s a mint a jövevény nagy sietve vágtat be a kapu
105  8,      I|          szökik föl kopóim előtt, oly nagy, a minőt még életemben soha
106  8,    III|                      III.~ ~A holdnak nagy udvara volt az égen, egy
107  8,    III|              udvara volt az égen, egy nagy széles fényes gyűrű, mit
108  8,    III|       határtalan kietlenen, utána egy nagy fekete fenevad, egy fényes
109  8,    III|        szomszéd bokor mellett meg egy nagy fekete medve szedi szinte
110  8,    III|              az erdőbe vissza, valami nagy fehér kutya utána futott
111  8,    III| felkapaszkodott egy fára, s annak egy nagy vastag ágát iparkodott letörni
112  8,     IV|        templomig, ott visszarettent a nagy tornyos épülettől, visszafordult,
113  8,     IV|           mert haladni a templomon. E nagy ódon épület valami visszataszitó
114  8,     IV|             ellenállhatlanul..... Egy nagy kert rácsozatához ért, a
115  8,    VII|              mulva valamelyik ablakon nagy fekete állat ugrott ki a