Rész,  Fezejet

  1  1,    III|             épen e napokban fedeztem fel egy gazdag rézbányát, melynek
  2  1,     IV|         egyedül a magyar nem találja fel sehol hazáján kivül hazáját?~ ~
  3  1,      V|             legjobban nevettünk, jön fel a lépcsőkön két matróz valami
  4  1,      V|             szokatlan zajra ébredtem fel. Mintha nagyon sokat kiabálnának
  5  1,      V|              jőjön rajta, világosita fel Jancsi.~ ~No ez lesz még
  6  1,      V|        egyenesen a stukaturjára esem fel, s ütődöm, verődöm mind
  7  1,      V|            őrjöngve nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve
  8  1,     VI|              facsiga lépcső vezetett fel az első emeletbe. Csinos,
  9  1,     VI|            nap szaladgálhatok létrán fel, létrán le.~ ~Ez az egész
 10  1,     VI|           egészen felindulva rohanok fel a lépcsőkön, benyitok a
 11  1,   VIII|          minden este magam hajtottam fel a padlásra. Egy éjjel nagy
 12  1,   VIII|             éjjel nagy zajra ébredek fel. Kiküldöm Jancsit, hogy
 13  1,   VIII|             emberek kinzására talált fel.~ ~Egész nyáron ki nem birtam
 14  1,     IX|            uj tulajdonságait fedezte fel az eddigelé legfontosabb
 15  1,      X|           meg.~ ~Egyszerre ugrottunk fel, atyám a kandalló mellől,
 16  1,     XI|              vörös agyaggal, az orra fel volt hasitva méltóságosan,
 17  1,     XI|           hagyjam itt a lovat, üljek fel az ő hátára.~ ~Én, biztositva
 18  1,     XI|       szelenczét, ha meghalok, nyisd fel, egy maroknyi homokot lelsz
 19  1,    XII|          Gézával, ő kötekedve hordta fel emlékembe mindazon táblabirói
 20  2,      I|           kik szent ihlettel nyitják fel lapjait.~ ~A természet hallgatása
 21  2,     II|           éjjel csecsemő sirás verte fel álmából. Kinyitá a neszre
 22  2,     II|      hathónapos, gyermeket ismerhete fel a kétes csillagragyogásnál. -~ ~
 23  2,     II|        kosárból, melybe kis rézlapra fel volt írva: hogy a gyermek
 24  2,     II|          emberiséget szeretni hivott fel, azokat megkiméli a szerelem
 25  2,    III|              szem tekintete ébreszte fel, vagy véletlenül lopta magát
 26  2,    III|              kínnal élvezni, keresse fel azon helyet, hol legjobban
 27  2,    III|            bohó komolysággal sohajta fel: „Ah Agathodaemon, te rosz
 28  2,    III|              e k ?”~ ~Rémülten riadt fel ültéből Rynn. Mintha saját
 29  3,      I|              pinczébe elásott növény fel fognék azon nyilásig nőni
 30  3,      I|        eltorzúlt arczokkal kiáltának fel a kereszthez: „Isten, isten!!
 31  3,     II|              fegyveres szeressán jár fel s alá.~ ~Ez a kosztaniczi
 32  3,     II|            hirtelen új erővel támadt fel benne e gondolatra, hogy
 33  3,     II|            nehéz itt a levegő, nyisd fel az ajtót; - nem akarok meghalni; -
 34  3,     II|        istent hivó tekintettel emeli fel könyes arczát az égre, s
 35  3,     II|            olvasót.~ ~„Ő az!” kiálta fel tompa sohajszerű hangon
 36  3,     II|              dióhéjat hajigálták hol fel, hol alá. Az üldözők szüntelen
 37  3,    III|         gyermekeit. -~ ~Riadva ébred fel a pásztor hamvadó őrtűze
 38  3,     IV|            beszakadoztak, a háztetők fel voltak tépve s a templom
 39  3,     IV|           mint a ki magát akasztotta fel, mondj egyet, majd én utánad
 40  3,     IV|        éjszaki parton emberek jártak fel s alá, kik el voltak saját
 41  3,     IV|         eltakarta arczát, szőke haja fel volt bomolva, futott árkon
 42  3,     IV|      csordáival, mik innét hajtatnak fel részint Magyar Dalmatiába,
 43  3,     IV|             vegyületű népcsoport jár fel s alá: örmény, rácz, török
 44  3,      V|       hálószobája ajtaján.~ ~„Ébredj fel ember, ellopták leányodat.”~ ~
 45  4,      I|         körűlbelől hasonlít, ássanak fel s hozzák önnek kereskedelmi
 46  4,     II|             neve van irva.~ ~- Nyisd fel, mi van benne.~ ~- Oly nehéz,
 47  4,     II|             lövés.~ ~- Lövés! kiálta fel az asszony, tehát meg van
 48  4,     II|      kérdezősködőknek akármit. Hozza fel okul, hogy családi viszonyok
 49  4,     IV|             oly ügyetlen alakot vett fel, mint beszéde előtt, a hussiernek
 50  4,      V|               Irgalmas Isten! kiálta fel a szerencsétlen asszony,
 51  4,     VI|        azután sebes léptekkel futott fel a vesztőhely lépcsőin s
 52  4,     VI|              kétségbeesetten sikolta fel e szóra:~ ~- Megá...! kiálta,
 53  5,     IV|           parasztok ijedten ugrottak fel e szavakra az asztalok mellől,
 54  5,      V|        hajtva horkolt a földön. Kelj fel! -~ ~Az ember kötelességének
 55  5,      V|             A vőlegény dühösen rántá fel a rimánkodó leányt lábaitól,
 56  5,      V|           végre a padlásra szorultak fel, s midőn a kék lángok lassankint
 57  5,      V|              nemesi kastélyt égetett fel a fellázadt pórság, s a
 58  6,      I|            tarka röppentyűk szállnak fel az elborult égre, mintha
 59  6,      I|         valami kegyelmezést olvastak fel; hallá, mint nyiltak meg
 60  6,      I|       képzelt hallani.~ ~Lázasan ült fel ágyában. Kezével végig simitá
 61  6,     II|            egy ifju kebléből szakadt fel titkos, önkénytelen sóhaj.
 62  6,     II|            mosolygó arczczal szökött fel zongorája mellől, s vendége
 63  6,     II|    legédesebb meglepetés öröme váltá fel, odahajolt szép neje kezéhez,
 64  6,     II|           volt oszolva, s ekkor tűnt fel legszembeszökőbben: mily
 65  6,     II|          tekints szélyel és számitsd fel a hatást, melyet eszközöltél. -
 66  6,    III|   Végrendeletében egyenlően osztotta fel azt mind a három unokája
 67  6,    III|                   Lehetetlen! kiálta fel a szobaleány, elálmékodva.
 68  6,    III|                  Rosz álmom volt.... Fel is keltem.~ ~- Ne küldjek
 69  6,    III|             izgatott arczczal ugrott fel fekhelyéről..... „Sietnem
 70  6,    III|        azonban mindíg kötélnek fonta fel. A kötél alig volt újjnyi
 71  6,    III|             Megkönnyebbülten sóhajta fel s néhány pillanat mulva
 72  6,    III| fenyegetéseivel ráveszi, hogy nyissa fel a kaput. Akkor aztán lefut
 73  6,    III|           válogatni, melyiket nyissa fel? a melyikhez közelebb volt,
 74  6,    III|           Vonagló reszketéssel nyitá fel a könyvet, beletekinte és
 75  6,    III|              ruhás szekrényt nyitott fel, melynek öltönydarabjait
 76  6,    III|              akar az asszony! kiálta fel magánkivül. Nekem semmi
 77  6,     IV|               Ah! Lehetetlen! kiálta fel az csodálkozással, a mint
 78  6,     IV|         Tehát csakugyan azért jöttél fel Madridba, hogy Buen-Retiro
 79  6,      V|             kapus, s reszketve nyitá fel az ajtót. Még belől elkezdett
 80  6,      V|              herczeg önkezüleg tűzte fel mellére a vitézség érdemrendét.
 81  6,     VI|          elvonulta után nem tisztult fel az ég, hanem egészen beborult
 82  6,     VI|           mely téged illet. - Mutasd fel mindkettőt a világnak, -
 83  7        |              egyikünk sem akasztotta fel magát, s most igen szépen
 84  7        |              mintha nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék
 85  7        |          beszélni, de látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~
 86  7        |            perczben azt hittem, hogy fel fog kelni az ember s mellém
 87  7,   VIII|             majd azt az itéletnapkor fel kell tartani az örökbiró
 88  7,     XI|          égtek, őrülten futottak alá fel s imádkozának az emberekhez
 89  7,    XII|          körűl tűzpatakokkal forralá fel, s nagy égő köveket dobált
 90  7,    XII|              nagy égő köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel
 91  7,   XIII|       azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sirbolti leheletet,
 92  8,     II|               kebléről fohász szakad fel, elküldve az ismeretlen
 93  8,     II|           habjai tombolva csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa
 94  8,     II|            villanó pillanatot vetett fel a bokorra, s azon perczben
 95  8,    III|             lehelletével melegité őt fel.~ ~A gyermek kezdé észrevenni
 96  8,    III|            gonosz tréfával kapkodott fel hozzájok.~ ~Mintegy hat
 97  8,    III|          pillanatig dühösen üvöltött fel a fára, midőn hirtelen az
 98  8,     IV|           növények indái tekergőztek fel, ezeknek egyikére felkapaszkodott,
 99  8,      V|          anyja a leánynak. Ő nevelte fel.~ ~A vendégek csak kaczagtak,
100  8,      V|              önkénytes bámulat váltá fel az arczokon.~ ~Egy gyönyörű
101  8,      V|     Mindnyájan egyhangulag kiáltának fel, mindegyik azt állitá, hogy
102  8,     VI|            egyhangúlag kiáltanának-e fel: hogy a halottak feltámadtak
103  8,     VI|           mit cselekszik ön? sikolta fel a nő, kezeivel mintegy el
104  8,     VI|           volna ön azt tenni? kiálta fel elszörnyedve az asszony.~ ~
105  8,     VI|            mindenki bámulva kiáltana fel, ez ő! ez ikertestvére a
106  8,     VI|            Az asszony ijedve szökött fel helyéről s a fenyegető vadállat
107  8,    VII|          midőn, mint a villám ugrott fel helyéből a leány s tiszta,