Rész,  Fezejet

  1  1,      I|   Palmerston ajkára, s felöltözteté őt magyar dolmányba; viszont
  2  1,     IV|           terhére van mind az, a mi őt örülni kényszeriti, fut
  3  1,   VIII|         nemes érzetében, neki vitte őt a keritésnek s annak neki
  4  1,   VIII|        visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok
  5  1,      X|             mi tárt karral fogadtuk őt, nem találtuk helyét, kedves
  6  1,     XI|        neked nőül adja, el is hozta őt magával, ide künn áll az
  7  1,     XI|                 De majd elhagyom én őt, mielőtt megszeretne, gondolám
  8  1,    XII|            visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem többé.~ ~
  9  2,     II|     szerencse is különösen látszott őt kegyelni; bár mihez fogott
 10  2,     II|        viselkedék örök hálára bírta őt lekötelezni; míg saját jótéteményeit
 11  2,     II|     le-lehajolva a kis alvóra, hogy őt megnézze; másnap beszaladgálta
 12  2,     II| önbecsmérlése valódi nyügévé tették őt a finomabb társalgásnak,
 13  2,     II|             nem bírta elhinni: hogy őt valaki szeretné, hogy volna
 14  2,     II|         próbált mondani. Tudta hogy őt nevetik.~ ~Volt tehát mégis
 15  2,     II|             ragaszkodással szeresse őt.~ ~A szeretők szerelme hetekig,
 16  2,     II|        gyermek két év múlva elkezdé őt apának híni: új két év múlva
 17  2,     II|    egyenként kiadott kérőin. Gazdag őt nem vehette, mert tudva
 18  2,     II|         betegségében ápolója lenni? őt szeretni?~ ~A leány igent
 19  2,    III|         nyájosan mosolygó arcza, ki őt fölkelteni jött. A bájosan
 20  2,    III|        aludt a háznál. E nap látták őt ismerősei először szomorúnak.
 21  2,    III|             ügyes orvosok kiragadák őt jóltevő halála kezéből s
 22  2,     IV|      Adamante volt.~ ~Gyakran hallá őt az álmatlan beteg hallgatag
 23  2,     IV|   kigondolni: hogy miért nem hagyja őt most ez az asszony meghalni,
 24  2,      V|        habok közé.~ ~Sokszor látták őt egész záporos éjszakákon
 25  3,     II|   felügyelőnél vannak.”~ ~„Hivd ide őt.”~ ~„De nem fog jöhetni,
 26  3,     II|     mindenható talizmánul védte meg őt.~ ~Jaj neki, ha e talizmánt
 27  3,    III|             állott, már nem találta őt, az asszonyság kiadott rajta,
 28  3,    III|             egyet, hogy felejtse el őt örökre. - Az ifju eltudta
 29  3,    III|            az isten menykövét, mely őt agyonüsse, ha valaha családja
 30  3,    III|           mely alatta megnyiljon és őt hamvaul kihányja, ha apja
 31  3,     IV|        félelem és hideg nem hagyták őt egész éjjen át alunni, és
 32  3,     IV|             jó istent emlegetve, ki őt magához vette.~ ~Szegényke,
 33  3,     IV|        lábait; vezetője ölben vitte őt tovább: ha rájok esteledett,
 34  3,     IV|             hálaul imádkozni tanitá őt az úton. - Nyolczadnapra
 35  3,      V|             boldog embernek nevezte őt.~ ~Gizela volt a szép leány
 36  3,      V|         intésével elcsalhatta volna őt magával a föld utolsó részébe.~ ~
 37  3,      V|           tudhatta, hogy a jó barát őt és élete előbbi folyamát
 38  3,      V|      felnyergelt lóval, az leemelte őt a párkányról, átölelé s
 39  3,      V|          még egyszer kebléhez ölelé őt, - és még egyszer. -~ ~Apa,
 40  4,      I|            Akkor az én dolgom lenne őt tudósítani arról, hogy ön
 41  4,      I|     ismerőseinél elbeszélendi: hogy őt Philadelphiában, valami
 42  4,     II|             Madame, önnek nem lehet őt meglátnia, arcza szörnyen
 43  4,    III|    elszakaszthatott, hozzá sietett, őt vigasztalá, beszélt vele
 44  4,    III|             férfit pillanta meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel
 45  4,     IV|           porba, hogy nem kénytelen őt többé magánál jobbnak, igazabbnak
 46  4,     IV|            hogy a huissiernek kelle őt padjához vezetni. Ez ügyetlensége
 47  4,     IV|         fogja halála okát, vádoljam őt vele, őt, Monce Angelikát.
 48  4,     IV|             okát, vádoljam őt vele, őt, Monce Angelikát. Ezt, istenemre
 49  4,     IV|           látta, az pedig nem látta őt az irodából kijőni. De feltéve,
 50  4,     IV|          közvélemény is fölmentette őt....~ ~Angelika arczán végig
 51  4,      V|     Angelika, tehát végre meg fogom őt látni, szemeibe nézhetek
 52  4,      V|             azt is, hogy ön szereti őt és csak egyedűl őt ez életben,
 53  4,      V|          szereti őt és csak egyedűl őt ez életben, és ez az, mi
 54  4,      V|            Arnould karjai közt vivé őt székéhez: - „miért mentett
 55  4,      V|      bosszuvágyból tette-e? Látta-e őt valaki Moncené asszonynyal
 56  4,      V|        találá. Az emberek elkezdték őt szánni, roszúl esett szenvedő
 57  4,      V|          készebb meghalni, minthogy őt elárúlja.~ ~Az ember szóról
 58  4,     VI|             terem közepéig vezették őt, hol a közvádló egy intésére
 59  4,     VI|      Angelika nyúgodtan. Most látom őt először.~ ~- Kérem, szólt
 60  4,     VI|           minden oldalról. „Le kell őt álarczozni”. Most csak rá
 61  5,      I|          védelem meg nem szabaditja őt, „mugik voltál és mugik
 62  5,      I|           úrnak érdekében áll, hogy őt elválassza feleségétől és
 63  5,      I|          miatt, akkor megismertette őt a valóval, tudniillik hogy
 64  5,     II|            szeret, a cselédség fele őt szolgálja s egyik hintó
 65  5,     II|           egyszerűséggel kirendelte őt a kastélyából, valami kerti
 66  5,     II|   tánczvigalmi köntösbe visszaküldé őt egyenesen hajdani úrnőjéhöz
 67  5,     II|           hófuvás nemsokára elfedte őt is a többiekkel együtt szemei
 68  5,    III|          irigység is kénytelen volt őt dicsérni.~ ~De ki is választá
 69  5,     IV|     menyasszony két karjával akarta őt feltartani, ölében elpihentetni,
 70  5,      V|          vagy, parancsolója, vezesd őt vissza. Meglásd, hogy engedelmes
 71  5,      V|            A durva férfi észrevette őt s oda ment, és megragadta
 72  5,      V|  szivszaggató hangon, hogy ne vigye őt vissza amaz irtozatos helyre.
 73  5,      V|            mind lelövöldözték, csak őt nem érte a golyó.~ ~Ekkor
 74  6,     II|           le. „Csak maradj, biztatá őt Serena, ide fog jőni”. Az
 75  6,     II|            elég magasnak arra: hogy őt elérhesse. Nem volt méltó
 76  6,     II|         volt méltó senki arra: hogy őt birja. E magasztos alak
 77  6,     II|         politizáló férfi elé állitá őt.~ ~A gróf ajkán egy comicus „
 78  6,    III|             megváltozottnak találta őt.~ ~- Hogy meghalaványultál;
 79  6,    III|           lekiálta.~ ~- Bocsássatok őt szabadon.~ ~A cselédek szemtelen
 80  6,     IV|            ülők, senki sem látszott őt ismerni, hanem azért a katona
 81  6,     IV|              egyébiránt kész vagyok őt előtted leirni, ha megigéred,
 82  7,    VII|          akarta, s miután nem tudta őt elfeledni, megölte őt s
 83  7,    VII|         tudta őt elfeledni, megölte őt s azután még kevésbbé tudta
 84  7,     IX|   pusztitani tud. Miért nem teremte őt az Isten az első napon?
 85  7,      X|            elárulva: - úgy festeném őt, mint mikor a Cabbalistákat
 86  7,     XI|              a népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek
 87  7,     XI|          azt ne bánthassák s kiveté őt sértetlen a partra. A parton
 88  7,    XII|                A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
 89  7,    XII|           Ekkor máglyára hurczolták őt, hogy megégessék, midőn
 90  8,     II|     közepett, mely glóriaként fogja őt körül; - a völgyfenék sziklás
 91  8,     II|            a vadász szemei elől, ki őt még mindig nem szűnt meg
 92  8,     II|            élet ösztöne visszarántá őt az örvény széléről. Égő
 93  8,     II|     vonaglással feszité ki magát az őt ölelve tartó karok közől,
 94  8,     II|         elrohanó vizesés nem hagyta őt átjönni, és a kitől még
 95  8,     II|             odább, hanem ott maradt őt nézve, soha nem ismert kiváncsisággal,
 96  8,     II|            pedig ott túl őrjöngött, őt ekként látva és hozzá nem
 97  8,    III|     szoritva, lehelletével melegité őt fel.~ ~A gyermek kezdé észrevenni
 98  8,    III|           meg a fiút, megette volna őt is, ha a vadleány el nem
 99  8,    III|      gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt egyenesen erdőn, bokrokon
100  8,     IV|         érzelgő ömledező dala vonta őt közelebb - közelebb ellenállhatlanul.....
101  8,     VI|           alázuhant. Soha sem vette őt észre senki.~ ~Ez éji vándorlásainak
102  8,     VI|     fűggönyei közé elrejtőzve várta őt, onnan lesve rá örömtől
103  8,     VI|           volt. Midőn kegyed elveté őt magától, ez volt ki felfogadta,
104  8,    VII|              Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~A tudás nem