Rész,  Fezejet

 1  1,      I|            kinek költői kedélyébe mind szerelmesek voltunk, most
 2  1,     IV|           frank, irlandi és olasz mind úgy él itt, mintha otthon
 3  1,     IV|          idejét. Neki terhére van mind az, a mi őt örülni kényszeriti,
 4  1,      V|   arczokat találtam.~ ~Az emberek mind egy asztal körül voltak
 5  1,      V|       esem fel, s ütődöm, verődöm mind a négy falához, mint egy
 6  1,      V|               De hisz azt a vizet mind megihatod, a mit én kiszivattyúzok,
 7  1,     VI| negyedikben.~ ~Ugy volt, a szobák mind egymás tetejében következtek,
 8  1,   VIII|       franczia, a népek testvérek mind. -~ ~De valami nyelven csak
 9  1,   VIII|       annyi szemem lett volna is, mind oda irányozám a mutatott
10  1,   VIII|       férje nyakába rohant volna, mind csak engem nézett, még megérem,
11  1,   VIII|        dugva. -~ ~Pajtás, mondék, mind ilyen szépek Kaméhaméha
12  1,   VIII|      szomszéd genieknek, (mert mi mind geniek vagyunk a kik itt
13  1,     XI|   különben mit csinálnék most, ha mind e férfiakat magamon kivül
14  1,     XI|        félfont faggyugyertya, azt mind egy szálig megette.~ ~Leendő
15  1,     XI|  teheneimet, biztositám, hogy ezt mind neki adom, sőt még mást
16  2,      I|         zöld halom, mintha valami mind ezt elmondaná...~ ~Éppen,
17  2,      I|           egy nő. Fiatalok voltak mind a ketten, de a halál vénekké
18  2,      I|         halvány selyemköpeny fedi mind a kettőt, tarka virágos
19  2,      I|          kuszált és összecsapzott mind a kettőé. Látszik, hogy
20  2,      I|      férfié a nő keblén pihen, és mind a kettő oly néma, oly mozdulatlan!
21  2,     II|   vigasztalhatlan lett utána, - s mind e mellett is különös istencsodájaként,
22  2,     II|           édes gyermekét.~ ~Tamás mind ez időig nőtelen, családtalan
23  2,     II|          élő lénynek támadnia, ki mind azon élvet, melyet ő félszázados
24  2,    III|      ágyában, a neki szánt mérget mind bevevé, a szelenczét pedig
25  2,     IV|          ismét egészséges lesz, s mind ketten ismét igen igen boldogok.~ ~„
26  3,      I|          tőlem elvettél. Add neki mind azt az örömet, a mit nekem
27  3,     II|        házfalak, a gyertyán erdők mind veresre voltak festve; a
28  3,     II|      rajtok, tajtékkal temetve be mind a kettőt. - - Egy siket
29  3,    III|           személyes leiráshoz; de mind összevéve sem értek 60,000
30  3,     IV|        meg a felébredőt. A lyánka mind inkább kezdett vele megbarátkozni
31  3,     IV|       éjszaknak s jelenleg csukva mind a három. - A városon kivül
32  3,     IV|      őrült szeretettel ölelték át mind ketten egymást.~ ~A rejtélyes
33  3,      V|      szavaidban.”~ ~,Iszonyú való mind a mit mondtam. Rabneje leszesz
34  3,      V|           örmény, evezőt ragadtak mind a ketten. Elfeledte az ember,
35  3,      V|            Csak nem egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „
36  4,     II|          vannak, hogyha ön azokat mind helyre akarja hozni, önnek
37  4,    III|      rakná, ezt mondva: legyen ez mind a tied, és légy te az enyém; -
38  4,     IV|            hogy a két lővés közől mind a kettő halálos volt, ha
39  4,     IV|     készpénz nem találtatott. Ezt mind összevéve méltán felötlő
40  4,     IV|    megfelelni, hogy nem tehette-e mind a két lövést egyszerre,
41  4,     IV|            hogy e rejtélyes ember mind két helyen ugyanaz volt,
42  4,     IV|      előtt, hidegen állitva össze mind a kettőt, úgy a mint elmondva.
43  4,     IV|        hogy bármennyire erölködik mind a kettő igazat mondani,
44  4,      V|        daczára minden keresésnek, mind eddig nem akadt kézre.~ ~-
45  4,      V|     egyetlen szó fölmenthetné önt mind e fájdalomtól, a törvény
46  4,     VI|          vádló szinte rá ismertek mind, és szoborrá meredve bámultak
47  5,      I|            addig ** nő dáridóiban mind a legválogatottabb szépségek
48  5,      I|          vigmulatságok alkalmával mind rendkivüli szépségük, mind
49  5,      I|        mind rendkivüli szépségük, mind pompás öltözékeik, elragadó
50  5,      I|       pedig ezen az úton nyer, az mind a gazdájáé, és ha a leggazdagabb
51  5,      I|      kerűljenek; a mugik leányai, mind férjhez jutnak, s ha kis
52  5,     II|         szakács, inas, szobaleány mind az ő rendeletére állt és
53  5,     II|        keztyűje, szép fehér kezei mind oda lesznek a fagyban. A
54  5,    III|       gyakorlott katonai parádék, mind nagyon elkoptatott mulatságok
55  5,    III|    tűzijátékok, lakomák, párbajok mind csak mellékes dolgok voltak,
56  5,    III|         tarka selyem szalagokkal, mind a kettőt hátra engedik csüngni;
57  5,     IV|           vigadtak s nem törődtek mind azokkal, mik benn a kastélyban
58  5,     IV|    asztalnál, mikor a többiek már mind alatta henteregnek.~ ~Ez
59  5,     IV|           látod, hogy társaid már mind eldűltek és alusznak.~ ~-
60  5,     IV|     elpihentetni, a vőlegény csak mind lekivánkozott a földre,
61  5,     IV|     elviszem. Emlékezzetek reá ti mind, hogy egy kést elvittem
62  5,      V|        leány mellett álló pórokat mind lelövöldözték, csak őt nem
63  6,      I|          úgy vigad? Börtön volt-e mind ez a sok nagy épület, hogy
64  6,      I|           azok is úgy elnémultak. Mind kiszabadult valamennyi,
65  6,      I|       hogy sirtak! hogy nevettek! mind ott mentek el ajtaja előtt,
66  6,     II|  vitatkozni. Tűzben, lángban állt mind a kettő.~ ~A jó tiant ez
67  6,     II|          vén mosolygó Hidalgok, s mind e különnemű, fajú és érzelmű
68  6,     II|          egyedül maradt. Vendégei mind eltávoztak. Maga hálószobájába
69  6,     II|           nyugalomra hivó tárgyak mind oly közel vannak egymáshoz,
70  6,     II|     rajtad a halál, és rajtam is, mind a kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé
71  6,    III|     kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- Mind egy lábig, felele a Jezabel,
72  6,    III|        egyenlően osztotta fel azt mind a három unokája között.
73  6,    III|   Eustaquio e szerint jónak látja mind nekem, mind önöknek, mind
74  6,    III|           jónak látja mind nekem, mind önöknek, mind úrnőnk többi
75  6,    III|         mind nekem, mind önöknek, mind úrnőnk többi cselédjeinek
76  6,    III|       hogy gyűlölj. Úgy-e jó lesz mind kettőnkre nézve, ha meghalok?~ ~-
77  6,    III|            miket egykor viseltél, mind ereklyéűl tartogattam meg,
78  6,    III|        magára szedte, akkint tűnt mind inkább ki a hasonlatosság
79  6,    III|           köpenybe; vedd e pénzt, mind. Én tudok magamnak holnap
80  6,     IV|       erdőben, mintha a csillagok mind egy mezőre szálltak volna
81  7        |          a reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Gyermeköröm.~ ~
82  7,     IV|        van az ember éltében.~ ~Ha mind azt fölakarná jegyezni,
83  7,      V|      terhét miatta s kiállta érte mind azt, a mi az életben és
84  7,   VIII|         döféssel keresztül döftem mind a kettőt. Lelkeiket egymásba
85  7,   VIII|        egymást átölelve meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer
86  7,    XII|    követtek el. - - És elveszének mind. - - Mert élő volt a hegy.
87  8,      I|           hanem még a kutyákat is mind ott hagyta.~ ~Erre megnyilik
88  8,      I|       legyezőt, három percz alatt mind egy lábig agyon verte. A
89  8,     II|          A sziklák, az erdők fái, mind feketék, éjszinüek, és a
90  8,    III|            a szélzúgás összemossa mind a hármat.~ ~A futók közti
91  8,    III|         szilaj erővel ragadta meg mind két kezével a medve nyakán
92  8,     IV|          faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára s csak
93  8,      V| zavarodottnak látszék, a vendégek mind helyeslék: hogy a hasonlat
94  8,     VI|          réges régen eltékozoltam mind.~ ~- Ez önnek okot adhat
95  8,     VI|         megjelenne a világ előtt, mind azok, kik önnek leányát
96  8,    VII|        patakot, a szelid fákat... Mind oly szelidek oly ismerősek,
97  8,    VII|        medvék és farkasok; mintha mind összebeszéltek volna, s