Rész,  Fezejet

 1  1,      I|             az emberek előzékenyek; mintha mindenki tudná, hogy minket
 2  1,      I|          nőnek.~ ~Oly arczot mutat, mintha igen vig dolognak találná
 3  1,      I|              az angol beszéd közbe, mintha tévedésből tenné, be-becsusszant
 4  1,    III|            is elfogadtam, nem azért mintha hiuságomnak hizelegne, fejedelmi
 5  1,     IV|           és olasz mind úgy él itt, mintha otthon volna, hazájának
 6  1,      V|         matróz végig nézett rajtam, mintha előbb számot vetve magában,
 7  1,      V|       szokatlan zajra ébredtem fel. Mintha nagyon sokat kiabálnának
 8  1,      V|        mellett a hajó úgy ropogott, mintha egyszeribe szétmenne minden
 9  1,      V|      szédülni kezdett, a gyomromban mintha malomkövek lettek volna
10  1,     VI|             egészen ugy bánt velem, mintha nem is volnánk ur és szolga,
11  1,    VII|        képzelem édes csalódásomban, mintha most is otthon volnék, csendes
12  1,    VII|           colibriktól, mik olyanok, mintha a madaraknak pillangókkal
13  1,    VII|           annyit el-beszélek hozzá, mintha e vándormadár túl a tengeren
14  1,   VIII|         épen annyi pénzembe került, mintha otthon kőházat épitettem
15  1,      X|          melléje ülhetett közőlünk. Mintha az egyes ember is az elhagyott
16  1,     XI|       fejszéjét forgatva s danolva, mintha farkasoktól tanult volna
17  1,     XI|           hullottak bele.~ ~Ez ital mintha valami sajátságos uj lelket
18  1,     XI|         kezde bennünk föléleszteni, mintha az elhagyott hon szavát
19  2,      I|         nagy gömbölyü halomra akad; mintha egy ott lakó szellem illyenkor
20  2,      I|         hányva támadt a zöld halom, mintha valami mind ezt elmondaná...~ ~
21  2,      I|       alakok látszanak jőni, menni, mintha rendes matrózmunkáikat végeznék. -
22  2,     II|          szerényen bírta kiosztani, mintha ő tartotta volna szerencséjének,
23  2,     II|         köz-hitet terjeszté felőle, mintha nőkerülő lett volna; társaságokban
24  2,     II|         szokás imádni, vágy nélkűl, mintha isten csak látni, és nem
25  2,    III|         azon gondolatra lehet jőni, mintha e madáralakban tán egy elátkozott
26  2,    III|          ugy tetszék Rynn Tamásnak, mintha nehéz nyögést hallana neje
27  2,    III|         el-elmaradt sebes pihegése, mintha rögtön elhalt volna alatta
28  2,    III|             álla meg a madár előtt, mintha ujabb szavait várná. Az
29  2,    III|           kérdé öntudatlanul Tamás, mintha azt hinné, hogy e madár
30  2,    III|             csikorgással végezé be, mintha ezer ablaküveget körmöltek
31  2,    III|             riadt fel ültéből Rynn. Mintha saját gondolatja hangját
32  2,      V|              szemeivel föltekintve, mintha látni akarna velök, - -
33  3,      I|             a láncz, oly szomoruan, mintha mindegyik gyűrűjét egy-egy
34  3,     II|           csendes és szomorú e táj, mintha csak egy hosszú tömlöcz
35  3,     II|     láthatlan elem, mely nőttön nő, mintha a kapellai sziklákat akarná
36  3,     II|             keze pisztolyain remeg, mintha egy elhatározó perczre tartogatná
37  3,    III|     feküdjék az szivén, nehezebben, mintha az egész emberiség bűne
38  3,    III|   szélzugási közt ugy tetszik neki, mintha a föld futó lépések alatt
39  3,     IV|             oly nyugodt apathiával, mintha csak egy köteg málhát vitt
40  3,     IV|    gyermeket a parti ösvényen, mely mintha rég nem járt volna rajta
41  3,     IV|             mohón a lyány; - azután mintha megbánta volna, hogy oly
42  4,      I|         megvetőleg vállat vonított, mintha azzal akarta volna tudtára
43  4,     II|            tekinte, meg-megdöbbent, mintha megijedt volna azon arcztól,
44  4,    III|  szenvedések meg nem görnyesztenek, mintha megakarná őket bűntetni
45  4,    III|              a kit úgy szerettem, s mintha mondaná olyankor: te is
46  4,     IV|        gyöngeség nem mutatta magát. Mintha észre sem vette volna a
47  4,     IV|      beszédes szemeivel találkozék, mintha ismeretlen szellem szállana
48  4,     IV| fejmozgatásokkal látszott beszélni, mintha ellenfelét kezdené valamire
49  4,     IV|       botorkázó ügyvédi beszédeket, mintha az volna eszében, hogy bármennyire
50  4,     VI|        menydörgés támadt egyszerre, mintha az ég le akarna szakadni
51  4,     VI|           bámultak rá az alakra, ki mintha a sirból támadott volna
52  5,    III|          ájtatos sóhajtások helyén, mintha övék volna a napok hosszú
53  5,     IV|        olyan volt a sok gyémánttól, mintha ezer meg ezer szeme volna,
54  5,     IV|         majd menyasszonyára nézett, mintha összehasonlitásokat tenne
55  5,     IV|         kiejté a poharat kezéből, s mintha siket volna menyasszonya
56  5,     IV|             pedig a gyáva úgy tett, mintha holtrészegen feküdnék, és
57  6,      I|      szállnak fel az elborult égre, mintha erővel csillagokat akarnának
58  6,      I|           halad végig, a benne ülő, mintha mindenkinek közel barátja
59  6,      I|           hol ég és hegy összefoly, mintha a puszta légben függne.~ ~
60  6,     II|         ajkai rebegtek; szemei egén mintha felhők vonultak volna végig
61  6,     II|        nézett szét a vendégseregen, mintha senkit sem meg az ismerne
62  6,     II|       Serenához, mi alatt úgy tett, mintha egy süteményről levett czukor
63  6,    III|              megtermett hústömeget, mintha valami idegen vad állattal
64  6,    III|         azután is úgy rémlett neki, mintha még mindig hallaná; azzal
65  6,    III|          mondta: úgy tetszett neki, mintha valaki nyögne, vagy c s
66  6,    III|             fogolytól, azt mutatva, mintha némi szobalakó rovarok után
67  6,    III|           magának azon ürügy alatt, mintha harisnyákat kötne belőle
68  6,    III|         ágyához, és nagyot ásitott, mintha fekünni menne s ezzel támasztana
69  6,    III|          hirtelen úgy tetszék neki, mintha az utcza túlsó végén az
70  6,     IV|           őrtüz világit az erdőben, mintha a csillagok mind egy mezőre
71  6,     IV|                  Nekem úgy tetszik, mintha én láttalak volna tégedet
72  6,     IV|      Egyébiránt magam is úgy érzem, mintha elfognám veszteni a fogadást.
73  7        |        keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget akarna belőle
74  7        |            belőle magának szerezni, mintha szégyenlené azt, hogy boldog,
75  7        |        környezetem; nem mondhatnám, mintha valami nagy conversatiom
76  7        |  szétlövellé. Úgy tetszék ilyenkor, mintha nekem előbb jőne fel a nap,
77  7        |   vigasztalan perczben úgy tetszék, mintha világosulni látnám környezetemet,
78  7        |            tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kisértete
79  7,      I|         mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná: menj, rabolj, ölj,
80  7,    XII|     viszfénye az.~ ~Néha úgy érzem, mintha látatlan ajk lehelne legszorosb
81  7,    XII|   naplementig életben marad.~ ~Majd mintha repülnék. Rohanok egyedűl
82  8,      I|           hanem szép fényes fekete, mintha mindennap fésülnék. „Hajrá!”
83  8,     II|            völgybe, és úgy tetszik, mintha ott összejőnének s még sötétebbé
84  8,     II|         szökött ki a vizmedréből, s mintha valami állatontúli ösztön
85  8,    III|    megküzdjön, a rémes szélfuvásban mintha távoli gyermeksikoltás és
86  8,    III|        magas délczeg női alak, kit, mintha szárnyak vinnének, oly sebesen
87  8,    III|           lefeküdt a leány utjában, mintha el akarná zárni előtte a
88  8,    III|         nyelvvel tekingete szélyel, mintha semmi kedvet sem mutatna
89  8,     IV|         néptelen utczán a vadleány, mintha azon órában, midőn a testnélküli
90  8,      V|            el bájait, kar és vállak mintha tajtékból volnának faragva,
91  8,      V|          kitaláltam vetni fejemből, mintha soha sem láttam volna, és
92  8,     VI|            is és őrzi éjjel nappal, mintha édes anyja volna... nem
93  8,    VII|             leány egyedül maradt.~ ~Mintha a láz gyötörné, reszkettek
94  8,    VII|           tekintettel nézve föl rá, mintha mondani akarná neki: hogy
95  8,    VII|       kocsiját, medvék és farkasok; mintha mind összebeszéltek volna,
96  8,    VII|         fákat s bedúdol az ablakon, mintha valaki ijesztgetve fenekednék