Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|     levegőjét szivja.~ ~Ne forditsd le semmi nyelvre e mondatot,
 2  1,     VI|             forintot.~ ~Azért irtam le e dolgokat oly körülményesen,
 3  1,     VI|   szaladgálhatok létrán fel, létrán le.~ ~Ez az egész ház igy van
 4  1,     VI|          franczia tegnapelőtt teszi le a lábát az üres földre s
 5  1,   VIII|          melyre léptek, vetközzétek le a régi embert, midőn csizmáitok
 6  1,   VIII|     megcsuszamlva, orrán száján ért le a lejtő aljába.~ ~No most
 7  1,   VIII|             nem hordja, a földingás le nem dönti, a villám soha
 8  1,   VIII|            oly csábitó szépen irnak le, s mikről europai embernek
 9  1,     XI|        koronája a pókhálókat szedte le a gerendáról.~ ~- Ez ipam,
10  2,      I|         engedé hogy a vihar őket is le söpörje onnan, mint a többit.
11  2,     II|           nélkülözések között folyt le; férfikora legszebb éveit
12  2,     II|        meséit, később apja nevét is le tudta írni, majd erszényeket
13  2,     II|             jár.~ ~Még egy év folyt le s Rynn Tamás és Adamante
14  3,      I|             egyetlen napsugár járna le hozzám keskeny nyiláson,
15  3,     II|         éles kürthangokat rivallnak le a hallgató vidékre.~ ~Olykor
16  3,     II|                    Véresen áldozott le a nap a folyam vizében,
17  3,     II| cserépzsindelt mint falevelet söpőr le róla; a támadott nyiláson
18  3,     II|            őszhaja kúszáltan lógott le arczába, melyet a mirigy-görcsök
19  3,     II|            életműszert. Alig hunyta le szemét, már szaga van, s
20  3,     II|             borzasztó átkokat ordit le az üldözött fejére.~ ~„Verjen
21  3,     II|                Vigyázzatok!” kiálta le ablakából a betegőr. Késő.
22  3,     II|         Késő. A kiáltás még nem ért le hozzájok, midőn a habtorlat
23  3,    III|        üldözött nyugodtan hajthatja le fejét, - a becsületet -
24  3,     IV|             gyümölcs, minden gabona le volt aratva, le volt szüretelve
25  3,     IV|       minden gabona le volt aratva, le volt szüretelve tavasz derekán.~ ~
26  3,     IV|              S a nap mosolygva néze le a derült mennyországból.~ ~
27  3,     IV|            lázosan reszketve szállt le ágyáról s gyapjú shawljába
28  3,     IV|      esteledett, az ő keblére hajtá le fejét, ott aludt el; ha
29  3,     IV|           keresett.~ ~Lankadtan ült le egy kőre megpihenni; kisérője
30  3,     IV|             gyermek térdeire hajtva le fejét.~ ~Két napig vártak
31  3,     IV|          apa szivéről kőterhe esett le, mondhatta volna ő is, hogy: „
32  3,      V|            s hideg izzadságot törle le arczáról, „végem van!” ugy
33  3,      V|            közt mint boldog nő élte le napjait, s ez volt az a
34  4,      I|            elcsillapult, az asszony le fogja vetni a gyászt, itteni
35  4,     VI|             egyszerre, mintha az ég le akarna szakadni a földre;
36  4,     VI|         villám függőlegesen csapott le az ég magasságából a föld
37  4,     VI|           kérdé a közvádló, szemeit le nem véve az asszony arczáról.~ ~-
38  4,     VI|           hangzék minden oldalról. „Le kell őt álarczozni”. Most
39  5,      I|            a karja a leányt, tegyen le érte tiz vagy tizenkét vagy
40  5,     II|        látott állani, ki nem hunyta le előtte nagy fekete szemeit,
41  5,     II|          mig ott az ismerős udvaron le nem tették a delnő ácsorgó
42  5,    III|              mig azt a vadszülöttet le birta győzni; a ki aztán,
43  5,    III|             ihlett fenséggel néznek le rájuk mindenűnnen? nem félnek
44  5,     IV|         irva: „ha ki ittál, fektess le, ha fölállok tölts tele.”
45  5,     IV|           élettelen alakként zuhant le az asztal alá.~ ~Mikor azután
46  5,      V|         miatt, a mi fejetekre száll le? Nem emlékeztek-e az ütlegekre,
47  5,      V|           boszúlatlanul lövöldözték le őket. A kapuk előtt megállitá
48  5,      V|          védte magát, mig a sokaság le nem verte. A legelső kés,
49  6,     II|       lelkületű vendégek települtek le, politizáló férfiak, critizáló
50  6,     II|       legmüvésziebb darabokat verve le rajta, s az obligát csodálók
51  6,     II|            futó csillagok villantak le. „Csak maradj, biztatá őt
52  6,     II|     mindenki örüljön neki, és senki le ne szakitsa, melynek birását
53  6,     II|        bűbájos idegen ajkáról lesék le a honszerelem ismert, de
54  6,     II|         kezét szorongatva, törülték le könyeiket. A testvérek egymásra
55  6,    III|            közül sápadt arcz tekint le reá. Iparkodik elolvasni
56  6,    III|            szerencséjére nem nézett le a földre, hanem csak az
57  6,    III|           Az utczára nem szökhetett le, mert lábai épségét koczkáztatá,
58  6,    III|             selyem függönyei földig le voltak eresztve. A halk
59  6,    III|        keskeny csigalépcső vezetett le az udvarra; ott elbucsúzott
60  6,    III|       vagyok, lopni jöttem.~ ~- Úgy le kell lőni. Rikácsolá a kapus.~ ~-
61  6,     IV|           egy mezőre szálltak volna le pihenni.~ ~Egyike körül
62  6,      V|            irtó sortűzelés ropogott le az ostromlók seregére, egy
63  6,      V|           fokáról, s holtan hullott le az utána jövők vállaira.~ ~
64  6,      V|         Igen szépen.~ ~- No hát ülj le, és irj szépen egy bizonyitványt,
65  6,     VI|        vérfoltját saját vérem mosta le a csatatéren.... Ezentúl
66  6,     VI|            nap oly hévvel ragyogott le a tiszta kék égről. A lovag
67  6,     VI|         Most a kastély udvarán van. Le akar szökni lováról s eszméletlenül
68  6,     VI|        lováról s eszméletlenül esik le róla. -~ ~ ~Ott volt már,
69  7        |             a nap, s utóbb áldoznék le, mint másnak. Opticai csalódás
70  7        |       délután képekben gazdag álma, le nem irható, de el sem felejthető.~ ~
71  7        |       lábaim alatt s ugrálva futott le a meneteles uton, s ezt
72  7        |             hihetőleg fenyőbe ütött le, ennek lobogó vérvilága
73  7,   VIII|      lemossam kezemről, de nem ment le. Mostam, vérig mostam kezemet,
74  7,   VIII|       sokszor mosom kezemet és soha le nem megy róla. Ott lesz
75  7,     XI|           nem látott semmi fehéret. Le kelle térdelnie, kezeit
76  7,     XI|      elszakadt - e perczben gördűlt le feje lábaihoz. A vér magasra
77  7,     XI|          leszállt a sirboltba vele, le akarta magát annyi nép előtt
78  7,    XII|            nem tudva, hova szálljon le a széles, végtelen világban?
79  7,   XIII|             édes emlékire nyugtatni le gond nem ismerő fejűnket.
80  8,      I|         karszékre, s hevesen szórja le magáról kalapot, keztyűt
81  8,     II|            mely örök zúgással rohan le a völgybe, nem hagyva soha
82  8,     II|       folyam tajtékot hányva rohant le a tóba, a kiálló sziklákat
83  8,     II|     fölemelt karjai lankadtan estek le üldözője vállaira, de a
84  8,     II|            ki őrült bánattal nézett le rája, a könyet szemében,
85  8,     II|       bámulatos ügyességgel pattant le a szikla oldaláról, ivet
86  8,    III|      fatörzs, mely csak félig égett le s melynek derekára most
87  8,     IV|       accord után bágyadtan ereszté le kezét az erkély rostélyzatán.
88  8,      V|        keskeny csigalépcső vezetett le egy mélyen fekvő sötétes
89  8,      V|           Keservesen zokogva borult le nyugágya vánkosára, csodás
90  8,      V|              pénzt is igértem érte, le is teszem szivesen.~ ~-
91  8,     VI|        legtetején, azon bocsátottak le az ő és medvéje számára
92  8,     VI|       kinálta a hölgyet, hogy üljön le, mig többi szobáit elrendezik.
93  8,     VI|            A leány indulatosan veté le magát vánkosára.~ ~E neszre
94  8,    VII|   védelemért, a leány dühösen tépte le magáról ölelő karjait s