Rész,  Fezejet

 1  1,      I|            elválásról, távollétről, mert ha azokra gondolnék, akkor
 2  1,      I|          nevet magának és én sirok, mert tudom jól, hogy ez affectált
 3  1,      I|             a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.~ ~
 4  1,      I|      kivánom, hogy rám gondoljatok, mert az csak fájhatna nektek.
 5  1,    III|             hajókázó kereskedőknek, mert tudnod kell, hogy városunk
 6  1,    III|  szúnyogokkal: itt teremteni lehet, mert itt még üres a tér (a hol
 7  1,     IV|             hazáját?~ ~Talán azért, mert más nép szülöttének nem
 8  1,     IV|            égetik ki, de hasztalan, mert a sziv ismét újra kinő.~ ~
 9  1,      V|          assecuráltasd az életedet. Mert az igaz, hogy sok fürdőn
10  1,      V|            már csak lemegyek én is, mert még azt találja gondolni,
11  1,      V|       viseli. De nem sajnálom tőle, mert igen mulatságos fiú. Elindult
12  1,      V|             ingereljem a szenteket, mert bizonyára nem sokára meglátandom
13  1,      V|         könnyű lesz azt befoltozni, mert van miből, gondolám magamban,
14  1,      V|           akkorra zivatar jelentve, mert ilyen alkalommal az ember
15  1,     VI|         dolgokat oly körülményesen, mert becsületes organismusu embernél
16  1,     VI|       szegényes magyar eledelektől, mert azok itt csak nagy urnak
17  1,     VI|             van, mondjam meg eleve, mert nála délután társaság fog
18  1,    VII|               Én szeretem a munkát, mert elfoglalja lelkemet, de
19  1,   VIII|         irok.~ ~A mappán ne keress, mert a hol én vagyok, oda okos
20  1,   VIII|           gondviselés munkája lesz, mert mi kivül vagyunk valamennyi
21  1,   VIII|        szabad számokkal kifejeznem, mert az itt saját athmosphaera,
22  1,   VIII|             ez bölcs gondolat volt. Mert itt a milyen forró a nap,
23  1,   VIII|           megcsókolta a lábát.~ ~No mert, ha a képét csókolta volna
24  1,   VIII|       egyike a szomszéd genieknek, (mert mi mind geniek vagyunk a
25  1,   VIII|            majd krokodilust fogott, mert akkor magam meheték aztán
26  1,   VIII| bereteszelni s tövissel körülrakni, mert a mint lemegy a nap, előjönnek
27  1,     XI|         hogy ebből aztán enni kell, mert itt a kutya szent állat,
28  1,     XI|          foszszon benneteket attól, mert boldog lehet a világ, lehet
29  1,     XI|            nem megyek hozzád közel, mert betegséged rám ragad. Engem
30  1,    XII|            haza akarok menni én is, mert szivem megrendül erre a
31  1,    XII|       megrendül erre a szóra: haza! mert nem kell az élet, nem kell
32  1,    XII|           testemnek, sem lelkemnek! mert nem akarok boldog lenni,
33  2,     II|              ha ő a templomba ment, mert nem néztek az oltárra, hanem
34  2,     II|             mint azelőtt! Jól tudá, mert ember ismerete vén volt:
35  2,     II|              Gazdag őt nem vehette, mert tudva semmije sem volt;
36  2,     II|            szegényhez nem mehetett, mert a kényelmet és ragyogást
37  2,     II|      melyből isten sem szabadit ki, mert az megcsufolása az isten
38  2,    III|          szivének meggyógyulásáért, mert őrűltség, halál és örök
39  2,    III|      szemeit pedig kerűlte az álom, mert nem bírta sejteni rejtett
40  2,     IV|      vaksága mellé még meg is őrül, mert nem bírta kigondolni: hogy
41  2,      V|         röpülő hollandival.” Meg is mert volna rá eskünni. Látta
42  2,      V|            megszólitásra. Senki sem mert a hajóhoz közelebb menni
43  2,      V|      láthaták.~ ~Ilyenkor senki sem mert hozzá közelíteni, mert átkait
44  2,      V|          sem mert hozzá közelíteni, mert átkait nem merte meghallani.
45  3,     II|             menj hozzá olyan közel, mert majd te is meghalsz.”~ ~„
46  3,     II|           Nem nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél
47  3,     II|                 De nem fog jöhetni, mert el van temetve.”~ ~„Hát
48  3,    III|   ellenséged meg nem ronthat téged, mert érted ártatlan gyermek imádkozik. -~ ~
49  3,    III|  jószándékát: de nem fogadhatom el, mert útra készülök.”~ ~„Hová?”~ ~„
50  3,    III|           asszonyság kiadott rajta, mert fiatal férje volt. - A lyányt
51  3,    III|       szerencsétlen; szerencsétlen, mert saját lelkében sem találja
52  3,    III|            fejét, haza kell mennem, mert meg vagyok ölve; nézd: nincsen
53  3,     IV|            a sziget tulsó partjára, mert a betegőrt látta távozni.~ ~
54  3,     IV|           nappal a szabad ég alatt, mert a falukból minden lakót
55  3,     IV| átszökhettem; nyilt vagyok irántad, mert barátságodat ajánlottad
56  4,      I|    Legnevezetesebb különösen azért, mert nem a keresztények istenének
57  4,     II|          minden tétovázás nélkül rá mert annyi kincset bizni.~ ~-
58  4,     II|         hogy férjem azért halt meg, mert megbukott. Mondjon ön a
59  4,     IV|         megholt nem ejthette magán, mert az elsőnél mindjárt halva
60  4,     IV|            által gyilkoltatott meg, mert az orvosok nem engedik meg,
61  4,     IV|     miszerint férje azért halt meg, mert megbukott. Igen uraim! Ezért
62  4,     IV|          vonult félre a külvárosba, mert holt férje becsületeért
63  4,      V|         kivánsága alig teljesülend, mert Tonners ur az utközben kisérőit
64  5,      I|             lelkükkel tartozának.~ ~Mert meg kell mindenek előtt
65  5,      I|       feleségének más férjet adjon; mert a mugik az ő urának jószága,
66  5,      I|        legnyugodalmasabb a világon, mert a földes úrnak érdekében
67  5,      I|            részeiről nem is szólok, mert nem illik feleséges embernek
68  5,      I|      mértékben mint mások képzelék, mert a helyett, hogy a húszezer
69  5,    III|         farsang utolsó vasárnapján, mert ilyenkor van együtt a hajadonok
70  5,     IV|           akkor legjobb hallgatnia, mert igy semmit sem vesznek rajta
71  5,     IV|           eldűltek és alusznak.~ ~- Mert részegek, felelt a hajdú.~ ~-
72  5,      V|             engedelmes nőre találj, mert a milyen jó volt eddig nálam
73  5,      V|      húzódott apja háta mögé és nem mert felelni.~ ~A durva férfi
74  5,      V|            fogja inditványba hozni; mert vagy tudjanak a földesurak
75  6,     II|             nevezhetnék balkezének, mert szüntelen ügyetlenségeket
76  6,     II|         hogy szeméből a köny pörög, mert hiszen sirt minden ember.~ ~
77  6,    III|          úgy hiszem titokban marad, mert a maga szerencséje is kérdésben
78  6,    III|            van az asszonyunk férje? mert engem megöl a titok.~ ~-
79  6,    III|        segitett: hogy reggelenkint, mert csak éjjel dolgozott, a
80  6,    III|          utczára nem szökhetett le, mert lábai épségét koczkáztatá,
81  6,      V|        azért nem jöhetett hamarább, mert a pinczéből kellett előkászolódnia.~ ~-
82  7        |            megtanul örömöt hazudni; mert tudja, hogy bánataért még
83  7        |          beszélni nem tudtam velök, mert nem szóltak emberi hangon;
84  7,     IV|           őket féltett ereklyeként, mert vissza nem jönnek sem ez
85  7,    XII|             És elveszének mind. - - Mert élő volt a hegy. Gyomrában
86  8,      I|       barlangból, csodának nevezem, mert más nevet nem tudok neki
87  8,    III|            medve megérté az irányt, mert sokszor lefeküdt a leány
88  8,     IV|         miért?~ ~Éjről éjre beljebb mert menni a kis helységbe, csak
89  8,     IV|             került.~ ~Egy éjjel túl mert haladni a templomon. E nagy
90  8,      V|           kötekedő hangon.~ ~- Nem, mert a fenevad fogadott anyja
91  8,      V|         csak azért rejté el arczát, mert szemei nincsenek szokva
92  8,      V|            csoda hogy elfeledted, - mert első feleségedhez hasonlit.~ ~
93  8,     VI|         azért vezetém ezen szobába, mert épen itt van az, lássa s