Rész,  Fezejet

 1  1,      I|    hiányzott a képből s nem tudtam rá jönni, hogy mi? de érzettem,
 2  1,      V|      bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is adom,
 3  1,     VI|         darab szénnel számokat irt rá, azokat összeadták; én köszöntem
 4  1,     VI|          és inni. De az éhség most rá fanyalitott. A harmadszori
 5  1,     VI|            s rögtön felpénzt adtam rá.~ ~A legény targonczára
 6  1,     VI|    theaestélyt ád, s akkor nem fog rá érni, hogy velem bajoskodjék.~ ~
 7  1,     VI|          enyimre.~ ~Ezzel bevágtam rá az ajtót s lementem a szobámba.~ ~
 8  1,    VII|        köröskörül, hogy a bölények rá ne menjenek; néha egész
 9  1,   VIII|           ezrével rohant egyszerre rá s vérét kiszopta, majd ismét
10  1,   VIII|          egy lyukra, ne feküdjetek rá, meglehet ugyan hogy csak
11  1,   VIII|            alig félórai járás után rá bukkantunk egy falka fekete
12  1,    XII|           aranyba. -~ ~Kezet adtam rá.~ ~Ő bement a szobájába,
13  1,    XII|   pisztolylövést hallok belülről s rá Leona kétségbeesett sikoltását.~ ~
14  2,      I|        meghallja, de nem ébred föl rá, hanem mondhatlan különös
15  2,     II|         sem bír, nem hogy számítna rá - önzéstelen ragaszkodással
16  2,     II|    szeretni?~ ~A leány igent monda rá, hisz Rynn oly jóember volt,
17  2,    III|           szüntelen azt válaszolta rá „filou, filou!”~ ~Délután
18  2,      V|    hollandival.” Meg is mert volna rá eskünni. Látta mint hajtá
19  2,      V|            meg szivében...... Volt rá eset, hogy egy fiatal férfit,
20  2,      V|          férfit, kit a kiváncsiság rá vitt: hogy utána lopózzék
21  3,      I|         szomorkodom. Úgy hulljanak rá malasztjaid, mint az én
22  3,     II|            ebek dühösen ágaskodnak rá. Már épen a csónak mellett
23  3,     II| menekülőhöz, s már nem lövöldöztek rá, alig lehettek tőle két
24  3,    III|      testvére ráakadt, alig ismert rá; elfogult félénken húzódott
25  3,    III|       kosár szalma pernyét döntött rá megismertető jelül, s minthogy
26  3,     IV|       hosszan fekteté. A kis lyány rá akart még egyszer borulni,
27  3,     IV|            lyány félve tekinte föl rá, a nélkül, hogy fejét fölemelné. „
28  3,     IV|            foglalva s nem ügyeltek rá. Ismét visszafordult a szigetbe,
29  3,     IV|       utána. - A férfi nem figyelt rá - „Istenem! édes anyám!”
30  3,     IV|        mogorva nyájassággal kiálta rá messzirül: „no hát ne tréfálj,
31  4,      I|          még elég okot találhatnék rá, hogy nevessem a világot.~ ~-
32  4,      I|          azt, ha gyilkosság sűl ki rá, ha felesége megcsalja,
33  4,      I|           abban senkire sem fognak rá ismerhetni többé; önmaga
34  4,      I|       végtére sok biztatásra mégis rá hagyja magát venni, elmegy
35  4,     II|            van, s igen büszke volt rá, hogy azon ur minden tétovázás
36  4,     II|            minden tétovázás nélkül rá mert annyi kincset bizni.~ ~-
37  4,    III|           egyszerre következtek el rá, de tűrte nyúgodtan, zúgolódástalanul;
38  4,    III|        foglaljon helyet, s szemeit rá függesztve, várta, hogy
39  4,    III|          de nekem semmi okom sincs rá, hogy terhükre legyek, s
40  4,     IV|               Még eddig nem birtam rá jőni.~ ~- Valóban csodálatos,
41  4,     IV|                 Uraim.... vessetek rá egy tekintetet... s mondjatok
42  4,      V|           Duval ur engedelmet kért rá, hogy tárgyalását a vádlotthoz
43  4,      V|       szilárd kemény hangon felele rá: „nem ismerem.”~ ~- Lám
44  4,      V|     megvetésnél.~ ~- Emlékezzék ön rá asszonyom, mit mondtam önnek
45  4,      V|   megosztani az életet, én találok rá módot önnel megoszthatni
46  4,      V|               Hamis tanú, viszonzá rá Moncené.~ ~A terembe belépve,
47  4,     VI|   lélekjelenlét.~ ~- Talán nevéről rá fog kegyed ismerni asszonyom,
48  4,     VI|          őt álarczozni”. Most csak rá ismerend a megátalkodott.~ ~
49  4,     VI|            birák és a vádló szinte rá ismertek mind, és szoborrá
50  4,     VI|          szoborrá meredve bámultak rá az alakra, ki mintha a sirból
51  5,     II|    csóválni, csak annyit mondhatok rá: Valahány ház, annyi szokás.
52  5,     II| ellenkezőleg igen bátran tekintett rá vissza.~ ~A gróf megállitá
53  5,     II|            gróf ezért megneheztelt rá s minthogy Kozimával úgy
54  5,     II|           úrhölgy eleinte nem birt rá ismerni a bánattól, betegségtől
55  5,     II|         hogy a mit néhány év alatt rá költött a leányra, azt kéri
56  5,     IV|           a kaczaj, akkor ő kezdte rá a nevetést, hogy őrült hahotája
57  5,      V|             irgalom nélkül kiáltva rá.~ ~- Jősz velem, a hova
58  6,      I|       erővel csillagokat akarnának rá felrakni, a felküldött meteor
59  6,      I|            kis madarkák odaszoktak rá, felültek vasrostélya pálczáira
60  6,     II|           hölgy körül, minden szem rá volt függesztve.~ ~Mintegy
61  6,     II|          midőn ismét visszaereszté rá a függönyt, még egyszer
62  6,     II|            egyszer visszatekintett rá. Azután leült éji lámpájához,
63  6,    III|            Hallgass bolond! kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~-
64  6,    III|    teremteni. Neked szükséged lesz rá. Rögtön, még ez órában fogadj
65  6,    III|           arcz gúnyosan mosolygott rá.~ ~Diego haragos vörössé
66  6,      V|       utczákat, itt ott lőttek még rá, másutt éljenezték, nem
67  6,      V|        szólj közbe, ficzkó! Ordita rá mérgesen Diego; azután elmosolyodott
68  7        |        mint az öröm.~ ~Megtanitott rá a világ. - Oh a világ igen
69  7        |       birtam levenni róla, szemeim rá voltak bűvölve. Féltem és
70  7        |      combinatiot csak később értem rá tenni. Ijedten rohantam
71  7,      I|          egy marok port és gondolj rá: hogy e por, melyet most
72  7,    XII|          szemeikkel merőn bámultak rá és nem szóliták meg. Sorra
73  7,    XII|             És vándorolt. Nem volt rá nézve többé idő: a földön
74  7,    XII|         föld megfagyott.~ ~Megvolt rá érve. Megvénült, kiégett.
75  7,   XIII|           s ki valaha e gondolatra rá jött, hogy minden szenvedést
76  8,      I|            lódobogás figyelmezteté rá, kezével mosolyogva int
77  8,      I|           Hajtó vadászatot kellene rá tartani, szólt a másik,
78  8,      I| szelidíteni. Annál inkább minthogy rá is lőttél. Ha rá akadok,
79  8,      I|          minthogy rá is lőttél. Ha rá akadok, tizet tészek egyre,
80  8,     II|      arczán s szeliden tekinte föl rá újólag, mintegy biztatólag,
81  8,    III|        alakján. A leány nem ügyelt rá, csak a gyermekkel volt
82  8,    III|       medve vad orditással szökött rá, s nyakánál fogva megkapva,
83  8,     IV|          borzadálylyal tekingetett rá vissza, s félve kerülte
84  8,      V|          csoda, hogy nem emlékezem rá, viszonzá Darvai, visszanyerve
85  8,      V|       minden kedvem. Nem nézhetnék rá többet, a mióta tudom, hogy
86  8,      V|           oda ugrott hozzá. „Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~-
87  8,     VI|    szeretlek”.~ ~S tudott gondolni rá, mily öröm lesz az azon
88  8,     VI|   elrejtőzve várta őt, onnan lesve rá örömtől pihegő kebellel,
89  8,     VI|            Köszönöm, lesz még időm rá. Nagyon rövid leend a mit
90  8,     VI|         kékült.~ ~- Soha sem akadt rá többet, bár mennyire járt
91  8,    VII|    fájdalmas tekintettel nézve föl rá, mintha mondani akarná neki:
92  8,    VII|      tiszta, érthető hangon kiálta rá:~ ~- Mit akarsz?~ ~Az embert