Rész,  Fezejet

 1  1        |         gondol, - ha a hazát csak akkor kell szeretni, midőn ezt
 2  1        |          tenni élv és dicsőség és akkor nem, midőn a honszeretet
 3  1        |          ki utánatok itt marad, - akkor... vándoroljatok ki.~ ~Hisz
 4  1,      I|         mert ha azokra gondolnék, akkor betűk helyett könyeimet
 5  1,      I|       csak ebéd idején jön össze, akkor is különös ellenszenvet
 6  1,     II|          ha egy pár millióm lesz, akkor leereszkedem annyira, hogy
 7  1,      V|         más effélét nem épitenek, akkor is előbb meggyónjál és testamentomot
 8  1,      V|         dél felé javulni kezdett, akkor eső lett belőle, s a kinek
 9  1,     VI|          lenni, theaestélyt ád, s akkor nem fog rá érni, hogy velem
10  1,    VII|      többé, csupán álmomban. Csak akkor álmodom magam haza, s ha
11  1,    VII|         ismerős szobámban, s csak akkor veszem észre boldog tévedésemet,
12  1,    VII|         szoriték benne ajkaimhoz. Akkor imakönyvembe tettem, most
13  1,   VIII|    partján a város épült, még ezt akkor nem láthattuk.~ ~A kérdéses
14  1,   VIII|          a szeretett hitessel, ki akkor aztán leszállt a tehénről
15  1,   VIII|          bele mennék-e lakni! már akkor csak inkább magam épitek
16  1,   VIII|          krokodilust fogott, mert akkor magam meheték aztán a korsóval
17  1,   VIII|  szerencsésen főbe lőttem; de még akkor is maradt annyi ideje, hogy
18  1,      X|           Gondolj reá, mit tennék akkor, ha azokat ölelhetném, kiket
19  1,     XI|      kivül kellene keresnem, épen akkor hallok nagy tappogást, czammogást
20  1,     XI|          de ha egyszer megszeret, akkor el nem hágy soha.~ ~(- De
21  1,     XI|   levegőbe bukfenczeztette volna, akkor meg nekem állt, hogy én
22  1,    XII|           levelemet kapod, már én akkor a tengeren vagyok, vagy
23  2,      I|      futottak alá, a futó csillag akkor kezd fényleni, mikor leesik.
24  2,     II|      dúdolva neki, mig elaludt, s akkor saját ágyába lefekteté,
25  2,     II|           a himlő. Tekintete csak akkor nem volt kellemetlen, ha
26  3,      I|          falán fáradtan elalél, - akkor elalszom; s mikor lánczaim
27  3,      I|       lánczaim csörrenése fölver, akkor fölébredek. Ha ivóvizem
28  3,      I|      füleim körül fütyültek; - én akkor sem imádkoztam. - S mikor
29  3,     II|          Ötöd napra mekkorát sem. Akkor már teljesen megszünt a
30  3,     II|          Hát apádnak kije maradna akkor?”~ ~A gyermek hirtelen felrezzent,
31  3,    III|         bátyja Murányi Gábor épen akkor járt jegybe egy előkelő
32  3,     IV|        egy hét előtt; haja, melly akkor kúszált volt és bozontos,
33  3,      V|        volt a szép leány neve, ki akkor 16 éves lehetett és igen
34  3,      V|            hogy sokáig ne élhess, akkor majd meg látsz még oda fenn.’~ ~„
35  3,      V|       alóluk. A futók csónaka már akkor a folyam közepén evezett.
36  4,      I|          szerint tökéletesen.~ ~- Akkor önnek csak e hirt kell megszerezni,
37  4,      I|         Nos, és ha elfogadna?~ ~- Akkor az én dolgom lenne őt tudósítani
38  4,      I|       feleségéhez, melyet én csak akkor fogok neki kézbesíteni,
39  4,    III|     megszabadúljon. Jussak eszébe akkor. Egy szó, egy intés hozzám,
40  4,      V|           midőn ennyire jutottam, akkor nem félek jobban börtönömtől,
41  4,     VI|         az elsötétült levegő csak akkor világosult meg néha, ha
42  4,     VI|          óra múlva holt leszek, s akkor nincs Isten, a ki megszabaditson
43  5,      I|      hárfaoktatót (zongorának még akkor nem volt divatja) nyelvtanitókat
44  5,      I|           venni szerelme tárgyát, akkor félrehivta az illetőt egy
45  5,      I|           szépsége szerint megér, akkor elviheti a leányt, az ő
46  5,      I|           veszté a lyányka miatt, akkor megismertette őt a valóval,
47  5,     II|         mely perczben eszébe jut, akkor kocsikázhasson ki.~ ~Most
48  5,     II|           az angolkertben sétált, akkor szemközt jött reájok, vagy
49  5,    III|       lehetett medvékre vadászni, akkor kiültek a gavallérok az
50  5,     IV|         vigalom teremébe, hol már akkor szólt a zene, kerűlt a pohár;
51  5,     IV|        hogy mikor az ember iszik, akkor legjobb hallgatnia, mert
52  5,     IV|      utolsó vőlegény is elpihent, akkor azt monda Csarekoff vidám
53  5,     IV|          A megcsalt menyasszonyok akkor kezdték csak átlátni, mily
54  5,     IV|           ő vele volt elfoglalva, akkor a menyasszonyok legszebbike,
55  5,     IV|     szörnyűködésre vált a kaczaj, akkor ő kezdte rá a nevetést,
56  5,     IV|           történt. Az udvaron még akkor is ott vigadtak a násznépek,
57  5,      V|             Oda ugyan nem! kiálta akkor a háta mögött egy éles csattanó
58  5,      V|             A mint ez megtörtént, akkor hosszú szurokfenyő póznákat
59  6,      I|          börtönfal közé szoritva; akkor kiült ablakába, elkezdé
60  6,     II| volcanhevü hangok viharos zenéje, akkor arcza kigyulladt, a belső
61  6,     II|            másikban a másik. Csak akkor szólnak egymáshoz, a mikor
62  6,    III|          folyosó túlsó végin járt akkor, de még is meghallá a zajt
63  6,    III|          hogy nyissa fel a kaput. Akkor aztán lefut a bástyalépcsőn;
64  6,    III|        erkélyről lebocsátkoznia s akkor csak az volna még a kérdés,
65  6,    III|           is olyan vad, mint volt akkor, midőn megtudtam, hogy téged
66  6,    III|        büszkén bevallhatni ismét. Akkor - újra találkozunk.~ ~-
67  6,     IV|      grófnő estélyén találkozánk. Akkor még nem volt katona, hanem
68  6,     IV|         ha vas lett volna a feje, akkor ő vitte volna el a golyót,
69  6,     IV|   megelőzlek pajtás. Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők háta
70  7        |       világ igen keserű iskola.~ ~Akkor még fiatal voltam, most
71  7        | elveszteni való reményem volt még akkor! A reménység szép természettünemény,
72  7        |     tanyáznom, megenne az unalom, akkor két hónapig laktam ott,
73  7        |       legszebb része életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, magammal
74  7        |           Minő gondolataim voltak akkor! Ha hosszú fáradsággal szirtről
75  7        |          szavát szivembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, úgy
76  7,    III|           kevesebb roszat tenne-e akkor? Használná-e jobban a rövidremért
77  7,     IV|       mikor sirba tesznek. Ki fog akkor édes hizelgéssel reggelenkint
78  7,     XI|           Kétségbeesetten feszité akkor kezein a kötelet, szétakarta
79  7,     XI|         ezek jajgatni és orditani akkor! kiknek pedig semmijök sem
80  8,      I|           ifju tétova szemei csak akkor veszik észre, mikor a hallható
81  8,      I|          medve szerelemféltő.~ ~- Akkor megölöm a medvét s elhozom
82  8,    III|           már nem teremne semmit, akkor ismét elhagyják, mig ujra
83  8,    III|      utána futott a faluból, csak akkor vette már észre, midőn egy
84  8,    III|           egy ugrásra volt hozzá, akkor elkezdett szaladni, futott
85  8,     IV|         esti harangszót elhúzzák, akkor tudta, hogy minden lélek
86  8,     IV|         minden lélek alunni megy, akkor végig lopódzott a nesztelen
87  8,     IV|         még mikor túl volt rajta, akkor is oktalan borzadálylyal
88  8,      V|          ha megtalálod bánni.~ ~- Akkor fizetek kétszáz aranyat
89  8,     VI|       leánynak lételt adott, épen akkor jegyben járt egy gazdag
90  8,     VI|       leánya hozományaért sürget, akkor föllépek vele és nőül veszem;
91  8,     VI|          veszem; ha békében hagy, akkor ön megegyezésével fogok