Rész,  Fezejet

 1  1,      I|             a mi velünk történt, s mig atyám minden szót, minden
 2  1,      I|            egy tót felsóhajtást, s mig a becsületes angol érzékenyen
 3  1,      I|           mentem ki a födözetre, s mig szemeim a változó habokba
 4  1,      V|            addig Amerikába ne jőj, mig Angliától New-Yorkig hidat,
 5  1,      V|       mindenik másféle nótát fújt, mig abba nem hagyta.~ ~Egy két
 6  1,      V|        látott s bele telt két óra, mig a kikötőből kivergődtünk,
 7  1,      V|       kétszáz ötven óráig megyünk, mig száraz földet érünk.~ ~A
 8  1,      V|          miből, gondolám magamban, mig egyszerre Friczi ijedt arczczal
 9  1,      V|          tajtékzó szájjal beordit, mig szeme egyszerre tizenkét
10  1,      V|       napig hányódtunk a tengeren, mig egy utánunk jövő brigg fölszedett
11  1,     VI|     országot.~ ~Már nincs nyugtom, mig ott nem leszek. Előre örülök
12  1,    VII|             hetekig megtart nekik, mig egy holdföldet, a hol semmi
13  1,   VIII|         vigan poroszkált előttünk, mig mi lovainkat gyalog vezettük
14  1,   VIII|    lépésnyi távolban magunk körül, mig a vampyrok oly közel repkedtek
15  1,   VIII|           szabályozni való lesz, a mig gőzhajók járhatnak rajta.~ ~
16  1,   VIII|        hogy azt ketté nem harapta, mig a puskaagygyal végkép agyonverém.~ ~
17  1,     XI|       addig próbálgatja a tetejét, mig egyszer egy iszonyu roppanásra
18  1,     XI|            látja a csillagos eget, mig a háztető egyes nádkévéi
19  1,     XI|      kapálózni, el akart szaladni, mig a kaczika meg nem fogta
20  1,     XI|     odanyujtám azt a kaczikának, s mig ez azzal volt elfoglalva,
21  1,     XI|           nád van dugva szárnak.~ ~Mig mi az udvaron a szövetségpipát
22  1,     XI|          tedd a füstre, előveszed, mig visszajövök - s ezzel bucsut
23  1,     XI|      legalább tudj szeretni, addig mig van mit szeretni.~ ~.....
24  1,    XII|       legmélyebb keservéből támad, mig testvére Leona, oly szeretetreméltó
25  1,    XII|             nem lesz elhagyatva, a mig csak én élek, apja leszek
26  2,     II|          danácskákat dúdolva neki, mig elaludt, s akkor saját ágyába
27  2,    III|     mosolyát, s addig hizelge neki mig elcsalta vágyainak titkát,
28  3,     II|          váltanak mindegyik őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban
29  3,     II|           dühöng; azaz: dühöngött, mig az utolsó lakót is ki nem
30  3,     IV|    kétfelül lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány szepegve futott
31  3,     IV|            fejét - maradj velem, a mig te akarod”.~ ~,Mig a halál
32  3,     IV|        velem, a mig te akarod”.~ ~,Mig a halál akarja’, szólt a
33  3,     IV|      eltemettem leányod anyját is, mig egyedül maradva átszökhettem;
34  3,      V|          szépet és vigasztalá azt, mig maga majd meg fulladt félelmei
35  4,      I|         hajóra ül s meg nem pihen, mig magát Philadelphiában nem
36  4,      I|         uti leveleket megszerezni, mig Monce kereskedelmi irodájába
37  4,     II|        annak ő róla gondoskodni.~ ~Mig igy töprenkedve fejtegeté
38  4,    III|  üdvözlettel köszönté.~ ~Angelika, mig kezei napi munkáján dolgoztak,
39  4,    III|           szednie elszórt eszméit, mig a belépőt megismeré.~ ~Taillard
40  4,      V|            van, küld el azt nekem; mig magad eljönnél, azt hadd
41  4,     VI|          van anyává leendni. Addig mig gyermeke meg nem születik,
42  4,     VI|    rendűlni, csaknem összerogyott, mig Moncené legkisebb illetődés
43  5,      I|   elsőbbség pedig abból állt, hogy mig a legnagyobb herczegnőknek
44  5,      I|             egy dáridó alkalmával, mig az úrnő maga a cotillont
45  5,     II|            is tudta hová viszik, a mig ott az ismerős udvaron le
46  5,    III|            kitépett hajába kerűlt, mig azt a vadszülöttet le birta
47  5,      V|      kiszoriták a zendülő pórokat, mig a tornácz elején sikerült
48  5,      V|      oroszláni erővel védte magát, mig a sokaság le nem verte.
49  6,      I|            számlálni a cserepeket, mig e gondolatölő munkában agyonfáradva
50  6,     II|            hizelgő coquetteriával, mig ismét tova szálltak.~ ~A
51  6,     II|          foglalkozva robbereikkel, mig a kis elegans boudoirban,
52  6,     II|           előtt, helyet adva neki, mig az fixirozó tekintettel
53  6,     II|            egy pillanatra magát, s mig arczán a gúnyoros kifejezést
54  6,     II|        Serenához, te az én nőmből, mig oda voltam, valóságos kedves
55  6,     II|         egyszerre kiemelte karját, mig a gróf nevetve tolta magát
56  6,     II|      erőszakolóbb arczvonalmait, s mig élv- és izgatottságtól kimerült
57  6,    III|            tud bennünket játszani. Mig mi idebenn vigyázzuk, ezalatt
58  6,    III|          jelentse meg nekünk. De a mig asszonyunk azon kép előtt
59  6,    III|         utána nézett a menetnek, a mig rostélyától láthatá; azután
60  6,    III|           azután hallgatá zenéjét, mig el nem hangzott; azután
61  6,    III|          lefeküdt ágyára és várta, mig éjszaka lesz.~ ~A porkoláb
62  6,    III|          ragadta meg s ott feküdt, mig az őrjárat léptei ujra elhangzottak.
63  6,    III| Arragoniába. Igy nyomodat vesztik, mig egykor magad fogod nevedet
64  6,    III|          ajtóban maradva, ott várt mig férje az udvarra leért.~ ~
65  6,    III|           jobbra balra dönté őket, mig azoknak, kiknek lámpás volt
66  6,    III|            szólt, vállatvonitva, s mig gúnyolódó bókkal hajtá meg
67  6,      V|        elkeseredett harcz folyott, mig a tört rés előtt férfi férfi
68  6,     VI|       jámbor hangon. Maradjon itt, mig átmegy a fejünk felett,
69  6,     VI|             arcza és feje lángolt, mig kezei hidegek voltak. Az
70  7        |         elsötétült vidékek lakóit, mig fenn a bércztetőről még
71  7        |        lapályos mezőkön keresztűl; mig egy posványhoz vezetett,
72  7        |       vonzódtam bemenni e házba, s mig keblem vitt, lábaim a földbe
73  7        |            azon perczig megtartva, mig porráomló teteme nem érinteték.~ ~
74  7,     IX|          védi azt a viharok ellen, mig az ember, ez a világ mészárosa,
75  7,     XI|          vérpad szélibe fogódzott, mig a levágott fő kinyilt szemekkel
76  8,      I|         fiatal ember, ki az alatt, mig társai koczkáznak, mesélnek
77  8,      I|           tüskén, bozóton üldözöm, mig végre a medve barlangjához
78  8,     II|         meg jobb érzéseit, megért? Mig testét vadállatok bőre ruházza,
79  8,     II|           vadállatok bőre ruházza, mig nyelve azok egyszerű kiáltásait
80  8,    III|             akkor ismét elhagyják, mig ujra megnő rajta fa és bokor.~ ~
81  8,    III|            tett egy lépést felé, s mig egy kezével a gyermeket
82  8,    III|           őzek hivogatják egymást, mig az utána kullogó vadállat,
83  8,     IV|         Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe
84  8,      V|        asztalra a gyertyatartót, s mig vendégei vigyorgó kiváncsisággal
85  8,      V|           ugrott hozzá. „Kezet rá, mig szavad meg nem másolod”.~ ~-
86  8,     VI|            hölgyet, hogy üljön le, mig többi szobáit elrendezik.
87  8,     VI|      azoknak hasonlatossága miatt, mig az úrhölgy rémülten tántorodott
88  8,    VII|       ellensége van hozzá közel, s mig erre gondolt s mig a leány
89  8,    VII|        közel, s mig erre gondolt s mig a leány szemébe nézett,
90  8,    VII|          azzal futott ki az ajtón, mig az elhagyott szobában rémes