Rész,  Fezejet

 1  1,      I|       testvérem, itt nem a szemekben, hanem a szivben van a baj!~ ~Nem
 2  1,     II|             nektek (nem neked szólok, hanem azoknak ott), hogy a ki
 3  1,    III|          piacza nemcsak terményekben, hanem transito árunemüekben is
 4  1,      V|         valami dalt kezdtek énekelni, hanem a legtöbbnek a torkába belefagyott
 5  1,      V|        kártyáját gusztálva.~ ~Én nem, hanem talán ez az asszonyság ott.~ ~
 6  1,      V|                vagy a vizbe nem fult, hanem valami tutajra menekült,
 7  1,      V|          velem valami otromba tréfát, hanem egy másik taszitás; mely
 8  1,      V|            köpönyegemet megszabaditá, hanem engemet ott hagyott.~ ~Ezen
 9  1,     VI|          felelt a pinczér.~ ~Jól van, hanem én a hust csak sülve szeretem,
10  1,     VI|            felosztva, nem keresztben, hanem hosszában.~ ~Mulatságom
11  1,     VI|              is volnánk ur és szolga, hanem csupán két szerződő fél,
12  1,   VIII|             akarta csókolni a földet, hanem az annyira tele volt nőve
13  1,   VIII|             nem volt az a valóságban: hanem két faágas volt leverve
14  1,   VIII|           akadsz itt meg, a mi nincs, hanem azzal a mi van. Kapsz földet,
15  1,   VIII|       czukornád-e?~ ~Nádnak elég nád, hanem czukornak nagyon émelygős,
16  1,   VIII|                 Eleinte titkolódzott, hanem végre fölfedezte a telepitvényt,
17  1,     XI|       keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény Jancsi beleveszett.~ ~
18  1,    XII|           mosolyogtak, mint egyébkor, hanem egész mellénye el volt már
19  1,    XII|            gyöngesége ösztönöz többé, hanem egy haldoklónak adott fogadásom
20  2,      I|       meghallja, de nem ébred föl rá, hanem mondhatlan különös énekkel
21  2,     II|           mert nem néztek az oltárra, hanem ő reá.~ ~Az öreg Rynn Tamás
22  2,    III|               á g á t ! Nem halt meg, hanem megvakult..... ~ ~
23  3,     II|              nem hitte a mit mondott; hanem remegve közelite az ablakhoz
24  3,     II|              sem hitte a mit mondott; hanem a folyosó ablakához lépve,
25  3,    III|              lyány nem felelt semmit, hanem elkezde sírni. E sirás világosan
26  3,      V|           nyomorú, mint Gábor nővére, hanem Gábor karjai közt mint boldog
27  4,      I|    keresztények istenének van épitve, hanem egy földalatti istenségnek,
28  4,      I|              is tettek igy két izben, hanem én azután figyelemmel kisértem
29  4,    III|               nem elhagyatva lesz ön, hanem üldöztetve mindenkitől,
30  4,     IV|              nem maga ölte meg magát, hanem meggyilkoltatott.~ ~Az orvosok,
31  4,     IV|        hagyott sápadtsága volt rajta, hanem valami magas emberfölötti
32  4,     IV|         ijesztgetéseűl van ide hozva, hanem egyedűl, mint a per folyamához
33  4,     IV|        itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem a józan ész és érző sziv
34  4,     IV|            kezdené valamire becsűlni. Hanem halljuk tovább.~ ~A mi azon
35  4,     IV| visszaszolgáltatott, és nem csak azt, hanem minden vagyonát, hogy meg
36  4,      V|               most már nemcsak élete, hanem becsülete ellen is van intézve.
37  4,      V|        nemcsak a gyilkos vérfoltjait, hanem a házasságtörő csókjainak
38  4,      V|               irgalmat! nem itéletet, hanem elégtételt!~ ~Az ember haragja
39  5,      I|          tisztességes család ivadéka, hanem egy mugik leánya, testével
40  5,      I|           rendeltetése felől van szó, hanem hiszen épen azért kezdtem
41  5,      I|               dúlt-fúlt, perlekedett, hanem a gróf maga is kedves ember
42  5,     II|              gróf elhajtatott vele.~ ~Hanem annál inkább nézett Feodora,
43  5,     II|            nem is az ő szépsége volt, hanem az úrasszonyáé.~ ~Sajnálnám
44  5,    III|           vágyott pompás hintók után, hanem felugrott a nyeregtelen
45  5,    III|           válogatta a finom ételeket, hanem megette a pástétom külső
46  5,    III|   regényolvasással nem untatta magát, hanem versenyt ivott a férfiak
47  5,    III|             nem ment Szentpétervárra; hanem a helyett a környékbeli
48  5,    III|            roszból jutott untig való; hanem mi csak úgy másokon, messziről
49  5,    III|           lakott nála, ott nem ittak, hanem úsztak a borban, ott nem
50  5,    III|          verekedtek lakomázás közben, hanem csak agyon ütögették egymást,
51  5,    III|          ölelgették a szép leányokat, hanem mulatság végével kihajigálták
52  5,    III|              csak egyűgyű tréfa volt; hanem a legjobb mulatság, melyet
53  5,      V|              szabad félni semmitől.~ ~Hanem a leány leveté magát a földre
54  6,     II|               nélkül is jól mulattak, hanem a zongorateremben mingyárt
55  6,    III|               asszony nem is asszony, hanem ördög, a hogy nem kellenek
56  6,    III|             Az ősi vagyon kevés volt, hanem az öreg szerzeménye iszonyú.
57  6,    III|               végit várni jóslatának, hanem végrendeletet tőn és meghalt.
58  6,    III|               igen szeles és tékozló, hanem usia don sennor Eustaquióra,
59  6,    III|             való titkot megtudhasson, hanem tovább még nem látok. Hogyha
60  6,    III|             háztetőre. Odáig nem ért. Hanem túlnan volt egy szűk sikátor,
61  6,    III|               nem nézett le a földre, hanem csak az égre föl, s lábaival
62  6,    III|               törnöm onnan. Nem élni, hanem meghalni. Hijába is maradtam
63  6,     IV|            Akkor még nem volt katona, hanem egy év sokat változtat az
64  6,     IV|              sem látszott őt ismerni, hanem azért a katona világban
65  6,     IV|            hogy olyan sokba fogadjak, hanem áll száz arany.~ ~- Azt
66  6,     IV|             valahol.~ ~- Az meglehet, hanem én nem láttalak téged sehol.~ ~-
67  6,     IV|             jól ismeré azt az embert, hanem az eseményt akarta megtudni.~ ~-
68  6,      V|           tűzet, nem egymást menteni, hanem egymást legyilkolni.~ ~Az
69  6,      V|      visszatartani.~ ~- Azt elhiszem, hanem arra felelj: hogy emlékezel-e
70  6,     VI|               nem tisztult fel az ég, hanem egészen beborult s lassú
71  7        |          legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a
72  7        |             ád hangot szenvedéseinek, hanem megtanul örömöt hazudni;
73  7        |               is. Én benne. Ő bennem. Hanem azért egyikünk sem akasztotta
74  7,    III|             és föl nem nyitja többet, hanem lefekszik örökké tartó álmokat
75  7,     IX|             körűl, melynek neve föld, hanem e paránycseppet csóválja
76  7,      X|               tőlök; nem hallották, - hanem végig nézték egymást, ajkat
77  7,      X| alázatosságról beszélt, - nem hallák; hanem nyaklánczaikat igazgaták,
78  8,      I|               hogy medvét nem hozott, hanem még a kutyákat is mind ott
79  8,      I|         heverik magukat bojtorjánnal, hanem szép fényes fekete, mintha
80  8,      I|          medve nem áll velök csatába, hanem fut sebesen fölfelé a vizesési
81  8,      I|          barlangban, de nem jött elő, hanem hagyta egyedűl végezni a
82  8,      I|               hogy ez alak nem ember, hanem vadállat s tán ijedségnek
83  8,      I|           hogy ez nem vadászat többé, hanem gyilkosság. Ő visszafutott
84  8,      I|          rendesen nem szokta bántani, hanem haza viszi kölykei közé,
85  8,     II|               neki: hogy nem az élet, hanem az életnél becsesebb tulajdon
86  8,     II|               nem védte magát ellene, hanem a mint hozzá ért, hirtelen
87  8,     II|           kitől még sem futott odább, hanem ott maradt őt nézve, soha
88  8,      V|              a leányt fogod meglátni, hanem medvéjét is.~ ~A csodálkozás