Rész,  Fezejet

 1  1,      I|      Rózához.~ ~Dower, 184- év.~ ~Isten veled, Isten veled!~ ~Nem
 2  1,      I|           184- év.~ ~Isten veled, Isten veled!~ ~Nem irok érzelmeimről,
 3  1,      I|      annak az idő a gyógyszere.~ ~Isten veled; köszöntsd ismerőimet.
 4  1,     VI|         Lőn a felelet. -~ ~No hát isten neki, csak a többi legyen
 5  1,    VII|          jelenségét maga körül.~ ~Isten veled!~ ~ ~ ~
 6  1,    XII|          mint ha megsiratnátok.~ ~Isten veled! A viszontlátásig.
 7  2,      I|        azt beszélte: hogy nagy az isten!..... Csillagok futottak
 8  2,     II|         mihez fogott légyen, azon isten áldása volt. Vállalatai
 9  2,     II|       imádni, vágy nélkűl, mintha isten csak látni, és nem ölelni
10  2,     II|       minő szép volt. Boldogságos isten! Az emberek vétkeztek: ha
11  2,     II|          fejére idézhet s melyből isten sem szabadit ki, mert az
12  2,     II|           mert az megcsufolása az isten törvényének!~ ~ ~ ~
13  2,    III|        meg szokta imáit hallgatni isten, s imádkozzék szivének meggyógyulásáért,
14  2,    III|           magunkat, itt meglát az isten. Még itt is meglát…. Fekete
15  2,    III|           theájába.”~ ~- Irgalmas isten! sohajta iszonyut sejtve
16  2,      V|       Adamante, Adamante!”~ ~- Oh isten! kiálta a koldus fölemelkedve,
17  3,      I|       Mióta viselhetem azokat, ur isten!?~ ~Van-e még napvilág oda
18  3,      I|      kiáltának fel a kereszthez: „Isten, isten!! vedd el rólunk
19  3,      I|         fel a kereszthez: „Isten, isten!! vedd el rólunk ostorodat!” -
20  3,      I|     borúlva ismerem meg, hogy van isten az égben! - - - Érzem sujtoló
21  3,      I|        keresztül imádságomat! -~ ~Isten! villámok és égi háborúk
22  3,      I|         hagytad tömlöczömet. Nagy isten, ismered angyalaid legszelidebbikét,
23  3,     II|      teljesen ki lehete venni.~ ~„Isten irgalmazz!” sikolta a lyány
24  3,     II|          fejére.~ ~„Verjen meg az isten sulyos balkezével!”~ ~E
25  3,    III|      befogadja.~ ~„Köszönöm uram; isten fizesse meg jószándékát:
26  3,    III|        lehelletével vesztegeti az isten levegőjét. Elátkozá magát
27  3,    III|   levegőjét. Elátkozá magát és az isten menykövét, mely őt agyonüsse,
28  3,     IV|        akármilyet, megérti azt az isten.”~ ~A kis árva zokogva monda
29  3,     IV|   falukból minden lakót kivert az isten haragja. A hegyes út kövecsei
30  3,     IV|        lábaihoz.~ ~„Áldjon meg az Isten, szólt neki a lyánka, már
31  3,      V|          reád.’~ ~„Ne kinozz!”~ ~,Isten veled, szegény leány! adja
32  3,      V|               Nem úgy Lőrincz, ha isten van az égben.”~ ~,Van, csak
33  4        |             EGY HALÁLITÉLET.~ ~Az Isten lát, az ember sejt; Isten
34  4        |         Isten lát, az ember sejt; Isten olvas a szivből, ember a
35  4,      I|      voltak észrevehetők, az igaz Isten egy lehellete megrendíté
36  4,     II|       rablóktól fél.~ ~- Irgalmas Isten! mi oka lehetett?~ ~- Az
37  4,    III|     világban, azon nagy űrben, mi isten és ember között van s előbb
38  4,    III|          halált, és verjen meg az Isten: ha ez esküvésemet valaha
39  4,    III|         gondoltam semmit, a miért Isten vagy emberek üldözhetnének.
40  4,    III|           nemeiben nem válogatok. Isten önnel.~ ~Taillard kalapját
41  4,     IV|           talált halott feje.~ ~- Isten! mi az? kiálta föl visszaborzadva
42  4,     IV|           ily szemeket adott-e az Isten a férjgyilkosnak mint ezek?
43  4,      V|         Liverpolba elődbe megyek. Isten veled, csókol ezerszer.~ ~
44  4,      V|    ismerem.... Nem ismerem.... Oh Isten, légy tanúm, légy birám:
45  4,      V|        lehet tudnia.~ ~- Irgalmas Isten! kiálta fel a szerencsétlen
46  4,     VI|        holt leszek, s akkor nincs Isten, a ki megszabaditson többé.~ ~-
47  4,     VI|   szorulni érzé szivét.~ ~- ~ ~Az Isten lát, az ember sejt. Isten
48  4,     VI|         Isten lát, az ember sejt. Isten olvas a szivből, ember a
49  5,    III|  menekűlni siet.~ ~Nem érezték ők Isten közellétét. Fenhangon beszéltek,
50  5,    III|      vőlegényeikkel, kiket ott az Isten szolgája szertartásos pompával
51  5,    III|         nem mindenkinek jut.~ ~Az Isten szolgája szépen megáldotta,
52  5,     IV|        vidám jókedv kitörése.~ ~- Isten segits! szent szűz ne hagyj!
53  5,      V|         kaukázi hadsereghez, s ha Isten úgy akarja, hogy bűneik
54  6,      I|         alá az erkélyről, „fogadj isten”-képen, s a vig zene hangjai
55  6,     II|           tartalma: hogy adjon az Isten neki sok ily nemes, ily
56  6,     II|           szólt:~ ~- Áldja meg az Isten azokat, a kik a jövő esztendőt
57  6,    III|  fuldokolva sirni.~ ~- Szentséges Isten! kicsoda ön? kiálta el a
58  6,    III|          is; ha megbocsát maga az Isten; az emberek nem fognak megbocsátani
59  6,    III|           imára kulcsolá kezeit. „Isten, Isten! te angyalodat küldöd
60  6,    III|          kulcsolá kezeit. „Isten, Isten! te angyalodat küldöd hozzám,
61  6,     IV|  kötelékkel volt fedve.~ ~- Adjon Isten! felelének a körben ülők,
62  6,     IV|          együtt.~ ~- No de hozott Isten. Maradt még másik.~ ~- Csak
63  6,     VI|        leszünk....~ ~Megbocsátott Isten, ember; megbocsátottál te
64  6,     VI|         még. - Milyen halavány az Isten adta, mondá magában az ember.~ ~
65  6,     VI|    kellett. Nevemet visszavivtam, Isten és törvény megbocsátott.
66  6,     VI| boldogságodnak lesz szentelve. Az Isten azért szabaditott meg téged,
67  6,     VI|        lehess és az enyim.~ ~- Az Isten igaz, mondá a szenvedő,
68  6,     VI|           e n e g y b ű n ö s, az Isten nem nézheti el. Elég, ha
69  7        |           birtokkal áldott meg az isten, volt a hegyek közt csinos
70  7        |         után legelőször sütött az Isten napja a föltámadt természetre.
71  7,     VI|        hogy egykor.....? Irgalmas Isten!.... ~ ~
72  7,    VII|           Ha emberek üldöznek, ha Isten karja ver, ha nyomorúvá
73  7,     IX|           Miért nem teremte őt az Isten az első napon? hadd halt
74  7,      X|        igy nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtó
75  7,      X|    leültek egymással szembe. - Az Isten szolgája alázatosságról
76  7,      X|         tették az oltár előtt, és Isten szent nevére esküdtek, hogy
77  7,    XII|    helyett emberkönyűket ittak, s Isten nevében átkokat követtek
78  7,    XII|           élt még, kinek lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért
79  7,    XII|           kimélte meg a földet az Isten.~ ~De reáakadtak embertársai.~ ~
80  7,    XII|      mondja velök együtt: nincsen Isten.~ ~És az ember erős hittel
81  7,    XII|           erős hittel mondá: „van Isten” és meghalt a hóhér kezében.~ ~
82  8,     II|           ember szive, és a lélek isten lehellete maradt e belűl!~ ~
83  8,     II|           tökéletes, a mint ez az isten kezéből legelőször kijött.~ ~
84  8,     II|            az ágak recsegnek.~ ~- Isten segits! kiálta kétségbeesetten
85  8,     VI|          embert neveljenek belőle Isten számára, és halottat a világra
86  8,    VII|    ijedtség megdermeszté. Mint az Isten haragja üté meg füleit a