Rész,  Fezejet

 1  1,    III|        völgyben, mely különösen szép fákkal bővelkedik, úgy hogy
 2  1,      V|  szakadt, a kapitány helyén egy szép nagy hosszú szőrü neufundlandi
 3  1,      V|  voltunk.~ ~Öcsém a mennyország szép dolog, a tenger is szép
 4  1,      V|         szép dolog, a tenger is szép látmány, de a föld még is
 5  1,      V|        Jancsi.~ ~No ez lesz még szép, mondék hirtelen felöltözködve.~ ~
 6  1,     VI|        egy jó fél óra mulva egy szép tágas utczában állt meg
 7  1,   VIII|     loboncsos állatra, mely egy szép mezőségen mintegy kétezernyi
 8  1,   VIII|    közelebb.~ ~A mint azonban e szép állatok megszagolták közeledésünket,
 9  1,   VIII|       szerencsétlen, mindenféle szép alaku bogyót megkóstol s
10  1,   VIII|           Volt vagy hatpár igen szép gyöngytyukom, azokat minden
11  1,   VIII|        házam háta mögé kerültem szép csendesen, a tigris szerencsémre
12  2,      I|       ki a kis házat lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől
13  2,     II|         fölül mulá. -~ ~És minő szép volt. Boldogságos isten!
14  2,    III|   igérnek, oh hisz ez nagyon is szép volna átmenetnek egyik életből
15  2,    III|         rendkivül megszerette e szép állatot. A tulajdonos pedig
16  2,    III|             Hát csakugyan ő!~ ~„Szép volna egyszer z ö l d c
17  2,    III|       Fehér vánkosai közé hajtá szép szőke fejét. Fehér karja
18  2,    III|         Elővonta azt csöndesen. Szép kis elefántcsont szelencze
19  3,    III|     pedig vénségére jutott azon szép tapasztaláshoz, hogy kötve
20  3,    III|    nyakkendőre, melyen megfúlt, szép czifrán volt felhimezve
21  3,    III|        egyetlen lyánya, ki igen szép lyány volt, imádott, ünnepelt
22  3,    III|         nem segítem.”~ ~„Nagyon szép; de a hová én megyek, oda
23  3,     IV|        az én testvérem is ilyen szép volt.” A lyányka föleszmélt
24  3,      V|      kinek igen sok pénze, igen szép leánya és egy igen jó barátja
25  3,      V|     nevezte őt.~ ~Gizela volt a szép leány neve, ki akkor 16
26  3,      V|        16 éves lehetett és igen szép, csupa szendeség, csupa
27  3,      V|     kényszerült hittagadásaért, szép metaphisikai és philosophi
28  4,      I|    mellett, kezdé Taillard, még szép készpénz összegek maradnak
29  4,      I|     hosszú; hogy az uj kérő nem szép ember, első férjének árnyéka
30  4,     IV|       szolgálataikat ajánlani a szép vádlott nőnek. Ő azonban
31  4,     IV|         bámuló nép elé a mindig szép, érdekes, de most kétszerte
32  4,     IV|    mutatkozott, de a közönség a szép nőben csak egy bűnöst vélt
33  4,     IV|         én jogtudós nem vagyok; szép elmés beszédet nem tudok
34  4,      V|      túlvilági fenség ragyogott szép arczán, keble egy nehéz
35  5,      I|    abban minden jelenlevő hölgy szép és fiatal legyen, addig **
36  5,      I|  tisztelt úrnőnek egy különösen szép lyánykája, a kit Feodorának
37  5,      I|       maga a cotillont járta, a szép Feodorát leszökteté a lépcsőkőn,
38  5,      I| találkozott a Delnővel, kitől a szép leánykát elszöktette, az
39  5,     II|    valami paraszt ház előtt egy szép barna, tűzszemü leánykát
40  5,     II|        mondja, hogy ő a hajdani szép Feodora, ha Csarekoff egy
41  5,     II|          hogy nincsen keztyűje, szép fehér kezei mind oda lesznek
42  5,    III|       ott nem csak ölelgették a szép leányokat, hanem mulatság
43  5,    III|      gondolt volna most erre? a szép orosz hajadonok viselete
44  5,    III| tizenhét ifju pár az oltár elé; szép fiatal szűzek vőlegényeikkel,
45  5,    III|      áldás.~ ~A legszebb volt a szép ifju menyasszonyok között
46  5,     IV|       részeg lenni?~ ~A hajdú a szép Malikán felejté szemeit,
47  5,     IV|    éjszakát Kozima. Jó éjszakát szép kis leány!~ ~A szilaj némber
48  5,     IV|     hullott egyszerre közéjök a szép Malika, épen a borozó asztal
49  6,     II|       elnevette magát. „Valóban szép úrnőm, semmim sem hiányzik
50  6,     II|         harminczéves lehetett a szép háziasszony; azon korban,
51  6,     II|        arczán, melynek vonalain szép lelke látszott honolni.
52  6,     II|         megőrül, együtt kisérte szép lelke; arcza fehér volt,
53  6,     II|   hattyú végső szárnycsapása. A szép hölgy arcza fehér lett ismét,
54  6,     II|   fiatal őrnagy ugrott elé, egy szép pörge bajuszú lancier, s
55  6,     II|      csoportozat közé nyúlva, a szép nyúlánk angol hölgyet vezeté
56  6,     II|      öröme váltá fel, odahajolt szép neje kezéhez, s azt szenvedélyesen,
57  6,     II|   egybeolvasztva.~ ~- A szándék szép, monda Jacinto Serena karját
58  6,     II|            S azzal körülvezette szép rokonát a teremben.~ ~-
59  6,     II|     mondott egy felköszöntést a szép úrnőre. Tulajdonkép ez is
60  6,     II|    bennünket egymásnak; s azzal szép nejét karjára fűzve eltávozott.~ ~
61  6,     II|         az előtt megállt.~ ~Egy szép halvány férfi arczképe volt
62  6,    III|     vettem ott észre, s ime egy szép - szép fiatal ur képe tűnt
63  6,    III|         észre, s ime egy szép - szép fiatal ur képe tűnt elő,
64  6,    III|   tudott semmi roszat beszélni. Szép volt, ostromlója volt elég,
65  6,    III|       elbocsátja. Buenas noches szép Dinita, el ne felejtse,
66  6,    III|      papucsait keresve.~ ~Olyan szép volt....~ ~Hosszú fekete
67  6,     IV| jövevényt, te vagy Jacinto?~ ~- Szép vagyok igy félszemmel, úgy-e?~ ~-
68  6,     VI|    Midőn fölnyitá szemeit, feje szép hitvese ölében feküdt. Valami
69  7        |     volt még akkor! A reménység szép természettünemény, szép
70  7        |         szép természettünemény, szép mint a szivárvány, és el
71  7        |         világ. Csókot, ölelést, szép szót és ütleget kapok és
72  7        |         Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott meg az
73  7        |   állitottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy a nap
74  7,     VI| térdepelőt...~ Mért borzadozol~ Szép Emma, mi bánt?...~ Künn
75  7,     VI|          nem igaz, nem igaz...~ Szép Emma mi bánt?~ Mért borzadozol?....~ ~
76  7,      X|     léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal és szegény,
77  7,     XI|         az égre, mily nagyszerű szép volt.~ ~Emeletes házban
78  7,     XI|       magát annyi nép előtt oly szép drága ruhában a földre vetni
79  7,   XIII|         írva?~ ~- ~ ~Egykor egy szép leányt láttam halottan fekünni.
80  7,   XIII|         volna abban rosz?~ ~Oly szép hazában lakni, mint az ég?
81  8,      I|        kastély ura. Darvai Ernő szép szőke fiatal ember, ki az
82  8,      I|     magukat bojtorjánnal, hanem szép fényes fekete, mintha mindennap
83  8,      I|     kérdezé kaczérúl.~ ~- Csoda szép! magasztalá a vadász, a
84  8,      I|         tán medvének épen olyan szép, mint te grófnak, s lehet,
85  8,     VI|         folytatá Darvai, ha egy szép estén, midőn önnél legvigabban