Rész,  Fezejet

 1  1,    XII| el-elmaradozó hangon, ez a szegény leány itt hervad miattam. Otthon
 2  2,     II|          volt írva: hogy a gyermek leány hathónapos, meg van keresztelve,
 3  2,     II|       Tizenhét éves korában kezd a leány szivdobogásokat érezni;
 4  2,     II|        volt. - De jól számitott. A leány egyenként kiadott kérőin.
 5  2,     II|            lenni? őt szeretni?~ ~A leány igent monda rá, hisz Rynn
 6  3,      V|           őt.~ ~Gizela volt a szép leány neve, ki akkor 16 éves lehetett
 7  3,      V|         ember fia, s egy becstelen leány testvére és egy kipusztult
 8  3,      V|               Isten veled, szegény leány! adja az ég, hogy sokáig
 9  5,      I|            elmondá neki, hogy az a leány, a kit olyan nagyon szeret,
10  5,     II|         Azután nevét kérdezte.~ ~A leány azt is megmondta: Kozimának
11  5,     II|            A grófnak tetszett ez a leány.~ ~Mondta neki, hogy űljön
12  5,     II|           föl mellé a hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt és vissza
13  5,     II|        kitől elszöktette volt.~ ~A leány addig nem is tudta hová
14  5,     II|           ime egy gonosz szerelmes leány elpazarlá húszezer értékű
15  5,     II|           a szegény elkényeztetett leány csak azon panaszkodott,
16  5,    III|           volt, az utána következő leány annál vadabb volt és szilajabb,
17  5,    III|        legszebb leánya. A legszebb leány a legjobb leány is volt;
18  5,    III|           legszebb leány a legjobb leány is volt; ellene senki nem
19  5,     IV|     haragját, de mit tartott ő egy leány haragjától, egy féregétől,
20  5,     IV|            kihűtheti haragját.~ ~A leány nem könyörgött neki, hogy
21  5,     IV|            Az ablakon át: felelt a leány, kinek szilaj arczvonásait
22  5,     IV|       Kozima. Jó éjszakát szép kis leány!~ ~A szilaj némber még egy
23  5,     IV|         emelet ablakából alárohanó leány oly szerencsésen jutott
24  5,     IV|           felugrott ijedtében.~ ~A leány alig hogy meglátta apját,
25  5,      V|          félni semmitől.~ ~Hanem a leány leveté magát a földre s
26  5,      V|           kastély felé, elől a két leány ment: Kozima és Malika,
27  5,      V|            véres késeivel. Nem két leány, két vészangyal volt az,
28  5,      V|           alatt, de nem tört el: a leány mellett álló pórokat mind
29  5,      V|            pokoli terv fogamzott a leány fejében. Visszahivta a zendülőket
30  5,      V|          ketten Malika.~ ~És a két leány felvett két hosszú égő fáklyát
31  5,      V|          végezve az egész munka. A leány visszafordult, s hátra sem
32  7,   VIII|         meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit,
33  7,      X|         volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemult és gazdag.
34  8,      I|           nem tudok neki adni, egy leány alak, egy embernek maszkirozott
35  8,      I|  ráintézett lövésre felsikoltott a leány, s ijedten hátra tántorodék.
36  8,     II|           messze maradt el tőle. A leány nemsokára a berkek sűrüjébe
37  8,     II|           hirtelen visszahökkent a leány. A két szikla legalább hat
38  8,     II|   irányozva.~ ~De ez nem gondolt a leány kezével, nem védte magát
39  8,     II|            égő csókot nyomott.~ ~A leány, kinek arcza egy percz előtt
40  8,     II|         egyikében fennakadt az eső leány, s szédült bukásában öntudatlanul
41  8,     II| kétségbeesetten térdre hullva.~ ~A leány föltekintett e sikoltásra.
42  8,     II|            mulva ismét megjelent a leány a viz felett, küzdve a haragos
43  8,    III|           zsákmánya elrablására. A leány büszke daczczal tett egy
44  8,    III|       nyalogatva, mint egy eb.~ ~A leány lehajolt hozzá, megsimogatta
45  8,    III|     megadta, dömmögve-czammogott a leány után, ki az ölébe vett gyermeket
46  8,    III|           kölykeinek eledelül.~ ~A leány érzé, hogy a gyermek tagjai
47  8,    III|     gondolá magában a gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt egyenesen
48  8,    III|            mert sokszor lefeküdt a leány utjában, mintha el akarná
49  8,    III|           vetve esetlen alakján. A leány nem ügyelt rá, csak a gyermekkel
50  8,    III|      mutatna a tovább menetelre. A leány tova ment, nem ügyelve az
51  8,    III|       házunk”! - „édes anyám”!~ ~A leány megérté a gyermek örömét
52  8,    III|        gyermek örült, kaczagott, a leány nem hallott emberi kaczagást
53  8,    III|       hozzája.~ ~- Köszönöm jó vad leány, hogy haza hoztál anyámhoz,
54  8,    III|       vigyen neked is valamit.~ ~A leány valami könyet érzett szemébe
55  8,     IV|          ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka madarakat,
56  8,     IV|           keblére omoltan feküdt a leány, nyögve, sirva, kaczagva,
57  8,      V|           után a házi úr. Az erdei leány nálam van.~ ~- Tartok tőle,
58  8,      V|            mindenfelől.~ ~- Hogy a leány nem tért az erdőbe vissza,
59  8,      V|          nyugvánkos él, s a mint a leány sirását meghallá, fölemeli
60  8,      V|         függönyt. Azt véli, hogy a leány sir, pedig csak azért rejté
61  8,      V|            hasonlit valakihez ez a leány?~ ~- Valóban. Régóta gyötör
62  8,      V|           bánat pénzed, úgymond, a leány itt marad.... Mulassatok
63  8,     VI|          sem hallatva magáról.~ ~A leány ez alatt ott maradt bezárva
64  8,     VI|          volt a hozzájuthatás.~ ~A leány naphosszant nyugton el volt
65  8,     VI|        adott, beszélni tanitá.~ ~A leány bámulatos előhaladást tett.
66  8,     VI|          váratlanul megérkezett. A leány hallá a kocsizörgést, megismeré
67  8,     VI|            sápadtan látszott meg a leány; vonásait hónapok óta ébredező
68  8,     VI|             Mit gondol ön, ki ez a leány?~ ~- Gonosz lélek.... hebegé
69  8,     VI|       reszkettető alakot.~ ~- Ez a leány, szólt Darvai, leülve a
70  8,     VI|            hidegen, kegyetlenül, a leány szépen megnőtt, arcza elragadó,
71  8,     VI|          gondol ön? ha egy napon e leány megjelenne a világ előtt,
72  8,     VI|             Mitől se tartson ön. E leány sem hallani sem beszélni
73  8,     VI|          tudná bizonyitani, hogy a leány az enyim, mit nyerne vele?
74  8,     VI|       elszörnyedve az asszony.~ ~A leány arcza kigyuladt e szókra.
75  8,     VI|         hang elfagyott ajkain.~ ~A leány indulatosan veté le magát
76  8,     VI|          terheitől szabadulni.~ ~A leány vad, tűztekintetet lövelt
77  8,    VII|                           VII.~ ~A leány egyedül maradt.~ ~Mintha
78  8,    VII|           mig erre gondolt s mig a leány szemébe nézett, el-elállt
79  8,    VII|       tekintetet feszitve merően a leány arczára, mely az ugrásra
80  8,    VII|       villám ugrott fel helyéből a leány s tiszta, érthető hangon
81  8,    VII|           sikoltással veté magát a leány keblére, nyomorultul esdve
82  8,    VII|  nyomorultul esdve a védelemért, a leány dühösen tépte le magáról
83  8,    VII|  viszhangzott iszonyú tusában.~ ~A leány végig futott a folyosón,
84  8,    VII|             orditva futott az is a leány után.~ ~Az úrnő még azon