Rész,  Fezejet

 1  1,      I|           Oly arczot mutat, mintha igen vig dolognak találná mindazt,
 2  1,      I|           R.-G.-nak nyalka és neki igen jól illő bajuszát oda rajzolja
 3  1,      I|          Jenőnek mond azt, hogy én igen vig kedélyben vagyok, ne
 4  1,    III|            a napfényesebb helyeken igen sikeres kisérleteket tettem
 5  1,    III|           transito árunemüekben is igen jeles élénkségnek örvend,
 6  1,     IV|         atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot tett neki,
 7  1,      V|            nem sajnálom tőle, mert igen mulatságos fiú. Elindult
 8  1,     VI|           negyediknek és ötödiknek igen ügyesen kapkodni félre lábaikat,
 9  1,     VI|           a városnegyed békebirája igen örülne, ha személyesen szót
10  1,     VI|           lakára hajtattunk, ki is igen szivesen fogadott magánál,
11  1,     VI|         Mesterségem nincs, czimeim igen is vannak, itt a passusom.~ ~
12  1,     VI|           utban leszek, a hely nem igen lehet messze, s meglehet,
13  1,   VIII|      valójok lehet, miután a házak igen czélszerüen nélkülöznek
14  1,   VIII|            az europai bőr. Tagjait igen czélszerü öltönyök fedezték,
15  1,   VIII|         belöle.~ ~Volt vagy hatpár igen szép gyöngytyukom, azokat
16  1,     IX|           nagyszerü statusoeconom, igen jeles földész, nagy chemicus,
17  1,     XI|            valamit, (e nép beszéde igen rövid sententiákból áll)
18  2,      I|         ezüst csónakában, s távol, igen távol gyönyörüen fénylett
19  2,    III|           mit álmodott?~ ~- Valami igen roszat kellett álmodnom,
20  2,    III|            mosolylyal, hogy tegnap igen későn ebédeltél,” s hizelgve
21  2,     IV|          lesz, s mind ketten ismét igen igen boldogok.~ ~„Bizonyosan
22  2,     IV|           s mind ketten ismét igen igen boldogok.~ ~„Bizonyosan
23  2,      V|        holttesteket a partra? s ha igen, oda ment hozzájok, arczain
24  3,     II|            a negyedik nap csak egy igen kicsinyke sírt kelle ásni. -~ ~
25  3,     II|                Nem akar szólni, és igen hideg!”~ ~„Meghalt.”~ ~„
26  3,    III|        volna által vinni. Az ember igen jó barátja volt a vén Murányinak,
27  3,    III|        számára egyetlen lyánya, ki igen szép lyány volt, imádott,
28  3,    III|           köröknek messzeföldön és igen jó lyány; csupa szendeség,
29  3,    III|                Magam sem tudom, de igen messze.”~ ~„No hát - szerencsés
30  3,    III|         pártul, ki az időtől fogva igen czifra öltözetekben kezde
31  3,     IV|            alig két lábnyi mély és igen keskeny, itt letette hátáról
32  3,     IV|           odáig elvezetlek.”~ ~„Oh igen, épen odáig akarok menni” -
33  3,     IV|           ajánlván azt, mint kinek igen igen sokkal tartozik.~ ~
34  3,     IV|      ajánlván azt, mint kinek igen igen sokkal tartozik.~ ~Az apa
35  3,      V|        gazdag örmény lakott, kinek igen sok pénze, igen szép leánya
36  3,      V|      lakott, kinek igen sok pénze, igen szép leánya és egy igen
37  3,      V|            igen szép leánya és egy igen jó barátja volt.~ ~Karámnak
38  3,      V|          akkor 16 éves lehetett és igen szép, csupa szendeség, csupa
39  4,      I|          Taillard? ugy hiszem, nem igen.~ ~- A course azon egy óra
40  4,      I|      Mindegy? ön úgy látszik, hogy igen tisztában van magával...~ ~-
41  4,      I|            bukásomat.~ ~- S ön ezt igen tréfás dolognak tartja nem
42  4,      I|     dolognak tartja nem de.~ ~- Oh igen, elannyira, hogy főbe fogom
43  4,      I|            talált föl először.~ ~- Igen, uram, velem is tettek igy
44  4,      I|   Veszélyes pillanatokban az ember igen röviden szokott gondolkozni.
45  4,     II|          esküdött, hogy ugy van, s igen büszke volt rá, hogy azon
46  4,     II|       hozzám lesz intézve.”~ ~- De igen, ide egy kis czédula van
47  4,     II|           beszélni. Az ember arcza igen illetődöttnek látszik.~ ~
48  4,    III|         férfit pillanta meg, ki őt igen ismerős üdvözlettel köszönté.~ ~
49  4,     IV|           azt kezdték beszélni.... igen - azt mondták határozottan,
50  4,     IV|          nézve ijedelmessé, mit mi igen természetes és legkisebb
51  4,     IV|          halt meg, mert megbukott. Igen uraim! Ezért hallgatott
52  4,      V|             Duforet Angelika?”~ ~- Igen.~ ~- Szokott ön e név alatt
53  4,      V|           A személyleirás szerint, igen szőke kondor haj, kerek
54  4,      V|           találkoztak. Moncené egy igen magas, igen hideg tekintetet
55  4,      V|            Moncené egy igen magas, igen hideg tekintetet vetett
56  5,      I|          kell vallani róla, hogy ő igen gondos asszonyság volt s
57  5,      I|              A fiatal gróf egy pár igen vidám évet töltött el Feodorával
58  5,      I| legszebbiket elszöktette közűlök s igen sokáig a finom társaságokban
59  5,     II|          szemeit, sőt ellenkezőleg igen bátran tekintett rá vissza.~ ~
60  5,    III|         azokat pótolni s naponkint igen eleven tanubizonyságait
61  6,     II|            mómusi arczkifejezéssel igen észrevehetőleg keresztet
62  6,    III|     lehajtott inggallérral?~ ~- No igen.~ ~- Nem ér semmit. Monda
63  6,    III|        inkább don Eustaquiot, a ki igen derék, istenfélő méltóságos
64  6,    III|     tizennyolcz éves korától fogva igen szabadgondolkozású volt;
65  6,    III|             ne don Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, hanem
66  6,    III|           sennor Eustaquióra, a ki igen derék méltóságos úr. Érti
67  6,    III|            valamit a szobában.~ ~- Igen, igen.... Rosz álmom volt....
68  6,    III|      valamit a szobában.~ ~- Igen, igen.... Rosz álmom volt....
69  6,    III|            a kivett vas darab most igen hasznos eszközzé vált kezében;
70  6,      V|       vendéget, szomorúan felele: „Igen is, arról a pofléről, a
71  6,      V|           fogva. Tudsz-e irni?~ ~- Igen is. Igen szépen.~ ~- No
72  6,      V|         Tudsz-e irni?~ ~- Igen is. Igen szépen.~ ~- No hát ülj le,
73  6,      V|           Diego, széttekintve.~ ~- Igen is. A feleségem, felelt
74  7        |           rá a világ. - Oh a világ igen keserű iskola.~ ~Akkor még
75  7        |       akasztotta fel magát, s most igen szépen megférünk egymással.~ ~
76  7        |      futott és nem utánam. A völgy igen mély volt. Mire a kiálló
77  7        |      felkeresni. Higgadtabb ésszel igen természetesnek találtam
78  7,      X|         voltam egykor. Régen volt, igen régen. De nem tudtam imádkozni.
79  8,     VI|           más gondolatokat költ, - igen száraz, prózai gondolatotokat,
80  8,     VI|           azokat kitalálni.~ ~- Óh igen. E gondolatok tárgya nem
81  8,     VI|    értesülve asszonyom, sőt nőmnek igen is hiven talált arczképét