Rész,  Fezejet

 1  1,      I|          neki igen jól illő bajuszát oda rajzolja viscount Palmerston
 2  1,      I|          méla bús tekintetet megadá, oda volt rajzolva s a figyelmes
 3  1,     II|             csak olyan tedd ide tedd oda ember voltam-e nektek úgy-e?
 4  1,      V|              már szerettem volna, ha oda értünk volna.~ ~Ismét kimentem
 5  1,      V|              már a kapitány sem volt oda fenn, az eső szakadt, a
 6  1,      V|          kutya ült nagyméltóságosan, oda mentem hozzá conversálni
 7  1,      V|        sóhajtozás üté meg fülemet.~ ~Oda tekinték s az egyik pamlagon
 8  1,      V|             arczát, kapaszkodott ide oda a legborzasztóbb halálfélelem
 9  1,      V|              egész ijedséggel léptem oda, nincs ezen a hajón orvos?
10  1,      V|             nagyon sokat kiabálnának oda kinn s valaki az ablakomat
11  1,      V|            csaptatóba jutott egér.~ ~Oda kinn orditott a vihar, a
12  1,      V|       Egyszer elorditja valaki magát oda lenn a hajó fenekén: Lyuk!
13  1,      V|         ügyel, egy szikra bizonyosan oda pattant, s lassanként szivárog
14  1,      V|         később megláttam Friczit, az oda ugrott hivásomra s a köpönyegemet
15  1,     VI|     levelekből átláthatja, elmegyünk oda s ott megtelepedünk.~ ~S
16  1,     VI|         akkorra gőzhajó is fog járni oda.~ ~Mehetnék ugyan Uj-Telepre
17  1,   VIII|        keress, mert a hol én vagyok, oda okos ember nem jár.~ ~Ha
18  1,   VIII|          citoyen meglátva bennünket, oda akart szamaragolni, de a
19  1,   VIII|           szemem lett volna is, mind oda irányozám a mutatott tájra,
20  1,   VIII|          bátran visszamehettem volna oda, a honnan jöttem, ha egyike
21  1,   VIII|              állat lett a bornyuból; oda megyek, hát a bornyum helyén
22  1,     XI|             a fülét, s fülénél fogva oda nem vezette hozzám.~ ~-
23  1,     XI|          felhuzta azt egy fanyársra, oda tette a tüzre pirulni.~ ~
24  1,     XI| megszenteljétek azt!~ ~Az öreg Széki oda fordult hozzám, egyenes
25  1,     XI|          betegséged rám ragad. Engem oda vont magához a haldokló.
26  1,    XII|           kénytelen lesz visszamenni oda, hova én őt nem vezethetem
27  2,      I|          lépteim kongását, a földről oda semmi hang nem hallik; a
28  2,    III|             föl nyughelyéről Tamás s oda sietett a nő hálóteremébe.
29  2,      V|    holttesteket a partra? s ha igen, oda ment hozzájok, arczain némi
30  3,      I|                   I.~ ~„Minden madár oda repül, a hová kedve tartja.~ ~
31  3,      I|         isten!?~ ~Van-e még napvilág oda künn?~ ~Piroslik-e még az
32  3,      I|              mezőkön? Van-e még élet oda künn?~ ~Börtönömnek nincsen
33  3,     II|          ember, és szemei villogtak; oda futott újjolag az ablakhoz,
34  3,    III|           szép; de a hová én megyek, oda nem szokás útiköltséget
35  3,     IV|         idomtalan keresztet sírjelül oda tüzte a domb fejéhez.~ ~
36  3,     IV|           elterült alatta.~ ~A férfi oda ment hozzá, felemelte elalélt
37  3,     IV|            kőre megpihenni; kisérője oda ült lábaihoz.~ ~„Áldjon
38  3,      V|    inggallérral s magas frakban volt oda festve remek email munkában.
39  3,      V|             akkor majd meg látsz még oda fenn.’~ ~„Nem úgy Lőrincz,
40  3,      V|               hogy ezek miatt jutott oda!~ ~- ~ ~
41  4,     II|       fejtegeté magában a sors által oda vetett rejtélyt, künn ismét
42  4,     IV|           szemei tolakodva fordultak oda, honnét az érkező váratott,
43  4,     IV|       szorongva nyögött föl. Arnould oda fordult hozzá.~ ~- Nem fogom
44  4,     IV|       elrejtse. Az űlés eloszlásával oda lépett hozzá a közvádló,
45  4,      V|            pokolbeli lélek lehet, ki oda akar vinni, hogy megtagadjam
46  4,      V|            rogyott össze.~ ~Angelika oda futott hozzá, ápolta, éleszté,
47  4,     VI|             az én életem.~ ~Taillard oda fordúlt gyóntató papjához, -
48  5,     II|      keztyűje, szép fehér kezei mind oda lesznek a fagyban. A zivatar,
49  5,    III|          azokat, kik vétkezni jöttek oda, a hová más vétkeitől menekűlni
50  5,     IV|           útban.~ ~- Te Péter, szólt oda fordulva hozzá a gróf úr;
51  5,     IV|      kiáltással kiugrott rajta. Mire oda tekintettek, már kivül volt.~ ~
52  5,      V|                                 V.~ ~Oda fenn pedig a kastély ura
53  5,      V|          durva férfi észrevette őt s oda ment, és megragadta kezét.~ ~-
54  5,      V|         velem, a hova én megyek.~ ~- Oda ugyan nem! kiálta akkor
55  6,      I|      Izgatottan, kábult fővel hagyta oda ablakát, levetette magát
56  6,     II|             meg, melyért éltét vetné oda akárki. Azután ismét alászállt
57  6,     II|      Serenához, te az én nőmből, mig oda voltam, valóságos kedves
58  6,     II|         szemeiből kicsordult a köny, oda rohant neje lábaihoz. Kezét
59  6,    III|            hiszem, hogy ő abba, a ki oda van lefestve, szerelmes;
60  6,    III|             még is meghallá a zajt s oda jött a fogoly ajtajához
61  6,    III|                  Újra visszamenjen-e oda, honnan megszökött?... Most
62  6,    III|       zászlók ki vannak tűzve, eredj oda. Ha elesel, úgy sirod meg
63  6,     IV|                Akár miből lettél, de oda nem mégy előttem; állitá
64  7        |       szónélkül búcsút venni tőle, s oda léptem hozzá, s miután a
65  7,      V|     koporsófödél számodra megnyilik, oda is veled megyek, ott sem
66  7,      V|            síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem vele. Elment
67  7,     XI|            nem hozta ki, de megtömte oda benn zsebeit ezüst és arany
68  8,      I|             medve barlangjához érve, oda éktelen orditással beszökik.
69  8,     II|              orditott, úgy csatázott oda lenn ez az örökké élő szörnyeteg.
70  8,     II|  sziklahasadékba, s a fergeteg által oda vert porhanyó föld a rázástól
71  8,     II|             ifju üldöző, - már látta oda fenn mint válnak el a bokor
72  8,    III|              közé taszitotta s azzal oda ugrott a gyermekhez, azt
73  8,     IV|           nevét kimondani.~ ~Az ifjú oda hajolt hozzá, átölelte lenyujtott
74  8,      V|            elevenet.~ ~A medvevadász oda ugrott hozzá. „Kezet rá,
75  8,     VI|           rögtön elhagyta kastélyát, oda volt több hónapig, hirt
76  8,    VII|      lefeküdt... Elmegyünk, - vissza oda, vissza. Fölkeressük a magas
77  8,    VII|           nyugágy felé közelitett.~ ~Oda simult hizelgőleg a leányhoz,