Rész,  Fezejet

 1  1,      I|          megdöbbenve fordult hátra s azután gúnyos tréfával viszonzá:~ ~-
 2  1,      V|          feküdtem.~ ~Hallottam, hogy azután megint bekiáltott valaki.~ ~
 3  1,      V|         elhagyott hajó a viz fölött, azután egyszerre megállapodva,
 4  1,      V|            elkezdett lassan forogni, azután mindig sebesebben, egyszer
 5  1,     VI|         hangosan a fogait piszkálni, azután meg a körmeit.~ ~Gondolhatod,
 6  1,     VI|   természetes. -~ ~A legény hivására azután előjött a kulcsárné s miután
 7  1,     VI|           meg és mit nem tesz meg, s azután megmondta a szabott dijat,
 8  1,     VI|              beirt notabilitásnak.~ ~Azután inte egy uniformisos legénynek,
 9  1,     VI|            hogy üres a köpönyeg. Azt azután haragjában a vizbe hajitotta,
10  1,   VIII|         nyujtva felénk s elébb engem azután Friczit, végre Jancsit csókolgatva
11  1,   VIII|            minek a leve előbb piros, azután megkékül, s azt mondta,
12  1,      X|         Kárpátok alatti melodiák, és azután ugy nyomja valami a szivet,
13  1,     XI|            kő.~ ~Ez időben előjöttek azután a különbnél különbféle betegségek,
14  1,     XI|       határtalan meghódolása jeléül; azután a citoyenhez fordult könyörögve,
15  2,      I|             fejét arczaikhoz nyomja. Azután ismét, beteg lankadt hibbanással
16  2,    III|             év alatt végig élvezni s azután meghalni!~ ~Álom! Álom!~ ~
17  2,    III|           nyikorgáshoz hasonlitanak, azután véghetetlen sokáig pisszegetett,
18  2,    III|           sárkánya kettőt pattanik s azután felsikoltott: „Nem szabad,
19  3,     II|         között, s mégis negyed napra azután, hogy a túlparton már nem
20  3,     II|         kéményeknek, azokat ledönti, azután megbontja a háztetőt, néhány
21  3,     II|           szél együtt felsivit vele, azután meg az üldözött lihegését
22  3,    III|        fiatal férje volt. - A lyányt azután egy nőtelen férfi fogta
23  3,     IV|             egyik keze látszott elő, azután az is eltűnt, a szolga dombot
24  3,     IV|             durva kezei közt tartva, azután keresztet vetett magára
25  3,     IV|             temetve sírt keservesen, azután kiült egy a vizfelé hajló
26  3,     IV|               szólt mohón a lyány; - azután mintha megbánta volna, hogy
27  4,      I|              igy két izben, hanem én azután figyelemmel kisértem azt
28  4,      I|             késői kóborló nem sokára azután egy asztrakán-prémes úti
29  4,     II|               hogy össze ne rogyjék. Azután hirtelen fölriadva kérdé: „
30  4,     IV|           föl visszaborzadva a nő, s azután méltatlankodva fordúlt a
31  4,     IV|            takarta vissza a leplet s azután hideg szigorú hangon mondá
32  4,      V|          előbb két értelműleg felel, azután megszökik? Ki áll jót arról,
33  4,      V|          tanú és meghiteleztetett.~ ~Azután vallani kezde.~ ~- Az én
34  4,     VI|         megcsókolá a feszűletet, - s azután sebes léptekkel futott fel
35  5,      I|            annyira szükséges; és még azután is gondoskodnak felőlük;
36  5,      I|              fölé is.~ ~Történhetett azután akárhányszor, hogy egy egy
37  5,     II|              neki egy pohár vizet.~ ~Azután nevét kérdezte.~ ~A leány
38  5,     II|         éjjel nappal görcsei voltak, azután meg akarta mérgezni magát,
39  5,     II|               Ki tudná, hogy mi lett azután belőle.~ ~Csarekoff ur bizonyosan
40  5,     IV|         bánjon igy vele.~ ~Csarekoff azután visszatért a vigalom teremébe,
41  5,     IV|            inni belőle.~ ~Ez a pohár azután kézről kézre forog, a legvadabb
42  5,     IV|             a sorból; a kinek esetén azután a többiek nagyot kaczagnak
43  5,     IV|            le az asztal alá.~ ~Mikor azután az utolsó vőlegény is elpihent,
44  5,     IV|           velőket fagylalá meg.~ ~És azután becsapta maga után az ajtót.~ ~„
45  6,      I|         fénylőbb fehérbe megy által, azután ismét fekete hamufátyol
46  6,     II|            kék jáczint..... És mikor azután jöttek a végkitörés kétségbeejtő
47  6,     II|              éltét vetné oda akárki. Azután ismét alászállt a dal, ellassult,
48  6,     II|          egyszer visszatekintett rá. Azután leült éji lámpájához, naplóját
49  6,     II|             is, mind a kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé emlékkönyveit, -
50  6,    III|             mig rostélyától láthatá; azután hallgatá zenéjét, mig el
51  6,    III|        zenéjét, mig el nem hangzott; azután is úgy rémlett neki, mintha
52  6,     IV|            maga sem vette észre; még azután is rajta ült a lovon, fej
53  6,      V|            Ordita rá mérgesen Diego; azután elmosolyodott az ember ijedelmén. -
54  6,     VI|            Nemsokára látni foglak, s azután - boldogok leszünk....~ ~
55  6,     VI|             csak egy pillanatig még, azután - boldogok leszünk”. S nem
56  7,    VII|           van, barát, atyafi, rokon, azután az ismeretlen népek, az
57  7,    VII|              elfeledni, megölte őt s azután még kevésbbé tudta elfeledni....~ ~
58  7,    XII|             mélyen eltemetett.~ ~Még azután századok lefolyásaig hányt
59  8,      I|         kezével mosolyogva int neki, azután csodálkozva csapja össze
60  8,     II|         kezéből legelőször kijött.~ ~Azután a habzó permeteg alá lép,
61  8,     II|              kapta hirtelen magára s azután vadszilaj tekintetet vetve
62  8,     II|            egy keskeny szakadékon át azután megint oly dühvel, oly erőszakkal
63  8,     II|          újólag, mintegy biztatólag, azután hirtelen összehúzta magát,
64  8,    III|           hozzá, megsimogatta fejét, azután az ölébe vett gyermeket
65  8,    III|          medve körülnyalta száját, s azután magát megadta, dömmögve-czammogott
66  8,    III|        kifalta kosarából az epret, s azután kergette meg a fiút, megette
67  8,    III|               felvetette a hátára, s azután futott a vadleánynyal együtt
68  8,     IV|     elhordozta erdőkön, völgyeken, s azután ismét visszavitte az erdő
69  8,     IV|      holdvilágban vetett árnyékát, s azután sietett a falu tulsó részébe,
70  8,     IV|            futott keresztül, s kitől azután nem tudott megválni. Közelebb
71  8,     IV| felkapaszkodott, először csak félig, azután egészen átölelve az oszlopot,
72  8,      V|             vendégek csak kaczagtak, azután még kiváncsiabbak voltak
73  8,      V|            epedés, midőn meglepeték, azután a bámuló ijedtség az idegen