Rész,  Fezejet

 1  1        |     nemzetnek, hogy szeresd, hogy hozzá tartozó légy? Historiája
 2  1,    III|        melynek miveléséhez rögtön hozzá is fogtam, s mely évenkint
 3  1,      V|      nagyméltóságosan, oda mentem hozzá conversálni s a mint meg
 4  1,      V|      jajgatása, mások azonban már hozzá voltak szokva.~ ~Én egész
 5  1,      V|          volna, no már bizonyosan hozzá szokott, gondolám s szinte
 6  1,      V|         mellé, s egy vastag tűvel hozzá varta a halott arczát a
 7  1,    VII|      fecsegni, annyit el-beszélek hozzá, mintha e vándormadár túl
 8  1,   VIII|         erdőből kibukkanunk.~ ~Én hozzá levén szokva hogy amerikai
 9  2,     II|   mosolygásától éppen elfutott ki hozzá szokva nem volt. És ő ezt
10  2,     II|          élő teremtés, kit a sors hozzá azért téveszte: hogy élte
11  2,    III|       elszáradnak tagjai tőle; ki hozzá ér, teste undok lessz és
12  2,      V|           Ilyenkor senki sem mert hozzá közelíteni, mert átkait
13  3,     II|     fulladt, pihegő hangon beszél hozzá s várja annak feleletét
14  3,     II|      többet, kis lyány! - ne menj hozzá olyan közel, mert majd te
15  3,     II|          perczczel közelebb érnek hozzá; „utána, utána!” orditják
16  3,     IV|        férfi e kérdéseket intézte hozzá?~ ~„Nem szabad róla beszélnem -
17  3,     IV|        alatta.~ ~A férfi oda ment hozzá, felemelte elalélt fejét,
18  3,      V|          örmény mosolygva nézte a hozzá semmiben sem hasonlitó képet,
19  3,      V|       képzelé, milly közel van az hozzá, a ki azt nagyon is jól
20  3,      V|       sehol. Egy harambasa lépett hozzá, vállára tette kezét: ,Üdvözöllek
21  4,      I|      biztatni fogják, hogy menjen hozzá. Ő vonakodni fog, hogy az
22  4,      I|        levelet Taillardnak, egyet hozzá, másikat Duforet Angelikához
23  4,    III|       üres órát elszakaszthatott, hozzá sietett, őt vigasztalá,
24  4,     IV|           volt a legutolsónak, ki hozzá folyamodott, s nem ártott
25  4,     IV|          föl. Arnould oda fordult hozzá.~ ~- Nem fogom kimélni a
26  4,     IV|           eloszlásával oda lépett hozzá a közvádló, magas leereszkedéssel
27  4,      V|          a padozatra. Odafutottak hozzá. Arnould karjai közt vivé
28  4,      V|       megfogom önt menteni, szólt hozzá biztatólag Arnould, s azzal
29  4,      V| Taillardot kétségbe ejté, fordult hozzá.~ ~- Nem félek uram, ártatlan
30  4,      V|        elszokott már az élettől s hozzá szokott a halál eszméjéhez.~ ~-
31  4,      V|           szereti. Oly közel állt hozzá, mint férjéhez, még most
32  4,      V|          férjéhez, még most is hű hozzá s készebb meghalni, minthogy
33  4,      V|      össze.~ ~Angelika oda futott hozzá, ápolta, éleszté, kérte
34  5,      I|            ügyelnek erkölcseikre, hozzá szoktatják takarékossághoz,
35  5,      I|       keztyű viselésben, termetük hozzá szokott a vállfűzőhöz, a
36  5,     II|    esztendős boszontás után végre hozzá jutott a keserűségeit okozó
37  5,    III|           magára, a ki közel járt hozzá.~ ~Az ember olyan, hogy
38  5,     IV|         Péter, szólt oda fordulva hozzá a gróf úr; te ma nagyon
39  5,     IV|         meglátta apját, odarohant hozzá sikoltva: apám, fussunk
40  6,      I|         közelebb közelebb futosva hozzá.~ ~Négy év alatt saját életrendszert
41  6,     II|      helyet foglalni.~ ~Odasimult hozzá, kezét vállára tevé: „Ön
42  6,    III|          következni? Férjhez megy hozzá s azzal punctum.~ ~- Mit
43  6,    III|         lesz.~ ~A porkoláb bejött hozzá; észrevevé millyen sápadt.~ ~-
44  6,    III|          csillagos égről lesütött hozzá... Ekkor hirtelen egy új
45  6,    III|    eltalálja-e vagy sem?~ ~Rögtön hozzá fogott e zsinórt lebontani
46  6,    III|        tudom. Senkinek semmi köze hozzá.~ ~- Ha úgy van, felelé
47  6,      V|         rokonáét, s valamit szólt hozzá, de hangját elnyelé egy
48  6,      V|       sápitott a némber.~ ~- Vidd hozzá közelebb az orrodat, förmedt
49  7        |       gombák. Ösvény nem vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta
50  7        |          venni tőle, s oda léptem hozzá, s miután a menedéket szépen
51  7,     IV|          gyermekkorában kezdhetne hozzá s megőszülne, még sem érné
52  7,      V|        elhagyta rangját, leszállt hozzá, hogy vele egyenlő legyen,
53  7,    XII|           a viharok látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak
54  8,     II|        magát ellene, hanem a mint hozzá ért, hirtelen átölelte annak
55  8,     II|     őrjöngött, őt ekként látva és hozzá nem juthatva.~ ~ ~ ~
56  8,    III|   szemrehányó állati hangot szólt hozzá, mire a fenevad, nyöszörgve,
57  8,    III|        egy eb.~ ~A leány lehajolt hozzá, megsimogatta fejét, azután
58  8,    III|     feküdt karjai között, s szólt hozzá ismeretlen biztató hangokat.~ ~
59  8,    III|        gyöngédséggel nyögdécselve hozzá, hangokon, minő a galambturbékolás,
60  8,    III|           kinézése, közelebb bújt hozzá, karjait nyakakörül fűzte,
61  8,    III|            midőn egy ugrásra volt hozzá, akkor elkezdett szaladni,
62  8,     IV|   kimondani.~ ~Az ifjú oda hajolt hozzá, átölelte lenyujtott karjával
63  8,      V|       fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után
64  8,      V|          A medvevadász oda ugrott hozzá. „Kezet rá, mig szavad meg
65  8,      V|         Egyszer egyik inasa belép hozzá és jelenti, hogy egy vén
66  8,      V|           reszketeg hangon szólva hozzá, átnyújt kezébe egy csomó
67  8,     VI|             Fogok keresni jogokat hozzá.~ ~- S reméli ön, hogy hazánkban
68  8,     VI|  megholtnak, ki midőn beszélnének hozzá, akarnák mulattatni, leülne
69  8,    VII|           emberi szavakat beszélt hozzá.~ ~- Elmegyünk... Visszamegyünk
70  8,    VII|          nyöszörgve, vihogva bújt hozzá közelebb, czirógató kezeit
71  8,    VII|           hogy most ellensége van hozzá közel, s mig erre gondolt