IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 71 1 72 2 80 1 a 4794 á 40 abba 6 abban 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem | Jókai Mór Árnyképek Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fezejetgrey = Comment text1001 1, XII | kiapadhatatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb keservéből 1002 1, XII | birta magában egyesitni a gyermeteg érzelgéseket a 1003 1, XII | a gyermeteg érzelgéseket a háziasszonyi komolysággal.~ ~ 1004 1, XII | Egy estve pipázva ültünk a veranda alatt Gézával, ő 1005 1, XII | közöttünk. Előjött róla a szó, minő harczokat viseltünk 1006 1, XII | viseltünk egykor egymással a zöld asztal mellett, mire 1007 1, XII | azt találtam kiszalasztani a számon, hogy bár most is 1008 1, XII | fog menni Hunniába. -~ ~A fejembe! -~ ~Az nem sokat 1009 1, XII | Kezet adtam rá.~ ~Ő bement a szobájába, egy percz mulva 1010 1, XII | el-elmaradozó hangon, ez a szegény leány itt hervad 1011 1, XII | visszasohajt, itt nincsen senkije, a kiért itt legyen, egyedül 1012 1, XII | közbe, nem lesz elhagyatva, a mig csak én élek, apja leszek 1013 1, XII | odáig? hazáig? -~ ~Akár a más világig. -~ ~És ha jutalom 1014 1, XII | megnyertem fogadásomat... Azt a száz aranyat…. alapitványul 1015 1, XII | kivándorlott scythák számára... a kik vissza akarnak menni 1016 1, XII | elzajlása után rábeszéltem a szegény leányt, hogy hagyja 1017 1, XII | szegény leányt, hogy hagyja el a földet, melyhez két sir 1018 1, XII | semmi sem köti többé.~ ~Az a kegyeletteljes gond, melyet 1019 1, XII | mert szivem megrendül erre a szóra: haza! mert nem kell 1020 1, XII | nem kell az élet, nem kell a halál, nem kell az üdvösség 1021 1, XII | lehetek, és ha itt volna a paradicsom, és abban ananászt 1022 1, XII | teremne minden rög s az a négy fejér folyam az ország 1023 1, XII | czimerében olyan vörös volna is a vértől, mint maga az a vörös 1024 1, XII | is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet keresztül 1025 1, XII | melyet keresztül szel.~ ~Ha a magyarok istene bele nem 1026 1, XII | nem fordit bennünket ebbe a nagy Balatonba, egy hónap 1027 1, XII | megsiratnátok.~ ~Isten veled! A viszontlátásig. Az édes, 1028 2, I | I.~ ~A természet hallgatása egy 1029 2, I | ihlettel nyitják fel lapjait.~ ~A természet hallgatása nagyszerü 1030 2, I | emberlaktalan földeken, hová a vadmadár messze hegyek közől 1031 2, I | hordja martalékát; hallgatott a sivatag, néhány kő hervert 1032 2, I | hajdan oszlopok lehettek, a fű túlnőtt rajtok, - és 1033 2, I | felhőárnyék.~ ~Én jártam a legmagasabb sziklaormokon 1034 2, I | saját lépteim kongását, a földről oda semmi hang nem 1035 2, I | oda semmi hang nem hallik; a villám is némán czikázik 1036 2, I | villám is némán czikázik át a meg ritkúlt légben. - A 1037 2, I | a meg ritkúlt légben. - A csillagok ragyogtak; a tejút 1038 2, I | A csillagok ragyogtak; a tejút fehéren emelkedett 1039 2, I | tejút fehéren emelkedett ki a sötétkék égből, a félhold 1040 2, I | emelkedett ki a sötétkék égből, a félhold tündérhajósként 1041 2, I | távol gyönyörüen fénylett a Sirius. Minden, minden azt 1042 2, I | Csillagok futottak alá, a futó csillag akkor kezd 1043 2, I | az ember boldogságáról.~ ~A hallgatás örök tanácsadó. 1044 2, I | hallgatás örök tanácsadó. Hisz a lelkek nem beszélnek egymással 1045 2, I | erdők között jár, keresve a merre nincsen út, s véletlenűl 1046 2, I | nincsen út, s véletlenűl a sürű vad csalitban egy elpusztult 1047 2, I | az özvegyasszonyról, ki a kis házat lakta, s a szép 1048 2, I | ki a kis házat lakta, s a szép leányról, ki szülőjétől 1049 2, I | nem ment vissza többet; a bujdokló rablókról, kik 1050 2, I | melegedtek hideg őszi éjszakán; a csendes ábrándos dalokról, 1051 2, I | vízhordó hajadonok énekeltek a kútra járván, s régi vad 1052 2, I | egy rakásra hányva támadt a zöld halom, mintha valami 1053 2, I | midőn az ember aluszik, s a nagy csöndben egy h á r 1054 2, I | nagy csöndben egy h á r f a h ú r e l p a t t a n - 1055 2, I | egy h á r f a h ú r e l p a t t a n - a hangot álmában 1056 2, I | r f a h ú r e l p a t t a n - a hangot álmában meghallja, 1057 2, I | h ú r e l p a t t a n - a hangot álmában meghallja, 1058 2, I | tündérek és daemonok kara zeng a s z é l b e s ü v ő l t 1059 2, I | s örül, hogy nem ugy van a midőn fölébred; az éjmadár 1060 2, I | óráját.~ ~*~ ~Szélcsend van, a tenger sík, végtelen tükrében 1061 2, I | tenger sík, végtelen tükrében a fölötte eljáró nap nézi 1062 2, I | Sehol sem látszik partja a víznek, sehol sem látszik 1063 2, I | rémlik meg forró délutánokon a fata morgana tündér-játéka 1064 2, I | fata morgana tündér-játéka a vizek fölött, mely órákig 1065 2, I | képeit mutatja, odalehelli a tündérien csodás légpalotát 1066 2, I | kétes álomkép.~ ~Csupán a k é t n a p jár egykedvü 1067 2, I | álomkép.~ ~Csupán a k é t n a p jár egykedvü ragyogással. 1068 2, I | ragyogással. Az egyik az égen, a víztükrén a másik; együtt 1069 2, I | egyik az égen, a víztükrén a másik; együtt támadnak keleten, 1070 2, I | áldatlanúl járják végig a kietlen kék pusztaságot..... ... 1071 2, I | kék pusztaságot..... ...A sík tengersivatagon félig 1072 2, I | az aranyozott arabeskek a párkányok alatt s a lőlyukaknál. 1073 2, I | arabeskek a párkányok alatt s a lőlyukaknál. Egyetlen árbocza 1074 2, I | árbocza áll csak, az is a víznek hajlik, vitorlái 1075 2, I | foszlányokra rongyolva lógnak alá, a függő vészlobogó színeit 1076 2, I | vészlobogó színeit kivette a verőfény, sem a zászlót, 1077 2, I | kivette a verőfény, sem a zászlót, sem a vitorlákat 1078 2, I | verőfény, sem a zászlót, sem a vitorlákat nem mozgatja 1079 2, I | vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány ki van facsarva 1080 2, I | vitorlákat nem mozgatja a szél. A kormány ki van facsarva 1081 2, I | ki van facsarva helyéből, a vihar mely bordáit összezúzta 1082 2, I | összezúzta fél oldalra fektette a hajót, hogy el ne merülhessen; 1083 2, I | hogy el ne merülhessen; a párkány korlátjáról tépett 1084 2, I | elszakadt horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló gerinczekre 1085 2, I | horgony-láncz lóg alá a vízbe, a foszló gerinczekre halványzöld 1086 2, I | tengervirág indái kapaszkodnak s a megmerűlt hevedereken haragoszöld 1087 2, I | szakállát hosszan lebegtetve a pihenő habokban, közte színes 1088 2, I | csigahéjjaik tarkállanak a verőfényben. A hajó orrán 1089 2, I | tarkállanak a verőfényben. A hajó orrán egy aranyzott 1090 2, I | idomú serleggel, s egy felől a hajó oldalán még olvasható 1091 2, I | pusztulásra vált roncs; a vészmadár bátran mer leszállni 1092 2, I | leszállni árboczára, ha a szélcsendet elúnta s éhező 1093 2, I | megy, czéltalanúl tévelygve a végtelen oczeánon, merre 1094 2, I | végtelen oczeánon, merre a szél vakszeszélye űzi.~ ~ 1095 2, I | nő. Fiatalok voltak mind a ketten, de a halál vénekké 1096 2, I | voltak mind a ketten, de a halál vénekké tette őket. 1097 2, I | halvány selyemköpeny fedi mind a kettőt, tarka virágos selyem: 1098 2, I | kettőt, tarka virágos selyem: a nehéz vitorlagerenda, mely 1099 2, I | fekszik, nem engedé hogy a vihar őket is le söpörje 1100 2, I | is le söpörje onnan, mint a többit. Egymást átölelve 1101 2, I | vonalain még most is ott ül a fájdalom, mely több mint 1102 2, I | fájdalom, mely több mint a halál fájdalma és rémségesebb. 1103 2, I | fájdalma és rémségesebb. A nő haja szőke, a férfié 1104 2, I | rémségesebb. A nő haja szőke, a férfié fekete, kuszált és 1105 2, I | kuszált és összecsapzott mind a kettőé. Látszik, hogy a 1106 2, I | a kettőé. Látszik, hogy a férfi éppen karjain, ölébe 1107 2, I | vihette legkedvesebbjét midőn a leszakadó pózna egy csapással 1108 2, I | mindkettejöknek egy halált adott. A nő feje hátra hajlik, a 1109 2, I | A nő feje hátra hajlik, a férfié a nő keblén pihen, 1110 2, I | feje hátra hajlik, a férfié a nő keblén pihen, és mind 1111 2, I | nő keblén pihen, és mind a kettő oly néma, oly mozdulatlan! 1112 2, I | mumiákká száraztá őket.~ ~A fennálló árbocz keresztpóznája 1113 2, I | aranynyaljátszó szárnyát s a hangtalan csendbe méla hangon 1114 2, I | összegubbad, vagy bókokat csinál a légbe s bóbitájával játszik.~ ~ 1115 2, I | játszik.~ ~Olykor leszáll a hosszan aluvókhoz s a körülök 1116 2, I | leszáll a hosszan aluvókhoz s a körülök döngő aranyzöld 1117 2, I | látszik szemeiben, midőn a holtakat költögeti, s kedves 1118 2, I | fölröpül az árbocz tetejére s a távolba bámul.~ ~*~ ~Angol 1119 2, I | hollandinak” neveznek, kivel a mely hajó találkozik, okvetlenűl 1120 2, I | matrózmunkáikat végeznék. - A kapitány a hajó fedezeten 1121 2, I | matrózmunkáikat végeznék. - A kapitány a hajó fedezeten áll, hallik 1122 2, I | szélcsapászerü parancsszava, hallik a hajókötelek csikorgása, 1123 2, I | hajókötelek csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, 1124 2, I | hajókötelek csikorgása, a mint a póznákhoz fenődnek, hallatnak 1125 2, I | hallatnak az evezők csattanásai, a hajó himbolygása, de e hajó 1126 2, I | azon az úton, mely felől a szél fú, nem is hagy maga 1127 2, I | fú, nem is hagy maga után a vízben barázdát; az egész 1128 2, I | nemtudó kisértetnek.~ ~Ki a repülö hollandival találkozik: 1129 2, I | rablókkal jut össze, vagy a halálos sárgahideglelés 1130 2, I | történni; e hiedelem miatt, hol a hajós kapitány némileg babonás, 1131 2, I | nem örömest közelitenek a tengerészek.~ ~*~ ~Adamante!.... 1132 2, I | egy halott-arcz.~ ~Körül a halálos hallgatás.~ ~Hallgatás 1133 2, I | Hallgatás az égen, hallgatás a vízen, hallgatás a holtak 1134 2, I | hallgatás a vízen, hallgatás a holtak ajkain.~ ~Mi van 1135 2, I | holtak ajkain.~ ~Mi van a némaság könyvében megírva 1136 2, I | e tengerről, melyen azt a kósza szellő fel- és alá 1137 2, II | aztán megforditva üt ki a dolog. Nyugtalan élet fogadja 1138 2, II | várt; siratatlan halál, ki a boldog életet remélte.~ ~ 1139 2, II | verte fel álmából. Kinyitá a neszre ablakát, mely körül 1140 2, II | szőllővenyigék fonódtak s a borág levelei között egy 1141 2, II | gyermeket ismerhete fel a kétes csillagragyogásnál. -~ ~ 1142 2, II | Kérni nem lehete tőle olyat a mit meg nem adott volna, 1143 2, II | kinek sem atyja, sem hazája, a jó istenen és az országuton 1144 2, II | százados ősök nélkül születtek a világra. Törhetlen szorgalma, 1145 2, II | emberek becsülését. - Maga a szerencse is különösen látszott 1146 2, II | Magánéletében maga volt a jóság és szelidség eszményképe, 1147 2, II | és szelidség eszményképe, a legkisebb szivesség, melylyel 1148 2, II | ablakába tett csecsemőt, kivevé a kosárból, melybe kis rézlapra 1149 2, II | rézlapra fel volt írva: hogy a gyermek leány hathónapos, 1150 2, II | keresztelve, neve Adamante. A gyermek sírt, Rynn Tamás 1151 2, II | fordulónál le-lehajolva a kis alvóra, hogy őt megnézze; 1152 2, II | megnézze; másnap beszaladgálta a félvárost azon örömhirrel, 1153 2, II | foglalák el, s törvénye a természetnek, hogy kiket 1154 2, II | hivott fel, azokat megkiméli a szerelem önző szenvedélyétől. 1155 2, II | szinte félénk magaviselete a nők irányában azon köz-hitet 1156 2, II | lett volna; társaságokban a kiállhatlanságig vitt szerénysége, 1157 2, II | valódi nyügévé tették őt a finomabb társalgásnak, melynek 1158 2, II | pusztitást tett Rynn Tamás arczán a himlő. Tekintete csak akkor 1159 2, II | végre egy élő teremtés, kit a sors hozzá azért téveszte: 1160 2, II | ragaszkodással szeresse őt.~ ~A szeretők szerelme hetekig, 1161 2, II | szerelme határozatlan idő; - a gyermek addig szeret apát 1162 2, II | apát anyát, míg gyermek: de a szülők szerelme eltart a 1163 2, II | a szülők szerelme eltart a halálig és tán túl is rajta.~ ~ 1164 2, II | találta magát e szeretetben. - A gyermek két év múlva elkezdé 1165 2, II | emberek vétkeztek: ha ő a templomba ment, mert nem 1166 2, II | nevelé ismeretlenségében a jónak és rosznak, mint szokták 1167 2, II | külömbséggel: hogy egyikben a hetes szám hátul állt, másikban 1168 2, II | Tizenhét éves korában kezd a leány szivdobogásokat érezni; 1169 2, II | mit abból inni fog: az a jövendő sejthetetlen titka.~ ~ 1170 2, II | hogy itt az idő, melyben a halvány szüzcsillag, mely 1171 2, II | szüzcsillag, mely eddig a gyermeksziv ismeretlen világa 1172 2, II | f öl v i l á g o s í t á a l á n y t : hogy ő n e k 1173 2, II | t : hogy ő n e k i n e m a p j a c s a k g o n d v 1174 2, II | hogy ő n e k i n e m a p j a c s a k g o n d v i s e 1175 2, II | e k i n e m a p j a c s a k g o n d v i s e l ő j 1176 2, II | v i s e l ő j e. Ez volt a legelső botlás mit Rynn 1177 2, II | napjában és kezdett örülni a világnak.~ ~Tamás jól számitott. 1178 2, II | boldogtalanul.~ ~Félt hogy a leányt elviszik tőle, s 1179 2, II | volt. - De jól számitott. A leány egyenként kiadott 1180 2, II | szegényhez nem mehetett, mert a kényelmet és ragyogást megszokta.~ ~ 1181 2, II | megházasodott.~ ~Megkérdé a lánytól: hogy akarja-e holtig 1182 2, II | ápolója lenni? őt szeretni?~ ~A leány igent monda rá, hisz 1183 2, II | pedig senki sem mondá meg a leánynak: hogy az vétek, 1184 2, II | választani azt, ki mellett a szívben egy hang sem szóllal 1185 2, III | hagyják állani, félév múlva a halál italává változik az. 1186 2, III | pestis támad.~ ~Látjátok, ez a méreg nem mese! - Van egy 1187 2, III | vagy véletlenül lopta magát a gyanutalan szívbe mint kigyó, 1188 2, III | szívbe mint kigyó, mely a mezőn alvó száján belopózik? 1189 2, III | cseppet e méregszenvedélyből a legtisztább női szivbe, 1190 2, III | csoda-állatokat fogamzik, - mint a c a d i n e i k ú t, melybe 1191 2, III | csoda-állatokat fogamzik, - mint a c a d i n e i k ú t, melybe 1192 2, III | d i n e i k ú t, melybe a ki letekinte, saját élete 1193 2, III | fogalma nincs, minőket csak a lázbeteg háborodott phantasticus 1194 2, III | szépsége ünnepi tünemény volt a világban, szendesége oltármalaszt 1195 2, III | életének vég alkonyán kezdé a boldogság mennyei élveit 1196 2, III | gondokkal vesződött, hirtelen a legédesebb gyönyör teli 1197 2, III | ajkaihoz, élvezni azt, mi a léleknek és szivnek legmagasb 1198 2, III | öröme, bírni mindent, mit a legmerészebb fiatal sziv 1199 2, III | átmenetnek egyik életből a másikba! Minden gyönyört, 1200 2, III | ifju nejét az öreg férj. A nő félgyermek vala még s 1201 2, III | félgyermek vala még s örűlt a szédítő, ragyogásnak, melyben 1202 2, III | oly takarékos Rynn szórta a pénzt neje legapróbb szeszélyeiért, 1203 2, III | ujdonszerü ragyogásában a vigalomzaj mámoradó változatai 1204 2, III | szépen ragyogtak, mikor még a gyémántok ragyogásait nem 1205 2, III | gyönyörü papagájt látott meg a nő azon legritkább fajból, 1206 2, III | megszerette e szép állatot. A tulajdonos pedig semmi árért 1207 2, III | másnap neje szobájában volt a papagáj. Mondják: hogy mesés 1208 2, III | pénzáldozatába kerűlt ezúttal a jó öregnek nejének visszaidézett 1209 2, III | S jól gondolá; vágyott a nő, de vágyait nem mondá 1210 2, III | de vágyait nem mondá meg a férjnek s ez nem tudta azokat 1211 2, III | tudta azokat kitalálni. -~ ~A nő napról napra haloványabb, 1212 2, III | fohászokat, mik ugy hallatszának a néma csöndös éjben, mint 1213 2, III | nyughelyéről Tamás s oda sietett a nő hálóteremébe. Adamante 1214 2, III | jeleneteit árulá el néha a léleknyomás alatt küzdő 1215 2, III | Ah! sóhajta - nem hallod a denevér szárnyának csapását?..... 1216 2, III | szárnyának csapását?..... A fekete éjszakában csillagok 1217 2, III | csillagok ragyognak.... Az a fehér ott az én csillagom,..... 1218 2, III | ama sötét vörös ott a tiéd..... ne közelíts, ne 1219 2, III | Szivemben égnek sugáraid!... A csillag meg akarja csókolni 1220 2, III | rám! Feketék szemeid mint a pokol, s valami ég bennök, 1221 2, III | mint elkárhozottak lelkei a pokolban..... Hallod mit 1222 2, III | pokolban..... Hallod mit mond a halálmadár?....~ ~„Bűn, 1223 2, III | Fekete az éj, szivem dobog, a csillagok az ablakon benéznek, 1224 2, III | csillagok az ablakon benéznek, a halálmadár sikolt!.... Ah 1225 2, III | Nehéz veriték gyöngyözött a nő homlokán s lélekzete 1226 2, III | mint lázban beszélőké. A férj azt hive: hogy neje 1227 2, III | aggódva sietett segélyért. A mint a mellék terem ajtaját 1228 2, III | sietett segélyért. A mint a mellék terem ajtaját benyitá, 1229 2, III | hallgat, Agathodaemon!” L ó r a volt az, a papagáj, mely 1230 2, III | Agathodaemon!” L ó r a volt az, a papagáj, mely ezt mondá.....~ ~ 1231 2, III | Kétségektől kínozva álla meg a madár előtt, mintha ujabb 1232 2, III | hizelgő hangon az öreg, a madár fejét reszkető kezekkel 1233 2, III | hangváltozatokon, végre a csókolózás minden nemeit 1234 2, III | minden nemeit kezdé utánozni a szende olvadás hangjától 1235 2, III | szende olvadás hangjától a legszenvedélyesebb csattanásig 1236 2, III | nevetségesebb variatióiban a gyékény hangoknak.~ ~Rynn 1237 2, III | fendobogó szívvel figyelt a madárra. Ez ismét ujra kezdé 1238 2, III | madárra. Ez ismét ujra kezdé a csókokat hányni s mikor 1239 2, III | közel karszékbe. Agyában a gyanu villámai kezdék világítani 1240 2, III | az ismeretlen sötétet.~ ~A madár ujjabb mutatványokhoz 1241 2, III | kezde. Ugy tett, mint mikor a pisztoly felhúzott sárkánya 1242 2, III | sírt egész reggelig, mint a gyermek s fehér hajával 1243 2, III | ki őt fölkelteni jött. A bájosan halovány nő leült 1244 2, III | különös, hogy párnáim nedvesek a könyektől, miket álmomban 1245 2, III | álmodat, szólt tréfásan a nő, én majd álommagyarázód 1246 2, III | szavait hallám - felele a férj - denevér szárnycsapást, 1247 2, III | víz volt; j ó h o g y c s a k á l o m !~ ~Adamante nyugodtan, 1248 2, III | Lórát is elővevé, beszélt a madár tarka dolgokat, de 1249 2, III | madár tarka dolgokat, de a tegnapiakról semmit, semmit; 1250 2, III | sugá neki „Agathodaemon” a helyett, hogy utána mondta 1251 2, III | mikor már mindenki aludt a háznál. E nap látták őt 1252 2, III | lakába, búsan, elcsűggedten s a mint fáradtan karszékébe 1253 2, III | feje fölött: „H á t s o h a s e m h a l n a k m á r 1254 2, III | H á t s o h a s e m h a l n a k m á r m e g a z 1255 2, III | t s o h a s e m h a l n a k m á r m e g a z ö r e 1256 2, III | h a l n a k m á r m e g a z ö r e g e k ?”~ ~Rémülten 1257 2, III | hogy ő oly soká él!~ ~„H a n e m j ő a h a l á l, é 1258 2, III | soká él!~ ~„H a n e m j ő a h a l á l, é r t e k e l 1259 2, III | él!~ ~„H a n e m j ő a h a l á l, é r t e k e l l k 1260 2, III | Rynn szivében érzé elfagyni a vért.~ ~„T a m á s s z e 1261 2, III | érzé elfagyni a vért.~ ~„T a m á s s z e r e t i a t 1262 2, III | T a m á s s z e r e t i a t h e á t n a g y o n.”~ ~ 1263 2, III | e r e t i a t h e á t n a g y o n.”~ ~Hát csakugyan 1264 2, III | jól elzárd, éjjel tedd a fejed alá....... Fehér elefántcsont 1265 2, III | lélekzete elfuladt.... Belépe. A nő aludt. Fehér vánkosai 1266 2, III | szalaggal volt összekötve a finom patyolat. Vánkosain 1267 2, III | az éji lámpához, felnyitá a szelenczét, benne apróra 1268 2, III | melynek szaga hasonlitott a keserü mandolaéhoz. Istenem, 1269 2, III | istenem! sohajta Rynn. A nő erre megfordult álmában, 1270 2, III | között találtatott ágyában, a neki szánt mérget mind bevevé, 1271 2, III | szánt mérget mind bevevé, a szelenczét pedig elégette.~ ~..... 1272 2, III | szemeit, fényes reggel volt, a nap besütött a zöld ablakfüggönyökön, 1273 2, III | reggel volt, a nap besütött a zöld ablakfüggönyökön, a 1274 2, III | a zöld ablakfüggönyökön, a kertben énekeltek a madarak; 1275 2, III | ablakfüggönyökön, a kertben énekeltek a madarak; ő felemelte fejét 1276 2, III | szeretem e sötétséget.~ ~A boldogtalan a méreg hatásától 1277 2, III | sötétséget.~ ~A boldogtalan a méreg hatásától örökre elveszté 1278 2, IV | ki éjet és napot viraszta a beteg ágya mellett, s kinek 1279 2, IV | gyakran megérzé homlokán a szenvedő.~ ~Ez Adamante 1280 2, IV | melynek vize visszaadja a vakok szemvilágát, s bíztatta 1281 2, IV | Bizonyosan azt hiszi: hogy a tengeri utba bele fogok 1282 2, IV | halni - gondolá magában a vak - legyen ugy.” Elfogadá 1283 2, IV | legyen ugy.” Elfogadá a mesés tervajánlatot.~ ~Eladá 1284 2, IV | Cadixban egy hajót kifogadtak, a hajó neve volt Circe.~ ~ 1285 2, V | V.~ ~Egy este a cadixi kikötőben Indiákról 1286 2, V | némelyek estebédjöket költék a piros alkonyatvilágnál.~ ~ 1287 2, V | alkonyatvilágnál.~ ~Egy a többek között merészen állitá: 1288 2, V | állitá: hogy találkozott a „röpülő hollandival.” Meg 1289 2, V | eskünni. Látta mint hajtá a szél magánosan a hajót, 1290 2, V | mint hajtá a szél magánosan a hajót, tengervirággal volt 1291 2, V | fonódtak árbocza körül, - a fedezeten rémes alakzatok 1292 2, V | halott arcczal s nem feleltek a megszólitásra. Senki sem 1293 2, V | megszólitásra. Senki sem mert a hajóhoz közelebb menni s 1294 2, V | s még azon éjjel kiütött a hajósok között a sárga láz, 1295 2, V | kiütött a hajósok között a sárga láz, mely a legénység 1296 2, V | között a sárga láz, mely a legénység egy harmadát elölte.~ ~ 1297 2, V | harmadát elölte.~ ~Igy jár, ki a röpülő hollandival találkozik.~ ~ 1298 2, V | hollandival találkozik.~ ~A kikötő márvány lépcsőzetének 1299 2, V | lépcsőzetének alján, épen a regemondó lábainál, egy 1300 2, V | látni esténként, s ki iránt a köznép ösztönszerü tartózkodásban 1301 2, V | Szemein nem látszék hogy vak. A fekete hályog ilyen szokott 1302 2, V | hályog ilyen szokott lenni. A szem kivülről még csillagot 1303 2, V | még csillagot mutat, de a csillag fénye benn örökre 1304 2, V | vihar támadt, ha érzé arczán a tengerszél fuvását s a tengereket 1305 2, V | arczán a tengerszél fuvását s a tengereket orditani hallá: 1306 2, V | orditani hallá: kibotorkázott a tenger partra, bele kiáltott 1307 2, V | tenger partra, bele kiáltott a tomboló zivatarba s port 1308 2, V | s port és kavicsot hányt a zúgó habok közé.~ ~Sokszor 1309 2, V | egész záporos éjszakákon a legmeredekebb tengeröbli 1310 2, V | állani. Kopasz homlokáról a víz csurgott alá, ökleivel 1311 2, V | víz csurgott alá, ökleivel a villámos égre fenyegetett, 1312 2, V | hogy egy fiatal férfit, kit a kiváncsiság rá vitt: hogy 1313 2, V | csüggeteg lett, s elhalt a nélkül: hogy megmondta volna 1314 2, V | volna mi bántja?.... ...Ha a zivatar megszünt, ő is rögtön 1315 2, V | lecsillapodott, s ilyenkor lejárt a halászokhoz megkérdeni, 1316 2, V | megkérdeni, hogy nem vetett-e ki a tenger holttesteket a partra? 1317 2, V | ki a tenger holttesteket a partra? s ha igen, oda ment 1318 2, V | arczaikat, kezeiket, újjaikon a gyűrűket, s ismét csüggedten 1319 2, V | bennök? suttogva mondá: a feleségemet, ki tőlem szeretőjével 1320 2, V | Köpenyébe burkoltan hallgatá a hajós meséjét a vak.~ ~- 1321 2, V | hallgatá a hajós meséjét a vak.~ ~- Különös - monda 1322 2, V | Különös - monda meséje végén a hajós - a bomlott hajó árboczán 1323 2, V | monda meséje végén a hajós - a bomlott hajó árboczán egy 1324 2, V | Adamante!”~ ~- Oh isten! kiálta a koldus fölemelkedve, kezeit 1325 2, V | Jól járt szegény; mondának a körülállók.~ ~A nap épen 1326 2, V | mondának a körülállók.~ ~A nap épen utolsó sugárait 1327 2, V | épen utolsó sugárait veté a tengerre. S messze égöv 1328 2, V | pusztult gályaromot hajt a kóbor szellő.~ ~ ~ ~ 1329 3 | A MUNKÁCSI RAB.~ ~ 1330 3, I | Minden madár oda repül, a hová kedve tartja.~ ~Az 1331 3, I | levelek, tudjanak szállni a szabad felhőkön keresztűl 1332 3, I | keresztűl s felkeresni azt a hazát, hol melegebben süt 1333 3, I | hazát, hol melegebben süt a nap, zöldebb a mező.~ ~Csak 1334 3, I | melegebben süt a nap, zöldebb a mező.~ ~Csak én nem mehetek.~ ~ 1335 3, I | mehetek, nem eresztenek ezek a lánczok.~ ~Kezemen, lábamon 1336 3, I | zörgetek. - Csörg, csörg a láncz, oly szomoruan, mintha 1337 3, I | Piroslik-e még az égalja a hajnal költekor? Énekelnek-e 1338 3, I | költekor? Énekelnek-e még a madarak? Van-e még virág 1339 3, I | madarak? Van-e még virág a mezőkön? Van-e még élet 1340 3, I | benne; - ha laktársaim - a kigyók és patkányok szemei - 1341 3, I | nyiláson, egyetlen atomja annak a köz áldásnak, mely mindenre 1342 3, I | kiömlik s én érzem, hogy mint a pinczébe elásott növény 1343 3, I | imádkoztam életemben. - Láttam a halált legijesztőbb fegyveröltözetében, 1344 3, I | fegyveröltözetében, láttam azt a vihartól korbácsolt tenger 1345 3, I | tenger hullámai között, mikor a meghasadt ég lángot okádott 1346 3, I | meghasadt ég lángot okádott alá a féregre, ki réműletében 1347 3, I | réműletében elfelejté hogy ő a természet királya s korlátlan 1348 3, I | korlátlan zsarnoka mindennek a mi él, s térdre húllt és 1349 3, I | holtak feküdtek szerteszét, s a templomok körűl, a kálváriák 1350 3, I | szerteszét, s a templomok körűl, a kálváriák alatt kétségbeesett 1351 3, I | csoportjai nyavalyogtak, kik a dögvész elől futva iszonyúan 1352 3, I | arczokkal kiáltának fel a kereszthez: „Isten, isten!! 1353 3, I | mégis imádkozom; itt lenn, a tömlöcz fenekén, az örökké 1354 3, I | térdeimmel és arczommal a nedves földre borúlva ismerem 1355 3, I | istene! - Vedd vissza tőlem a mit adtál, - vedd el tőlem 1356 3, I | neki mind azt az örömet, a mit nekem nem adtál; adj 1357 3, I | adj neki annyi áldást, a mennyi csapást éreztettél 1358 3, I | mint az én könyeim hullanak a porba. Tedd olly fényessé 1359 3, I | Árva leányomat; és azt a hű barátot, ki nyomort és 1360 3, I | Hol, merre hányja őket a lét vihara? - Légy vezetőjök 1361 3, I | vihara? - Légy vezetőjök a vihar között, mindenható! - 1362 3, I | és ne adj másik életet a mostani helyett. Mindennek 1363 3, I | Mindennek el szabad enyészni a világon: az idő, a hir, 1364 3, I | enyészni a világon: az idő, a hir, a csillagok el fognak 1365 3, I | világon: az idő, a hir, a csillagok el fognak múlni, 1366 3, I | múlni, miért volna csak a fájdalom az, mely örökkön 1367 3, II | II.~ ~A horvát-bánsági védvidék 1368 3, II | horvát-bánsági védvidék határán, a kék vizű U n n a közepén 1369 3, II | határán, a kék vizű U n n a közepén fekszik egy regényes 1370 3, II | egyszerűségben fehérlenek elő a gyertyánfák zöldjéből! túl 1371 3, II | tetején vadfák zöldellenek.~ ~A folyamparton, egymástól 1372 3, II | fegyverére támaszkodva áll a végőr, fejére levont fekete 1373 3, II | egyenruhás harambasák járják a vártákat sorról sorra, öveikben 1374 3, II | váltanak mindegyik őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban 1375 3, II | őrrel, mig a vigyázók fenn a lárma-tornyokban óra-negyedenként 1376 3, II | kürthangokat rivallnak le a hallgató vidékre.~ ~Olykor 1377 3, II | Olykor elnyúlt kiáltás hallik a távoli erdős bérczek között, 1378 3, II | lövések, miknek hangját a sziklák visszabőgik; valaki 1379 3, II | valaki szökni akart tán a határon át, s agyon lőtték.~ ~ 1380 3, II | őröket és vártákat, s néhol a folyamparton egy-egy akasztófát.~ ~ 1381 3, II | folyamparton egy-egy akasztófát.~ ~A fenyves sziget északi partján 1382 3, II | szeressán jár fel s alá.~ ~Ez a kosztaniczi v e s z t e 1383 3, II | h á z.~ ~Mindenkinek, ki a határon átköltözik, itt 1384 3, II | átköltözik, itt kell kitölteni a veszteglési időt, tiz, húsz, 1385 3, II | Veszélyes idők azok, midőn a dögvész a szomszéd török 1386 3, II | idők azok, midőn a dögvész a szomszéd török tartományokban 1387 3, II | három mértföldnyire van a határ széltől. Jelenleg 1388 3, II | túlpartján fekvő B r o z o l i a n faluban dühöng; azaz: 1389 3, II | sorra látogatott.~ ~Túl a horvát és dalmát határokon 1390 3, II | közlekedés teljesen megszüntetett a két part között, s mégis 1391 3, II | negyed napra azután, hogy a túlparton már nem talált 1392 3, II | már nem talált tenni valót a halálvész, a vesztegintézetben 1393 3, II | tenni valót a halálvész, a vesztegintézetben ütött 1394 3, II | határőr és néhány utas.~ ~A megholtakat egy nagy verembe 1395 3, II | azoknak külön sírt ásni? A sír elébe egy durván összefaragott 1396 3, II | keresztet ástak, melyre a szent i s t e n symbolumán 1397 3, II | nyugszanak hatvanketten.” -~ ~Már a negyedik nap csak egy igen 1398 3, II | Akkor már teljesen megszünt a ragály, csak egy beteg volt 1399 3, II | ragály, csak egy beteg volt a veszteg-intézetben s vele 1400 3, II | csak h á r o m é l ő. -~ ~A többinek nem fájt többé 1401 3, II | Véresen áldozott le a nap a folyam vizében, elbukó 1402 3, II | Véresen áldozott le a nap a folyam vizében, elbukó fényképe, 1403 3, II | lángba és vérbe öltözött; a távol hegyormok, a fehér 1404 3, II | öltözött; a távol hegyormok, a fehér házfalak, a gyertyán 1405 3, II | hegyormok, a fehér házfalak, a gyertyán erdők mind veresre 1406 3, II | mind veresre voltak festve; a fellegek visszavert szinétől 1407 3, II | visszavert szinétől csak közben a fenyvesek maradtak bánatos 1408 3, II | dörmögi fázósan magában a végőr s gubájába búvik s 1409 3, II | az ég haragverése, midőn a fenyvesek zúgni kezdenek, 1410 3, II | mindig erősebben-erősebben; a hideg Bóra, az éjszaknyugati 1411 3, II | szél orditva vágtat alá a hegyekről, folytonos, csillaptalan 1412 3, II | csillaptalan nyomással, mely a tornyokban a harangokat 1413 3, II | nyomással, mely a tornyokban a harangokat veri félre, az 1414 3, II | sülyeszt el, s kifacsarja a fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~ 1415 3, II | fenyőszálat kőszirti tövéből.~ ~A fellegek végig repülnek 1416 3, II | korbácsolva láthatlan erőtöl, a mezőkön megdül a legsoványabb 1417 3, II | erőtöl, a mezőkön megdül a legsoványabb vetés, s az 1418 3, II | Unna hullámai túlcsapnak a parton az iszonyu nyomástól.~ ~ 1419 3, II | nyomástól.~ ~Az éj beáll, de nem a nyugalom. Képtelen erőszakban 1420 3, II | erőszakban mutatja ki hatalmát a láthatlan elem, mely nőttön 1421 3, II | mely nőttön nő, mintha a kapellai sziklákat akarná 1422 3, II | sziklákat akarná megdönteni. A föld virág, az ég csillag 1423 3, II | marad.~ ~Milyen szomorú hely a fenyves szigeten a vesztegház! 1424 3, II | hely a fenyves szigeten a vesztegház! ablakait beverte 1425 3, II | vesztegház! ablakait beverte a szél, mely csukatlan kapuját 1426 3, II | kapuját szilajon vagdalja a falakhoz, s a magános kút 1427 3, II | szilajon vagdalja a falakhoz, s a magános kút elszabadult 1428 3, II | vedrét csikorogva lógázza a kút ostornál fogva; majd 1429 3, II | fogva; majd nekik vágtat a magas tégla kéményeknek, 1430 3, II | ledönti, azután megbontja a háztetőt, néhány cserépzsindelt 1431 3, II | falevelet söpőr le róla; a támadott nyiláson alája 1432 3, II | támadott nyiláson alája feszül, a léczezet szakadoz, a gerendák 1433 3, II | feszül, a léczezet szakadoz, a gerendák ropognak, a szélvitorla 1434 3, II | szakadoz, a gerendák ropognak, a szélvitorla előre leröpül; 1435 3, II | leröpül; még egy nyomás, a szarufák elszakadtak s a 1436 3, II | a szarufák elszakadtak s a vihar lefútta a vesztegház 1437 3, II | elszakadtak s a vihar lefútta a vesztegház tetejét.~ ~Ugyanekkor 1438 3, II | lógott le arczába, melyet a mirigy-görcsök éktelenül 1439 3, II | szemét, már szaga van, s a kezek megfeketülnek.~ ~Az 1440 3, II | szomorú, dalszerü sirással ül a halott mellett, s ennek 1441 3, II | zokogása mindig hangosabb lesz, a mint nem birja azt felkölteni. 1442 3, II | felkölteni. Meg-megöleli a halált alvót s arczát megczirógatja 1443 3, II | édesanyám! kis lyányod hí, a kis Gizella, ne alugyál 1444 3, II | alugyál oly sokat!” - - A vihar a betört ablaktáblák 1445 3, II | oly sokat!” - - A vihar a betört ablaktáblák üveg 1446 3, II | üveg darabjait hajigálja be a szobába, a kis lyány sír, 1447 3, II | hajigálja be a szobába, a kis lyány sír, az agg nő 1448 3, II | hajcsimbókok alul, szájából dül a pálinka gőz.~ ~„Segits!” - 1449 3, II | rebegi felé fordulva a kis lyány, anyámnak baja 1450 3, II | én is”, szólt siránkozva a lyányka és mellé fekütt 1451 3, II | lyányka és mellé fekütt a mirigyes halottnak, fejét 1452 3, II | lehajtá azon vánkosra, melyen a halott feje volt, és szemeit 1453 3, II | apádnak kije maradna akkor?”~ ~A gyermek hirtelen felrezzent, 1454 3, II | ismeretlentől; - ki vagy te?”~ ~„Én a vesztegintézeti betegőr 1455 3, II | kell még valakinek lenni a világon, a ki téged szeret; 1456 3, II | valakinek lenni a világon, a ki téged szeret; nem igaz?”~ ~„ 1457 3, II | találnék halni - rebegé a lyányka, s messze távozott 1458 3, II | lyányka, s messze távozott a halottól; szegény apám, 1459 3, II | hogy még van valakije, a kinek örömére itt kell maradnia. - „ 1460 3, II | innét, szólt nyugtalankodva a betegőrnek; - ollyan nehéz 1461 3, II | betegőrnek; - ollyan nehéz itt a levegő, nyisd fel az ajtót; - 1462 3, II | nyithatom ki ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél vannak.”~ ~„ 1463 3, II | ajtódat, mert a kulcsok a felügyelőnél vannak.”~ ~„ 1464 3, II | van temetve.”~ ~„Hát itt a benyilókba nem mehetnék? 1465 3, II | Tán elutaztak.”~ ~„El ám - a más világra!”~ ~„Hát ki 1466 3, II | lakban?~ ~„Mi ketten.”~ ~A lyányka ijedten néze szemébe 1467 3, II | lyányka ijedten néze szemébe a férfinak, valami oly kimagyarázhatlan 1468 3, II | rögtöni lövés szólalt belé a vihar üvöltésibe a folyam 1469 3, II | belé a vihar üvöltésibe a folyam partról, utána hajhászó 1470 3, II | lármahang és újra lövések, a szikláktól százszor visszaveretve. - 1471 3, II | Megállj!” - kiáltja száz hang, a szél együtt felsivit vele, 1472 3, II | lelohad, paripák robogását és a vér-ebek dühös csahaját 1473 3, II | ez?” - Kérdi hallgatózva a lyány.~ ~„Mit se félj! szól 1474 3, II | lyány.~ ~„Mit se félj! szól a betegőr - a szél hajigálja 1475 3, II | se félj! szól a betegőr - a szél hajigálja a kéményeket 1476 3, II | betegőr - a szél hajigálja a kéményeket a ház tetőkre, 1477 3, II | szél hajigálja a kéményeket a ház tetőkre, azok zuhognak, 1478 3, II | tetőkre, azok zuhognak, vagy a dámvadat verték ki erdejéből 1479 3, II | üldözik.” -~ ~„Lehet” szól a kis lyány, de nem hitte 1480 3, II | kis lyány, de nem hitte a mit mondott; hanem remegve 1481 3, II | annak szárnyait feltárva a zaj helyére kitekintett.~ ~ 1482 3, II | zaj helyére kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit mondott; 1483 3, II | kitekintett.~ ~A férfi sem hitte a mit mondott; hanem a folyosó 1484 3, II | hitte a mit mondott; hanem a folyosó ablakához lépve, 1485 3, II | oly tekintettel, minővel a kalitkába zárt fenevad nézi 1486 3, II | Mintegy hatszáz lépésnyire a szigettől a dalmát parton 1487 3, II | hatszáz lépésnyire a szigettől a dalmát parton egy lovas 1488 3, II | üldözői, rekedten uszítva a vérebeket s utána lövöldözve, 1489 3, II | haja szét van zilálva! - a folyam parton egy csónak 1490 3, II | kiáltják az üldözők, s a hat véreb rárohan az elesettre. 1491 3, II | birja magát e küzdésben a part felé vonszolni s üldözői 1492 3, II | ágaskodnak rá. Már épen a csónak mellett van. Lő. 1493 3, II | Egy eb elmarad. Elmarad a másik, a harmadikat dühösen 1494 3, II | elmarad. Elmarad a másik, a harmadikat dühösen rúgja 1495 3, II | képtelen ugrással eléri a csónakot, beléugrik, a csáklyával 1496 3, II | eléri a csónakot, beléugrik, a csáklyával egyet taszit 1497 3, II | csáklyával egyet taszit rajta, a láncz elszakad, s a csónak 1498 3, II | rajta, a láncz elszakad, s a csónak belódul a habok közé.~ ~„ 1499 3, II | elszakad, s a csónak belódul a habok közé.~ ~„Utána!”~ ~ 1500 3, II | habok közé.~ ~„Utána!”~ ~A határőrök másik csónakot 1501 3, II | hoznak. „Száz tallér annak, a ki visszahozza!”~ ~Az üldözött 1502 3, II | üldözött ekkor oly közel volt a vesztegházhoz, hogy arczát 1503 3, II | Isten irgalmazz!” sikolta a lyány s elfutott az ablakból.~ ~ 1504 3, II | elfutott az ablakból.~ ~A betegőr bekémlelt ajtaja 1505 3, II | ajtaja rostélyán s látá, hogy a lyány egy, a falra függesztett 1506 3, II | látá, hogy a lyány egy, a falra függesztett feszület 1507 3, II | Hat serezsán hajtotta a csónakot, mely a menekülőt 1508 3, II | hajtotta a csónakot, mely a menekülőt üldözé, ki ereje 1509 3, II | végfogyatékával egyedül evezett előlök a lélekvesztő naszádon. Az 1510 3, II | házmagas hullámokat hányt, mik a két ladikot, mint dióhéjat 1511 3, II | szüntelen közelebb értek a menekülőhöz, s már nem lövöldöztek 1512 3, II | Vad kárörömmel nézte a férfi fenn a vesztegház 1513 3, II | kárörömmel nézte a férfi fenn a vesztegház ablakán, mint 1514 3, II | vesztegház ablakán, mint fogy a távolság a két csónak között, 1515 3, II | ablakán, mint fogy a távolság a két csónak között, s fejét 1516 3, II | fejét és karjait kidugva a vasrostélyzaton, borzasztó 1517 3, II | érte el az üldözők csónaka a futóét, egyik határ-vadász 1518 3, II | két kezével rántá magához a csónakot.~ ~Egy éktelenül 1519 3, II | éktelenül magas hullám hömpölyge a két csónak felé. - „Vigyázzatok!” 1520 3, II | Vigyázzatok!” kiálta le ablakából a betegőr. Késő. A kiáltás 1521 3, II | ablakából a betegőr. Késő. A kiáltás még nem ért le hozzájok, 1522 3, II | nem ért le hozzájok, midőn a habtorlat felkapta gerinczére 1523 3, II | habtorlat felkapta gerinczére a két naszádot s azokat egymáshoz 1524 3, II | tajtékkal temetve be mind a kettőt. - - Egy siket jajkiáltás 1525 3, II | jajkiáltás hallatszott, s a következő pillanatban csak 1526 3, II | csak az egyik naszád tört a túlpart felé, félig megtelve 1527 3, II | félig megtelve vizzel, míg a másikat felforditva vitte 1528 3, II | másikat felforditva vitte alá a rohanó hullám. - A hat serezsán 1529 3, II | vitte alá a rohanó hullám. - A hat serezsán belefúlt a 1530 3, II | A hat serezsán belefúlt a vizbe, az üldözött pedig 1531 3, II | üldözött pedig átvergődve a török partra, megmenekült.~ ~ 1532 3, II | török partra, megmenekült.~ ~A betegőr kétségbeesve rogyott 1533 3, II | gyermeklyány ott imádkozott a szoba szegletében, futó 1534 3, III | Ne félj, bizton alhatol a szabad ég alatt, vad fa 1535 3, III | fa árnyékában; járhatsz a mirigytől kipusztult falvak 1536 3, III | utczáin, szemébe nézhetsz a villám tekintetű zivatarnak, 1537 3, III | dögmirigy nem ragadhat te rád, a felhők haragja téged kikerül, 1538 3, III | körülbelől ennyi volt igaz. A m...i királyi sóadó hivatalnál 1539 3, III | királyi sóadó hivatalnál a főpénztár tetemes összegig 1540 3, III | tetemes összegig meglopatott; a főpénztárnok ugyanis, bizonyos 1541 3, III | barátja volt, s kinek azt a szomszéd városba kellett 1542 3, III | ember igen jó barátja volt a vén Murányinak, s igy könnyen 1543 3, III | barátja kapufélfájától s a bizománnyal együtt hűségesen 1544 3, III | lőn megfogattatása, kiket a világ nagy méltatlanul csavargóknak 1545 3, III | távolról találtak hasonlítani a körlevélben foglalt személyes 1546 3, III | minden nyom nélkül eltűnt.~ ~A szegény agg Murányi Ádám 1547 3, III | tapasztaláshoz, hogy kötve kell hinni a komának, s miután az ő rovására 1548 3, III | felakasztotta. - Csunya irónia volt a sorstól; - azon nyakkendőre, 1549 3, III | czifrán volt felhimezve a hit, remény és szeretet; 1550 3, III | születése napjára himezte a kendőt számára egyetlen 1551 3, III | imádott, ünnepelt királynéja a legelső köröknek messzeföldön 1552 3, III | gyönyörűsége mindenkinek, a ki ismeré; később pedig 1553 3, III | fejér ruhákat mangorolt a konyhaszolgáló társaságában, 1554 3, III | ajtót s inasaival vetteté ki a szemtelent, ki koldús létére 1555 3, III | korában jutott.~ ~Egyébiránt a lyány atyja egy hírhedt 1556 3, III | nagykereskedő, elég jószivü volt a ci-devant flam uramnak azon 1557 3, III | segítem.”~ ~„Nagyon szép; de a hová én megyek, oda nem 1558 3, III | útiköltséget vinni.”~ ~S a fiatal ember kezde gondolkozni 1559 3, III | gondolkozni róla, hogy melyik a legrövidebb országút, mely 1560 3, III | fájdalmait, mint egyik életből a másikba át nem vihető dugárukat 1561 3, III | magának egyik lőpor árusnál a sírok országába; midőn eszébe 1562 3, III | lesz valami izenni valója a megdicsőültek honába és 1563 3, III | Azon asszonyságnál, kihez a lyány szolgálatba állott, 1564 3, III | mert fiatal férje volt. - A lyányt azután egy nőtelen 1565 3, III | házkörül főkötőt hordott. A hogy testvére ráakadt, alig 1566 3, III | Mi történt veled?” - A lyány nem felelt semmit, 1567 3, III | mindent; megmondá, hogy a lyány szerencsétlen; szerencsétlen, 1568 3, III | utolsó menedéket, melyre a halálig üldözött nyugodtan 1569 3, III | nyugodtan hajthatja le fejét, - a becsületet - s hiába takarja 1570 3, III | takarja el piros szalagokkal a szégyen foltjait, miket 1571 3, III | irgalmat kért testvérétől a lyány, azt az egyet, hogy 1572 3, III | eltudta taszítani magától a szerencsétlent; de nem tudta 1573 3, III | óta megszűnt gondolkodni a halálról, de annál többet 1574 3, III | Elment atyja sírjához. - A temető árkába volt az eltemetve, 1575 3, III | oldalát kimosta az ároknak, a halott ruhájának egyik csücse 1576 3, III | ruhájának egyik csücse kimaradt a sírból. Az ifju lehasítá 1577 3, III | majd annál fogva kihuzzák a sírból a halottat. Azt a 1578 3, III | fogva kihuzzák a sírból a halottat. Azt a rongydarabot 1579 3, III | a sírból a halottat. Azt a rongydarabot pedig keblébe 1580 3, III | rajta. - Nem sirt, hisz a tüz hányó hegy oldalából 1581 3, III | nem fakadhat patak. Leült a sírra, meghinté tépett ruháit 1582 3, III | meghinté tépett ruháit a rádöntött hamuval s gondolkodott 1583 3, III | rádöntött hamuval s gondolkodott a sors igazság kiszolgáltatásáról.~ ~ 1584 3, III | ő; ki megőszült fejével a tömlöczben halt meg, csufosan, 1585 3, III | önkezei adta halállal, s a temető árkába ásatott el, 1586 3, III | gyalázata és keserű emlékei a multnak, minek neve tapasztalás; 1587 3, III | irigyek helyett szánakozók; a szív paradicsomából temető 1588 3, III | temető lett, belétemetve a lehunyt remények, nehéz 1589 3, III | legszélébe egy öngyilkos halott, a szerelem, elátkozottal eltemetve. 1590 3, III | mégis oly tág?!~ ~Lefeküdt a temető árkába, de nem aludt, 1591 3, III | egymást, s marták, üldözték a testvért, a barátot, a szeretőt. 1592 3, III | marták, üldözték a testvért, a barátot, a szeretőt. Itt 1593 3, III | üldözték a testvért, a barátot, a szeretőt. Itt találkozott 1594 3, III | kérte, hogy ne feküdjék a sírba, abba a hideg ágyba, 1595 3, III | ne feküdjék a sírba, abba a hideg ágyba, a férgek közé. - „ 1596 3, III | sírba, abba a hideg ágyba, a férgek közé. - „Elmegyek!” 1597 3, III | annak az ősz embernek, a ki maga ásta meg magának 1598 3, III | ki maga ásta meg magának a sírt, s nyakán viselé azt 1599 3, III | sírt, s nyakán viselé azt a kendőt, melyre a hit, remény 1600 3, III | viselé azt a kendőt, melyre a hit, remény és szeretet 1601 3, III | feketét szivében!~ ~Fölkereste a legmagasabb sírt a temetőben, 1602 3, III | Fölkereste a legmagasabb sírt a temetőben, s arra fölállt, 1603 3, III | fölállt, s két marokkal szórva a világ négy részeibe azt 1604 3, III | világ négy részeibe azt a hamut, melyet apja tetemeire 1605 3, III | hűtlen szeretőt, és mindent a mi él és lehelletével vesztegeti 1606 3, III | el fogja felejteni és azt a földet, mely alatta megnyiljon 1607 3, III | meghalni azon tömlöczben, a hol az ő apja, ott rothadni 1608 3, III | ott rothadni meg abban a temető árokban, a hol az 1609 3, III | abban a temető árokban, a hol az ő apja, szennyezett 1610 3, III | szennyezett névvel enyészni el a földről, mint az ő családjából 1611 3, III | ő apjának gyermekei; ha a megcsalt szerelem kárhoztatja, 1612 3, III | szerelem kárhoztatja, s az a nyomor, mely a szétdúlt 1613 3, III | kárhoztatja, s az a nyomor, mely a szétdúlt boldogság méhéből 1614 3, III | gyermekeit. -~ ~Riadva ébred fel a pásztor hamvadó őrtűze mellett, 1615 3, III | hamvadó őrtűze mellett, a szél zúg, az eső esik, a 1616 3, III | a szél zúg, az eső esik, a szélzugási közt ugy tetszik 1617 3, III | ugy tetszik neki, mintha a föld futó lépések alatt 1618 3, III | lépések alatt dobogna s a rohanó lég iszonyú átkok 1619 3, III | hangjait hordaná birkózva a felhők rémeivel és az eső 1620 3, III | ködében egy rémet lát rohanni a széllel szemközt, mely kúszált 1621 3, III | tépett öltönyébe markol. A kisértet a temetőből jön, 1622 3, III | öltönyébe markol. A kisértet a temetőből jön, a lápok bolygó 1623 3, III | kisértet a temetőből jön, a lápok bolygó tüzeí röpkednek 1624 3, III | és követ dobál az égre. - A pásztor eltakarja képét, 1625 3, III | az első kakas-szót, mely a kisértőt hazaküldé hideg 1626 3, III | Hátha még lelkét látta volna a rémnek, azt az őrült, összegyilkolt 1627 3, III | férfit keressen, k i n e k a r c z á t n e m l á t t 1628 3, III | r c z á t n e m l á t t a s o h a, k i r ő l n e m 1629 3, III | t n e m l á t t a s o h a, k i r ő l n e m t ud t 1630 3, III | k i r ő l n e m t ud t a, h o g y m e r r e v a n; 1631 3, III | t a, h o g y m e r r e v a n; csak annyit tudott róla, 1632 3, III | y n e j e é s l e á n y a v a n, kiket a Herkules-fürdőkbe 1633 3, III | e j e é s l e á n y a v a n, kiket a Herkules-fürdőkbe 1634 3, III | l e á n y a v a n, kiket a Herkules-fürdőkbe küldött 1635 3, IV | rombolást tett mindenfelé. A környék legvénebb lakói 1636 3, IV | kosztaniczai sikot elöntötte; a hegyekről nagy szikladarabok 1637 3, IV | alá, utat törve magoknak a hegyoldali fák között. Az 1638 3, IV | sok helyen beszakadoztak, a háztetők fel voltak tépve 1639 3, IV | háztetők fel voltak tépve s a templom tornyáról hiányzott 1640 3, IV | templom tornyáról hiányzott a kereszt. - Egy repedt harang 1641 3, IV | reggeltől fogva kongott a városban szakadatlanul, 1642 3, IV | rezgő hangon. - Sok volt a halott, a vihar, a kiütött 1643 3, IV | hangon. - Sok volt a halott, a vihar, a kiütött halálvész, 1644 3, IV | volt a halott, a vihar, a kiütött halálvész, az áradás, 1645 3, IV | áradás, mennyi szolgája a halálnak. S még mindez nem 1646 3, IV | még mindez nem volt elég. A hideg szél elálltával erős 1647 3, IV | mely leforrázott mindent a mi zöld, a mi viruló volt; 1648 3, IV | leforrázott mindent a mi zöld, a mi viruló volt; minden levél 1649 3, IV | minden levél lefagyott a fákról, minden virág, minden 1650 3, IV | szüretelve tavasz derekán.~ ~S a nap mosolygva néze le a 1651 3, IV | a nap mosolygva néze le a derült mennyországból.~ ~ 1652 3, IV | mennyországból.~ ~Törődik is azzal a nap, ha a föld beteg.~ ~ 1653 3, IV | Törődik is azzal a nap, ha a föld beteg.~ ~Korán reggel 1654 3, IV | Korán reggel zörgetett a betegőr a kis Gizella ajtaján, 1655 3, IV | reggel zörgetett a betegőr a kis Gizella ajtaján, s miután 1656 3, IV | kinyitni nem tudta, befeszíté. A kis lyány vérben volt, félelem 1657 3, IV | hunyd be szemedet és fordulj a falfelé, alugyál csöndesen, 1658 3, IV | temetni, ne nézz ide!”~ ~A kis lyány lázosan reszketve 1659 3, IV | szomorúan elszorúlt hangon kérdé a férfitól: „hol van a koporsó?”~ ~„ 1660 3, IV | kérdé a férfitól: „hol van a koporsó?”~ ~„Hol bizony? 1661 3, IV | koporsó?”~ ~„Hol bizony? és a koporsót beszentelő pópa, 1662 3, IV | pópa, az éneklő diákok, a szemfedő, a viasz-gyertyák 1663 3, IV | éneklő diákok, a szemfedő, a viasz-gyertyák és a halotti 1664 3, IV | szemfedő, a viasz-gyertyák és a halotti kiséret? - - Mondtam, 1665 3, IV | eredj alunni.”~ ~S ezzel a betegőr átkötötte a halottat 1666 3, IV | ezzel a betegőr átkötötte a halottat az ágy lepedővel, 1667 3, IV | málhát vitt volna hátán; a holott lábai, kezei és hosszú 1668 3, IV | őszhaja kétfelül lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány 1669 3, IV | lecsügtek a lepedőből, mig a kis lyány szepegve futott 1670 3, IV | itt letette hátáról terhét a szolga, átfogta derékon 1671 3, IV | szolga, átfogta derékon és a gödörbe hosszan fekteté. 1672 3, IV | gödörbe hosszan fekteté. A kis lyány rá akart még egyszer 1673 3, IV | onnan, s egy kapát vőn s a fagyos göröngyöket rákapálta 1674 3, IV | fagyos göröngyöket rákapálta a halottra. A lyányka sajnosan 1675 3, IV | göröngyöket rákapálta a halottra. A lyányka sajnosan felsikoltott 1676 3, IV | lyányka sajnosan felsikoltott a mint az első hant érte anyja 1677 3, IV | elő, azután az is eltűnt, a szolga dombot háritott fölé, 1678 3, IV | fenyőfa galyról letépve a lombokat, annak két átellenes 1679 3, IV | keresztet sírjelül oda tüzte a domb fejéhez.~ ~A lyányka 1680 3, IV | tüzte a domb fejéhez.~ ~A lyányka ez alatt folyvást 1681 3, IV | folyvást zokogott, anyját és a jó istent emlegetve, ki 1682 3, IV | tudnál egy imádságot? szólt a férfi, a mint dolgát elvégezte 1683 3, IV | imádságot? szólt a férfi, a mint dolgát elvégezte a 1684 3, IV | a mint dolgát elvégezte a sír körűl, ne hagyjuk ugy 1685 3, IV | ne hagyjuk ugy itt, mint a ki magát akasztotta fel, 1686 3, IV | megérti azt az isten.”~ ~A kis árva zokogva monda el 1687 3, IV | síránk reszkető hangon, mit a bérszolga dörmögve monda 1688 3, IV | felölté, s egykedvűen kérdé a kis lyánytól: „hová készülsz 1689 3, IV | most menni kis árva?”~ ~A lyány félve tekinte föl 1690 3, IV | lyány félve tekinte föl rá, a nélkül, hogy fejét fölemelné. „ 1691 3, IV | maradsz!” szólt vállvonítva a szolga s minden további 1692 3, IV | értekezés nélkül ott hagyta a lyánykát. Ez egy marok földet 1693 3, IV | keresztjét, s azzal visszament a vesztegházba; ott néma és 1694 3, IV | hallgatag volt minden, csak a h a l á l-ó r a p ó k vert 1695 3, IV | hallgatag volt minden, csak a h a l á l-ó r a p ó k vert az 1696 3, IV | minden, csak a h a l á l-ó r a p ó k vert az ágydeszkák 1697 3, IV | az ágydeszkák között. - A lyányka egy kis ládikát 1698 3, IV | mely anyja ágyfejénél volt a szalmába elrejtve s azt 1699 3, IV | egész szigeten. Kifutott a sziget szélére, sírt, kiáltozott, 1700 3, IV | rá. Ismét visszafordult a szigetbe, szerte tévelygett 1701 3, IV | szigetbe, szerte tévelygett a fenyves sorok között, meg-megbotlott 1702 3, IV | halomban s lelkendezve tért a sziget tulsó partjára, mert 1703 3, IV | sziget tulsó partjára, mert a betegőrt látta távozni.~ ~ 1704 3, IV | kormányozva egyetlen férfi által a tulsó part felé. „Ne hagyj 1705 3, IV | hagyj itt!” sikolta utána a lyányka végig szaladva a 1706 3, IV | a lyányka végig szaladva a parton, s kétségbeesve nyujtá 1707 3, IV | kétségbeesve nyujtá kezeit utána. - A férfi nem figyelt rá - „ 1708 3, IV | Istenem! édes anyám!” rebegé a gyermek s arczát a deres 1709 3, IV | rebegé a gyermek s arczát a deres fübe temetve sírt 1710 3, IV | keservesen, azután kiült egy a vizfelé hajló fenyőderekára 1711 3, IV | ékes szolló zokogással sírt a távozó után, hogy az útja 1712 3, IV | megunod magadat itten, s a halottak nem adnak sem jó 1713 3, IV | belém!” s karjaira emelé a lyánykát, s visszagázolt 1714 3, IV | melyet csak az imádság tarta a viz szinén. „Most itt ülj 1715 3, IV | különben megmerülünk.”~ ~A lyányka félre vonta magát 1716 3, IV | kis ládáját ölébe vette, s a kendőjébe kötött földet 1717 3, IV | egyes éber seressan, mire a férfi óvakodva hajtotta 1718 3, IV | óvakodva hajtotta tutaját a déli part felé s hosszas 1719 3, IV | egészen átázva értek át a török-dalmát határra.~ ~ 1720 3, IV | török-dalmát határra.~ ~Itt a férfi kiemelte a lyánykát 1721 3, IV | Itt a férfi kiemelte a lyánykát a partra, a rozzant 1722 3, IV | férfi kiemelte a lyánykát a partra, a rozzant talpat 1723 3, IV | kiemelte a lyánykát a partra, a rozzant talpat viznek ereszté 1724 3, IV | botját kezébe véve, kérdé a gyermektől: „vannak itt 1725 3, IV | menni?”~ ~Vette-e észre a gyermek azt a sötét tekintetet, 1726 3, IV | Vette-e észre a gyermek azt a sötét tekintetet, melylyel 1727 3, IV | sötét tekintetet, melylyel a férfi e kérdéseket intézte 1728 3, IV | Kérlek jó ember, vezess el a legelső faluig, ott majd 1729 3, IV | fogadok, mely odáig vigyen, a hol már valaki vár reám.”~ ~„ 1730 3, IV | lyányka, adsza kezedet.”~ ~S a szolga vezette a gyermeket 1731 3, IV | kezedet.”~ ~S a szolga vezette a gyermeket a parti ösvényen, 1732 3, IV | szolga vezette a gyermeket a parti ösvényen, mely mintha 1733 3, IV | szomorúan be volt nőve fűvel. A levegőben kányák és karvalyok 1734 3, IV | mik messziről megérzik a holt test szagot s ellepték 1735 3, IV | holt test szagot s ellepték a mezöket. Olykor büzhödt 1736 3, IV | és vizi kigyókkal; ezeken a férfi vállain vitte át a 1737 3, IV | a férfi vállain vitte át a gyermeket, ki lassanként 1738 3, IV | ilyenkor gyöngéden simogatta a vezető napbarnitotta arczát 1739 3, IV | előtünni. Egy téres falu. De a házak egyikén sem füstölt 1740 3, IV | házak egyikén sem füstölt a kémény, utczáin nem járt 1741 3, IV | keresztény falu volt, mintegy a faluvégén felállított feszület 1742 3, IV | vált az út; itt elbocsátá a lyányka a férfi kezét, adott 1743 3, IV | itt elbocsátá a lyányka a férfi kezét, adott neki 1744 3, IV | szivességeit és elindult a faluba magának ott szekeret 1745 3, IV | ott szekeret fogadni. - A férfi pedig a másik úton 1746 3, IV | fogadni. - A férfi pedig a másik úton ballagott tovább 1747 3, IV | másik úton ballagott tovább a falu alatt, s miután a lyányt 1748 3, IV | tovább a falu alatt, s miután a lyányt elveszté szemei elől, 1749 3, IV | durva tenyerébe fektetve, a távol maradt feszületre 1750 3, IV | mulva ijedten futott vissza a lyány a faluból, kezeivel 1751 3, IV | ijedten futott vissza a lyány a faluból, kezeivel eltakarta 1752 3, IV | árkon és töviseken keresztül a feszületig, ott térdre bukott 1753 3, IV | eszméletlenül elterült alatta.~ ~A férfi oda ment hozzá, felemelte 1754 3, IV | testvérem is ilyen szép volt.” A lyányka föleszmélt s reszketve 1755 3, IV | s reszketve húzta magát a férfi ölébe, míg szemei 1756 3, IV | exaltált félelemmel néztek a laktalan helység háztetőire. „ 1757 3, IV | Mit láttál?” kérdé tőle a férfi; „halottakat” felelé 1758 3, IV | férfi; „halottakat” felelé a lyány és szemeit félénken 1759 3, IV | félénken hunyta el.~ ~Abban a faluban már egy lélek sem 1760 3, IV | faluban már egy lélek sem élt. A házak tele voltak temetetlen 1761 3, IV | temetetlen halottakkal, kik a milyen torzhelyzetben kimultak 1762 3, IV | halálszaggal vesztegetve meg a levegőt.~ ~„Jerünk innét” 1763 3, IV | Jerünk innét” szólt a férfi a felocsudó lyányhoz; 1764 3, IV | Jerünk innét” szólt a férfi a felocsudó lyányhoz; felejtsd 1765 3, IV | felocsudó lyányhoz; felejtsd el a mit láttál. Szomorú napok 1766 3, IV | akarok menni” - szólt mohón a lyány; - azután mintha megbánta 1767 3, IV | keresztül, éjjel nappal a szabad ég alatt, mert a 1768 3, IV | a szabad ég alatt, mert a falukból minden lakót kivert 1769 3, IV | kivert az isten haragja. A hegyes út kövecsei fölvérzék 1770 3, IV | hegyes út kövecsei fölvérzék a kis gyermek lyányka lábait; 1771 3, IV | az ő kezei takarták be a zápor és a szél hidege ellen 1772 3, IV | kezei takarták be a zápor és a szél hidege ellen is; gyakran 1773 3, IV | ellen is; gyakran midőn a lyányka egy árnyékos fatövében 1774 3, IV | elszenderült, mérföldeket járt be a kőszivű seressan, hogy egy 1775 3, IV | szamóczával lephesse meg a felébredőt. A lyánka mind 1776 3, IV | lephesse meg a felébredőt. A lyánka mind inkább kezdett 1777 3, IV | az úton. - Nyolczadnapra a mint egy völgytorkolatából 1778 3, IV | voltak körülvéve; magát a várost meneteles bástyafal 1779 3, IV | éjszaknak s jelenleg csukva mind a három. - A városon kivül 1780 3, IV | jelenleg csukva mind a három. - A városon kivül egy tágas 1781 3, IV | földszinti négyszög épület, hol a külföldi kereskedők végzik 1782 3, IV | foglalatosságaikat az itteniekkel; a város és az épület közötti 1783 3, IV | gabona van letöltögetve s a dugárusok domboldali pinczéi, 1784 3, IV | domboldali pinczéi, miket a kitűzött zöld zászlóról 1785 3, IV | minden érezhető tárgyon a keleti indolens ronda hanyagság 1786 3, IV | átalános typusa.~ ~Az utasok a néptömeg közé vegyültek, 1787 3, IV | idegen létére dögvész idején a városba be nem bocsáttatva, 1788 3, IV | volt ide künn sátorozni. - A lyánka végig futott szemeivel 1789 3, IV | lyánka végig futott szemeivel a tarka népcsoporton, összejárta 1790 3, IV | egész sokadalmat, kifáradt a keresésben és még sem találta 1791 3, IV | és még sem találta azt, a kit keresett.~ ~Lankadtan 1792 3, IV | meg az Isten, szólt neki a lyánka, már most hagyj el; 1793 3, IV | magadtól?’ szólt sajnos hangon a férfi, s olly ragaszkodó 1794 3, IV | ragaszkodó fájdalommal tekinte a lyánka szemeibe, hogy könyei 1795 3, IV | könyei csordultak ki rája.~ ~A lyánka kezdé észrevenni, 1796 3, IV | lyánka kezdé észrevenni, hogy a férfi arczvonásai minden 1797 3, IV | vidámsággal ölelte magához a térdelő fejét - maradj velem, 1798 3, IV | térdelő fejét - maradj velem, a mig te akarod”.~ ~,Mig a 1799 3, IV | a mig te akarod”.~ ~,Mig a halál akarja’, szólt a férfi 1800 3, IV | Mig a halál akarja’, szólt a férfi a gyermek térdeire 1801 3, IV | halál akarja’, szólt a férfi a gyermek térdeire hajtva 1802 3, IV | mialatt szüntelen figyeltek a fel- s aláhullámzó tömegre. 1803 3, IV | aláhullámzó tömegre. Nem találták a kit a lyánka keresett; de 1804 3, IV | tömegre. Nem találták a kit a lyánka keresett; de kinek 1805 3, IV | Midőn harmadnap ismét a tömeg között szerte jártak, 1806 3, IV | szerte jártak, hirtelen a népcsoport közűl egy törökösen 1807 3, IV | Atyám!” sikolta örömrepesve a lyány a férfihoz rohanva - 1808 3, IV | sikolta örömrepesve a lyány a férfihoz rohanva - s annak 1809 3, IV | át mind ketten egymást.~ ~A rejtélyes seressan arcza 1810 3, IV | lángolt, erősen megnézte a férfit s magában mondá! „ 1811 3, IV | mondá! „T e h á t t e v a g y a z !”~ ~A lyánka azonban 1812 3, IV | T e h á t t e v a g y a z !”~ ~A lyánka azonban 1813 3, IV | á t t e v a g y a z !”~ ~A lyánka azonban kibontá magát 1814 3, IV | magát az ölelő karok közül s a seressant kezén fogva apjához 1815 3, IV | gyanúsan vizsgálta össze a seressan arczát, - mozdulatlan, 1816 3, IV | maradt az, némi szinezete a részvét szelid örömének 1817 3, IV | közel majoromban, nevem K a r á m G y ö r g y, szivesen 1818 3, IV | Hazudsz - mondá magában a seressan - a te neved T 1819 3, IV | mondá magában a seressan - a te neved T ó v á r y D á 1820 3, IV | i e l s átkozott lesz az a nap, mellyen engem vendégednek 1821 3, IV | Köszönöm ajánlatodat, felelt a meghivónak, szivem és kezem 1822 3, IV | vagyok, ki szökve jöttem át a határon s két hétig lappangtam 1823 3, IV | mint seressan és betegőr a kósztaniczai vesztegházban, 1824 3, IV | vesztegházban, végeztem a legaljasabb szolgálatokat, 1825 3, IV | mirigyes szöveteket mostam a válukban, ragályos betegeket 1826 3, IV | én viszont az enyémet, - a nép előtt azonban nevezz 1827 3, IV | az ifjuban s hagyta magát a veszélyes hálótól körül 1828 3, V | Karámnak hitta ő magát; - a népség boldog embernek nevezte 1829 3, V | nevezte őt.~ ~Gizela volt a szép leány neve, ki akkor 1830 3, V | kellem; - remekül játszott a mandalinon, mesterien himzett 1831 3, V | gyönyörüsége volt mindenkinek, a ki ismeré. - Maga a helytartó 1832 3, V | mindenkinek, a ki ismeré. - Maga a helytartó Kajmakán is sokszor 1833 3, V | kedveért az örmény házánál s a lyánka rózsa arczát megveregeté, 1834 3, V | lehete egy Kajmakántól.~ ~A jóbarát, egy karcsu deli 1835 3, V | keletien hajlott arczvonásaival a török macedon hölgyek Adonisa, 1836 3, V | nemes, s mi legfölebb ajánlá a helyzetek emberét, elszigetelt 1837 3, V | négy év előtt seressan volt a dalmat partokon, próbaköve 1838 3, V | leányának szeretője. Övé volt a lyánka minden gondolatja, 1839 3, V | lyánka minden gondolatja, a szerető sziv minden dobbanása 1840 3, V | elcsalhatta volna őt magával a föld utolsó részébe.~ ~Egy 1841 3, V | üldögélt majorja ajtajában a márvány padocskán s az alkonyodó 1842 3, V | rugócskát nyomott meg azon, a kő felugrott, alatta egy 1843 3, V | Az örmény mosolygva nézte a hozzá semmiben sem hasonlitó 1844 3, V | mosolygva gondolá: „K i t u d j a , h o g y e z v a l a h 1845 3, V | u d j a , h o g y e z v a l a h a én v o l t a m ?”~ ~ 1846 3, V | j a , h o g y e z v a l a h a én v o l t a m ?”~ ~ 1847 3, V | h o g y e z v a l a h a én v o l t a m ?”~ ~Nem 1848 3, V | z v a l a h a én v o l t a m ?”~ ~Nem képzelé, milly 1849 3, V | milly közel van az hozzá, a ki azt nagyon is jól tudja.~ ~ 1850 3, V | azt nagyon is jól tudja.~ ~A házához vezető uton sebes 1851 3, V | vágtatva jött egy lovag, a kapunál lepattant tajtékzó 1852 3, V | ez beszaladt az udvarra, a lovag pedig lihegve sietett 1853 3, V | fáradtan veté magát mellé a kőpadra.~ ~„Béke veled - 1854 3, V | nagyon elfáradtál!”~ ~A lovag nagyot sóhajtott s 1855 3, V | kétségbe kell esnem’! - szólt a jóbarát vigasztalhatlan 1856 3, V | örmény, s mentül tovább nézte a férfi arczát, annál nehezebb 1857 3, V | megkisértették elleneim, hogy a magyarhatáron belől különféle 1858 3, V | austriai határra, kit midőn a porta visszakövetelt, cserébe 1859 3, V | visszakövetelt, cserébe a magyar kormányszék tőle 1860 3, V | ferman azonnal ki küldé a keresőket, hogy a kivánt 1861 3, V | küldé a keresőket, hogy a kivánt szökevényt országszerte 1862 3, V | országszerte kutathassák, s a fürkészők engem találtak 1863 3, V | Lőrincz s rögtön folyamodtak a consulhoz, kiadatásomért.’~ ~ 1864 3, V | örmény ereiben fagyni kezdett a vér, arczát kiverte a hideg 1865 3, V | kezdett a vér, arczát kiverte a hideg veritek. „Tóváry Dániel?” 1866 3, V | kétségbe esett módom van még a megmenekülhetésre, csak 1867 3, V | egy; de az fájdalmasabb a halálnál, azt nem teszem 1868 3, V | örmény - minden tagjait rázta a hideg - „micsoda mód?” sürgeté 1869 3, V | micsoda mód?” sürgeté mohón a feleletet.~ ~,Musulmánná 1870 3, V | s nélküle koporsó nekem a világ.’ -~ ~„Ne - ne félj, 1871 3, V | hitére térünk.”~ ~Az örményt a saját magairánti félelem 1872 3, V | nagylelkűvé tette; megölelte a kétségbe esett barátot, 1873 3, V | volt. Ő nem tudhatta, hogy a jó barát őt és élete előbbi 1874 3, V | meggyőződött s rögtön sietett a helytartóhoz, bejelentendő, 1875 3, V | musulman lehet.~ ~Ekkor a leányhoz ment a jóbarát, 1876 3, V | Ekkor a leányhoz ment a jóbarát, annak ismét más 1877 3, V | könyes arczczal s megfogta a lyány kezét és gyöngéden 1878 3, V | megcsókolá.~ ~„Mi bajod? kérdé a lyány, s ő is el kezde sirni, 1879 3, V | nagyravágyó, én koldús vagyok. A helytartó szépnek talált 1880 3, V | ez atyádnak hizeleg.’~ ~„A helytartó? Az a rút ember, 1881 3, V | hizeleg.’~ ~„A helytartó? Az a rút ember, hiszen ő pogány?”~ ~, 1882 3, V | szavaidban.”~ ~,Iszonyú való mind a mit mondtam. Rabneje leszesz 1883 3, V | férjedet megzsinórozzák, tán a sultan hárem hölgye. - Milly 1884 3, V | Van, csak az kár, hogy a földet még emberek lakják; 1885 3, V | éjfél után, mikor feljön a hold, itt ablakom alatt, 1886 3, V | aklainkból, - ne félj, én a tiéd maradok.”~ ~S a lány 1887 3, V | én a tiéd maradok.”~ ~S a lány összeszedte becsesebb 1888 3, V | hogy apjától megszökik. A szerelem elvette eszét.~ ~ 1889 3, V | s elmonda neki mindent, a mivel igazolni akarta kényszerült 1890 3, V | nagy bölcsen elhallgatta. A lyányt ez még inkább meggyőzte 1891 3, V | felnyitá ablakát; - alant a jóbarát várta két felnyergelt 1892 3, V | felnyergelt lóval, az leemelte őt a párkányról, átölelé s forró 1893 3, V | s forró ajkával leszitta a lyány első istenitő csókját, - 1894 3, V | Fuss - rejtsd el magad a föld gyomrába! A talizmán 1895 3, V | el magad a föld gyomrába! A talizmán elveszett. Ártatlan 1896 3, V | imádkozik érted többé! -~ ~A jóbarát feltette az egyik 1897 3, V | jóbarát feltette az egyik lóra a lyányt, a másikra meghitt 1898 3, V | az egyik lóra a lyányt, a másikra meghitt szolgáját 1899 3, V | veszettül - lovat ide, utána a ki mozdulni tud!’ Hirtelen 1900 3, V | kaptak, az örmény és barátja; a berber lovak versenyt futottak 1901 3, V | lovak versenyt futottak a széllel, vágtattak mindenütt 1902 3, V | széllel, vágtattak mindenütt a futók nyomába. Azon utat, 1903 3, V | egykor hét napig utazott a jóbarát, most 10 óra alatt 1904 3, V | Lovaik kidűltek alóluk. A futók csónaka már akkor 1905 3, V | futók csónaka már akkor a folyam közepén evezett. 1906 3, V | örmény, evezőt ragadtak mind a ketten. Elfeledte az ember, 1907 3, V | ember, hogy neki nem szabad a magyar határon belül magát 1908 3, V | hogy előtte egy nappal a jóbarát értesité eljöveteléről 1909 3, V | jóbarát értesité eljöveteléről a harambasákat. - Evezett. 1910 3, V | Csak nem egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „ 1911 3, V | egyszerre ért mind a két ladik a parthoz. - „Rabló, megállj!” 1912 3, V | megállj!” orditá az apa s a jóbarát szolgáját torkon 1913 3, V | Az erősebb volt nálánál s a megtámadót letiporta. A 1914 3, V | a megtámadót letiporta. A zajra előcsődültek a seressanok, 1915 3, V | letiporta. A zajra előcsődültek a seressanok, és szétválaszták 1916 3, V | seressanok, és szétválaszták a birkozókat. „Hol van leányom?” 1917 3, V | apa. - Széttekinte, sem a jóbarátot, sem leányát, 1918 3, V | tette kezét: ,Üdvözöllek a magyar parton, Tóváry Dániel, 1919 3, V | magyar parton, Tóváry Dániel, a király nevében foglyom vagy!’~ ~ ~ ~ 1920 3, V | börtönben halt meg, mellyben a vén Murányi. Csak annyiban 1921 3, V | le napjait, s ez volt az a lyány és ez volt az a barát, 1922 3, V | az a lyány és ez volt az a barát, kikért a boldogtalan 1923 3, V | volt az a barát, kikért a boldogtalan fogoly Munkács 1924 4 | ember sejt; Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~ 1925 4 | Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~Ki volna olly 1926 4 | olly merész, hogy kivegye a halál urának kezéből a pallost, 1927 4 | kivegye a halál urának kezéből a pallost, és azt mondja: 1928 4 | eljövök külön választani a jót a rosztól! és hangja 1929 4 | eljövök külön választani a jót a rosztól! és hangja ne reszkessen, 1930 4 | keze ne reszkessen, midőn a pallost fölemeli.~ ~Olvassátok 1931 4, I | legnevezetesebb az, melly a Rue de Viviennel szemben, 1932 4, I | Viviennel szemben, közel a vaudeville-szinházhoz épült. 1933 4, I | különösen azért, mert nem a keresztények istenének van 1934 4, I | istenségnek, ki előtt meghajól a királytól a koldusig minden 1935 4, I | előtt meghajól a királytól a koldusig minden ember; - 1936 4, I | E kárhozatos istenség a pénz. A vivienne utczai 1937 4, I | kárhozatos istenség a pénz. A vivienne utczai templom 1938 4, I | templom az ő temploma, - a börze.~ ~Harangszó nem hí 1939 4, I | senkit, mégis tele van az a reggeli óráktól a késő éjszakáig. 1940 4, I | van az a reggeli óráktól a késő éjszakáig. Innen árad 1941 4, I | egyedűl csalhatlan valóság, a többi ábránd, rajongás, 1942 4, I | képzelet.~ ~Egy reggeli órában a szokottnál is élénkebb ki- 1943 4, I | bejárást lehete tapasztalni a börze körűl; a jövő menő 1944 4, I | tapasztalni a börze körűl; a jövő menő üzérek arczain 1945 4, I | egy lehellete megrendíté a pénz bálvány oltárát; valahol 1946 4, I | valahol háború ütött ki, s a papirok egy nap alatt húsz 1947 4, I | száztólival csökkentek alá.~ ~A sok járókelő között, kik 1948 4, I | kézzel, egykedvűen dudorászta a „dans ce fossée cessony 1949 4, I | milliói vannak vesztenivalók a hanyathomlok csökkenő papirokban.~ ~ 1950 4, I | hanyathomlok csökkenő papirokban.~ ~A mint ott egykedvűen dudorászik, 1951 4, I | megszólitja.~ ~- M. Monce! önt a legújabb tudósitások épen 1952 4, I | ugy hiszem, nem igen.~ ~- A course azon egy óra óta, 1953 4, I | volna tudtára adni; hogy a kinek fogalma van becsűletről, 1954 4, I | találhatnék rá, hogy nevessem a világot.~ ~- No, és remélem, 1955 4, I | egy neménél az üzletnek, a mit nem ön talált föl először.~ ~- 1956 4, I | figyelemmel kisértem azt a két hamis banqueroutirt 1957 4, I | becstelenséget osztani, a mi őket folytonosan üldözé, 1958 4, I | nevelkedünk, legelső ambitio a hitel; magamforma ember 1959 4, I | hazaárulónak szidják, de azt a szégyent, hogy nem tud fizetni, - 1960 4, I | felelet, mint meghalni.~ ~- S a halállal aztán ki vannak 1961 4, I | aztán ki vannak elégítve a hitelezők.~ ~- Ki a rágalmazók.~ ~- 1962 4, I | elégítve a hitelezők.~ ~- Ki a rágalmazók.~ ~- Tehát önbecsülete 1963 4, I | ön magát főbe lőtte?~ ~- A mostani társadalmi fogalmak 1964 4, I | e hirt kell megszerezni, a nélkül, hogy azt előbb halálával 1965 4, I | ressurections-mant kellene fölhajhászni, a mi nem nagy mesterség s 1966 4, I | arczczal és álnév alatt a nantesi vagy bayonnei postával 1967 4, I | idegen eszmék közt.~ ~- Neki a valószinűség végett nem 1968 4, I | fogok neki kézbesíteni, ha a hitelezők figyelme s a napi 1969 4, I | ha a hitelezők figyelme s a napi mende monda más tárgyat 1970 4, I | megirandja ön neki azon helyet, a hova menni fog, leendő álnevét; 1971 4, I | az asszony le fogja vetni a gyászt, itteni ismerőseinél 1972 4, I | hogy önt keresse, miután a felesége is férjhez ment. 1973 4, I | ejt. De hátha nem találva a pénzeket nálam, azt hinnék, 1974 4, I | gyílkoltattam meg s valakit a környezetemből vennének 1975 4, I | igy biztos kézben lesz s a legelső, ki zajt fog ütni 1976 4, I | régóta jó barátságban élt, a mennyiben egy üzér és ügyvéde 1977 4, I | barátságnak lehet nevezni, s a mennyiben általán véve létezhetik 1978 4, I | általán véve létezhetik a világon barátság.~ ~Taillard 1979 4, I | kilenczórakor elindult a resurrectionsman-ek tanyájához, 1980 4, I | itt is mint Londonban az a hivatásuk: hogy boncztudósok 1981 4, I | boncztudósok számára visszalopják a siroknak átadott holt testeket, 1982 4, I | s éjfél után egy órakor a Quincampois utcza egyik 1983 4, I | pisztolylövést hallottak a szomszédok, s egypár késői 1984 4, I | háznál becsöngetett, s miután a kapusnak valamit átadott, 1985 4, II | egyike volt azoknak, mik a belül lakó lélek képére 1986 4, II | kinek erényessége mellett a homlok nyugalma, az arcz 1987 4, II | változatlan alabastroma, a szemek határozott tekintete 1988 4, II | szemek határozott tekintete s a hallgató ajkak szenvedélytelen 1989 4, II | tanubizonyságul; - arcz, melyet a természet széppé, a lélek 1990 4, II | melyet a természet széppé, a lélek fönségessé teremtett.~ ~ 1991 4, II | szórakozott volt, - ha olykor a tükörbe tekinte, meg-megdöbbent, 1992 4, II | ismeretlen ember adta át a kapusnak, kit az soha sem 1993 4, II | férjemmel van dolga.~ ~De a szekrény lapjára világosan 1994 4, II | hajlandó vagyok azt hinni, a mit a kapus mondott, hogy 1995 4, II | vagyok azt hinni, a mit a kapus mondott, hogy tele 1996 4, II | nekem kincseket küldeni.~ ~A szekrény nem volt lezárva, 1997 4, II | lezárva, csak lepecsételve, a pecsét feltörése után, a 1998 4, II | a pecsét feltörése után, a mint tetejét felnyitá a 1999 4, II | a mint tetejét felnyitá a szobaleány, örvendő sikoltással 2000 4, II | sikoltással nyujtá azt úrnőjének. A szekrény tele volt aranynyal. -~ ~