IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 71 1 72 2 80 1 a 4794 á 40 abba 6 abban 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem | Jókai Mór Árnyképek Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fezejetgrey = Comment text2001 4, II | Angelika zavarodottan tekinte a megfoghatatlan küldeményre. „ 2002 4, II | egy kis czédula van szúrva a belsejére, melly ismét önnek 2003 4, II | neve volt irva. Fölbontá a levelet. Benn fraktur irással 2004 4, II | irással e sorok voltak:~ ~„A szűkölködés napjaira.... 2005 4, II | megkezdve, de ki is törülve, a porzó letörlése után ki 2006 4, II | után ki lehete venni, hogy a kitörölt szó ez volt: „föltáma”…. 2007 4, II | s zavarodottan állt meg a mysteriosus szekrény s annak 2008 4, II | tartalmu irata fölött.... Ki ez a Tonners? E nevet először 2009 4, II | szükölködés napjai azok, a mikre figyelmeztetik általa? 2010 4, II | töprenkedve fejtegeté magában a sors által oda vetett rejtélyt, 2011 4, II | csöngetés hallatszék, s a visszatérő szobaleány jelenté, 2012 4, II | inte, hogy bocsássák be a segédet, ki már az ajtó 2013 4, II | csiszolta nyugtalanul talpait.~ ~A belépő arcza zavart, nyugtalan 2014 4, II | kiálta.~ ~- Madame, zokogá a segéd, Monce ur meghalt.~ ~ 2015 4, II | van?” s indulni akart.~ ~A segéd visszatartóztatá.~ ~- 2016 4, II | egész fejét összeszaggatá a lövés.~ ~- Lövés! kiálta 2017 4, II | lőtte meg magát, asszonyom. A pisztolyok mik mellette 2018 4, II | fejezte be, világosan mutatják a legutóbbi börzeesemények 2019 4, II | átváltozni.~ ~- Tudják már a városban ez eseményt? kérdé 2020 4, II | visszanyerve önuralkodását a segédtől.~ ~- Asszonyom, 2021 4, II | segédtől.~ ~- Asszonyom, a halálhir hamar terjed.~ ~- 2022 4, II | eszmének, mely lelkét még a halálnál is jobban megijeszté.~ ~- 2023 4, II | elégitsen ki mindenkit, a ki követeléssel áll elő.~ ~- 2024 4, II | de becsűlet nélkül nem. A világ soha se tudja meg 2025 4, II | mert megbukott. Mondjon ön a kérdezősködőknek akármit. 2026 4, II | férjem neve maradjon tisztán a világ előtt.~ ~A segéd zokogva 2027 4, II | tisztán a világ előtt.~ ~A segéd zokogva rogyott a 2028 4, II | A segéd zokogva rogyott a padlat szőnyegére a nő lábaihoz, 2029 4, II | rogyott a padlat szőnyegére a nő lábaihoz, s egyik kezét 2030 4, II | azt könyeivel áztatá, s a könyeket csókjaival száritá 2031 4, II | égő szemeiből kicsordultak a könyek; fölvette a szekrényt, 2032 4, II | kicsordultak a könyek; fölvette a szekrényt, némán reszkető 2033 4, II | reszkető ajkakkal nyujtá a lábai előtt térdelő segédnek 2034 4, II | hangosan, szabad útat engedve a kitörő fájdalomnak.~ ~Arnould 2035 4, II | fájdalomnak.~ ~Arnould átvette a szekrényt s tiszteletteljesen 2036 4, II | kezét, visszanyujtá neki a kis czédulát, mely a pénz 2037 4, II | neki a kis czédulát, mely a pénz közé volt téve.~ ~- 2038 4, II | ismét ott látta maga előtt a rejtelmes kaballistikus 2039 4, II | kaballistikus értelmü szavakat:~ ~„A szűkölködés napjaira.... 2040 4, II | Gondolkozott, elmélyedt, a rejtelmes szavak magukkal 2041 4, III | pompás lakását, valahol a Poissonniére külváros valamelyik 2042 4, III | zúgolódástalanul; később a gyászt és nyomort még egy 2043 4, III | rettentő csapással tetézte a sors, oly csapással, minőt 2044 4, III | rendkivűli lelkek számára, miket a mindennapi szenvedések meg 2045 4, III | erősebbek merészeltek lenni a többieknél.~ ~Az emberek 2046 4, III | az elmultakról s biztatá a jövendők felől. Ez ember 2047 4, III | Angelikát, midőn egy napon, nem a szokott időben koczogtatást 2048 4, III | koczogtatást hallott ajtaján s a belépőben Arnould ismert 2049 4, III | dolgoztak, lelkével szerte járt a messze világban, azon nagy 2050 4, III | szednie elszórt eszméit, mig a belépőt megismeré.~ ~Taillard 2051 4, III | Taillard készűlve volt a beszédre s széket téve magának 2052 4, III | beszédre s széket téve magának a hölgy mellé, a szokott bevezetési 2053 4, III | téve magának a hölgy mellé, a szokott bevezetési formulák 2054 4, III | kegyeddel beszélni, mely a könyeket épen nem veszi 2055 4, III | épen nem veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, az az enyém 2056 4, III | veszi igénybe.~ ~- A mi a lelkemé, az az enyém uram. 2057 4, III | az enyém uram. Viszonzá a hölgy hidegen, senkinek 2058 4, III | leend.~ ~Taillard szétnézett a szobában; szegényes kis 2059 4, III | türelmes vagyok bevárni a megvénülést.~ ~- Kegyed 2060 4, III | ezt mondva: legyen ez mind a tied, és légy te az enyém; - 2061 4, III | én sem lennék különböző a többi nőktől, kiket az idő 2062 4, III | sem ismertem többé annak, a kit úgy szerettem, s mintha 2063 4, III | nem uram. Közöttem és a boldogság között oly iszonyú 2064 4, III | az őrjöngésig ragadott; a demoniakus őrjöngés egy 2065 4, III | velem vagy az életet vagy a halált, és verjen meg az 2066 4, III | vetett Taillardra, minővel a tiszta lélek tekint alá 2067 4, III | jelleme csillag magasából a szenvedélyek fertőjében 2068 4, III | irtózatos napok, mik közt a multak emléke még pihenésnek 2069 4, III | büszke lélek meg lesz alázva a porig és keresni fogja a 2070 4, III | a porig és keresni fogja a kétségbeesést, mely eszét 2071 4, III | elvegye, és egyik halált, hogy a másiktól megszabadúljon. 2072 4, III | megszabaditom önt, mindent, mindent a mit elvesztett, visszaszerzek 2073 4, III | elvesztett, visszaszerzek és a legboldogabbá teendem önt 2074 4, III | elmarad, meghalunk asszonyom, a halál legirtózatosabb nemével, 2075 4, III | legirtózatosabb nemével, a minőre ön soha nem is gondolt, 2076 4, III | ön soha nem is gondolt, s a mit ha önnek megneveznék, 2077 4, III | meghalunk asszonyom, megosztjuk a halált, ön látni fogja az 2078 4, III | nem is gondoltam semmit, a miért Isten vagy emberek 2079 4, III | vagy emberek üldözhetnének. A haláltól pedig nem irtózom, 2080 4, IV | alig volt Párisban ember, a ki nem ismerte volna, haláláról 2081 4, IV | sok mindenfélét beszéltek, a sok monda közől egyszerre 2082 4, IV | meggyilkoltatott.~ ~Az orvosok, kik a holttestet megvizsgálták, 2083 4, IV | megvizsgálták, azt álliták, hogy a két lővés közől mind a kettő 2084 4, IV | hogy a két lővés közől mind a kettő halálos volt, ha az 2085 4, IV | elsőt megtette az öngyilkos, a másodikra már nem lehetett 2086 4, IV | jártak, láttak egy embert a lövések utáni perczekben 2087 4, IV | lövések utáni perczekben a hátulsó ajtón kisurranni, 2088 4, IV | Moncené asszony lakásán a kapussal beszélni s annak 2089 4, IV | démoni ellenség kimondta a vádat, az emberek kaptak 2090 4, IV | vádat, az emberek kaptak a hiren; minél iszonyúbb valami 2091 4, IV | ki általa illetve van, a tömeg annál örömestebb elhiszi; 2092 4, IV | hogy leránthassa magához a porba, hogy nem kénytelen 2093 4, IV | jobbnak, igazabbnak elismerni. A hir kevés nap alatt oly 2094 4, IV | gyanúvá nőtte ki magát, hogy a hatóságok jónak látták felfogni 2095 4, IV | hatóságok jónak látták felfogni a tárgyat s nyomozódásokat 2096 4, IV | nyomozódásokat tenni benne.~ ~A közvádló kivánatára Moncené 2097 4, IV | esküttek összehivattak.~ ~A közvádló éleseszű captiosus 2098 4, IV | műélvezettel szokta tekinteni a criminalis ügyeket, valódi 2099 4, IV | élethalálra menő sakkjátékból, hol a bűnös átellenes kérdések 2100 4, IV | ily játékokat többnyire a vádlott szokta ellenében 2101 4, IV | szolgálataikat ajánlani a szép vádlott nőnek. Ő azonban 2102 4, IV | fejcsóválva hasonlíták össze a két ellenfélt. Duval és 2103 4, IV | eszű, hatalmas jogtudor, a másik törvényekben járatlan 2104 4, IV | tudomány és routin nélkűl. A harcz nagyon egyenlőtlennek 2105 4, IV | legyőzöttnek hitte.~ ~* ~ ~A tárgyalás napján roppant 2106 4, IV | esküttszék teremét, nem csak a szokott hallgatósági helyek, 2107 4, IV | szokott hallgatósági helyek, a karzatok, előcsarnokok, 2108 4, IV | székeiket. Legelsőbb megjelent a közvádló hivatalruhájában, 2109 4, IV | üdvözölve s helyet foglalt a számára határozott padon. 2110 4, IV | padon. Egy másik padon űltek a tanúk, egymásra félelmesen 2111 4, IV | elrekesztett üres pad állt a vádlott - egy másik védője 2112 4, IV | hullámzása hirdeté, hogy a legfontosabb személy most 2113 4, IV | legfontosabb személy most érkezik. A karzatok arczai, a lorgnettek, 2114 4, IV | érkezik. A karzatok arczai, a lorgnettek, a kiváncsiak 2115 4, IV | karzatok arczai, a lorgnettek, a kiváncsiak szemei tolakodva 2116 4, IV | honnét az érkező váratott, s a mint a tömeg kétfelé nyilva 2117 4, IV | érkező váratott, s a mint a tömeg kétfelé nyilva útat 2118 4, IV | látni madame Monce alakját, a vádlottét.~ ~Szerény, de 2119 4, IV | minden dacz nélkűl lépett a bámuló nép elé a mindig 2120 4, IV | lépett a bámuló nép elé a mindig szép, érdekes, de 2121 4, IV | és érdekes asszony. Arcza a szokottnál halványabb volt, 2122 4, IV | volt, de e halványság nem a félelem vére hagyott sápadtsága 2123 4, IV | emberfölötti nyúgalom.~ ~A biró megmutatta a helyet, 2124 4, IV | nyúgalom.~ ~A biró megmutatta a helyet, a hova leüljön s 2125 4, IV | biró megmutatta a helyet, a hova leüljön s ő szeliden 2126 4, IV | Mintha észre sem vette volna a körüle levő néptömeget.~ ~ 2127 4, IV | alakjával, ki midőn észrevevé a mindenünnen reá néző szemeket, 2128 4, IV | midőn az elnök mutatta neki a széket, melyre leüljön, 2129 4, IV | mit intett neki, úgy hogy a huissiernek kelle őt padjához 2130 4, IV | volt ellene az elővélemény a közönség előtt.~ ~Az esküttek 2131 4, IV | meghiteltetésével inte az elnök a közvádlónak, az fölkelt, 2132 4, IV | fölkelt, átvevé segédétől a szükséges irományokat s 2133 4, IV | szükséges irományokat s a birákhoz fordult.~ ~- Uraim, 2134 4, IV | Azon éjszakán többen hallák a pisztolylövéseket az emlitett 2135 4, IV | asszony lakásához sietett, a hol egy aranynyal telt szekrényt 2136 4, IV | aranynyal telt szekrényt adott a cselédségnek, egyenesen 2137 4, IV | Másnap hire támadt, hogy a kereskedő meggyilkolta magát, 2138 4, IV | irodája bezáratott, vagyonai a hitelezők közt felosztattak. - 2139 4, IV | hitelezők közt felosztattak. - A kereskedő halála gyanús 2140 4, IV | méltán felötlő lehetett a vizsgáló orvosok azon bizonyitványa, 2141 4, IV | bizonyitványa, miszerint a két halálos lövést maga 2142 4, IV | két halálos lövést maga a megholt nem ejthette magán, 2143 4, IV | volt, de legborzasztóbb a vádlott magaviselete, ki 2144 4, IV | vádlott magaviselete, ki a helyett, hogy férje gyilkosait 2145 4, IV | nyomoztatná, iparkodott a dolgot mentől jobban eltitkolni; 2146 4, IV | s végre egészen eltünt a világ elől, a Poissorier 2147 4, IV | egészen eltünt a világ elől, a Poissorier külváros legrejtettebb 2148 4, IV | utczájában fogadva szállást. - A tanuvallomásaikból kitűnik 2149 4, IV | Kérem, szólt közbe az elnök: a tanúkat előbb megesketni.~ ~ 2150 4, IV | előbb megesketni.~ ~Ekkor a vallomások egyenkint kihallgattattak, 2151 4, IV | egyenkint kihallgattattak, a hol Moncené asszony érintve 2152 4, IV | néhány kérdést intéznie a vádlotthoz. Angelika fölállt, 2153 4, IV | nyugodtan szemébe nézve a közvádlónak.~ ~- Ismeri-e 2154 4, IV | csodálatos, szólt Duval a birákhoz fordúlva, hogy 2155 4, IV | fordúlva, hogy ezen ember a kit nem ismerünk, a kinek 2156 4, IV | ember a kit nem ismerünk, a kinek kilétéről fogalmunk 2157 4, IV | kilétéről fogalmunk sincs, s a kinek semmi köze hozzánk, 2158 4, IV | leplet föltakarva, mely alatt a zöld asztalra téve s gömbölyü 2159 4, IV | összeroncsolt halálfő feküdt. A Monce irodájába talált halott 2160 4, IV | kiálta föl visszaborzadva a nő, s azután méltatlankodva 2161 4, IV | azután méltatlankodva fordúlt a birákhoz: ah, uraim, ez 2162 4, IV | hozva, hanem egyedűl, mint a per folyamához tartozó corpus 2163 4, IV | tartozó corpus delicti, s csak a közvádló által használt 2164 4, IV | pillanattal takarta vissza a leplet s azután hideg szigorú 2165 4, IV | szigorú hangon mondá el a biráknak, hogy a vádlottra 2166 4, IV | mondá el a biráknak, hogy a vádlottra azon bűntetést 2167 4, IV | bűntetést kéri, mely szabva van a férjgyilkosokra.~ ~Vádló 2168 4, IV | halotti csend foglalt helyet a teremben, Angelika némán 2169 4, IV | különösnek fog tetszeni, hogy a vádlott iránt oly kevés 2170 4, IV | részvét mutatkozott, de a közönség a szép nőben csak 2171 4, IV | mutatkozott, de a közönség a szép nőben csak egy bűnöst 2172 4, IV | csak egy bűnöst vélt látni, a nyugalmat arczán megátalkodottságnak 2173 4, IV | Arnouldnak, hogy lépjen elő a vádlott védelmére. Az fölkelt, 2174 4, IV | perczben Angelikára tekinte s a mint annak nagy beszédes 2175 4, IV | bizalomteljes arczát végig hordozá a körűlálló tömegen s erős, 2176 4, IV | esküttbirák. Duforet Angelika a legiszonyatosabb bűnnel 2177 4, IV | önöket, itéljék meg, nem a kűlső szin, hanem a józan 2178 4, IV | nem a kűlső szin, hanem a józan ész és érző sziv után: 2179 4, IV | találni, ki jóltevője volt a legutolsónak, ki hozzá folyamodott, 2180 4, IV | hozzá.~ ~- Nem fogom kimélni a halottat, midőn az élőt 2181 4, IV | sajátkezűleg készité el a mérleget, mely ezt csalhatlanul 2182 4, IV | ezt titokban, égessem el a mérleget, s saját hozományát 2183 4, IV | tisztán maradjon, s ha lesz, a ki kérdeni fogja halála 2184 4, IV | hallgattam ha kérdeztek, és a kereskedői mérleget megtartottam 2185 4, IV | önök vizsgálat alá. -~ ~A birák kézbevették az átnyujtott 2186 4, IV | önbizalommal folytatá.~ ~- A vád alappontjai ezek: hogy 2187 4, IV | hogy nem tehette-e mind a két lövést egyszerre, egy 2188 4, IV | egyszerre, egy pillanatban?~ ~A hallgatók kellemes zúgása 2189 4, IV | hogy az ember azon eszmét, a mi elől a halál karjaiba 2190 4, IV | ember azon eszmét, a mi elől a halál karjaiba veti magát, 2191 4, IV | halál karjaiba veti magát, a halálperczében irtózik leirni. 2192 4, IV | után. Emlékezzenek önök a fiatal Galonne esetére vissza, 2193 4, IV | mennyi fáradságába kerűlt a hatóságoknak csak nevét 2194 4, IV | irodájában semmi készpénz, - a mérleg kimutatása szerint 2195 4, IV | Duval ur fejét csóválta s a körüle állókhoz oly fejmozgatásokkal 2196 4, IV | Hanem halljuk tovább.~ ~A mi azon körülményt illeti, 2197 4, IV | körülményt illeti, hogy a lövések után egy embert 2198 4, IV | sehogy sem az tünik ki, hogy a két alak egy és ugyanazon 2199 4, IV | lett légyen, miután arczát a kapuson kivűl senki sem 2200 4, IV | megbizottja lehete, kit ő külde a kérdéses pénzzel nejéhez? 2201 4, IV | kérdezék, s azért vonult félre a külvárosba, mert holt férje 2202 4, IV | egy perczre elhallgatott, a közönség résztvevő tekintettel 2203 4, IV | fordult védenczéhez, itt ott a hölgyek szemeiket törülték.~ ~- 2204 4, IV | szemeket adott-e az Isten a férjgyilkosnak mint ezek? 2205 4, IV | ily arcz alá rejtette-e a legiszonyatosabb bűnt. Annak, 2206 4, IV | megdicsőült angyali tekintet?~ ~A közönség, mely Arnould szavait 2207 4, IV | növekedő részvéttel hallgatá, a mint ennek nem várt lelkesültsége 2208 4, IV | fokról fokra emelkedett, a szerint ragadtatva el általa, 2209 4, IV | szerint ragadtatva el általa, a végszavaknál nem tartóztathatta 2210 4, IV | végzé beszédét Arnould s a mint elvégzé azt, ismét 2211 4, IV | fel, mint beszéde előtt, a hussiernek kelle megmutatni, 2212 4, IV | megmutatni, hogy hová üljön.~ ~A közönség zajgása elcsillapultával 2213 4, IV | elcsillapultával az elnök a vád és védelem folytán kifejlett 2214 4, IV | hidegen állitva össze mind a kettőt, úgy a mint elmondva. 2215 4, IV | össze mind a kettőt, úgy a mint elmondva. Erre az esküttek 2216 4, IV | az esküttek félrevonultak a mellékterembe s fél órai 2217 4, IV | határozattal jöttek vissza, hogy a v á d l o t t , b i z o 2218 4, IV | g t e l e n s é g e m i a t t - f ö l m e n t e t 2219 4, IV | f ö l m e n t e t i k.~ ~A tömeg, a karzatok hallgatósága, 2220 4, IV | n t e t i k.~ ~A tömeg, a karzatok hallgatósága, az 2221 4, IV | Éljeneztetve hangzék szájról szájra a fölmentett neve.... A közvélemény 2222 4, IV | szájra a fölmentett neve.... A közvélemény is fölmentette 2223 4, IV | Angelika arczán végig csordult a köny, szemeiben, mik feltekintének 2224 4, IV | mik feltekintének az égre, a legnemesebb lélek hálája 2225 4, IV | eloszlásával oda lépett hozzá a közvádló, magas leereszkedéssel 2226 4, IV | olyasmivel dicsekedhetik ön, a mivel kollegái kevesen, 2227 4, IV | Védenczét diadal közt kisérte ki a nép.~ ~Csak egy maradt annyi 2228 4, IV | hidegen, elégületlenűl, midőn a birák a vádlottal együtt 2229 4, IV | elégületlenűl, midőn a birák a vádlottal együtt sirtak 2230 4, IV | vádlottal együtt sirtak s a közvádló maga legyőzöttnek 2231 4, IV | hallgatá gúnyos arczczal a botorkázó ügyvédi beszédeket, 2232 4, IV | bármennyire erölködik mind a kettő igazat mondani, a 2233 4, IV | a kettő igazat mondani, a valót egyik sem tudja.~ ~ 2234 4, V | esküttszék ismét együtt ült, a közönség ismét megjelent 2235 4, V | megjelent szinházi részvétével, a közvádló arrogans arczával, 2236 4, V | Angelika arczán némi jeleit a hideg neheztelésnek észrevenni.~ ~ 2237 4, V | kért rá, hogy tárgyalását a vádlotthoz intézett kérdésekkel 2238 4, V | idegeiben összerázkódott, a meglepetést, mit Duval kérdése 2239 4, V | lett volna ellene, s miután a kérdés csak az ismeretséget 2240 4, V | Angelikához. Tessék meghallgatni a levél foglalatját~ ~„Kedves 2241 4, V | Remélem: hogy Mr. T…. (itt a név nem volt kiirva) felvilágositása 2242 4, V | epedve várlak és számlálom a napokat; ird meg ha jösz; 2243 4, V | o n n e r s.”~ ~Angelika a sértett szüziesség lángpirjával 2244 4, V | lángpirjával arczán, állt a mindenünnen rábámuló tömeg 2245 4, V | iszonyatosan fölsikoltott s a kétségbeesés vonásaival 2246 4, V | Ah uraim, az irtózatos, a mi itt velem történik, eszemet, 2247 4, V | szakasztá félbe Duval, a consulatus utján rögtön 2248 4, V | utján rögtön fölszólittatott a philadelphiai helytartóság, 2249 4, V | bántalma, egyedűl én vagyok a vétkes.~ ~- Jó, - szólt 2250 4, V | Oh hisz ez összeesküvés a sorstól a becsületes emberek 2251 4, V | ez összeesküvés a sorstól a becsületes emberek ellen. 2252 4, V | becsületes emberek ellen. Ez a Tonners valaki lehet, ki 2253 4, V | külseje van azon embernek?~ ~- A személyleirás szerint, igen 2254 4, V | asszony, fájdalmas jelképe a kétségbeesésnek.~ ~- Különös, 2255 4, V | titkokat tud, minőket csak a férjnek lehet tudnia.~ ~- 2256 4, V | Irgalmas Isten! kiálta fel a szerencsétlen asszony, eltakarva 2257 4, V | zokogva hanyatlott össze a padozatra. Odafutottak hozzá. 2258 4, V | miért mentett meg ön először a haláltól? nyögé Angelika, 2259 4, V | bátran, merészen lépett a birák elé. Görnyedő alakja 2260 4, V | kezdé erős szilárd hangon, a vád, melylyel védencznőm 2261 4, V | becsülete ellen is van intézve. A törvénynek meg van engedve, 2262 4, V | törvénynek meg van engedve, ott a hol gyanút lát, nemcsak 2263 4, V | hol gyanút lát, nemcsak a gyilkos vérfoltjait, hanem 2264 4, V | gyilkos vérfoltjait, hanem a házasságtörő csókjainak 2265 4, V | szerzett törvények elé, mik a jogtudós helyett az emberhez 2266 4, V | tollvonással elvenni? elvenni a becsületet, mit visszaadni 2267 4, V | rejtélyességű levele következtében a kit senki sem ismer, kinek 2268 4, V | Párisban nem emlékezik, a hol Monce Angelika gyermeksége 2269 4, V | gyermeksége óta lakott, s a ki midőn szavainak magyarázatára 2270 4, V | hogy ez ember mindazt, a mit mondott és irt, nem 2271 4, V | mentegetésekhez, midőn büszkén kellene a vádlott multjára hivatkoznom, 2272 4, V | hivatkoznom, s azt kérdem: hol van a lefolyt életben azon folt, 2273 4, V | életben azon folt, melyre a vádló ujra rámutasson? Uraim 2274 4, V | Az ember haragja dörgött a végszavakban. Utána általános 2275 4, V | általános csend lőn, csak a vádlott zokogása hangzék 2276 4, V | elnök kevés szóval elismétlé a tárgyat az esküttszék előtt. 2277 4, V | tárgyat az esküttszék előtt. A birák félrevonultak. Tovább 2278 4, V | félóránál künn maradtak a mellékteremben, a hallgató 2279 4, V | maradtak a mellékteremben, a hallgató teremben ez alatt 2280 4, V | kifejlődését.~ ~Egyszer végre nyilt a terem, az esküttek visszatértek 2281 4, V | egyenkint foglalva el helyeiket, a határozat, melyet az elnök 2282 4, V | véghatározat alá nem jöhet, a vádlott további bizonyitványok 2283 4, V | érkeztéig őrizet alatt marad.”~ ~A hallgatók csöndesen, zaj 2284 4, V | templomi sóhajtás futott végig. A közvádló ezúttal nem szólt 2285 4, V | Egy estve megnyilt a börtön ajtaja s Angelika 2286 4, V | börtön ajtaja s Angelika a belépőben Taillard urat 2287 4, V | fogadá. Leküzdé szivében a feltörekvő félelmet, mit 2288 4, V | kezdé Taillard megállva a nő előtt, ki arczát félre 2289 4, V | akar rám emlékezni. Pedig a megjövendölt irtózatos napok 2290 4, V | de én is szenvedek. Ön a rágalom, én a szerelem miatt. 2291 4, V | szenvedek. Ön a rágalom, én a szerelem miatt. Önnek egyetlen 2292 4, V | önt mind e fájdalomtól, a törvény vádjától, a tömeg 2293 4, V | fájdalomtól, a törvény vádjától, a tömeg rágalmaitól. Ön tartogatja 2294 4, V | életemet megmenteni, s a helyett, hogy sietett volna 2295 4, V | jobban börtönömtől, nem a vérpadtól, mint azon fekete 2296 4, V | ön iránt egyebet érezni a megvetésnél.~ ~- Emlékezzék 2297 4, V | módot önnel megoszthatni a halált és meghalunk asszonyom, 2298 4, V | meghalunk asszonyom, meghalunk a halál legirtózatosabb nemével, 2299 4, V | legirtózatosabb nemével, a vérpad halálával.~ ~Angelika 2300 4, V | élettől s hozzá szokott a halál eszméjéhez.~ ~- De 2301 4, V | halál eszméjéhez.~ ~- De nem a gyalázatéhoz. Gondoljon 2302 4, V | azon becstelenségre, mely a vérpadi halálhoz van kötve.~ ~- 2303 4, V | átadnám magamat.~ ~Taillard a kétségbeesés dühével távozott 2304 4, V | kétségbeesés dühével távozott el a börtönből. Az ajtóban még 2305 4, V | viszonzá rá Moncené.~ ~A terembe belépve, azt ezúttal 2306 4, V | arczával találkozniok.~ ~A mint a tanúk padján végig 2307 4, V | arczával találkozniok.~ ~A mint a tanúk padján végig tekinte, 2308 4, V | elnök szólitására fölkelt a tanú és meghiteleztetett.~ ~ 2309 4, V | az első lövést ő tevé, a másodikat én. Mr. Tonnerst 2310 4, V | volna valaki: hogy ki az a Mr. Tonners?~ ~- A lelkiismeret 2311 4, V | ki az a Mr. Tonners?~ ~- A lelkiismeret nem engede 2312 4, V | várom az itéletet, nyúgodtan a halált.~ ~- Van önnek mit 2313 4, V | viszonzá az.~ ~- Elismeri a tanú állitását.~ ~- Hazudott, 2314 4, V | védem magamat tovább.~ ~A birák félrevonultak, fél 2315 4, V | Nyolcz szóval négy ellen a vádlott „bűnösnek” találtatott.~ ~ 2316 4, V | magasztossággal tekinte végig a környező tömegen, valami 2317 4, V | ápolta, éleszté, kérte a huissiereket: hogy siessenek 2318 4, V | midőn az ő fejére mondták ki a halált, embertársa életét 2319 4, VI | VI.~ ~A kivégeztetés napja elérkezett.~ ~ 2320 4, VI | napja elérkezett.~ ~Midőn a menet megindúlt a vesztőhely 2321 4, VI | Midőn a menet megindúlt a vesztőhely felé, oly vihar, 2322 4, VI | az ég le akarna szakadni a földre; az irtózatos orkán 2323 4, VI | irtózatos orkán letépte a házak tetőit s lehajigálta 2324 4, VI | házak tetőit s lehajigálta a bámulók fejére, s az elsötétült 2325 4, VI | világosult meg néha, ha a villám végig czikázott benne.~ ~ 2326 4, VI | benne.~ ~És az égdörgés, a viharorditás közepett lehete 2327 4, VI | közepett lehete hallani a tompa dobszót, mely a halálra 2328 4, VI | hallani a tompa dobszót, mely a halálra menők indulóját 2329 4, VI | menők indulóját verte, s a villám lobbanásnál látni 2330 4, VI | lobbanásnál látni lehete a hosszú fekete menetet, elől, 2331 4, VI | viszik kész koporsóikat.~ ~A mint a vesztőhelyhez érnek, 2332 4, VI | kész koporsóikat.~ ~A mint a vesztőhelyhez érnek, a két 2333 4, VI | mint a vesztőhelyhez érnek, a két elitélt egymás mellé 2334 4, VI | leszek, s akkor nincs Isten, a ki megszabaditson többé.~ ~- 2335 4, VI | elvégezve gyónását, megcsókolá a feszűletet, - s azután sebes 2336 4, VI | sebes léptekkel futott fel a vesztőhely lépcsőin s elkezde 2337 4, VI | néhány szót súgott fülébe. A gyóntató rögtön sietett 2338 4, VI | gyóntató rögtön sietett a végrehajtó biróhoz.~ ~Az 2339 4, VI | biróhoz.~ ~Az ég menydörgött, a vihar zúgott, a felhők repedésein 2340 4, VI | menydörgött, a vihar zúgott, a felhők repedésein kilövellő 2341 4, VI | fénye mellett lehete látni a vesztőhelyen Taillard alakját, 2342 4, VI | vesztőhelyen Taillard alakját, a mint a nyaktiló előtt letérdepelt. 2343 4, VI | Taillard alakját, a mint a nyaktiló előtt letérdepelt. 2344 4, VI | szenvedélyittasan függtek a másik elitélten, ki halványan, 2345 4, VI | halványan, fehéren állt a vérpad állványa mellett.~ ~ 2346 4, VI | egy irtózatosat harsant, a villám függőlegesen csapott 2347 4, VI | csapott le az ég magasságából a föld szinére, látni engedve 2348 4, VI | föld szinére, látni engedve a széthasitott felhőkárpitokon 2349 4, VI | felhőkárpitokon keresztűl a világos kék eget.~ ~A végrehajtó 2350 4, VI | keresztűl a világos kék eget.~ ~A végrehajtó biró szava hallatszott.~ ~- 2351 4, VI | biró szava hallatszott.~ ~- A második elitéltre nézve 2352 4, VI | felfüggesztetik.~ ~Taillard ott fenn a vesztőhelyen kétségbeesetten 2353 4, VI | szóra:~ ~- Megá...! kiálta, a guillotin ketté vágta szavát, 2354 4, VI | guillotin ketté vágta szavát, a többit a másvilágon mondhatta 2355 4, VI | ketté vágta szavát, a többit a másvilágon mondhatta el.~ ~ 2356 4, VI | másvilágon mondhatta el.~ ~A zápor sűrű cseppekben kezde 2357 4, VI | cseppekben kezde el zuhogni. A gyászmenet a szomorú dobszó 2358 4, VI | el zuhogni. A gyászmenet a szomorú dobszó mellett az 2359 4, VI | b ő l. Tizenkét matrona, a város legtiszteltebb női 2360 4, VI | fölött volt itélendő.~ ~A határozat, mit e törvényszék 2361 4, VI | gyermeke meg nem születik, a halálitéletet rajta végrehajtani 2362 4, VI | Egy napon meglátogatta a közvádló Moncené asszonyt 2363 4, VI | megnyugtatására, részint a törvények tekintélye végett, 2364 4, VI | nyilt meg előtte, melyen a mint belépett, az esküttszék 2365 4, VI | esküttszék teremében lelte magát; a terem ismét zsúfolásig tömve 2366 4, VI | volt, az átalános hallgatás a belépőre látszott várni.~ ~ 2367 4, VI | belépőre látszott várni.~ ~A huissierek a terem közepéig 2368 4, VI | látszott várni.~ ~A huissierek a terem közepéig vezették 2369 4, VI | közepéig vezették őt, hol a közvádló egy intésére hirtelen 2370 4, VI | állittatott vele szembe, a férfinak kerek vörös szakálla, 2371 4, VI | szőke kondor haja volt.~ ~A szembesitett férfi meglátva 2372 4, VI | hideg, fehér maradt, mint a márvány.~ ~- Nem ismeri 2373 4, VI | ismeri ön ez embert, kérdé a közvádló, szemeit le nem 2374 4, VI | arczán! suttogák itt amott a jelenlevők. Csodálatos lélekjelenlét.~ ~- 2375 4, VI | Kérem, szólt közbe egyike a huissiereknek, ezen ur álszakállt 2376 4, VI | Most csak rá ismerend a megátalkodott.~ ~Az elnök 2377 4, VI | megátalkodott.~ ~Az elnök intésére a huissierek leszedék az álarczot, 2378 4, VI | karjai közé rogyott.~ ~De a birák és a vádló szinte 2379 4, VI | rogyott.~ ~De a birák és a vádló szinte rá ismertek 2380 4, VI | rá az alakra, ki mintha a sirból támadott volna föl, 2381 4, VI | volna föl, hirdetni, h o g y a z e m b e r i é s z t ö 2382 4, VI | Ez ember Monce!.... szólt a félelmetes suttogás, mely 2383 4, VI | mely szájról szájra kelt a megdöbbent tömeg között.~ ~ 2384 4, VI | ember sejt. Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~ 2385 4, VI | Isten olvas a szivből, ember a szóból.~ ~A ki adja az életet, 2386 4, VI | szivből, ember a szóból.~ ~A ki adja az életet, az adhatja 2387 4, VI | adja az életet, az adhatja a halált.~ ~Az ember csalódik. 2388 4, VI | ember csalódik. Ne játszatok a halállal.~ ~- ~ ~ 2389 5, I | annyi szokás.~ ~Nálunk, itt a jó Magyarországban szokás 2390 5, I | amannak diszére váljanak; és a midőn eljön az Istentől 2391 5, I | mindenféle becses apróságokkal, a mi új gazdánknak annyira 2392 5, I | hogy hol kapjanak másikat, a kinek ismét hasonló sorsot 2393 5, I | készitsenek elő.~ ~Nálunk ez a szokás.~ ~Beszélik, hogy 2394 5, I | asszonyság, előkelő születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb 2395 5, I | születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb urak látogatták, 2396 5, I | találni e mulatságokban a több főuri vigalmak fölött; 2397 5, I | pedig abból állt, hogy mig a legnagyobb herczegnőknek 2398 5, I | addig ** nő dáridóiban mind a legválogatottabb szépségek 2399 5, I | szépségek voltak jelen. A kellemes delnő maga is szerette 2400 5, I | kellemes delnő maga is szerette a könnyelmű életet s iparkodott 2401 5, I | szellemdús társalkodásuk által a delnő fogadott leányai. 2402 5, I | Voltaképen pedig ez volt a fogadott lányok eredete: - 2403 5, I | fogadott lányok eredete: - a nagyon tisztelt úrnőnek 2404 5, I | jelent orosz nyelven ez a szó: „mugik” jobbágy.~ ~ 2405 5, I | órájától kezdve halálaig.~ ~A mugik az ő gazdájának fundus 2406 5, I | elpusztit, elajándékoz, a hogy neki tetszik. A mugiknak 2407 5, I | elajándékoz, a hogy neki tetszik. A mugiknak ha van esze a kereskedéshez, 2408 5, I | A mugiknak ha van esze a kereskedéshez, vagy hajlandósága, 2409 5, I | kereskedő, lehet mesterember; a mit pedig ezen az úton nyer, 2410 5, I | ezen az úton nyer, az mind a gazdájáé, és ha a leggazdagabb 2411 5, I | az mind a gazdájáé, és ha a leggazdagabb aranyművest 2412 5, I | aranyművest Szentpétervárott, vagy a legtiszteltebb nagykereskedőt 2413 5, I | kisasszonyaival menjen haza a falujába kapálni, engedelmeskedni 2414 5, I | és mugik maradsz.”~ ~Ha a mugik feleséges ember, és 2415 5, I | és nincsenek gyermekei, a földes úrnak érdekében áll, 2416 5, I | feleségének más férjet adjon; mert a mugik az ő urának jószága, 2417 5, I | urának jószága, s kötelessége a szaporodás.~ ~Ebből látni 2418 5, I | Ebből látni való, hogy a mugik állapota, a legnyugodalmasabb 2419 5, I | hogy a mugik állapota, a legnyugodalmasabb a világon, 2420 5, I | állapota, a legnyugodalmasabb a világon, mert a földes úrnak 2421 5, I | legnyugodalmasabb a világon, mert a földes úrnak érdekében áll, 2422 5, I | tömlöczbe ne kerűljenek; a mugik leányai, mind férjhez 2423 5, I | mi lesz belőlük, ott van a gazda, a ki ügyel az apró 2424 5, I | belőlük, ott van a gazda, a ki ügyel az apró bárányokra, 2425 5, I | mugikja volt tizezer darab a többször tisztelt úrnőnek.~ ~ 2426 5, I | meglátogatta jobbágyait, s a mint bizonyos, hogy tizezer 2427 5, I | Szentpétervárra, diszes palotájába.~ ~A jámbor mugik úgy örűlt, 2428 5, I | örűlt, ha elgondolá, hogy a ő leánya már most palotában 2429 5, I | nyelvtanitókat rendeltek a parasztlánykák mellé, megtaniták 2430 5, I | kapott, kezeik megfehérűltek a keztyű viselésben, termetük 2431 5, I | termetük hozzá szokott a vállfűzőhöz, a midőn bevezették 2432 5, I | hozzá szokott a vállfűzőhöz, a midőn bevezették őket az 2433 5, I | neveiket viselni, és ezek a leányok voltak a vidám kőrök 2434 5, I | és ezek a leányok voltak a vidám kőrök legragyogóbb 2435 5, I | valami élemedett öreg úr a milliomosok sorából belebolondúlt 2436 5, I | gyönyörű hajadonok közűl. A szives delnő engedte az 2437 5, I | szóra, elmondá neki, hogy az a leány, a kit olyan nagyon 2438 5, I | elmondá neki, hogy az a leány, a kit olyan nagyon szeret, 2439 5, I | lelkével neki adatott rab, a kivel úrnője azt teheti, 2440 5, I | kivel úrnője azt teheti, a mit akar, férjhez adhatja 2441 5, I | malomba kűldheti s eladhatja a kinek tetszik. Ha tehát 2442 5, I | tetszik. Ha tehát valaki birni a karja a leányt, tegyen le 2443 5, I | tehát valaki birni a karja a leányt, tegyen le érte tiz 2444 5, I | vagy tizenöt ezer rúbelt, a mennyit szépsége szerint 2445 5, I | szerint megér, akkor elviheti a leányt, az ő jószága lesz 2446 5, I | évenkint vevőhöz juttatott a derék úrnő kettőt hármat 2447 5, I | fogadott leányai közűl, a mit némelyek tán nem megvetendő 2448 5, I | nagyon különbözik attól a fentebb leirattól, melyben 2449 5, I | annyi szokás”; ottan ez a szokás; hátha ott épen ezt 2450 5, I | hátha ott épen ezt tartják a legillendőbbnek. - Mi fehérnek 2451 5, I | fehérnek képzeljük az angyalt, a szerecsen feketének.~ ~Volt 2452 5, I | feketének.~ ~Volt egyszer a többször tisztelt úrnőnek 2453 5, I | különösen szép lyánykája, a kit Feodorának hittak. Soha 2454 5, I | orosz gróf beleszeretett a gyönyörű lyánykába; az úrnő 2455 5, I | hogy egészen eszét veszté a lyányka miatt, akkor megismertette 2456 5, I | akkor megismertette őt a valóval, tudniillik hogy 2457 5, I | tudniillik hogy megnyerheti a lyánykát, ha tetszik húsz 2458 5, I | mint mások képzelék, mert a helyett, hogy a húszezer 2459 5, I | képzelék, mert a helyett, hogy a húszezer rúbelt leszámlálta 2460 5, I | rúbelt leszámlálta volna a delnő asztalára, egy dáridó 2461 5, I | alkalmával, mig az úrnő maga a cotillont járta, a szép 2462 5, I | maga a cotillont járta, a szép Feodorát leszökteté 2463 5, I | szép Feodorát leszökteté a lépcsőkőn, felűlteté ötlovas 2464 5, I | ukraniai kastélyába - ingyen.~ ~A fiatal gróf egy pár igen 2465 5, I | Szentpétervárra s elégszer találkozott a Delnővel, kitől a szép leánykát 2466 5, I | találkozott a Delnővel, kitől a szép leánykát elszöktette, 2467 5, I | dúlt-fúlt, perlekedett, hanem a gróf maga is kedves ember 2468 5, I | ellene. Még ki is nevették a kiknek panaszkodott, s minthogy 2469 5, I | panaszkodott, s minthogy a gróf elhíresztelte minő 2470 5, I | elhíresztelte minő űzletet tart a tisztelt asszonyság a mugik 2471 5, I | tart a tisztelt asszonyság a mugik leányokkal, minden 2472 5, I | mondá, hogy nagyon jól tevé, a miért a legszebbiket elszöktette 2473 5, I | nagyon jól tevé, a miért a legszebbiket elszöktette 2474 5, I | elszöktette közűlök s igen sokáig a finom társaságokban ezt 2475 5, I | ezt az esetet beszélték a legsikerűltebb tréfa gyanánt.~ ~ ~ ~ 2476 5, II | elmés mulatság; másutt azt a mulatságot egyéb jószágokra 2477 5, II | miért megűtközni.~ ~Tehát a gróf sok ideig beszéltetett 2478 5, II | miatt, s hogy más részről a megkárosúlt delnő mennyire 2479 5, II | ingerűlve ő ellene, de méginkább a magát elszöktetni engedő 2480 5, II | néhány év multával, midőn a gróf egyszer falui egyikében 2481 5, II | bátran tekintett rá vissza.~ ~A gróf megállitá szekerét 2482 5, II | szekerét s egy pohár vizet kért a leánykától.~ ~Az bement 2483 5, II | Azután nevét kérdezte.~ ~A leány azt is megmondta: 2484 5, II | egy csókot kért tőle.~ ~A lány azt sem tagadta meg, 2485 5, II | sem tagadta meg, elfogatta a csókot és vissza is adta 2486 5, II | forrón és szenvedélyesen.~ ~A grófnak tetszett ez a leány.~ ~ 2487 5, II | A grófnak tetszett ez a leány.~ ~Mondta neki, hogy 2488 5, II | neki, hogy űljön föl mellé a hintóba.~ ~A leány egy szóra 2489 5, II | űljön föl mellé a hintóba.~ ~A leány egy szóra felűlt és 2490 5, II | vissza sem nézett, midőn a gróf elhajtatott vele.~ ~ 2491 5, II | inkább nézett Feodora, midőn a gróf egy idegen leánynyal 2492 5, II | idegen leánynyal érkezett meg a kastélyba, a ki ott rögtön 2493 5, II | érkezett meg a kastélyba, a ki ott rögtön otthon látszott 2494 5, II | Feodorát egészen elkényezteté a gróf, tíz szoba állt rendelkezésére 2495 5, II | szoba állt rendelkezésére a kastélyban, külön szabója, 2496 5, II | volt számára befogva, hogy a mely perczben eszébe jut, 2497 5, II | kocsikázhasson ki.~ ~Most tehát a gróf tudtára adá, hogy ezentúl 2498 5, II | szobában kell megférnie, a másik öt Kozimáé lesz, a 2499 5, II | a másik öt Kozimáé lesz, a szabó annak is fog dolgozni, 2500 5, II | ezután ketten fognak űlni, a szakács tanuljon meg buktát 2501 5, II | tanuljon meg buktát sütni, a mit Kozima nagyon szeret, 2502 5, II | mit Kozima nagyon szeret, a cselédség fele őt szolgálja 2503 5, II | bevett valami bolondságot, a mivel azt nyerte, hogy csupa 2504 5, II | hogy csupa sömör lett tőle a teste; a gróf ezért megneheztelt 2505 5, II | sömör lett tőle a teste; a gróf ezért megneheztelt 2506 5, II | egyszerűséggel kirendelte őt a kastélyából, valami kerti 2507 5, II | onnan elő ne merjen jönni.~ ~A szegény semmivé lett, testben 2508 5, II | neki, sőt egyszer midőn a gróf új választottjával 2509 5, II | kikocsikázott, kétségbe esetten a lovak elé veté magát, hogy 2510 5, II | hogy agyon gázolják. - A lovaknak több nevelésük 2511 5, II | több nevelésük volt; inkább a hintót forditották föl; 2512 5, II | hintót forditották föl; a grófnak betört az orra s 2513 5, II | betört az orra s Kozimának a testéről két helyen lement 2514 5, II | testéről két helyen lement a bőr.~ ~A gróf ezért nagyon 2515 5, II | két helyen lement a bőr.~ ~A gróf ezért nagyon megharagudott, 2516 5, II | szekérre pakoltatá Feodorát, s a hogy elhozta, ugyanabban 2517 5, II | hogy elhozta, ugyanabban a tánczvigalmi köntösbe visszaküldé 2518 5, II | úrnőjéhöz Szentpétervárra, a kitől elszöktette volt.~ ~ 2519 5, II | kitől elszöktette volt.~ ~A leány addig nem is tudta 2520 5, II | nem is tudta hová viszik, a mig ott az ismerős udvaron 2521 5, II | ismerős udvaron le nem tették a delnő ácsorgó cselédei között.~ ~ 2522 5, II | eleinte nem birt rá ismerni a bánattól, betegségtől elnyomorodott 2523 5, II | volna, ha mondja, hogy ő a hajdani szép Feodora, ha 2524 5, II | irt volna neki, melyben a legszivesebb hálálkodásokkal 2525 5, II | hálálkodásokkal köszöni meg a visszaküldött leányt, s 2526 5, II | be tréfás levelét, hogy a mit néhány év alatt rá költött 2527 5, II | néhány év alatt rá költött a leányra, azt kéri magának 2528 5, II | után végre hozzá jutott a keserűségeit okozó tárgyhoz, 2529 5, II | minél inkább haragudott a grófra, annál inkább tölthette 2530 5, II | inkább tölthette boszúját a leányon.~ ~Más ugyan szánalommal 2531 5, II | szánalommal tekintett volna erre a könyörtelenűl letépett virágra, 2532 5, II | húszezer értékű szépségét, a mi nem is az ő szépsége 2533 5, II | elmondásával keseriteni, a mi a martalékul esett leánynyal 2534 5, II | elmondásával keseriteni, a mi a martalékul esett leánynyal 2535 5, II | történt.~ ~Olyan dolgok ezek, a mikről jobb nem tudni semmit.~ ~ 2536 5, II | annyit tudnunk Feodoráról, a mennyit egy Sziberiát beutazott 2537 5, II | daczoló jobbágyokat vittek a fenyitő gyarmatokba, s kik 2538 5, II | kényelemhez volt szokva. A hó sűrűn omlott, a szél 2539 5, II | szokva. A hó sűrűn omlott, a szél fújt szemeibe, a szegény 2540 5, II | omlott, a szél fújt szemeibe, a szegény elkényeztetett leány 2541 5, II | fehér kezei mind oda lesznek a fagyban. A zivatar, a hófuvás 2542 5, II | mind oda lesznek a fagyban. A zivatar, a hófuvás nemsokára 2543 5, II | lesznek a fagyban. A zivatar, a hófuvás nemsokára elfedte 2544 5, II | nemsokára elfedte őt is a többiekkel együtt szemei 2545 5, III | hintók után, hanem felugrott a nyeregtelen lóra, úgy nyargalászott 2546 5, III | rajta, ebédnél sem válogatta a finom ételeket, hanem megette 2547 5, III | ételeket, hanem megette a pástétom külső boritékát, 2548 5, III | pástétom külső boritékát, a mi nem emberi gyomornak 2549 5, III | magát, hanem versenyt ivott a férfiak dőzs-asztalánál, 2550 5, III | kitépett hajába kerűlt, mig azt a vadszülöttet le birta győzni; 2551 5, III | vadszülöttet le birta győzni; a ki aztán, ha jól megkorbácsolták, 2552 5, III | lábaihoz s lecsókolta róluk a port.~ ~Az ilyen teremtés 2553 5, III | kizárta az ajtón, ott hált a küszöbön a hideg márványon.~ ~ 2554 5, III | ajtón, ott hált a küszöbön a hideg márványon.~ ~Csarekoff 2555 5, III | ment Szentpétervárra; hanem a helyett a környékbeli kurta 2556 5, III | Szentpétervárra; hanem a helyett a környékbeli kurta nemességből 2557 5, III | törték fejöket: különösen, ha a zivatarok beszoriták őket 2558 5, III | zivatarok beszoriták őket a medvevadászatról, farkashajtásról, 2559 5, III | fül nem hallotta tivornya a várban, hogy minden jó lélek 2560 5, III | keresztet vetett magára, a ki közel járt hozzá.~ ~Az 2561 5, III | Az ember olyan, hogy a jóból is megúnja a sokat; 2562 5, III | hogy a jóból is megúnja a sokat; ezt a mondást ugyan 2563 5, III | is megúnja a sokat; ezt a mondást ugyan nem a magunk 2564 5, III | ezt a mondást ugyan nem a magunk forma szegény emberek 2565 5, III | szegény emberek találták föl, a kiknek csak a roszból jutott 2566 5, III | találták föl, a kiknek csak a roszból jutott untig való; 2567 5, III | másokon, messziről tesszük ezt a tapasztalást; a mire azt 2568 5, III | tesszük ezt a tapasztalást; a mire azt szokás mondani: „ 2569 5, III | nézd csak, hogy nem fér a bőrébe!” „nézd csak, hogy 2570 5, III | sem találták szerit számát a gyönyörűségnek; a vendég 2571 5, III | számát a gyönyörűségnek; a vendég nem is tuczat számra, 2572 5, III | nem ittak, hanem úsztak a borban, ott nem verekedtek 2573 5, III | ott nem csak ölelgették a szép leányokat, hanem mulatság 2574 5, III | úgy hagyták elfutni, ott a ki leűlt kártyázni, egy 2575 5, III | apai anyai jussát egész a rajta levő ingeig, egész 2576 5, III | rajta levő ingeig, egész a még ezután születendő legutolsó 2577 5, III | vadászni, akkor kiültek a gavallérok az ablakokba 2578 5, III | gavallérok az ablakokba s onnan a legkényelmesebb lesből lövöldöztek 2579 5, III | kellett kitalálni, mely a vendégurak kedvét új pezsgésbe 2580 5, III | sem tudja mivel tölteni a veszedelmes időt; a fővárosi 2581 5, III | tölteni a veszedelmes időt; a fővárosi tánczvigalmak, 2582 5, III | sakjátékok, wisztasztalok és a legcsikorgóbb hidegben gyakorlott 2583 5, III | magában Csarekoff, hogy a falusi mulatságokkal jobban 2584 5, III | apró fogadások, hogy kinek a feleségét lehetne elszöktetni 2585 5, III | feleségét lehetne elszöktetni a jelenlévők közűl? - tartoztak 2586 5, III | jelenlévők közűl? - tartoztak a csekélységek közé, ha valaki 2587 5, III | ha valaki megsokalta már a tivornyát és megszökött, 2588 5, III | tivornyát és megszökött, s a többiek aztán rajta mentek, 2589 5, III | rajta mentek, rágyujtották a házat, ez is csak egyűgyű 2590 5, III | egyűgyű tréfa volt; hanem a legjobb mulatság, melyet 2591 5, III | őket, az fogja bekoronázni a többit.~ ~A farsangi hetek 2592 5, III | bekoronázni a többit.~ ~A farsangi hetek egyik szent 2593 5, III | úri társaság meglátogatta a falusi templomot.~ ~Talán 2594 5, III | észrevették, hogy illendő a szent dolgokról megemlékezni, 2595 5, III | megemlékezni, illő, hogy a kik az ördögnek emeltek 2596 5, III | szál gyertyát.~ ~Vagy tán a rendes szokásnak kivántak 2597 5, III | kivántak eleget tenni, hogy a midőn majd Szentpétervárott 2598 5, III | midőn majd Szentpétervárott a vallási rendet szigorúan 2599 5, III | sem volt nekik mindezekre: a vidám, jókedvű urak csupán 2600 5, III | csupán azért látogatták meg a falusi templomot farsang 2601 5, III | mert ilyenkor van együtt a hajadonok szépe, java; itt 2602 5, III | ezek az emberek azoktól a komoly áhitatos szent arczoktól, 2603 5, III | áhitatos szent arczoktól, a mik ihlett fenséggel néznek 2604 5, III | nem félnek tőle, hogy az a megváltó, ki egykor a jeruzsálemi 2605 5, III | az a megváltó, ki egykor a jeruzsálemi főtemplom csarnokából 2606 5, III | főtemplom csarnokából kiűzte a kufárokat és zsibárusokat, 2607 5, III | kik vétkezni jöttek oda, a hová más vétkeitől menekűlni 2608 5, III | helyén, mintha övék volna a napok hosszú rende; pedig 2609 5, III | volna-e jó hallgatniok azt a szót: k y r i e e l e i 2610 5, III | új következő nap jegyezve a jövendők könyvében? ki tudja, 2611 5, III | könyvében? ki tudja, nem a legközelebbi órák egyike 2612 5, III | ütésére meg kell jelenniök a minden uraknak ura előtt?~ ~ 2613 5, III | gondolt volna most erre? a szép orosz hajadonok viselete 2614 5, III | selyem szalagokkal, mind a kettőt hátra engedik csüngni; 2615 5, III | ékesitnek, azon felűl van a kaftánka, nyuszt vagy kék 2616 5, III | vagy kék rókaprémmel, azt a tarka őv szoritja körűl, 2617 5, III | mely egész térdig csügg a sok ránczba szedett kurta 2618 5, III | az orosz paraszt inkább a legszükségesebb marháját 2619 5, III | szalagokat leánya hajában.~ ~Ám a látványok szépe csak ezután 2620 5, III | ezután kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték 2621 5, III | kezdődött még.~ ~A mint a pópák elénekelték melódiás 2622 5, III | soha el ne szakitsa azt a halálon kivül semmi, beteritve 2623 5, III | halálon kivül semmi, beteritve a béke kárpitjával, hogy úgy 2624 5, III | minden háborúság ellen; a násznagyok és nyoszolyóasszonyok 2625 5, III | fejeikre minden áldás.~ ~A legszebb volt a szép ifju 2626 5, III | áldás.~ ~A legszebb volt a szép ifju menyasszonyok 2627 5, III | karcsu, sugártermetű hajadon, a tehetős patakmolnár leánya 2628 5, III | Malika; illett termetére a selyem és himvarrás, illett 2629 5, III | méltóságteljes arczához az a gyöngyös párta, melyet nem 2630 5, III | nem érdemetlenűl viselt a környék legszebb leánya. 2631 5, III | környék legszebb leánya. A legszebb leány a legjobb 2632 5, III | leánya. A legszebb leány a legjobb leány is volt; ellene 2633 5, III | is választá számára apja, a patakmolnár, a szerencsét; 2634 5, III | számára apja, a patakmolnár, a szerencsét; délczeg, derék 2635 5, III | termetű ifju legény járult a menyasszony mellett, kinek 2636 5, III | is megtudhatja, hogy ez a méltóságos ur belső inasa; 2637 5, III | már Malikának! mondogatják a nyoszolyó asszonyok; az 2638 5, III | mindennap hordhat neki haza a nagy dáridókból k ö r ö 2639 5, III | nagy dáridókból k ö r ö m f a l a d é k o t ,* még majd 2640 5, III | dáridókból k ö r ö m f a l a d é k o t ,* még majd bort 2641 5, III | ha üresen megy valahová a hintó, még bele is ülhet. 2642 5, III | uri udvarban; sőt még tán a méltóságos urnak is szemébe 2643 5, III | oltár előtt álló párokat; a vidám úri társaságnak pedig 2644 5, III | jeles tréfa volna az, ezt a frigyet még a foganatba 2645 5, III | volna az, ezt a frigyet még a foganatba vétele előtt elrontani, 2646 5, III | tenni minden malasztot, a mi onnan felűlről jő!~ ~ 2647 5, III | mi onnan felűlről jő!~ ~A templom ajtóban megállitá 2648 5, III | templom ajtóban megállitá a földes úr a párokat.~ ~- 2649 5, III | ajtóban megállitá a földes úr a párokat.~ ~- Ma vendégeim 2650 5, III | kastélyomban minden kész a menyegzői mulatsághoz, lesz 2651 5, III | nem vagyok jó uratok.~ ~A csődült népség örömkiáltással 2652 5, III | népség örömkiáltással üdvözlé a kegyes ajánlatot: nincs 2653 5, III | úr, mint gróf Csarekoff a világon.~ ~A násznépet felültették 2654 5, III | gróf Csarekoff a világon.~ ~A násznépet felültették az 2655 5, III | úri szánokra, elől ment, a ki fútta a balalajkát, az 2656 5, III | szánokra, elől ment, a ki fútta a balalajkát, az oroszok kedvencz 2657 5, III | legörömestebb tánczolnak. A szegény orosz úgy tánczol, 2658 5, III | szegény orosz úgy tánczol, a hogy fujják neki.~ ~ ~ ~ 2659 5, III(*)| hiják sok helyen azokat a dirib-darab csemegéket, 2660 5, III(*)| csemegéket, miket valaki a vendégség maradványaiból 2661 5, IV | érkezve, ott várta már őket a mindenféle jó süteményekkel 2662 5, IV | másikban erős pálinka. A kegyelmes úr leereszkedő 2663 5, IV | leereszkedő nyájassággal inte a násznépnek, hogy foglaljon 2664 5, IV | násznépnek, hogy foglaljon helyet a tornáczon és vigadjanak 2665 5, IV | vigadjanak kedvök szerint, a kiknek nem is kellett kétszeri 2666 5, IV | törődtek mind azokkal, mik benn a kastélyban történnek.~ ~ 2667 5, IV | kastélyban történnek.~ ~A vőlegények és menyasszonyok 2668 5, IV | részesültek, hogy őket behitták a kastély belső teremeibe.~ ~ 2669 5, IV | úgy most is Kozima jött a vendégek elé őket elfogadni. 2670 5, IV | öve, pártája ragyogott a drága kövektől; olyan volt 2671 5, IV | drága kövektől; olyan volt a sok gyémánttól, mintha ezer 2672 5, IV | tud nézni.~ ~Pedig azzal a két fekete szemével is száz 2673 5, IV | tekintetet tudott vetni, a mint az ifju leányokat megpillantá, 2674 5, IV | kik egymás után jöttek be a teremajtón, vőlegényeik 2675 5, IV | tetszik, eltapodhat? Nehogy a vidám mulatságot elronthassa, 2676 5, IV | mulatságot elronthassa, megfogá a kezét, s kivezette a teremből 2677 5, IV | megfogá a kezét, s kivezette a teremből a kastély legtávolabb 2678 5, IV | s kivezette a teremből a kastély legtávolabb eső 2679 5, IV | majd kihűtheti haragját.~ ~A leány nem könyörgött neki, 2680 5, IV | Csarekoff azután visszatért a vigalom teremébe, hol már 2681 5, IV | teremébe, hol már akkor szólt a zene, kerűlt a pohár; sorban 2682 5, IV | akkor szólt a zene, kerűlt a pohár; sorban ültek a párok, 2683 5, IV | kerűlt a pohár; sorban ültek a párok, mindegyik menyasszony 2684 5, IV | vig társasági mulatság, a végtelen pohár. Egy gömbölyű 2685 5, IV | ha fölállok tölts tele.” A pohár feneke sokkal nehezebb 2686 5, IV | tovább kell inni belőle.~ ~Ez a pohár azután kézről kézre 2687 5, IV | azután kézről kézre forog, a legvadabb tivornyadal mellett 2688 5, IV | tivornyadal mellett s az a legjobb része a mulatságnak, 2689 5, IV | mellett s az a legjobb része a mulatságnak, hogy egy egy 2690 5, IV | előbb majd később kidűl a sorból; a kinek esetén azután 2691 5, IV | majd később kidűl a sorból; a kinek esetén azután a többiek 2692 5, IV | sorból; a kinek esetén azután a többiek nagyot kaczagnak 2693 5, IV | nagyot kaczagnak s az marad a társaság diadalmas hőse, 2694 5, IV | marad az asztalnál, mikor a többiek már mind alatta 2695 5, IV | alatta henteregnek.~ ~Ez a mulatság nem szegény paraszt 2696 5, IV | gyakorlott az ivásban, mint a kinek egyéb dolga sem volt 2697 5, IV | egyéb dolga sem volt annál. A forduló pohár sok kárt tett 2698 5, IV | forduló pohár sok kárt tett a jámbor paraszt vőlegényekben, 2699 5, IV | nemsokára mégis úgy eláztak a jó fiúk, hogy egymásután 2700 5, IV | dülöngéltek az asztal alá, a nemes urak nagy hahotájára.~ ~ 2701 5, IV | nagy hahotájára.~ ~Csak a hajdú birta a versenyt uraival.~ ~ 2702 5, IV | hahotájára.~ ~Csak a hajdú birta a versenyt uraival.~ ~Ő is 2703 5, IV | is tudott már úgy inni, a hogy azok, ha nem jobban. 2704 5, IV | Az ő feje sem ingadozott a bortól; azt is megtanulta, 2705 5, IV | maga maradt egyedül talpon a tizenkét vőlegény közűl.~ ~ 2706 5, IV | tizenkét vőlegény közűl.~ ~A mint a vőlegények elhullottak, 2707 5, IV | vőlegény közűl.~ ~A mint a vőlegények elhullottak, 2708 5, IV | közelebb húzták székeiket a menyasszonyokhoz s vigabban 2709 5, IV | szólt oda fordulva hozzá a gróf úr; te ma nagyon ostoba 2710 5, IV | ostoba vagy. Máskor még a gondolatomat is kiszoktad 2711 5, IV | Mert részegek, felelt a hajdú.~ ~- Hát te nem tudsz 2712 5, IV | nem tudsz részeg lenni?~ ~A hajdú a szép Malikán felejté 2713 5, IV | részeg lenni?~ ~A hajdú a szép Malikán felejté szemeit, 2714 5, IV | egy marék aranyat s azt a szolga kezébe nyomta.~ ~- 2715 5, IV | összehasonlitásokat tenne magában a kettő között, hogy melyik 2716 5, IV | között, hogy melyik szebb? a menyasszony szelid susogása, 2717 5, IV | Végtére is az arany lett a szebbik. Péter feje elkezdett 2718 5, IV | mint ki nagyon kivánkozik a földfelé, s bár a megijedt 2719 5, IV | kivánkozik a földfelé, s bár a megijedt menyasszony két 2720 5, IV | feltartani, ölében elpihentetni, a vőlegény csak mind lekivánkozott 2721 5, IV | csak mind lekivánkozott a földre, feldönté a széket 2722 5, IV | lekivánkozott a földre, feldönté a széket maga alatt, kiejté 2723 5, IV | széket maga alatt, kiejté a poharat kezéből, s mintha 2724 5, IV | Már most oltsátok ki a lámpákat.~ ~A megcsalt menyasszonyok 2725 5, IV | oltsátok ki a lámpákat.~ ~A megcsalt menyasszonyok akkor 2726 5, IV | hagyj! rimánkodék Malika a lábainál heverő vőlegényt 2727 5, IV | ölelve magához, az pedig a gyáva úgy tett, mintha holtrészegen 2728 5, IV | semmit.~ ~Alant az udvaron a násznép dalolt torkaszakadtából, 2729 5, IV | torkaszakadtából, s azt hitte, hogy az a sikoltás, a mi a tivornya 2730 5, IV | hitte, hogy az a sikoltás, a mi a tivornya dalán keresztűl 2731 5, IV | hogy az a sikoltás, a mi a tivornya dalán keresztűl 2732 5, IV | keresztűl tör néha, csak a vidám jókedv kitörése.~ ~- 2733 5, IV | szűz ne hagyj! sikoltának a menyasszonyok, midőn a terem 2734 5, IV | sikoltának a menyasszonyok, midőn a terem egészen elsötétült, - 2735 5, IV | egészen elsötétült, - és abban a pillanatban felszakittatott 2736 5, IV | pillanatban felszakittatott a terem ajtaja s berohant 2737 5, IV | rajta, haja szétkúszálva, a gyöngyhimzet összetörve 2738 5, IV | te ide? rivalt Csarekoff a némberre, ki megjelenése 2739 5, IV | Az ablakon át: felelt a leány, kinek szilaj arczvonásait 2740 5, IV | kinek szilaj arczvonásait a fáklya veres fénye még vadabbá 2741 5, IV | Őrült vagy-e? ablakod a medvék udvarára nyilik.~ ~- 2742 5, IV | jöttem ide, felelt Kozima, s a karjain alá csorgó vér tanusitja, 2743 5, IV | semmi másért: szólt Kozima s a fáklyát letűzte maga mellé, 2744 5, IV | leült az asztalfő elé, a hol a háziasszonyok helye, 2745 5, IV | leült az asztalfő elé, a hol a háziasszonyok helye, a magas, 2746 5, IV | hol a háziasszonyok helye, a magas, emelvényes székre, 2747 5, IV | vig társaság volt jelen.~ ~A gróf reszketett a haragtól.~ ~- 2748 5, IV | jelen.~ ~A gróf reszketett a haragtól.~ ~- Te nyomorult! 2749 5, IV | kösöntyűit, mindent, egészen a himzetlen ingválig, még 2750 5, IV | pillangós czipőit is, még a szalagokat is kitépte hajából, 2751 5, IV | hajjal.~ ~- Még volt valami a mit magammal hoztam, s magammal 2752 5, IV | tekintetet vetve Csarekoffra.~ ~A gróf felkaczagott.~ ~- Pártádat, 2753 5, IV | kést keblébe rejtett.~ ~A vendégurak Csarekoffal együtt 2754 5, IV | éjszakát szép kis leány!~ ~A szilaj némber még egy sötét 2755 5, IV | sötét szemeit végig jártatá a hahotázó tömegen, egyik 2756 5, IV | hahotázó tömegen, egyik kezében a kés, másikban a fáklya. 2757 5, IV | kezében a kés, másikban a fáklya. Mindenki ő reá figyelt 2758 5, IV | figyelt e pillanatban; és a midőn mindenki ő vele volt 2759 5, IV | vele volt elfoglalva, akkor a menyasszonyok legszebbike, 2760 5, IV | Kozima lassan aláforditá a fáklyát, és kioltotta azt, 2761 5, IV | és kioltotta azt, s midőn a vendégek szájában egyszerre 2762 5, IV | egyszerre szörnyűködésre vált a kaczaj, akkor ő kezdte rá 2763 5, IV | kaczaj, akkor ő kezdte rá a nevetést, hogy őrült hahotája 2764 5, IV | nevetést, hogy őrült hahotája a velőket fagylalá meg.~ ~ 2765 5, IV | hogy lábait meg ne üsse”. A magas emelet ablakából alárohanó 2766 5, IV | oly szerencsésen jutott a földre, hogy legkisebb baja 2767 5, IV | még akkor is ott vigadtak a násznépek, apák, anyák, 2768 5, IV | apák, anyák, testvérei a szerencsétlen menyasszonyoknak; 2769 5, IV | hullott egyszerre közéjök a szép Malika, épen a borozó 2770 5, IV | közéjök a szép Malika, épen a borozó asztal közepére, 2771 5, IV | pohár felugrott ijedtében.~ ~A leány alig hogy meglátta 2772 5, IV | innen. Gyilkolnak, ölnek a kastélyban. Mindnyájan itt 2773 5, IV | Mindnyájan itt fogunk veszni!~ ~A félittas parasztok ijedten 2774 5, IV | bomlottan futott ki minden ember a kastély udvarából, a faluig 2775 5, IV | ember a kastély udvarából, a faluig meg sem álltak.~ ~ ~ ~ 2776 5, V | V.~ ~Oda fenn pedig a kastély ura boszankodva 2777 5, V | martaléka.~ ~- Péter! kiálta a földön fekvő hajdúhoz, ki 2778 5, V | fejét karjára hajtva horkolt a földön. Kelj fel! -~ ~Az 2779 5, V | engedelmes nőre találj, mert a milyen jó volt eddig nálam 2780 5, V | nélküle térsz vissza.~ ~A hajdú megcsókolta ura kezét 2781 5, V | ura kezét és eltávozott.~ ~A falu végén utolérte a futó 2782 5, V | A falu végén utolérte a futó násznépet. Megállitá 2783 5, V | orditásával. Kezében volt az a szijkorbács, a mit olyan 2784 5, V | Kezében volt az a szijkorbács, a mit olyan jól ismernek már 2785 5, V | parancsoló hangon, széttekintve a csoport között.~ ~Malika 2786 5, V | mögé és nem mert felelni.~ ~A durva férfi észrevette őt 2787 5, V | kezét.~ ~- Jösz velem vissza a kastélyba!~ ~Az öregek közbeveték 2788 5, V | egy szökevény némbernek, a ki az urát elhagyta? Nem 2789 5, V | vagyok-e én az én feleségemnek, a mint ti azok vagytok a tieiteknek, 2790 5, V | a mint ti azok vagytok a tieiteknek, s nem ott van-e 2791 5, V | van-e az asszony helye, a hol férje van? Uj világ 2792 5, V | hogy az asszony lesz az úr a háznál, s a férj engedelmeskedik 2793 5, V | asszony lesz az úr a háznál, s a férj engedelmeskedik neki?~ ~ 2794 5, V | biztatni kezdték, hogy bizony a nő engedelmeskedni tartozik 2795 5, V | engedelmeskedni tartozik férjének s a hol a férj jelen van, ott 2796 5, V | tartozik férjének s a hol a férj jelen van, ott a nőnek 2797 5, V | hol a férj jelen van, ott a nőnek nem szabad félni semmitől.~ ~ 2798 5, V | félni semmitől.~ ~Hanem a leány leveté magát a földre 2799 5, V | Hanem a leány leveté magát a földre s átölelve vőlegénye 2800 5, V | helyre. Inkább taszitsa ki a hideg éjszakába, inkább 2801 5, V | inkább küldje el mezitláb a farkasok berkébe, inkább 2802 5, V | vissza ama kastélyba.~ ~A vőlegény dühösen rántá fel 2803 5, V | vőlegény dühösen rántá fel a rimánkodó leányt lábaitól, 2804 5, V | kiáltva rá.~ ~- Jősz velem, a hova én megyek.~ ~- Oda 2805 5, V | ugyan nem! kiálta akkor a háta mögött egy éles csattanó 2806 5, V | egy éles csattanó hang, s a nagy erős férfi azon pillanatban 2807 5, V | oly szótalanul, hogy még a végső hörgését sem hallá 2808 5, V | mártva.~ ~- Te elmentél a pokolra! szólt az egy döféssel 2809 5, V | villogó szemekkel fordult a bámuló néptömeghez. -~ ~- 2810 5, V | tudjátok-e hogy mi történik a kastélyban? Nem pirultok-e 2811 5, V | kastélyban? Nem pirultok-e a gyalázat miatt, a mi fejetekre 2812 5, V | pirultok-e a gyalázat miatt, a mi fejetekre száll le? Nem 2813 5, V | fogságra, sanyargattatásra, a mit annyiszor szenvedtetek 2814 5, V | vagytok, hűséges kutyái a ti uraitoknak, nincs-e egy 2815 5, V | uraitoknak, nincs-e egy köztetek, a ki megdühödjön s megmarjon 2816 5, V | ő maga volt. Ádáz szavai a viziszony titkos mérgeként 2817 5, V | titkos mérgeként hatották át a csendes emberek idegeit, 2818 5, V | Mire vártok még? Ez a vér többet kér. Vagy a mienket, 2819 5, V | Ez a vér többet kér. Vagy a mienket, vagy a többiekét. 2820 5, V | kér. Vagy a mienket, vagy a többiekét. Rohanjatok haza! 2821 5, V | temessétek valamennyit.~ ~A végszavakat általános vészorditás 2822 5, V | vészorditás fojtotta el. A felbőszült tömeg kiáltozva 2823 5, V | zendülő tábor hullámzott a kastély felé, elől a két 2824 5, V | hullámzott a kastély felé, elől a két leány ment: Kozima és 2825 5, V | ment: Kozima és Malika, a zendülés véres fáklyáival, 2826 5, V | volt ebben az órában már. A csatlósok, hajdúk a pitvarban 2827 5, V | már. A csatlósok, hajdúk a pitvarban hevertek torkig 2828 5, V | dalolta még tivornyadalait a kastély ivóteremében.~ ~ 2829 5, V | kastély ivóteremében.~ ~A nagy lármára ezek is felriadtak, 2830 5, V | lármára ezek is felriadtak, s a mint meglátták a fenyegető 2831 5, V | felriadtak, s a mint meglátták a fenyegető veszélyt, hirtelen 2832 5, V | azzal véres verekedés támadt a palota csarnokaiban. A parasztok 2833 5, V | támadt a palota csarnokaiban. A parasztok kaszái, cséphadarói 2834 5, V | cséphadarói nem sokat értek a kard és pisztoly ellenében; 2835 5, V | kard és pisztoly ellenében; a felriadó cselédek, vadászok 2836 5, V | vadászok mindinkább kiszoriták a zendülő pórokat, mig a tornácz 2837 5, V | kiszoriták a zendülő pórokat, mig a tornácz elején sikerült 2838 5, V | lebocsátaniok, melly egészen kizárta a támadókat.~ ~Háromszor rohant 2839 5, V | Háromszor rohant Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal, 2840 5, V | Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal, hogy azt sarkaiból 2841 5, V | hogy azt sarkaiból kivesse. A zár nyelve meghajlott a 2842 5, V | A zár nyelve meghajlott a nyomás alatt, de nem tört 2843 5, V | nyomás alatt, de nem tört el: a leány mellett álló pórokat 2844 5, V | lelövöldözték, csak őt nem érte a golyó.~ ~Ekkor egy pokoli 2845 5, V | egy pokoli terv fogamzott a leány fejében. Visszahivta 2846 5, V | leány fejében. Visszahivta a zendülőket a kastély udvaráról, 2847 5, V | Visszahivta a zendülőket a kastély udvaráról, hol az 2848 5, V | boszúlatlanul lövöldözték le őket. A kapuk előtt megállitá a 2849 5, V | A kapuk előtt megállitá a tömeget.~ ~- Hordjatok ide 2850 5, V | egy ajtót is kinyitni.~ ~A mint ez megtörtént, akkor 2851 5, V | kinek lesz bátorsága ezeket a pinczeablakon lenyújtani.~ ~ 2852 5, V | pinczeablakon lenyújtani.~ ~A megriadt népség hallgatott.~ ~- 2853 5, V | Jerünk mi ketten Malika.~ ~És a két leány felvett két hosszú 2854 5, V | két hosszú égő fáklyát s a pinczeablakhoz futott vele.~ ~ 2855 5, V | pinczeablakhoz futott vele.~ ~A terem ablakaiból tiz húsz 2856 5, V | kiszenvedett.~ ~De Kozima elérte a pinczét.~ ~Az a pincze az 2857 5, V | Kozima elérte a pinczét.~ ~Az a pincze az egész kastély 2858 5, V | tele volt nagy hordókkal a mikben égett bor volt eltéve.~ ~ 2859 5, V | eltéve.~ ~Kozima lenyújtá a kanóczot s feltaszitá vele 2860 5, V | kanóczot s feltaszitá vele a legközelebb álló hordó dugaszát.~ ~ 2861 5, V | végezve az egész munka. A leány visszafordult, s hátra 2862 5, V | vissza társai tömegéhez.~ ~A pinczében egyszerre lángra 2863 5, V | egyszerre lángra kapott a borszesz; az első hordót 2864 5, V | borszesz; az első hordót a mint szétveté az égő borlél 2865 5, V | szétveté az égő borlél ereje, a kék folyóláng szétterjedt 2866 5, V | pinczeablakon világitott elő az a kékes, zöldes láng fénye, 2867 5, V | olyan halottszint adott a körűlállók arczainak.~ ~ 2868 5, V | körűlállók arczainak.~ ~A zendülőknek csak körül kellett 2869 5, V | csak körül kellett állniok a kastélyt a golyók járásán 2870 5, V | kellett állniok a kastélyt a golyók járásán kivül, és 2871 5, V | járásán kivül, és bámulni azt a pokoli látványt, a mi elöttük 2872 5, V | bámulni azt a pokoli látványt, a mi elöttük kifejlődött.~ ~ 2873 5, V | mi elöttük kifejlődött.~ ~A mint az alulról jövő láng 2874 5, V | épület boltozatait, elkezde a kastély termeiben rémes 2875 5, V | rémes orditozás támadni; a bennlevők érzék a nőttön 2876 5, V | támadni; a bennlevők érzék a nőttön növekedő hőséget 2877 5, V | nőttön növekedő hőséget s a berakott ajtókon nem menekülhettek 2878 5, V | emeletről emeletre, végre a padlásra szorultak fel, 2879 5, V | padlásra szorultak fel, s midőn a kék lángok lassankint veresre 2880 5, V | lassankint veresre váltak s a palota ablakain kezdtek 2881 5, V | volt bátorsága megkisérteni a merész ugrást a háztetőről 2882 5, V | megkisérteni a merész ugrást a háztetőről az ostromlók 2883 5, V | erővel védte magát, mig a sokaság le nem verte. A 2884 5, V | a sokaság le nem verte. A legelső kés, a mit szivében 2885 5, V | nem verte. A legelső kés, a mit szivében megforgattak, 2886 5, V | nemesi kastélyt égetett fel a fellázadt pórság, s a zendülés 2887 5, V | fel a fellázadt pórság, s a zendülés elterjedt Ukrania 2888 5, V | földet, melyen átvonult.~ ~A leghunyászabb nép a legirtózatosb, 2889 5, V | átvonult.~ ~A leghunyászabb nép a legirtózatosb, ha egyszer 2890 5, V | sehol sem oly irtózatos a lázadás mint az északi szláv 2891 5, V | mint az északi szláv és a chinai fajoknál.~ ~Végre 2892 5, V | fajoknál.~ ~Végre sikerült a kormánynak elfojtani azt.~ ~ 2893 5, V | kormánynak elfojtani azt.~ ~A vezetőket, a legkitünőbb 2894 5, V | elfojtani azt.~ ~A vezetőket, a legkitünőbb harczosokat 2895 5, V | legkitünőbb harczosokat elfogták, a boszúvágyó nemesség példás 2896 5, V | büntetést követelt fejökre.~ ~A büntetés megadatott. A hirhedett 2897 5, V | A büntetés megadatott. A hirhedett lázadók küldessenek 2898 5, V | hirhedett lázadók küldessenek a kaukázi hadsereghez, s ha 2899 5, V | meg hazájokért küzdve.~ ~A főnemességnek pedig tudtul 2900 5, V | jobbágyaik fellázadnak, a nagy tanács a jobbágyok 2901 5, V | fellázadnak, a nagy tanács a jobbágyok örök váltságát 2902 5, V | hozni; mert vagy tudjanak a földesurak jobbágyaikkal 2903 6 | A SZÖKEVÉNY.~ ~ ~ ~ 2904 6, I | év. Martius 18-dika van. A franczia hóditó sereg elfoglalta 2905 6, I | elfoglalta már Spanyolországot, a király már Mexicóba készül 2906 6, I | Mexicóba készül futni, midőn a Spanyol nép Aranjuezben 2907 6, I | Spanyol nép Aranjuezben kitűzi a harczi zászlót, s elhatározza, 2908 6, I | megmenti Spanyolországot és a királyt, VII. Hernandót 2909 6, I | királyt, VII. Hernandót a frank uralom alól.~ ~A hir 2910 6, I | Hernandót a frank uralom alól.~ ~A hir befutja az országot; 2911 6, I | hir befutja az országot; a főváros örömünnepet ül, 2912 6, I | Madrid egy éji délibáb, hol a rengő fénytengerben magas, 2913 6, I | ezernyi lámpák sorai képeznek. A Manzanares-parti paloták 2914 6, I | la libertad”, s távolabb a halászkunyhók lakója is 2915 6, I | ablakába, s szomszédaival a Cortes összehivásáról beszél.~ ~ 2916 6, I | összehivásáról beszél.~ ~A Manzanares fekete tükrén 2917 6, I | tűzkarika szemei rémlenek a messzeségbe.~ ~A pompás 2918 6, I | rémlenek a messzeségbe.~ ~A pompás kőhid oszlopairól 2919 6, I | csillagokat akarnának rá felrakni, a felküldött meteor elpattan 2920 6, I | felküldött meteor elpattan a magasban, kék, zöld és rózsaszin 2921 6, I | hullással szállnak vissza a viz szinére.~ ~S a kivilágított 2922 6, I | vissza a viz szinére.~ ~S a kivilágított utczákon forr 2923 6, I | utczákon forr és tolong a néptömeg, csupa vidám, csupa 2924 6, I | nyilt kocsi halad végig, a benne ülő, mintha mindenkinek 2925 6, I | utczára tovább tovább halad a vivakiáltás, az ablakokból 2926 6, I | az ablakokból integetnek a fehér kendők, az erkélyekről 2927 6, I | kendők, az erkélyekről hull a virág, a fölemelt kalapok 2928 6, I | erkélyekről hull a virág, a fölemelt kalapok hintálnak 2929 6, I | fölemelt kalapok hintálnak a légben, a diadalivek zászlóit 2930 6, I | kalapok hintálnak a légben, a diadalivek zászlóit lobogtatja 2931 6, I | diadalivek zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról 2932 6, I | zászlóit lobogtatja a szél, a Buen-Retiroi várfokról dörögnek 2933 6, I | magasában egy roppant tűzkorona. A buen retiroi erősség köröskörűl 2934 6, I | kivilágitott alakja az, melly a távolban és magasban úgy 2935 6, I | óriási égő korona, mely a fekete éjben, hol ég és 2936 6, I | és hegy összefoly, mintha a puszta légben függne.~ ~ 2937 6, I | puszta légben függne.~ ~A buen retiroi paloták közt 2938 6, I | Azon sötét épület... a börtön. Lakóinak nagy része 2939 6, I | ember nem bocsáthatá meg.~ ~A fogoly hallá az örömrivalgást 2940 6, I | fogoly hallá az örömrivalgást a városból, látta a kivilágitott 2941 6, I | örömrivalgást a városból, látta a kivilágitott épületek sorait, 2942 6, I | épületek sorait, olvasá a homlokzataikra irt szót: „ 2943 6, I | gyertyát ki tett ablakába - a szabadság emlékére.~ ~A 2944 6, I | a szabadság emlékére.~ ~A külmozgalmak zaja felhatott 2945 6, I | zaja felhatott börtönéig; a nélkűl, hogy tudná mi az? 2946 6, I | örülnek, ujjongnak, boldogok; a nélkűl, hogy tudná miért? 2947 6, I | ismeretlen volt előtte minden, a mi azonkivül történt.~ ~ 2948 6, I | vasrostélyos ablakába, elbámult a kivilágitott nagy város, 2949 6, I | kivilágitott nagy város, a diszelgő menetek, a hullámzó 2950 6, I | város, a diszelgő menetek, a hullámzó tömegek, az alig 2951 6, I | Egy hangot tudott kivenni a nép zavart kiáltozásiból, 2952 6, I | hang volt: „la libertad.”~ ~A tömlöczével szomszéd emeletes 2953 6, I | teremekben vidám zene hangzott, a tánczolók tünékeny alakjai 2954 6, I | lenge hölgyek jöttek ki a zászlókkal rakott erkélyre, 2955 6, I | rakott erkélyre, utánadúdolva a belül hangzó fandangó tűzhangjait, 2956 6, I | fogadj isten”-képen, s a vig zene hangjai elnyelék 2957 6, I | vig zene hangjai elnyelék a lassu beszélgetést.~ ~,, 2958 6, I | vigad? Börtön volt-e mind ez a sok nagy épület, hogy úgy 2959 6, I | ember olyan boldog.”... A fogoly elmélázva nézte ablakából 2960 6, I | zörögni, énekelni, neszezni a mellette levő szobákban, 2961 6, I | ő maradt hátra, egyedűl a nagy szomorú épületben. 2962 6, I | jelent meg az épület előtt. A négyszögű udvaron valami 2963 6, I | hallá, mint nyiltak meg a szomszédszobák ajtai, egyenkint 2964 6, I | rokonaikkal, ismerőseikkel a kiszabadulók, hogy sirtak! 2965 6, I | töredékszavaiban hallható volt a megtébolyitó öröm kifejezése. 2966 6, I | csöndes, viszhangos lett a nagy épület, sehonnan sem 2967 6, I | alulról, felülről eltávoztak a szomorú szomszédok, mindegyikért 2968 6, I | eljöttek az örülő barátok, a búcsuzó börtönőr, csak ő 2969 6, I | gondolathoz: hogy börtönéből csak a siron keresztül van szabadulás. 2970 6, I | ismét vissza. Megismerkedett a nagy pókokkal, mik évről 2971 6, I | játszott rajta, előjöttek a pókok rejtekeikből, kiugráltak 2972 6, I | elébb tovább tánczoltak a falon, megállva s ismét 2973 6, I | minőt szoktak rendesen a rabok, kik megtudtak nyugodni 2974 6, I | kik megtudtak nyugodni a rájuk mért sorsban. Ének, 2975 6, I | viaszalakidomitás, magányos séták, és a kedvencz pókok időjósló 2976 6, I | mozdulataira figyelés foglalták el a rámért napokat. Oly időtöltések, 2977 6, I | napokat. Oly időtöltések, mik a foglyot megóvják a gondolkozástól, 2978 6, I | mik a foglyot megóvják a gondolkozástól, s a mire 2979 6, I | megóvják a gondolkozástól, s a mire az vezetni szokott, 2980 6, I | mire az vezetni szokott, a megőrüléstől. S ha mégis 2981 6, I | ha mégis előjöttek olykor a rettegett, az álomijesztő 2982 6, I | álomijesztő eszmék, iszonyú képek a mult emlékeiböl, s a jövendő 2983 6, I | képek a mult emlékeiböl, s a jövendő sötétéből, azon 2984 6, I | semmivé tevő gondolat; hogy a mult visszahozhatlan, a 2985 6, I | a mult visszahozhatlan, a jövendő örökkévaló és a 2986 6, I | a jövendő örökkévaló és a jelen egy feloszthatlan 2987 6, I | egyenként sorban számlálni a cserepeket, mig e gondolatölő 2988 6, I | agyonfáradva zsibbadt el a lélek.~ ~Nyáron kenyérmorzsákat 2989 6, I | kenyérmorzsákat hintett ablakába. A kis madarkák odaszoktak 2990 6, I | elmélázott az izzó parázson. A tűz látása oly jó arra: 2991 6, I | látása oly jó arra: hogy a lelket elvonja önmagától. 2992 6, I | lelket elvonja önmagától. A láng tánczol jobbra balra, 2993 6, I | láng tánczol jobbra balra, a szikrák futnak fölfelé, 2994 6, I | valami úgy pattog, ropog a tűzben, a parázs sötét vöröse 2995 6, I | pattog, ropog a tűzben, a parázs sötét vöröse mindig 2996 6, I | támad körüle. Egyik hasáb a másik után kialszik, az 2997 6, I | utolsó parázs is elhamvad. A lélek fáradtan tér meg alunni, 2998 6, I | egész börtöni életrendszerét a rabnak ez egy nap semmivé 2999 6, I | szemeit. Nem tudott aludni. A külzaj, a szomszédház zenehangjai 3000 6, I | tudott aludni. A külzaj, a szomszédház zenehangjai