IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 71 1 72 2 80 1 a 4794 á 40 abba 6 abban 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem | Jókai Mór Árnyképek Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fezejetgrey = Comment text3001 6, I | zúgott. Lelkében viszhangzott a minden oldalról jövő kiáltások 3002 6, I | érverése nem hagyta pihenni, a vér lázasan tódult hevülő 3003 6, I | Az ablakban végig leégtek a gyertyák. Hallgatózott, 3004 6, I | kisérteteit? Csöndes volt minden. A szögletben egy légy fogta 3005 6, I | valamelyik pók hálójában, a pók köröskörül futkosta, 3006 6, I | összébb vonva körüle fonalait. A légy oly szánalmasan döngött 3007 6, I | oly szánalmasan döngött a halálos tusa közt. Az embernek 3008 6, I | kiálta felugorva fektéből a fogoly, s odarohanva a pókhoz, 3009 6, I | fektéből a fogoly, s odarohanva a pókhoz, kiszabaditá a faggatott 3010 6, I | odarohanva a pókhoz, kiszabaditá a faggatott bogarat, s valami 3011 6, I | könnyebbült érzéssel nézett utána, a mint az e megmenekülés örömében 3012 6, I | vigan dongva repkedte körűl a szobát.~ ~A pók eltűnt a 3013 6, I | repkedte körűl a szobát.~ ~A pók eltűnt a szögletben. 3014 6, I | a szobát.~ ~A pók eltűnt a szögletben. Hová lehetett? 3015 6, I | Hová lehetett? gondolá a fogoly magában, a mint visszatért 3016 6, I | gondolá a fogoly magában, a mint visszatért lelkébe 3017 6, I | leskelődő állatgyilkos? kezde a fogoly a pókhoz beszélni, 3018 6, I | állatgyilkos? kezde a fogoly a pókhoz beszélni, különös 3019 6, I | többé! - s ezzel fölvett a szögletből egy seprőt, s 3020 6, I | egy seprőt, s kereste vele a pókot, az elfutott szétdúlt 3021 6, I | hálójából, s végig szaladva a falon, a vaskemencze csőve 3022 6, I | végig szaladva a falon, a vaskemencze csőve mellett, 3023 6, I | vaskemencze csőve mellett, hol az a falba volt róva, ismét eltűnt 3024 6, I | ismét eltűnt szemei elől.~ ~A fogoly felállt egy székre, 3025 6, I | találta..... Végre észrevevé a hasadékot, mely a fal és 3026 6, I | észrevevé a hasadékot, mely a fal és a kürtőcső mellett 3027 6, I | hasadékot, mely a fal és a kürtőcső mellett támadt, 3028 6, I | kürtőcső mellett támadt, a pók azon menekült ki.~ ~ 3029 6, I | pók azon menekült ki.~ ~A fogoly lelkében egy gondolat 3030 6, I | annyian.~ ~Lefeküdt ágyába, a gyertyák elaludtak, sötétben 3031 6, II | II.~ ~A szomszédházban vigan szólt 3032 6, II | szomszédházban vigan szólt a zene.~ ~E palota donna S 3033 6, II | E palota donna S e r e n a d e R e y n o s tulajdona 3034 6, II | társaság volt összegyülekezve; a vidámabb, könnyebb lelkületű 3035 6, II | lelkületű hölgyek és lovagok a tánczteremben mulattak, 3036 6, II | önfeledő táncz között. A mimosa bosquetek megett, 3037 6, II | mimosa bosquetek megett, mik a szögletekbe voltak rendezve, 3038 6, II | öreg grand járt ide amoda, a fáradt lihegő sylpheket 3039 6, II | mig ismét tova szálltak.~ ~A zongorateremben ez alatt 3040 6, II | zongorateremben ez alatt a komolyabb, patheticusabb 3041 6, II | egyenesen nem tartának igényt a tánczolhatásra, de azon 3042 6, II | jutna, közel akartak lenni, a nélkül, hogy várakozni látszatnának; 3043 6, II | divathölgy foglalt helyet a zongoránál, a legmüvésziebb 3044 6, II | foglalt helyet a zongoránál, a legmüvésziebb darabokat 3045 6, II | láthatlan billentyűkön.~ ~A mellékteremben éltes dámák 3046 6, II | foglalkozva robbereikkel, mig a kis elegans boudoirban, 3047 6, II | ült valami mogorva vendég, a képeskönyvekben lapozva.~ ~ 3048 6, II | képeskönyvekben lapozva.~ ~A háziasszony ez alatt teremről 3049 6, II | kellemes ötleteivel.~ ~A tánczolók a nélkül is jól 3050 6, II | ötleteivel.~ ~A tánczolók a nélkül is jól mulattak, 3051 6, II | nélkül is jól mulattak, hanem a zongorateremben mingyárt 3052 6, II | nincs kivel vitatkozni?”~ ~A megszólitott elnevette magát. „ 3053 6, II | sem hiányzik egyéb; ezek a gyerekek itt mindent ráhagynak, 3054 6, II | gyerekek itt mindent ráhagynak, a mit mondok. Nincs kivel 3055 6, II | szólt tréfásan mosolyogva a grófnő, s széttekinte vizsga 3056 6, II | pillanatával, s ekkor meglátta a zongoránál ülő divathölgyet, 3057 6, II | követelő arczczal játszott a zongorára teritett zsebkendőjén 3058 6, II | pár meghasonlott kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~- 3059 6, II | kedély, a ki ott állongott a csodájára.~ ~- Ah, minő 3060 6, II | játsza ön e helyett inkább a „la hija del campo”-t; ah 3061 6, II | hatást fog vele elérni.~ ~A jó dáma megfogadta az intést, 3062 6, II | felhangzó taps és éljenzaj a szomszédteremből bizonyitá: 3063 6, II | Donna Serena ez alatt a szomszédterembe suhant, 3064 6, II | Donna Serena odahajolt a szende gondolkozó hölgyhöz, 3065 6, II | Férjed megérkezett.~ ~A hölgy arczán könnyü rózsaszin 3066 6, II | Serena sehol sem lelte, a kit keresett. Végre betekintett 3067 6, II | magát! kiálta rátalálva a könyvek és ujságok közt 3068 6, II | ujságok közt turkáló férfira. A hajlam elárulja magát; ön 3069 6, II | ön nem tudja megtagadni a tudóst, a hol könyveket 3070 6, II | tudja megtagadni a tudóst, a hol könyveket lát. De igy 3071 6, II | ember vagyok úrnőm. Felele a megzavarodott férfi, ki 3072 6, II | Tehát jőjjön velem, monda a házi nő, karját a makacsúl 3073 6, II | monda a házi nő, karját a makacsúl ülve maradó democratáéba 3074 6, II | ismerkedtetni.~ ~- Valjon? kérdé a férfi, még mindig ülve maradva.~ ~- 3075 6, II | Aquiles de Mendoza.~ ~- Ah, a derék férfiu, kit don Godoy 3076 6, II | el! kiálta föl kaczagva a férfi. Ez érdekes találkozás 3077 6, II | lesz! S azzal hagyta magát a grófnő által keresztül vezettetni 3078 6, II | által keresztül vezettetni a teremeken, s a magos, kopaszhomlokú 3079 6, II | vezettetni a teremeken, s a magos, kopaszhomlokú úrral, 3080 6, II | magukra hagyta őket, s mire a terem tulsó oldalához ért, 3081 6, II | vissza, elégülten látta a két férfit neki hevült arczczal 3082 6, II | Tűzben, lángban állt mind a kettő.~ ~A jó tiant ez alatt 3083 6, II | lángban állt mind a kettő.~ ~A jó tiant ez alatt kidült 3084 6, II | jó tiant ez alatt kidült a physicai fáradság miatt 3085 6, II | physicai fáradság miatt a zongora mellől. Soha nagyobb 3086 6, II | aratott müvészeténél fogva, a dicsőség és fáradság miatt 3087 6, II | tréfának is venni.~ ~- A fiatalság el van ragadtatva, 3088 6, II | ha még hallhatnám tőled „a maurok búcsudalát Cordovától”, 3089 6, II | észrevevé az ajánlatból: hogy a jó tante halálig kifáradt 3090 6, II | fogadnia. Leült tehát maga a zongora mellé, s elkezdé 3091 6, II | mellé, s elkezdé játszani „a maurok búcsudalát”.~ ~A 3092 6, II | a maurok búcsudalát”.~ ~A legelső accordokra elcsendesűlt 3093 6, II | accordokra elcsendesűlt a szomszédteremek zajos mulatsága, 3094 6, II | szomszédteremek zajos mulatsága, a vigadók halkan, ihletten 3095 6, II | halkan, ihletten gyülekeztek a zongorázó hölgy körül, minden 3096 6, II | Mintegy harminczéves lehetett a szép háziasszony; azon korban, 3097 6, II | beszélt róla örömest.~ ~A mint ujjai végig futostak 3098 6, II | mint ujjai végig futostak a zongora elefántcsontjain, 3099 6, II | Szótlan ajkairól beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő 3100 6, II | ajkairól beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő zengeménybe. 3101 6, II | beleszólt a sóhaj a bús, a lelkesitő zengeménybe. Minden 3102 6, II | minden érzelemcsendület, mely a húrok alól kiszabadúlt, 3103 6, II | lelke látszott honolni. A szelid őrjöngést, mely e 3104 6, II | szenvedélyes változatait, a búskomor ábrándokat, a fájdalom 3105 6, II | a búskomor ábrándokat, a fájdalom óriási nyomását, 3106 6, II | alatt az erős lélek sir, a gyönge megőrül, együtt kisérte 3107 6, II | arcza fehér volt, mint a liliomlevél; ajkai rebegtek; 3108 6, II | És mikor azután jöttek a végkitörés kétségbeejtő 3109 6, II | kétségbeejtő haraglobbanásai, a szomorú dicsőség sötét piros 3110 6, II | akkor arcza kigyulladt, a belső égés lángja viszfényt 3111 6, II | Azután ismét alászállt a dal, ellassult, haldokolva, 3112 6, II | sóhajtva elenyészett, mint a hattyú végső szárnycsapása. 3113 6, II | hattyú végső szárnycsapása. A szép hölgy arcza fehér lett 3114 6, II | arcza fehér lett ismét, mint a vadrózsa levél, lehajló 3115 6, II | hódolattá, imádássá változott a szerelem. Örömet nem adott 3116 6, II | nem adott ő senkinek, de a fájdalom, mely tőle jött, 3117 6, II | édesebb volt minden kéjnél, a mit asszony adhat. Ugy kellett 3118 6, II | el volt ragadtatva, még a két vitatkozó politicus 3119 6, II | karjába füződve merengett a lelkesült hölgy arczán.~ ~ 3120 6, II | férfi tolakodott keresztűl a méla vendégcsoporton, piquant 3121 6, II | mely egyike volt azoknak, a miknek gúnyora a társadalmi 3122 6, II | azoknak, a miknek gúnyora a társadalmi körök ostora 3123 6, II | ostora szokott lenni.~ ~A mint Serena észrevette az 3124 6, II | kézen fogta, s bemutatá a társaságnak:~ ~- Don Jacinto 3125 6, II | Don Jacinto unokabátyám!~ ~A kör rögtön széttágúlt az 3126 6, II | tekintettel nézett szét a vendégseregen, mintha senkit 3127 6, II | Kicsoda ez az ember? kérdé a gróf félretekintve, comicus 3128 6, II | sógorom travestált árnyéka, a ki hét hónap előtt az egyetembe 3129 6, II | egyetembe volt temetve?~ ~A társaság felkaczagott.~ ~- 3130 6, II | is vannak itt idegenek, a kiket két havi távollét 3131 6, II | szólt féltréfásan Serena, s a csoportozat közé nyúlva, 3132 6, II | csoportozat közé nyúlva, a szép nyúlánk angol hölgyet 3133 6, II | nyúlánk angol hölgyet vezeté a férfi elé kézen fogva, ki 3134 6, II | édes csengésű hangon, és a legtisztább castellan kiejtéssel 3135 6, II | tapsolt kis kezeibe, maga a gróf is elfeledé egy pillanatra 3136 6, II | pillanatra magát, s mig arczán a gúnyoros kifejezést a legédesebb 3137 6, II | arczán a gúnyoros kifejezést a legédesebb meglepetés öröme 3138 6, II | csináltál.~ ~- Azt hiszi ön?~ ~A két nő jelentékeny pillantást 3139 6, II | találjon ön nálam, szólt Serena a grófhoz, - ime forduljon 3140 6, II | ime forduljon ide, s azzal a két politizáló férfi elé 3141 6, II | politizáló férfi elé állitá őt.~ ~A gróf ajkán egy comicus „ 3142 6, II | főhajtás követett, miközben a gróf mómusi arczkifejezéssel 3143 6, II | keresztet vetett magára.~ ~A democrata észrevette, s 3144 6, II | gróf, nem jó az ördögöt a falra festeni!~ ~- Plane 3145 6, II | Escoiquiz karjába fűzve!~ ~A két férfi csak ekkor vette 3146 6, II | egyszerre kiemelte karját, mig a gróf nevetve tolta magát 3147 6, II | E perczben megnyiták a szolgák az étterem szárnyajtait 3148 6, II | az étterem szárnyajtait s a spanyol etiquette ellenére 3149 6, II | spanyol etiquette ellenére a vendégek egymás kinálgatása 3150 6, II | vendégsereget, mely eddig a többi teremekbe szét volt 3151 6, II | fajú és érzelmű tömeg, a közte elömlő hölgyvilág 3152 6, II | kötve, egybeolvasztva.~ ~- A szándék szép, monda Jacinto 3153 6, II | szélyel és számitsd fel a hatást, melyet eszközöltél. - 3154 6, II | körülvezette szép rokonát a teremben.~ ~- Nézd e becsületes 3155 6, II | szögletben egy csoport, másikban a másik. Csak akkor szólnak 3156 6, II | akkor szólnak egymáshoz, a mikor összevesznek. Nézd, 3157 6, II | összevesznek. Nézd, amott a béke főnök egy párthive 3158 6, II | kerülhetik ki. Egyszerre a manuelita kezd el mosolyogni, 3159 6, II | elfordulnak. Most ismét a béke emberének képe lesz 3160 6, II | édes madame Rolandom.~ ~A grófnő kivonta karját Jacintoéból, 3161 6, II | kivonta karját Jacintoéból, a gróf ezzel elhagyott democratájához 3162 6, II | don Jacinto szétválasztva a két szellemi gladiatort.~ ~ 3163 6, II | mondatban felköszönte mindent, a mi az összegyűltek előtt 3164 6, II | Hernandót, de la Romanat, és a győzedelmet.~ ~A poharak 3165 6, II | Romanat, és a győzedelmet.~ ~A poharak zajosan csörrentek 3166 6, II | zajosan csörrentek össze.~ ~A toaszt a democratának szállt. 3167 6, II | csörrentek össze.~ ~A toaszt a democratának szállt. Ő állt 3168 6, II | mondott egy felköszöntést a szép úrnőre. Tulajdonkép 3169 6, II | intézve, de az volt benne a jó kivánság tartalma: hogy 3170 6, II | magaslelkű hölgyet, mint ő.~ ~A felköszöntés don Jacintónak 3171 6, II | fehér tajtékká pezsdűltek a pohár koronáján s röviden 3172 6, II | Áldja meg az Isten azokat, a kik a jövő esztendőt megérik.~ ~ 3173 6, II | meg az Isten azokat, a kik a jövő esztendőt megérik.~ ~ 3174 6, II | jövő esztendőt megérik.~ ~A kinyújtott pohár megállt 3175 6, II | megállt az emberek kezében. A bor megfagyott az ajkak 3176 6, II | feledi-e ki ezúttal azok közűl, a kiket éltet. Többen kedvetlenül 3177 6, II | kedvetlenül hátat forditottak a grófnak. A hidalgo fölkelt 3178 6, II | hátat forditottak a grófnak. A hidalgo fölkelt a kis kerek 3179 6, II | grófnak. A hidalgo fölkelt a kis kerek asztaltól, melyhez 3180 6, II | melyhez letelepedett s a democrata tenyerébe könyökölve 3181 6, II | hogy azok nem mi leszünk.~ ~A csüggesztő hatást, mit a 3182 6, II | A csüggesztő hatást, mit a gróf toasztja előidézett, 3183 6, II | felkeserűlt mindenkiben a politicai pártszenvedély. 3184 6, II | sem szólt.~ ~E pillanatban a meghasonlott társaság közepére 3185 6, II | hölgy halványon állt meg a közepén. Nagy sötétkék szemei 3186 6, II | halhatatlan költeményét: „G r a n a d a o s t r o m á t”, 3187 6, II | halhatatlan költeményét: „G r a n a d a o s t r o m á t”, mely 3188 6, II | költeményét: „G r a n a d a o s t r o m á t”, mely csak 3189 6, II | villanyszikra ütött végig a társaság lelkén ez ismert 3190 6, II | sem nyelvét nem ismeré. A szent hangok melegitő borzalommal 3191 6, II | melegitő borzalommal lepték meg a sziveket. A lélek kilopta 3192 6, II | borzalommal lepték meg a sziveket. A lélek kilopta magát a szemekbe, 3193 6, II | sziveket. A lélek kilopta magát a szemekbe, mik a bűbájos 3194 6, II | kilopta magát a szemekbe, mik a bűbájos idegen ajkáról lesék 3195 6, II | idegen ajkáról lesék le a honszerelem ismert, de elfelejtett 3196 6, II | közelitni érzé magát azokhoz, a kik körüle álltak.~ ~Mint 3197 6, II | köröskörül, mint feszültek a karok izmai, mint szikráztak 3198 6, II | karok izmai, mint szikráztak a szemek.~ ~Mint tágult a 3199 6, II | a szemek.~ ~Mint tágult a kebel, mint keresték a szemek 3200 6, II | tágult a kebel, mint keresték a szemek az eget.~ ~Midőn 3201 6, II | eget.~ ~Midőn végére járt a dal, nem lehetett tovább 3202 6, II | lehetett tovább kiállani. A gróf szemeiből kicsordult 3203 6, II | gróf szemeiből kicsordult a köny, oda rohant neje lábaihoz. 3204 6, II | senkitől: hogy szeméből a köny pörög, mert hiszen 3205 6, II | törülték le könyeiket. A testvérek egymásra ismertek 3206 6, II | mindenik szeméből kicsordult a könyű.~ ~- Győztél nő! monda 3207 6, II | könyű.~ ~- Győztél nő! monda a gróf Serenához fordulva. 3208 6, II | karjára fűzve eltávozott.~ ~A többiek is követték egymás 3209 6, II | mulatság nem töltheté be a kebleket.~ ~Mindenki jobbnak 3210 6, II | ezer harczos állt készen a spanyol földről elűzni az 3211 6, II | már. Néha zördült még meg a távolban valami késői hazatérő 3212 6, II | Kiknek lelke nem fél a magánytól, ismerik azon 3213 6, II | éjfélutáni órára egyedül marad. A teremek csilárfényét fölváltja 3214 6, II | szűk alvószoba fogadja el a fáradt lelket, hol az ismerős, 3215 6, II | közel vannak egymáshoz, A zenerobaj, az emberhangok 3216 6, II | minden oly csöndes, csak a falióra ingája osztja perczekre 3217 6, II | ingája osztja perczekre a nagy hallgatást, halk kettyegésivel.~ ~ 3218 6, II | tagjait nyugalomra hivja a megszokott fekhely, lelkének 3219 6, II | kisérni.~ ~Előjőnek aztán azok a titkos, ábrándos gondolatok, 3220 6, II | messze messze ered, távol a legközelebb elmult vigalomtól, 3221 6, II | szabad visszatérni, mikor a lélek alunni megy, az álom 3222 6, II | szövődnek odább.~ ~Midőn a grófnő utolsó nőcselédjét 3223 6, II | letakart festményről félrevonta a rejtő függönyt, s kezeit 3224 6, II | sem hasonlita e képhez.~ ~A hölgy egy hosszú, hosszú 3225 6, II | midőn ismét visszaereszté rá a függönyt, még egyszer visszatekintett 3226 6, II | lámpájához, naplóját elővevé, s a mult nap eseményeit néhány 3227 6, II | sorral feljegyezte abba. A naplóhoz egy másik kis feketén 3228 6, II | jutottál. Ma is sírtam azért, a mit szenvedsz miattam és 3229 6, II | is megbocsátottam azért, a mit vétettél ellenem és 3230 6, II | ellen. Könyörüljön rajtad a halál, és rajtam is, mind 3231 6, II | halál, és rajtam is, mind a kettőnkön.”~ ~Azután visszatevé 3232 6, II | visszatevé emlékkönyveit, - a honnan elővevé - a lefátyolozott 3233 6, II | emlékkönyveit, - a honnan elővevé - a lefátyolozott kép alá; az 3234 6, II | az alabastrom fényernyőt a lámpa elé állitá, s alcovenja 3235 6, III | III.~ ~A kapus szobájában voltak 3236 6, III | vastáblái be voltak téve. A kapus egyedül beszélgetett 3237 6, III | gnómmal.~ ~- Megszámláltad a kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- 3238 6, III | Megszámláltad a kimenöket? kérdé a kapus.~ ~- Mind egy lábig, 3239 6, III | Mind egy lábig, felele a Jezabel, szegre akasztva 3240 6, III | Jezabel, szegre akasztva a nagy vastag kulcsot.~ ~- 3241 6, III | Épen annyi ment ki, mint a mennyi bejött.~ ~A kapus 3242 6, III | mint a mennyi bejött.~ ~A kapus boszús arczfintorgatással 3243 6, III | rázva és taszigálva azt a nagy, megtermett hústömeget, 3244 6, III | is asszony, hanem ördög, a hogy nem kellenek neki a 3245 6, III | a hogy nem kellenek neki a férfiak.~ ~- Én meg azt 3246 6, III | Nem lehet neki, szólt a kapus, ravaszul alákonyitva 3247 6, III | inasa szövetségünkben van; a legelső lépését elárulnák.~ ~ 3248 6, III | valaki halkan zörgetett a kapuspáholy ajtaján, s vékony 3249 6, III | szobaleányi alak surrant be a felnyitott ajtón titkolózó 3250 6, III | kérdé sátáni mosolygással a kapus.~ ~- Valami jó ujság? 3251 6, III | titok? sipegé felesége, a varangy, a szobacziczus 3252 6, III | sipegé felesége, a varangy, a szobacziczus kezét hizelgően 3253 6, III | valamit!~ ~- Nos? nos? kérdé a két szárazföldi fóka, lesve 3254 6, III | szárazföldi fóka, lesve a lyány szájából a szót.~ ~- 3255 6, III | lesve a lyány szájából a szót.~ ~- A hogy asszonyom 3256 6, III | lyány szájából a szót.~ ~- A hogy asszonyom elbocsátott, 3257 6, III | keresztűl?~ ~- Be vannak téve a vastáblák, betettük, hogy 3258 6, III | ablakokat.~ ~- Tehát hallják. A mint asszonyom magára maradt, 3259 6, III | hasadást, melyen keresztűl a szoba minden részébe belátni. 3260 6, III | minden részébe belátni. A hogy asszonyom egyedül vélte 3261 6, III | ott félrehúzta egy rámáról a fekete függönyt, melyet 3262 6, III | magashomlokú úr van azon a képen festve, sötét palástban, 3263 6, III | semmit. Monda lehangoltan a kapus. Nem ér semmit.~ ~- 3264 6, III | valamit? szólt kifakadva a szobaleány, s boszújában 3265 6, III | azt hiszem, hogy ő abba, a ki oda van lefestve, szerelmes; 3266 6, III | maguknak egyéb?~ ~- Értse meg a dolgot, jó Dinita. A mit 3267 6, III | meg a dolgot, jó Dinita. A mit mondok, úgy hiszem titokban 3268 6, III | hiszem titokban marad, mert a maga szerencséje is kérdésben 3269 6, III | egyenlően osztotta fel azt mind a három unokája között. Asszonyunkat 3270 6, III | annál inkább don Eustaquiot, a ki igen derék, istenfélő 3271 6, III | Érti Dinita, hogy mikép? A grófnőrűl azonban az irigység 3272 6, III | végrendeletet tőn és meghalt. A végrendeletben az van irva: 3273 6, III | szálljon - ne don Jacintóra, a ki igen szeles és tékozló, 3274 6, III | don sennor Eustaquióra, a ki igen derék méltóságos 3275 6, III | beszél Dinita! kiálta közbe a kapusné, régóta húzogatva 3276 6, III | nem juthatott. Hiszen v a n m á r f é r j e.~ ~- Hallgass 3277 6, III | kiálta rá felétartott órral a kapus.~ ~- Lehetetlen! kiálta 3278 6, III | Lehetetlen! kiálta fel a szobaleány, elálmékodva. 3279 6, III | elálmékodva. De hát hol van?~ ~A kapus feleségére nézett: 3280 6, III | s kitérő feleletet adott a kérdésre.~ ~- Épen annak 3281 6, III | kérdésre.~ ~- Épen annak a képe az, a kit maga az alcovenben 3282 6, III | Épen annak a képe az, a kit maga az alcovenben látott.~ ~ 3283 6, III | az alcovenben látott.~ ~A szobaleány düledezett a 3284 6, III | A szobaleány düledezett a bámulat miatt.~ ~- De hát 3285 6, III | közelitni talál, akárki, a ki azon képhez nem hasonlit, 3286 6, III | jelentse meg nekünk. De a mig asszonyunk azon kép 3287 6, III | addig nagyon messze vagyunk a dicsőségtől.~ ~- De én megkérdem 3288 6, III | férje? mert engem megöl a titok.~ ~- Hijjába kérdezi 3289 6, III | Hijjába kérdezi lelkem. A háznál senki sem tudja. 3290 6, III | ambas la cara. (Egyik kéz a másikat mossa, s mindkettő 3291 6, III | mindkettő az orczát).~ ~A szobalyány csengetést hallott, 3292 6, III | csengetést hallott, s elhagyta a kapus páholyt. A két monstrum 3293 6, III | elhagyta a kapus páholyt. A két monstrum alunni ment. 3294 6, III | járó mérges nagyokat ütött a kivilágitatlan ablak vastábláira, 3295 6, III | Pukkadj meg! mormogá a kapus, mindannyiszor felijedve 3296 6, III | utczáin vig zene mellett járt a toborzó. A hordott zászló 3297 6, III | mellett járt a toborzó. A hordott zászló körül tánczoltak 3298 6, III | kedvese vállára borulva ment a zászló előtt, fejében volt 3299 6, III | előtt, fejében volt már a tollas barét. Megölelte 3300 6, III | szeretőjét. Hihetőleg utoljára.~ ~A víg toborzó menet elvonul 3301 6, III | víg toborzó menet elvonul a tömlöcz előtt. A szűk ablak 3302 6, III | elvonul a tömlöcz előtt. A szűk ablak vasrostélya közül 3303 6, III | reá. Iparkodik elolvasni a zászlóra festett betüket.~ ~ 3304 6, III | már küzdenek is érte....~ ~A fogoly utána nézett a menetnek, 3305 6, III | A fogoly utána nézett a menetnek, a mig rostélyától 3306 6, III | utána nézett a menetnek, a mig rostélyától láthatá; 3307 6, III | várta, mig éjszaka lesz.~ ~A porkoláb bejött hozzá; észrevevé 3308 6, III | Mit hallottak? kérdé a fogoly ijedelmét alig tudva 3309 6, III | nyögne, vagy c s í s z o l n a valamit a szobában.~ ~- 3310 6, III | s í s z o l n a valamit a szobában.~ ~- Igen, igen.... 3311 6, III | ma már jobban vagyok.~ ~A porkoláb szétnézett a szobában, 3312 6, III | A porkoláb szétnézett a szobában, megvizsgálta gyertyájával 3313 6, III | megvizsgálta gyertyájával a falak szögleteit, az ágy 3314 6, III | alkalmatlan látogatói? kérdé a fogolytól, azt mutatva, 3315 6, III | Miután gondosan körülnézte a szobát, eltávozott a porkoláb.~ ~ 3316 6, III | körülnézte a szobát, eltávozott a porkoláb.~ ~A fogoly izgatott 3317 6, III | eltávozott a porkoláb.~ ~A fogoly izgatott arczczal 3318 6, III | valamit vettek észre.”~ ~A léptek kongása elhangzott 3319 6, III | léptek kongása elhangzott a hosszú folyosón.~ ~E közben 3320 6, III | lett, kétszerte sötétebb a börtönben, mint kivül.~ ~ 3321 6, III | börtönben, mint kivül.~ ~A fogoly eloltá gyertyáját. 3322 6, III | elő, mely finom czérnából a legnagyobb fáradsággal volt 3323 6, III | összefonva, s melyhez úgy jutott a rab, hogy czérnát kért magának 3324 6, III | mindíg kötélnek fonta fel. A kötél alig volt újjnyi vastagságú, 3325 6, III | elégnek látszott arra: hogy a második emeletből, egy merész 3326 6, III | lesegithessen valakit.~ ~A fogoly négy hónap alatt 3327 6, III | börtöne falát.~ ~Ott hol a kályhacső a falba volt róva, 3328 6, III | falát.~ ~Ott hol a kályhacső a falba volt róva, kezdé meg 3329 6, III | végével aprónkint kikapargatá a kövek mellől az összetartó 3330 6, III | összetartó vakolatot.~ ~Azon a helyen a füst megkapta a 3331 6, III | vakolatot.~ ~Azon a helyen a füst megkapta a falat, úgy, 3332 6, III | a helyen a füst megkapta a falat, úgy, hogy e munkája 3333 6, III | rögtön el lett volna árulva a bevájt fehér rovátkok által. 3334 6, III | mert csak éjjel dolgozott, a vájt hasadékokat beragasztotta 3335 6, III | füstjével mindig befeketité.~ ~A kivájt kőport pedig éjjel 3336 6, III | fuvoláján keresztül kifútta a utczára, nappal semmi nyoma 3337 6, III | ügyesen el tudá rejteni, hogy a legvizsgább szem sem akadhatott 3338 6, III | Negyedik hónapra érzé a fal kongásáról: hogy a tulsó 3339 6, III | érzé a fal kongásáról: hogy a tulsó szobától már csak 3340 6, III | vastagságú réteg választja el s a porkoláb gyanús fürkészése 3341 6, III | sietteté terve végkivitelére.~ ~A mint minden nesz elcsendesült, 3342 6, III | minden nesz elcsendesült, a folyosón járó őr kopogását 3343 6, III | kivéve, fölállt székére, a kötelet dereka körül övezte, 3344 6, III | övezte, kiszedte egyenkint a téglákat, miknek helyén 3345 6, III | magában elhatározottan, s a még ellenálló tégla réteget 3346 6, III | sincs, sikerült. -~ ~Az őr a folyosó túlsó végin járt 3347 6, III | akkor, de még is meghallá a zajt s oda jött a fogoly 3348 6, III | meghallá a zajt s oda jött a fogoly ajtajához hallgatózni.~ ~ 3349 6, III | ajtajához hallgatózni.~ ~A fogoly észrevette azt s 3350 6, III | gyanútalanul tovább ment, a fogoly ismét a kályhához 3351 6, III | tovább ment, a fogoly ismét a kályhához tette székét, 3352 6, III | kályhához tette székét, hogy a magasan levő nyiláshoz felkapaszkodhassék 3353 6, III | erőszakos vonaglással, mint a hogy az óriás kigyó torkába 3354 6, III | sajtolá keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson 3355 6, III | keresztűl magát a fogoly a szűk falnyiláson s fejtetőre 3356 6, III | fejtetőre lebocsátkozék a szomszéd terembe.~ ~A mint 3357 6, III | lebocsátkozék a szomszéd terembe.~ ~A mint sejté, az egy elhagyott 3358 6, III | az őrök szoktak fűtőzni. A kémény és tűzhely most elhagyatva 3359 6, III | most elhagyatva állt.~ ~A fogoly hirtelen föltalálta 3360 6, III | heverő tőkét fölállitott a tüzhelyre s arra felállva, 3361 6, III | térdekkel kezde felkapaszkodni a kürtő szűk torkába.~ ~Néhány 3362 6, III | keresztűlálló vasba ütődött, melly a kémény nyilását merőben 3363 6, III | elcsúszni.... Ki kelle bontania a vasat.... Zsebébe nyúlt, 3364 6, III | vasat.... Zsebébe nyúlt, a széttört réz billentyűt 3365 6, III | visszacsúszott, bemászott a faltörésen, megkereste az 3366 6, III | megkereste az ágya fenekén a keresett segédeszközt s 3367 6, III | törekvését.~ ~Ismét följutva a kéményt elzáró vasrúdhoz, 3368 6, III | vasrúdhoz, annak egyik végét a rézdarab segélyével kivájta 3369 6, III | rézdarab segélyével kivájta a falból, s kivette a vasrudat.... 3370 6, III | kivájta a falból, s kivette a vasrudat.... Az egész munka 3371 6, III | tovább tartott félóránál, de a kivett vas darab most igen 3372 6, III | hasznos eszközzé vált kezében; a mint a kémény legtetejéhez 3373 6, III | eszközzé vált kezében; a mint a kémény legtetejéhez ért, 3374 6, III | kifesziteni.... Már látta a világosságot, mely a szük 3375 6, III | látta a világosságot, mely a szük nyiláson a csillagos 3376 6, III | világosságot, mely a szük nyiláson a csillagos égről lesütött 3377 6, III | rázta végig lelkét; „hát a kötél hol maradt”?.... Eszméletét 3378 6, III | Inkább lefog ugrani fejtetőre a házhéjáról, mintsem még 3379 6, III | egyszer visszatérjen... A kétségbeesés e pillanatában 3380 6, III | jutott eszébe: hogy hisz a kötél, a mit keres, vele 3381 6, III | eszébe: hogy hisz a kötél, a mit keres, vele van, ruhái 3382 6, III | néhány pillanat mulva kitörve a kémény tetején, a házhéj 3383 6, III | kitörve a kémény tetején, a házhéj cserepein egyik szelelő 3384 6, III | kúszott alá s leoldá derekáról a kötelet.~ ~Nagyon megcsalta 3385 6, III | Nagyon megcsalta magát! A kötél tán elég leendett 3386 6, III | kötél tán elég leendett a második emeletből leereszkedni 3387 6, III | börtönénél magasabban s a kötélen túl még legalább 3388 6, III | segithessen magán?... Bemászott a padlásablakon, ott hosszú 3389 6, III | ott hosszú léczeket talált a gerendákra felrakva. Egyet 3390 6, III | kihozott. Lemászott vele a házhéj csatornájaig. Átpróbálta 3391 6, III | palotaszerű épületet választott el a börtönépülettől. Annak csatornája 3392 6, III | végződött. Úgy látszék, hogy a lécz átérhet odáig. Örömmel 3393 6, III | Attól függött minden, hogy a lécz megbirja-e terhét?~ ~ 3394 6, III | terhét?~ ~Újra visszament a padlásra. Négy léczet a 3395 6, III | a padlásra. Négy léczet a kötéllel összekötött. E 3396 6, III | keskeny hidat keresztül tette a két ház csatornája között 3397 6, III | ház csatornája között s a végsőre elszántan, rálépett 3398 6, III | végsőre elszántan, rálépett a lélekvesztő hídra.~ ~Alant 3399 6, III | hajborzasztó mélységben a néptelen utcza kövezete 3400 6, III | és ő agyonzúzza magát. A hajlékony léczköteg úgy 3401 6, III | szerencséjére nem nézett le a földre, hanem csak az égre 3402 6, III | s lábaival tapogatózott a következő lépés után.~ ~ 3403 6, III | lépés után.~ ~Alig volt még a veszélyes útnak felén, midőn 3404 6, III | közelíteni, sietni kellett. A nyavalyatörés borzalmával 3405 6, III | s pár tántorgó lépéssel a tulsó háztetőre vetve magát, 3406 6, III | kétszeresen tért vissza a kiállt veszély után. Börtönén 3407 6, III | már. -~ ~Áthúzta magához a veszélyes hidat, mellyen 3408 6, III | mellyen átjött, leoldá róla a kötelet, a léczeket beeresztette 3409 6, III | leoldá róla a kötelet, a léczeket beeresztette a 3410 6, III | a léczeket beeresztette a házhéj ablakán s a kötél 3411 6, III | beeresztette a házhéj ablakán s a kötél egy végét derekára 3412 6, III | egy végét derekára kötve, a másikat a csatorna egy kiálló 3413 6, III | derekára kötve, a másikat a csatorna egy kiálló vaspántjára 3414 6, III | hurkolta s leereszkedett a második emeleti erkélyre.~ ~ 3415 6, III | egy lábnyomnyira, midőn a vékony czérnakötél középen 3416 6, III | ketté szakadt. Ha egyenesen a földre ereszkedett volna, 3417 6, III | magát, hogy be fog menni a házba az erkély ajtón keresztül, 3418 6, III | kijuthatni; ha máskép nem, a legelsőt a kivel találkozni 3419 6, III | ha máskép nem, a legelsőt a kivel találkozni fog, megragadja 3420 6, III | ráveszi, hogy nyissa fel a kaput. Akkor aztán lefut 3421 6, III | kaput. Akkor aztán lefut a bástyalépcsőn; ha utána 3422 6, III | találják, bele veti magát a Manzanaresbe s keresztűl 3423 6, III | úszik rajta, onnan aztán el a hegyek közé vagy akárhová....~ ~ 3424 6, III | erkélyablak nyitott redőnyein s a kulcsot a zárban találva, 3425 6, III | nyitott redőnyein s a kulcsot a zárban találva, azt elfordítá. 3426 6, III | elfordítá. Az ajtó kinyilt. A szökevény egy nagy teremben 3427 6, III | zárva. Koczkáztatá, hogy a legkissebb zörejre elárulja 3428 6, III | Vissza akart fordulni, hogy a tulsó szárnyon próbáljon 3429 6, III | próbáljon szerencsét; ekkor, a mint tapogatózik, egy szőnyegajtó 3430 6, III | egy lépéssel odább jutand. A folyosó padlata puha pokróczokkal 3431 6, III | szőnyegajtóra bukkant, mely a folyosó tulsó felét zárta. 3432 6, III | is nyitva volt. Benézett. A szobában nőcselédek aludtak, 3433 6, III | világot. Senki sem volt ébren. A szobából ismét két szőnyegajtó 3434 6, III | válogatni, melyiket nyissa fel? a melyikhez közelebb volt, 3435 6, III | hálószobában lelte magát. A szőnyeg ajtó az alcovenre 3436 6, III | ajtó az alcovenre nyilt. A hálóterem halavány tejüveggel 3437 6, III | volt homályosan átderengve. A tárgyak alig tüntek elő 3438 6, III | tárgyak alig tüntek elő a félsötétben.~ ~Az alcoven 3439 6, III | földig le voltak eresztve. A halk álompihegés hangja 3440 6, III | nem volt többé kijárás.~ ~A szökevénynek hirtelen egy 3441 6, III | damaszttal lefüggönyözve; a függönynek hosszú vastag 3442 6, III | akkor csak az volna még a kérdés, hogy az őr golyója 3443 6, III | fogott e zsinórt lebontani a rámáról s midőn készen volt 3444 6, III | midőn készen volt vele, a függönyök lehullottak a 3445 6, III | a függönyök lehullottak a képről.~ ~A szökevény ijedten 3446 6, III | lehullottak a képről.~ ~A szökevény ijedten tántorodott 3447 6, III | ijedten tántorodott vissza. A kép, mely előtte állt, őrült 3448 6, III | e kép elsápasztá arczát, a vér fagyott meg ereiben.~ ~ 3449 6, III | vér fagyott meg ereiben.~ ~A nagy kép alatt egy kis fekete 3450 6, III | Vonagló reszketéssel nyitá fel a könyvet, beletekinte és 3451 6, III | Istenem! hol vagyok? Kiálta a szökevény hangosan, - magáról 3452 6, III | kiejté reszkető kezeiből a könyvet.~ ~A támadott zajra 3453 6, III | reszkető kezeiből a könyvet.~ ~A támadott zajra megmozdúltak 3454 6, III | arcz tekinte elő közülök.~ ~A nő hirtelen, tompa elfojtott 3455 6, III | veté magát vissza ágyába, a mint ez alakot meglátta 3456 6, III | alakot meglátta maga előtt. A szökevény rabruhája össze 3457 6, III | össze volt tépve és fenve a szökés viszontagságaitól 3458 6, III | mozdulatnak nem volt ura. Lábai a földbe gyökereztek.~ ~Percz 3459 6, III | Itt kulcsaim. Fogja. Amott a szekrényben állnak ezüstneműim. 3460 6, III | kezével összetartá keblén a tapadó éji burkonyt, melyen 3461 6, III | burkonyt, melyen keresztűl még a sziv sebesebb ütései is 3462 6, III | valami fönséges volt az a nyugalom, mely a segélytelen 3463 6, III | volt az a nyugalom, mely a segélytelen veszély pillanatában 3464 6, III | Jőjjön ön, mondá halkan a vad iszonyatos alakhoz fordulva, 3465 6, III | iszonyatos alakhoz fordulva, a nélkül, hogy ajkai vagy 3466 6, III | fogok átadni mindent.~ ~A megszólitott minden hangnál 3467 6, III | vadállati ijedelemmel voltak a hölgyre függesztve, melylyel 3468 6, III | hölgyre függesztve, melylyel a farkas szokott nézni az 3469 6, III | hát mit akar ön? kérdé a nő megdöbbenve, midőn látta, 3470 6, III | Isten! kicsoda ön? kiálta el a hölgy, amaz erőszakos asthmaticus 3471 6, III | asthmaticus hangon, mely a suttogó beszédben az indulatot 3472 6, III | az indulatot fejezi ki.~ ~A szökevény erőszakosan fojtá 3473 6, III | térdenállva maradt. Arczára a könyek után nemesebb, emberibb 3474 6, III | emberibb vonások tértek vissza. A képre mutatott.~ ~- Egykor, 3475 6, III | most szökevény vagyok.~ ~A nő egy nyugtalan sikoltással 3476 6, III | pillanatban keresztül lelkén. A másik pillanatban önfeledő 3477 6, III | önfeledő szenvedélylyel rohant a férfi felé.~ ~- Diaz!~ ~ 3478 6, III | visszatartólag terjeszté ki a nő elé.~ ~- Igaz. Igaz, 3479 6, III | elé.~ ~- Igaz. Igaz, mondá a nő, szemeit lesütve s megállt 3480 6, III | búsan, mint egy szobor. A férfi még mindig térdelt.~ ~- 3481 6, III | elvesztém örökre. De mi nekem a túlvilági üdv ahhoz képest, 3482 6, III | túlvilági üdv ahhoz képest, a mit benned elveszték! Oh 3483 6, III | Én is. - Én is. Rebegé a hölgy, karszékébe rogyva 3484 6, III | Ha meghalunk. Igazitá ki a hölgy.~ ~- A börtönben nem 3485 6, III | Igazitá ki a hölgy.~ ~- A börtönben nem lehet meghalni. 3486 6, III | soká él ott az ember; s a halál is rút ott, mint az 3487 6, III | téged bántott valaki, s a mint megöltem akikor, megölném 3488 6, III | gondoskodtál rólam. -~ ~A hölgy némán inte.~ ~Diaz 3489 6, III | órájában.~ ~Ezzel fölkelt a férfi s indult kifelé.~ ~ 3490 6, III | férfi s indult kifelé.~ ~A hölgy odalebbent mellé, 3491 6, III | m e g b o c s á t o t t a m n e k e d”.~ ~- Köszönöm. 3492 6, III | életnek, az emberiségnek, a becsületnek és nekem.... 3493 6, III | becsületnek és nekem.... Ez a csatatér. A zászlók ki vannak 3494 6, III | nekem.... Ez a csatatér. A zászlók ki vannak tűzve, 3495 6, III | szerelemtől reszketőt.~ ~A férfi imára kulcsolá kezeit. „ 3496 6, III | hozzám, hogy felemeljen! te a dicsőségen keresztűl nyújtod 3497 6, III | olajágát. Elmegyek érte a halálba és elhozom azt, 3498 6, III | elhozom azt, vagy ott maradok, a hol az terem.~ ~Szólt és 3499 6, III | és csókokkal halmozá el a kezet, mely megmutatta neki 3500 6, III | melynek öltönydarabjait a mint férje egyenkint magára 3501 6, III | akkint tűnt mind inkább ki a hasonlatosság közte és az 3502 6, III | magamnak vagy az életet vagy a halált.~ ~- Most siess e 3503 6, III | észrevétlenül kimehetsz a mellékutczába. Odáig vezetni 3504 6, III | Hallá, mint kopog végig a kövezeten.~ ~- Lassabban, 3505 6, III | hallá, hogy az ajtóhoz ért s a kulcsot a zárban megforditá, 3506 6, III | ajtóhoz ért s a kulcsot a zárban megforditá, midőn 3507 6, III | zárban megforditá, midőn a sötétben hirtelen fölkiálta 3508 6, III | fölkiálta egy hang: „t o l v a j”! s utána több lárma hang 3509 6, III | meg az udvart.~ ~Dinita, a grófnő cselédje észrevevé, 3510 6, III | rögtön sietett azt hirül adni a kapusnak; ez felkölté a 3511 6, III | a kapusnak; ez felkölté a cselédeket s midőn Diego 3512 6, III | kiverte azokat kezeikből, a midőn aztán a sötétben nem 3513 6, III | kezeikből, a midőn aztán a sötétben nem lehete egyebet 3514 6, III | midőn egy hang, melyben a kapuséra lehetett ismerni, 3515 6, III | ablakot, melyen keresztűl a jelenetet nézte s a magasból 3516 6, III | keresztűl a jelenetet nézte s a magasból alávilágitva, lekiálta.~ ~- 3517 6, III | Bocsássatok őt szabadon.~ ~A cselédek szemtelen arczczal 3518 6, III | szemtelen arczczal fordultak a hölgy felé, minden arcz 3519 6, III | Diego haragos vörössé vált a düh miatt, a mint ezt észrevette.~ ~- 3520 6, III | vörössé vált a düh miatt, a mint ezt észrevette.~ ~- 3521 6, III | le kell lőni. Rikácsolá a kapus.~ ~- Megálljatok! 3522 6, III | hát ki ez az úr? dünnyögé a kapus.~ ~- Azt én tudom. 3523 6, III | Ha úgy van, felelé a kapus szemtelen meghunyászkodással, 3524 6, III | kiálta Diego észrevéve a szemtelen vigyorgást, s 3525 6, III | vigyorgást, s úgy csapta pofon a vén faunust, hogy az kiesett 3526 6, III | Istenért siess! sikolta Serena a kétségbeeséstől környékezve.~ ~ 3527 6, IV | Langy májusi éjszaka van. A francziák elhagyták Madridot, 3528 6, IV | elhagyták Madridot, csak a Buen-Retiro erősség van 3529 6, IV | gyertyafény. Minden néma. A lakosság kiköltözött a városból. 3530 6, IV | A lakosság kiköltözött a városból. A családok az 3531 6, IV | kiköltözött a városból. A családok az erdőben ütöttek 3532 6, IV | erdőben ütöttek tanyát. Benn a városban hallgatás van az 3533 6, IV | sötétség.~ ~De távolabb, a Tajo partjain, ott fény 3534 6, IV | világit az erdőben, mintha a csillagok mind egy mezőre 3535 6, IV | tréfás beszéd között, egy pár a fűben hevert ábrándozva, 3536 6, IV | csak félszeme látszott, a másik selyem kötelékkel 3537 6, IV | Adjon Isten! felelének a körben ülők, senki sem látszott 3538 6, IV | őt ismerni, hanem azért a katona világban mindenki 3539 6, IV | ismersz? szólt az érkező a democrata vállára ütve, 3540 6, IV | kiálta fel az csodálkozással, a mint jobban megnézte a jövevényt, 3541 6, IV | a mint jobban megnézte a jövevényt, te vagy Jacinto?~ ~- 3542 6, IV | ide, ha valahogy még ezt a másikat is kitudnám üttetni.~ ~- 3543 6, IV | találkozás. Poharat fiuk ennek a vitéz bajtársnak. Méltó, 3544 6, IV | legényről. Mindig sir ri a sok vérontás felett, s mégis 3545 6, IV | mégis mindig ő nyargal elől a csatában. Mondtam én, hogy „ 3546 6, IV | csatában. Mondtam én, hogy „vas a feje”.~ ~- Dejszen ha vas 3547 6, IV | Dejszen ha vas lett volna a feje, akkor ő vitte volna 3548 6, IV | akkor ő vitte volna el a golyót, nem az őtet, viszonzá 3549 6, IV | kedélyesen letelepülve a fűbe, a többiek mellé.~ ~- 3550 6, IV | kedélyesen letelepülve a fűbe, a többiek mellé.~ ~- Ah, mit 3551 6, IV | mit mondasz? szólt emez, a tréfából szánalomra sülyedő 3552 6, IV | Leütötte biz annak a fejét egy franczia álgyú, 3553 6, IV | még azután is rajta ült a lovon, fej nélkül kergette 3554 6, IV | E hir kissé lehangolta a democrata kedélyét.~ ~- 3555 6, IV | Jacintótól.~ ~- Első voltam a Ciudad Rodrigoi sánczokon, 3556 6, IV | ez, szivarát meggyujtva a tűznél.~ ~- De már abban 3557 6, IV | Szóllalt meg akkor egy hang a beszélők háta mögött. Az 3558 6, IV | egy fiatal ezredes volt a fűben elheveredve.~ ~- Kicsoda? 3559 6, IV | Don Jacinto hátranézett a megszóllalóra, tréfás büszkeséggel.~ ~- 3560 6, IV | Mennykő fiú az, bizonyitá a democrata. Közkatonából 3561 6, IV | nem mégy előttem; állitá a fűben heverő.~ ~- Hinni 3562 6, IV | Jacinto élesen tekintett a fogadótárs arczába. Diego 3563 6, IV | Hasonlitasz valakihez, a kiről nem örömest beszélek..... 3564 6, IV | mintha elfognám veszteni a fogadást. Soha sem jutott 3565 6, IV | jutott csata előtt eszembe az a gondolat, hogy hátha megfogok 3566 6, IV | és most nem tudom kiverni a fejemből. Már most csak 3567 6, IV | Megjárom, ha ott hagyom a fogamat: don Eustaquio bátyámnak 3568 6, IV | megint” keresztűl.~ ~- Ki az a te don Eustaquio bátyád? 3569 6, IV | szólt don Jacinto, szivarát a tűzbe vágva; egyébiránt 3570 6, IV | megigéred, hogy megszerzed a fülét a muzeum számára, 3571 6, IV | hogy megszerzed a fülét a muzeum számára, hogy legalább 3572 6, IV | hogy miféle ember lehet az, a kinek kétszer is van Eustaquio 3573 6, IV | végrendeleténél fogva ez a derék ember tavaly Serena 3574 6, IV | minden vagyonát elperelte: a miért egy éjjel szegény 3575 6, IV | Diegonak félre kelle vonulnia a tűztől, hogy ne lássék arczán 3576 6, IV | kérdezősködhetett tovább, a nélkül, hogy neje tiszta 3577 6, IV | nem tudott aludni, lement a vár bástyái alá, oly közel, 3578 6, IV | rálövöldöztek. Reszketett a vágytól minél elébb benn 3579 6, IV | feleségével?~ ~Annyit tudott, hogy a nő még többet szenved, mint 3580 6, V | V.~ ~Másnap megkezdődött a Buen Retiro ostroma, az 3581 6, V | dühével az egyik részről, a kétségbeesés heroismusával 3582 6, V | kétségbeesés heroismusával a másikról. Rengett a föld, 3583 6, V | heroismusával a másikról. Rengett a föld, vöröslött az ég, menydörgött 3584 6, V | vöröslött az ég, menydörgött a levegő. Az emberek szétfutottak 3585 6, V | emberek szétfutottak Madridból a csatazaj elől, odahagyták 3586 6, V | tűzgombolyagok hullottak a paloták tetőire, s az égnek 3587 6, V | ijesztő rém világot vetettek a sötét égre....~ ~És ott, 3588 6, V | ott, hol legnagyobb volt a veszély, hol legvadabbúl 3589 6, V | hol legvadabbúl lobogtak a lángok, ott csoportosult 3590 6, V | ember, nem oltani: szitani a tűzet, nem egymást menteni, 3591 6, V | elkeseredett harcz folyott, mig a tört rés előtt férfi férfi 3592 6, V | vezér ellen küzdött, azalatt a toledoi kapu felől hágcsókat 3593 6, V | támasztottak az ostromlók a falaknak, azokon másztak 3594 6, V | azokon másztak fölfelé.~ ~A bombák, granátok pattogtak 3595 6, V | pattogtak fejeik fölött, a bástyákon álló lövések minden 3596 6, V | között támaszták hágcsóikat a falnak.~ ~Két egymás mellé 3597 6, V | Diaz. ~ ~Don Diego, mielőtt a hágcsóra lépne, odafordult 3598 6, V | boritá el egy pillanat alatt. A várkapu alá fúrt tűzakna 3599 6, V | alá fúrt tűzakna repült a levegőbe.~ ~- Előre! kiálták 3600 6, V | kiálták ekkor mindnyájan. A harczi düh lángolt minden 3601 6, V | lángolt minden arczon, még a haldokló is azt kiáltá: „ 3602 6, V | előre”! s odavonszolta magát a hágcsók közelébe.~ ~Legelől 3603 6, V | Legelől látszott azokon a két ifju tiszt. Sebesen 3604 6, V | Egyik sem birta elhagyni a másikat. Mosolygó arczczal 3605 6, V | elleneire. Don Diego rákiálta: „a másik elé dugd, emezzel 3606 6, V | hágcsófoknyira voltak már a bástyaoromtól, mindkettő 3607 6, V | törekedve szomszédját megelőzni, a védők tömegéből egy irtó 3608 6, V | fehér füstfellegbe burkolva a legközelebb levőket. A mint 3609 6, V | burkolva a legközelebb levőket. A mint a füstöt a másik perczben 3610 6, V | legközelebb levőket. A mint a füstöt a másik perczben 3611 6, V | levőket. A mint a füstöt a másik perczben elkapta a 3612 6, V | a másik perczben elkapta a szél, Diego már a bástyaormot 3613 6, V | elkapta a szél, Diego már a bástyaormot fogta meg kezével, 3614 6, V | hátrahajlott.~ ~- Megnyerted a fogadást, bajtárs, kiálta 3615 6, V | összerázkódék, keze lecsuklott a hágcsó fokáról, s holtan 3616 6, V | vállaira.~ ~Egy óra mulva a vár be volt véve.~ ~Don 3617 6, V | hallott.~ ~Néhány percz alatt a börtönelőtti ház előtt állt. 3618 6, V | keresztűl kasul járt rajta, s a hogy a bomba kiütötte az 3619 6, V | kasul járt rajta, s a hogy a bomba kiütötte az egyik 3620 6, V | egyik oldalát, meglátszott a szobában az összezúzott 3621 6, V | játszani.~ ~Bezörgetett a kapun.~ ~Sokáig nem jött 3622 6, V | az ablakodon megyek be!~ ~A rivallgásra előcsoszogott 3623 6, V | előcsoszogott nagy alázatosan a kapus, s reszketve nyitá 3624 6, V | jöhetett hamarább, mert a pinczéből kellett előkászolódnia.~ ~- 3625 6, V | ficzkó? kérdé tőle Diego, a mint a kapun belépett.~ ~- 3626 6, V | kérdé tőle Diego, a mint a kapun belépett.~ ~- Kérem 3627 6, V | Kérem alássan, rimánkodék a nagy vörösképü ember, s 3628 6, V | Don Diego nem birta magát a kaczagástól visszatartani.~ ~- 3629 6, V | hogy emlékezel-e rám?~ ~A kapus látva, hogy nem eszik 3630 6, V | tért ijedtéből, s megnézve a hivatlan vendéget, szomorúan 3631 6, V | felele: „Igen is, arról a pofléről, a mit tavaly ilyenkor 3632 6, V | Igen is, arról a pofléről, a mit tavaly ilyenkor volt 3633 6, V | kenyeremen hiztál meg?~ ~A kapus hátratántorodott ijedtében. „ 3634 6, V | Dios! Don Diego”!~ ~- Hol a feleségem?~ ~A kapus reszketett, 3635 6, V | Hol a feleségem?~ ~A kapus reszketett, mint a 3636 6, V | A kapus reszketett, mint a nyárfa levél.~ ~- Elment 3637 6, V | lakni - Sacedonba.~ ~- Abba a rongyos faluba! kiálta Albin 3638 6, V | kivánkozott.~ ~- Befogod a szád vén spion! Nem don 3639 6, V | gróf vette el mindenét?~ ~A kapus szemei zavarodtak, 3640 6, V | zavarodtak, forogni érzé a világot.~ ~- Gyere csak 3641 6, V | Gyere csak velem ide a szobádba, mindent tudok. - 3642 6, V | melyben elismered: hogy az a férfi, a ki most egy éve 3643 6, V | elismered: hogy az a férfi, a ki most egy éve Serena grófnőnél 3644 6, V | grófnőnél találtatott én voltam, a grófnő férje.~ ~- Kérem 3645 6, V | Kérem alássan, hebegé a kapus.~ ~- Ne szólj közbe, 3646 6, V | orrod most is görbe attól a poflétől, a mit tavaly kaptál, 3647 6, V | görbe attól a poflétől, a mit tavaly kaptál, vigyázz, 3648 6, V | ne igazitsam az idén.~ ~A megszeppent ember mindent 3649 6, V | megszeppent ember mindent irt, a mit don Diego tolla alá 3650 6, V | Diego tolla alá mondott. A documentumban úgy összevissza 3651 6, V | gazemberezte saját maga magát, a mint csak illett.~ ~- Van 3652 6, V | széttekintve.~ ~- Igen is. A feleségem, felelt a kapus 3653 6, V | is. A feleségem, felelt a kapus egy a szögletben reszkető 3654 6, V | feleségem, felelt a kapus egy a szögletben reszkető tömegre 3655 6, V | nélkül az irást, sápitott a némber.~ ~- Vidd hozzá közelebb 3656 6, V | bele is ütötte az orrát a vonakodónak.~ ~Az asszony 3657 6, V | Már most üssön belétek a menykő.~ ~A házaspár megköszönte 3658 6, V | üssön belétek a menykő.~ ~A házaspár megköszönte alázatosan, 3659 6, V | ő maga vette magának ezt a fáradságot.~ ~- Don Eustaquionak 3660 6, V | mondjátok meg, hogy tisztelem. A fülét odaigértem már a Muzeumnak; 3661 6, V | A fülét odaigértem már a Muzeumnak; hát csak iparkodjék 3662 6, V | pillanat mulva don Diego a disztéren állt, hol Wellington 3663 6, V | önkezüleg tűzte fel mellére a vitézség érdemrendét. Egy 3664 6, V | azon órában lehete látni, a mint nyargalva vágtatott 3665 6, VI | közelitek”, mondogatá magában a vágtató lovag. Nemsokára 3666 6, VI | Tűrtem nyomort, büntetést, s a mi több volt mindezeknél: 3667 6, VI | mi több volt mindezeknél: a te távollétedet. De most 3668 6, VI | azért százszor kerestem föl a halált, dicsőséget találtam 3669 6, VI | helyette. Nevemet, mely a tied is, melyet kimondani 3670 6, VI | hallottam kimondatni. Kezemről a bűn vérfoltját saját vérem 3671 6, VI | vérfoltját saját vérem mosta le a csatatéren.... Ezentúl boldogok 3672 6, VI | egy szörnyű álom, átadva a feledésnek, nevem tiszta, 3673 6, VI | új élet kezdődik velünk, a melyben... boldogok leszünk.~ ~ 3674 6, VI | Az ég derült volt, a mezőkön nyilt a virág, a 3675 6, VI | derült volt, a mezőkön nyilt a virág, a falukon kiálltak 3676 6, VI | a mezőkön nyilt a virág, a falukon kiálltak az utczákra 3677 6, VI | falukon kiálltak az utczákra a vén emberek és a kis gyermekek, 3678 6, VI | utczákra a vén emberek és a kis gyermekek, s „viva”- 3679 6, VI | kiáltoztak az elrobogó után. A vizért járó pórleányok ajkairól 3680 6, VI | pórleányok ajkairól hangzott a nemzeti dal, a kunyhókon 3681 6, VI | hangzott a nemzeti dal, a kunyhókon lebegtek a zászlók. 3682 6, VI | dal, a kunyhókon lebegtek a zászlók. A vágtató lovag 3683 6, VI | kunyhókon lebegtek a zászlók. A vágtató lovag csak saját 3684 6, VI | mindezekben.~ ~„Jövök, jövök”.~ ~A mén repült; hegyek, völgyek, 3685 6, VI | fölreppenve, ha odaért, a nap oly hévvel ragyogott 3686 6, VI | oly hévvel ragyogott le a tiszta kék égről. A lovag 3687 6, VI | ragyogott le a tiszta kék égről. A lovag szivében szerelem 3688 6, VI | volt és dicsőség.~ ~Délután a láthatáron sötét felhők 3689 6, VI | felhők kezdtek felhúzódni, s a megszorult nap heve égetően 3690 6, VI | egészen át volt izzadva, s a mint a levegő mindinkább 3691 6, VI | át volt izzadva, s a mint a levegő mindinkább át kezde 3692 6, VI | emberi hajlékhoz érjen. A legelső parasztházhoz beköszönte. 3693 6, VI | kért égető szomja ellen.~ ~A ház lakója, egy jó vén anyóka, 3694 6, VI | az utólsó cseppig kiitta, a mi benne volt. A távolból 3695 6, VI | kiitta, a mi benne volt. A távolból már lehete hallani 3696 6, VI | távolból már lehete hallani a közelgő zivatar morduló 3697 6, VI | morduló fenyegetődzését. A sötét, fekete felhők már 3698 6, VI | sötét, fekete felhők már a fél eget elfoglalták; olykor 3699 6, VI | egy villámtól megszakitva. A távolban zúgtak a fák.~ ~- 3700 6, VI | megszakitva. A távolban zúgtak a fák.~ ~- Itéletidő lesz, 3701 6, VI | lesz, vitéz uram, monda a jó öreg asszony jámbor hangon. 3702 6, VI | Maradjon itt, mig átmegy a fejünk felett, ne menjen 3703 6, VI | Köszönöm áldott asszony, szólt a lovag, sietős utam van, 3704 6, VI | Fél óra mulva utolérte a zivatar. Az izzasztó hőség 3705 6, VI | elegy zápor vágta egész a messze erdőig. Csak itten 3706 6, VI | belől elfoglalva, mint hogy a zivatar között magára tudott 3707 6, VI | tudott volna gondolni.~ ~A zápor és mennydörgés elvonulta 3708 6, VI | folyvást esni.~ ~Mire Diaz a legközelebbi faluhoz ért, 3709 6, VI | Egészen áthűtötte magát, a vizes öltönyök testéhez 3710 6, VI | Kezei reszkettek néha.~ ~A mint a legközelebbi falut 3711 6, VI | reszkettek néha.~ ~A mint a legközelebbi falut elérte, 3712 6, VI | Don Diego szinte lebukott a lórul, oly gyöngének érzé 3713 6, VI | lélekzete oly forró volt, a paripa minden mozdulatánál 3714 6, VI | előre”! mondogatá magában a lovag. Szemei előtt összefolyt 3715 6, VI | Szemei előtt összefolyt a világ, arcza és feje lángolt, 3716 6, VI | előre....~ ~Minden lépése a lónak egy század volt reá 3717 6, VI | lépésével nőttek fájdalmai, a test emésztő láza.~ ~- Csak 3718 6, VI | egy pillanatig még. Nyögé a vágtató lovag, erőszakosan 3719 6, VI | Sacedon kisded tornyát s a vén kastély tetejét, melyben 3720 6, VI | Rebegé megtörő hangon. A paripa már az első házakhoz 3721 6, VI | házakhoz ért. Don Diego a pillanatokat számlálta, 3722 6, VI | pillanatokat számlálta, a mik még hátra vannak. Elérte 3723 6, VI | még hátra vannak. Elérte a templomot. Még egy percz. 3724 6, VI | templomot. Még egy percz. Most a kastély udvarán van. Le 3725 6, VI | róla. -~ ~ ~Ott volt már, a hova vágyott. Midőn fölnyitá 3726 6, VI | Diaz! én kedvesem! szólt a nő, öröm és kétségbeesés 3727 6, VI | Eljöttem hozzád, rebegé a férj, tompa, szintelen hangon. 3728 6, VI | szintelen hangon. Eljutottam a hova kellett. Nevemet visszavivtam, 3729 6, VI | Éltem minden pillanata a te boldogságodnak lesz szentelve. 3730 6, VI | Az Isten igaz, mondá a szenvedő, mély bánatos hangon. 3731 6, VI | helyrehozzam, megengedé, hogy a gyalázatot, mit rád tetéztem, 3732 6, VI | zokogott szenvedélyesen a hölgy. Most lettél csak 3733 6, VI | mellettem, - engemet kikerült a halál, a golyózápor közt 3734 6, VI | engemet kikerült a halál, a golyózápor közt megálltam.... 3735 6, VI | láttalak, - öleltél. - Most a szélnek egy lehellete elvisz.~ ~ 3736 6, VI | egy lehellete elvisz.~ ~A nő indulatos sirással veté 3737 6, VI | indulatos sirással veté magát a haldokló keblére.~ ~Diego 3738 6, VI | Mutasd fel mindkettőt a világnak, - legyen kiengesztelve 3739 6, VI | érkezett az orvos. Megtapintá a beteg üterét, - valami cseppeket 3740 6, VI | vizsgálta gyógyszere hatását a beteg arczán. - Az lassankint 3741 7 | A REMETE HAGYOMÁNYA.~ ~1846.~ ~ 3742 7 | megtanultam, hogy az életben több a fájdalom mint az öröm.~ ~ 3743 7 | az öröm.~ ~Megtanitott rá a világ. - Oh a világ igen 3744 7 | Megtanitott rá a világ. - Oh a világ igen keserű iskola.~ ~ 3745 7 | hogy megvénűlt.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb 3746 7 | legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől, hanem az, ki 3747 7 | hanem az, ki legközelebb van a sirhoz.~ ~Mennyi elveszteni 3748 7 | reményem volt még akkor! A reménység szép természettünemény, 3749 7 | természettünemény, szép mint a szivárvány, és el nem érhető, 3750 7 | mint az. Napsúgár teremti a szivárványt, meleg sziv 3751 7 | szivárványt, meleg sziv a reményt. Ragyogó semmi mind 3752 7 | reményt. Ragyogó semmi mind a kettő. Gyermeköröm.~ ~Különös 3753 7 | boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat, mintha büszkeséget 3754 7 | lelke borújában keresni a magányt, mely oly sivár 3755 7 | semmi oka kitagadni magát a világból; oh, mikorra a 3756 7 | a világból; oh, mikorra a keresett fájdalom napjai 3757 7 | fájdalom napjai megjőnek, mikor a keserű ital, mit a szenvedések 3758 7 | mikor a keserű ital, mit a szenvedések pohara nyújt, 3759 7 | szenvedések pohara nyújt, a lelket átjárja, nem mutatja 3760 7 | nem mutatja többé az arcz a sziv fellegeit, nem ád hangot 3761 7 | még ki is nevetik.~ ~Most a legvigabb fiú vagyok azok 3762 7 | hol legtöbb zajjal jár a világ. Csókot, ölelést, 3763 7 | ellenségemnek nevezi magát; a mi nekem mindegy.~ ~Ez előtt 3764 7 | mindegy.~ ~Ez előtt két évvel a beszkidi fenyves erdőben 3765 7 | áldott meg az isten, volt a hegyek közt csinos majorsága, 3766 7 | életemnek.~ ~Akkor bennem volt a világ, magammal hordtam 3767 7 | Csalatkoztunk: én is a világ is. Én benne. Ő bennem. 3768 7 | szirtre kapaszkodva végre a legmagasb bércztetőre jutottam, 3769 7 | honnét megjelenő arczom a kőszáli sast ijeszté zúgó 3770 7 | embert nem mutató vidékre, a hűs hegyi szellő izzadt 3771 7 | homlokomat verte.... Lenn a völgyben már alkonyat volt, 3772 7 | vidékek lakóit, mig fenn a bércztetőről még látható 3773 7 | bércztetőről még látható volt a leáldozó nap sülyedő fényképe, 3774 7 | leáldozó nap sülyedő fényképe, a mint bíborszin fellegei 3775 7 | mintha nekem előbb jőne fel a nap, s utóbb áldoznék le, 3776 7 | egész. Gyakran ott talált a feljövő éj csillagképeivel, 3777 7 | csillagképeivel, mélázva, merengve, a mint végig dültem a gyopárfödte 3778 7 | merengve, a mint végig dültem a gyopárfödte bérczen, s az 3779 7 | olvastam. Gyakran ott lepett a bérczei mögül feljövő holdvilág, 3780 7 | szomorú halott fényt vetve a világra. Oh ily távol emberi 3781 7 | állitottam volna az ég felé a szép mindenséget, hogy a 3782 7 | a szép mindenséget, hogy a nap ne süsse fejét.~ ~Terv 3783 7 | nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak, 3784 7 | virágai sarjazhattak, midőn a lefutott özönviz után legelőször 3785 7 | legelőször sütött az Isten napja a föltámadt természetre. E 3786 7 | egy sem hozott gyümölcsöt. A telek, mely őket megtermé, 3787 7 | mikről alánéztem, látnám a vén fenyőt, mely alatt a 3788 7 | a vén fenyőt, mely alatt a vad madár kiáltásait hallgattam, 3789 7 | kiáltásait hallgattam, és a havasi rózsabokrot, mely 3790 7 | rózsabokrot, mely indás ágaival a bérczhasadékból fejem fölé 3791 7 | hullatva el; - ha újra hallanám a titokszerű hangot, mely 3792 7 | titokszerű hangot, mely a csendes rengetegben olykor 3793 7 | lélek hangja; - ha érzeném a vaderdők lélekemelő illatát, 3794 7 | lélekemelő illatát, vegyülve a virágos pázsit fris demutszagával; - 3795 7 | demutszagával; - ha fekünném a halkan zúgó bérczi csermely 3796 7 | csermely mellett, bámulva a beléhajló ágat, mely lombjait 3797 7 | beléhajló ágat, mely lombjait a hüs kristályvizben füröszti, 3798 7 | kristályvizben füröszti, s hallanám a közel madárzenét s az ércztörők 3799 7 | ércztörők távol zuhogását, s a pásztorkűrt tévedő hangjait; 3800 7 | nincsen kétszer tavasz. A mely virága ennek elnyilik, 3801 7 | ezt. Órákig elbirtam nézni a pókot, a mint mesterséges 3802 7 | elbirtam nézni a pókot, a mint mesterséges hálóját 3803 7 | szivárványszint játszottak a verőfényben. Néztem a pókot, 3804 7 | játszottak a verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja oly 3805 7 | alakja oly dicső. Elkisértem a patakot, mely hüs bércz 3806 7 | alól eredt, tisztán mint a kristály, partjain virágokkal 3807 7 | virágokkal csókolózott, a hol csöndesen folyt, az 3808 7 | vezetett, hol szétterűlve, a bürkök töveit áztatni megállt, 3809 7 | vizében tekergve úszott a barna vizi kigyó.~ ~Egy 3810 7 | ily bolyongásom alkalmával a zivatar véletlen utolért. 3811 7 | zivatar véletlen utolért. A hirtelen támadt szélvész 3812 7 | támadt szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a 3813 7 | szélvész tördelte a fákat a zúgó erdőben, a záporeső 3814 7 | a fákat a zúgó erdőben, a záporeső egyhangúan vágott 3815 7 | záporeső egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor a villám 3816 7 | vágott alá a vidékre, olykor a villám nyilalt át az elsötétült 3817 7 | bőrrel hittem végig nézhetni a természetmulatságot.~ ~A 3818 7 | a természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az 3819 7 | fogták el róla az eget, s a sűrűre fajzott gyalogfenyőbokrok 3820 7 | hozzáférhetlenné tevék az asylumot, ha a fergeteg nyakamon nincs, 3821 7 | az áthatolásra. Azonban a zápor nagy cseppekben kezdett 3822 7 | cseppekben kezdett átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. 3823 7 | alatt s ugrálva futott le a meneteles uton, s ezt okosan 3824 7 | előttem futott és nem utánam. A völgy igen mély volt. Mire 3825 7 | völgy igen mély volt. Mire a kiálló szikla alá juték, 3826 7 | saját orromat sem láttam, a mit ugyan fényes nappal 3827 7 | fejemről ugyan elfogta a sziklaerkély az esőszakadást, 3828 7 | Szerettem ugyan mindig a zivatart, örömest hallgattam 3829 7 | zivatart, örömest hallgattam a hegyektől visszavert mennydörgést 3830 7 | visszavert mennydörgést s a szakadó zápor süvöltését, 3831 7 | szakadó zápor süvöltését, de a belöle származó sárral sehogy 3832 7 | csak kezeimmel tapogatva a nyirkos sziklát, haladhattam 3833 7 | lábaim alatt s már hallám a mögöttem zuhogni kezdő vizomlást.~ ~ 3834 7 | félderű kezde elterűlni a völgyben, a villám hihetőleg 3835 7 | kezde elterűlni a völgyben, a villám hihetőleg fenyőbe 3836 7 | rázkódtam össze, mögöttem, a sziklához ragasztva, a legsűrübb 3837 7 | a sziklához ragasztva, a legsűrübb csalit közt rejtetten, 3838 7 | itt? Egyetlen ajtó volt a házon, az ajtón kis ablak; 3839 7 | küszöbe előtt nagyot nőtt a tővis, a küszöb és ajtó 3840 7 | előtt nagyot nőtt a tővis, a küszöb és ajtó között felmagzott 3841 7 | és ajtó között felmagzott a perje, s az ajtó ragasztó 3842 7 | ragasztó hasadékaiban sárgultak a gombák. Ösvény nem vezetett 3843 7 | magának tanyául e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, 3844 7 | egy igazi háznak, melyből a lélek elszállt, a nélkül, 3845 7 | melyből a lélek elszállt, a nélkül, hogy valami ijesztő 3846 7 | ajtó, e tövises küszöb, a fűvel benőtt födél, s körül 3847 7 | mig keblem vitt, lábaim a földbe érzém gyökerezni.~ ~ 3848 7 | földbe érzém gyökerezni.~ ~A zápor határozott, az omló 3849 7 | fölrázott. Nem láttam többé a rejtélyes kunyhóban egyebet 3850 7 | szabadon futhassak, vagy hogy a növekedő lángfényt behagyva 3851 7 | Beléptemmel úgy vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy 3852 7 | csak előszobája egy mélyen a sziklába vájt tágas teremnek, 3853 7 | karosszék is volt látható, a szék előtt a földbe vert 3854 7 | volt látható, a szék előtt a földbe vert asztal, s magában 3855 7 | földbe vert asztal, s magában a székben egy férfi, ki, mint 3856 7 | székben egy férfi, ki, mint a félhomályban ki vehetém, 3857 7 | szemmel az ajtót, másikkal a hallgató embert kémlelve, 3858 7 | félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő 3859 7 | alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, 3860 7 | őszültem. A zápor kioltá a besütő tűzvilágot, s a mint 3861 7 | kioltá a besütő tűzvilágot, s a mint fogyott a fény, úgy 3862 7 | tűzvilágot, s a mint fogyott a fény, úgy nőtt iszonyatom. 3863 7 | nem tenni, s fél óra mulva a fellegek eloszoltak, s én 3864 7 | könyebbült lélekkel láttam a fák tetején ragyogni az 3865 7 | Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes éj 3866 7 | vigaszt, mit félelmes éj után a viradó nap fénye nyújt? 3867 7 | érzém magamat tőle. Künn a madarak elkezdtek énekelni, 3868 7 | madarak elkezdtek énekelni, a fris esőszag becsapott az 3869 7 | becsapott az ajtón s elverte a dohos penészszagot, mely 3870 7 | mely idebenn úgy fojtá a lélekzetet. Érzém, hogy 3871 7 | oda léptem hozzá, s miután a menedéket szépen megköszöntem 3872 7 | rejtektanyán meghaláloznia, azóta a szabad légen semmitől nem 3873 7 | után, s midőn lélekvesztve a majorba értem, a forróláz 3874 7 | lélekvesztve a majorba értem, a forróláz rögtön kitört, 3875 7 | fellábadoztam, első gondom volt a rejtett erdei tanyát felkeresni. 3876 7 | vala tőle.~ ~Kérdezősködtem a környékben az ember felől, 3877 7 | esetet elmondtam, megelőztek. A kunyhót szépen kitakaritották, 3878 7 | kunyhót szépen kitakaritották, a mi elvihető volt, elvitték 3879 7 | eszem megtérvén, az egészet a tűzbe dobtam. Most sajnálom. 3880 7 | ábrándos bohóság volt benne. A mennyire emlékemben maradt, 3881 7, I | ember szive.~ ~Az ember a természet mostoha gyermeke.~ ~ 3882 7, I | Minden állatnak megadja a föld, mire szűksége van; 3883 7, I | embert mezetlenül szüli a világra, mintha mondaná: 3884 7, I | börtöne vagy, s mindennek, a mi szennyes indulat, rabszolgája.~ ~ 3885 7, I | rabszolgája.~ ~Kellettél ide, hogy a náladnál kisebb férgeket 3886 7, I | kisebb férgeket eltaposd s a föld virágait letépd.~ ~ 3887 7, I | virágait letépd.~ ~Mit adtál te a természetnek, hogy mindent 3888 7, I | tőle?~ ~Királya vagy te a világnak? Az volnál ha annak, 3889 7, I | mindeneket üldöz, király volna a neve!~ ~Fehér arcz. Sötét 3890 7, I | S te lész-e az, ki ha a csillagok lehullanak, még 3891 7, I | csillagos mindenség csupán a te gyönyörödre világol, 3892 7, I | világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt, csak azért van 3893 7, I | költők, hadvezérek, kiket a nép félistenekül fog bámúlni, 3894 7, I | félistenekül fog bámúlni, s kiket a forduló év nem találand 3895 7, II | kinek szolgája ne volna.~ ~A koldus ebet tart: hogy legyen 3896 7, II | legyen kinek parancsolnia, a fejdelmek hizelgőket tartanak; - 3897 7, II | fejdelmek hizelgőket tartanak; - a jobbágyok fölött uralkodik 3898 7, II | jobbágyok fölött uralkodik a föld ura, és minden földesúr 3899 7, II | földesúr meghajtja fejét a király előtt, - és minden 3900 7, II | minden király meghajtja fejét a halál előtt....~ ~Ez a beteg, 3901 7, II | fejét a halál előtt....~ ~Ez a beteg, halvány fényű égi 3902 7, II | halvány fényű égi test, a hold rabszolgája a földnek, 3903 7, II | test, a hold rabszolgája a földnek, éjeit világitja, 3904 7, II | idomtalan tömeg el elfogja előle a napvilágot. - A föld rabja 3905 7, II | elfogja előle a napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap 3906 7, II | napvilágot. - A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, 3907 7, II | A föld rabja a napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, 3908 7, II | A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s igy a világ 3909 7, II | Altairnak, ez a Siriusnak, s igy a világ végtelen közepéig 3910 7, II | engedelmeskedik egyik hatalom a másiknak.~ ~ ~ ~ 3911 7, III | meghalni?~ ~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét 3912 7, III | elbujdosik, mezitelen, vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen 3913 7, III | vezértelen a hűvös éjszakába, a véghetetlen égbe..... Miért 3914 7, III | mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis mennie 3915 7, III | számlálná az éveket, később a napokat, a mik még hátra 3916 7, III | éveket, később a napokat, a mik még hátra vannak, s 3917 7, III | akkor? Használná-e jobban a rövidremért időt? vagy még 3918 7, III | vagy még tán kevésbé félné a hosszúra mért istenitéletét?...~ ~ ~ 3919 7, IV | Pedig édessége csak négy van a létnek.~ ~Az anya teje, 3920 7, IV | létnek.~ ~Az anya teje, a szerető csókja, a bor lángja 3921 7, IV | teje, a szerető csókja, a bor lángja és az ellenség 3922 7, IV | Jut-e még eszedbe az a virágos kert, melynek kóróit 3923 7, IV | kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, 3924 7, IV | rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könyező nőarcz, 3925 7, IV | betegágyadnál éjeket virasztott át, a megnyugtató kebel, az érzékeny 3926 7, IV | kebel, az érzékeny ölelés, a hizelgő hangok? oh minő 3927 7, IV | jönnek sem ez életben, sem a másvilágon. Még egyszer 3928 7, IV | anyai keblen pihenni, - a föld kebelében, mikor sirba 3929 7, IV | anyaölelés....~ ~Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, 3930 7, IV | Hová lesz a szivárvány, ha a nap eltűnik, hová lesz a 3931 7, IV | a nap eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy, 3932 7, IV | eltűnik, hová lesz a virág, ha a tavasz elfogy, hová lesz 3933 7, IV | tavasz elfogy, hová lesz a csillag, ha egéről lefut? 3934 7, IV | csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz, ha a 3935 7, IV | a szerelem hová lesz, ha a szív kiégett?... Mit adhatsz 3936 7, IV | adhatsz nekem mindenható sors a kinokért, miket fejemre 3937 7, IV | időkből, midőn megtudtam: hogy a paradicsom a szivben van, 3938 7, IV | megtudtam: hogy a paradicsom a szivben van, nem a mennyországban. 3939 7, IV | paradicsom a szivben van, nem a mennyországban. Kiűztél 3940 7, IV | utolsó szerelem.~ ~Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. 3941 7, IV | Mi édesebb a szerelemnél? A bornak pohara. Kábult gyönyörei 3942 7, IV | pohara. Kábult gyönyörei a mámor hőseinek. Hosszú önfeledség 3943 7, IV | önfeledség álma. Szabad járás a tündér országban. Gyönyör, 3944 7, IV | gazdag lenni? tied lesz a világ kereksége; akarsz 3945 7, IV | leszesz? Oh az én lelkemen a bor daemonának nincs többé 3946 7, IV | nincs többé ereje, mióta a vért megkóstoltam s megrészegültem 3947 7, IV | megrészegültem tőle....~ ~Oh a vérszomj irtózatos érzet; 3948 7, IV | vérszomj irtózatos érzet; de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~ ~ 3949 7, IV | irtózatosabb.~ ~Mi édesebb a bor kelyhénél? A boszú pohara. 3950 7, IV | édesebb a bor kelyhénél? A boszú pohara. Pohár gőzölgő 3951 7, IV | ellenségvérrel megtöltve, mit a tajtékzó ajk szilaj átkok 3952 7, IV | hangjánál iszik meg s elolt a szívben egy évtizeden át 3953 7, IV | kép, ez utolsó édesség - a halál percze.~ ~ ~ ~ 3954 7, V | Elhagyta érte családját, a fénykört, melyben született, 3955 7, V | mit megosztania. - Viselte a gyalázat pirját homlokán 3956 7, V | homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta 3957 7, V | s kiállta érte mind azt, a mi az életben és a halálban 3958 7, V | azt, a mi az életben és a halálban keserű.~ ~A férfi, 3959 7, V | és a halálban keserű.~ ~A férfi, ki ily őrülten szeretett, 3960 7, V | hazát igér, s ennek ajtaja, a koporsófödél számodra megnyilik, 3961 7, V | hagylak el.~ ~Ezt mondtam én a lyánynak.~ ~„Ha lesz egy 3962 7, V | hazát, szebb világot igér a sír után, onnét is eljövök, 3963 7, V | tied lehessek.~ ~Ezt mondta a lyány nekem.~ ~Van-e hát, 3964 7, V | Van-e hát, van-e élet a síron túl? Elment a lyány 3965 7, V | élet a síron túl? Elment a lyány oda, s én nem mentem 3966 7, V | nem jár.~ ~Mi nyomot hágy a légben az elbocsátott hang? 3967 7, V | légben az elbocsátott hang? a villámdörgése s a szenvedő 3968 7, V | hang? a villámdörgése s a szenvedő sóhaja, átok és 3969 7, V | eskü.~ ~Üres hang az eskű. A lég sem tartja meg, hát 3970 7, VI | legelsőbb megsugám szerelmem a leánynak, végig borzadt, 3971 7, VI | elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre, 3972 7, VI | Megérzette-e előre?...~ ~A második csók ismét visszahozta 3973 7, VI | visszahozta arcza rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt 3974 7, VI | lyánya előtt~ Térdelve borúl a szerelmes,~ És esküszik 3975 7, VI | nem apadnak,~ S csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka 3976 7, VI | csókolja a lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~ 3977 7, VI | lyányt,~ És vissza a lyányka a térdepelőt...~ Mért borzadozol~ 3978 7, VI | Emma, mi bánt?...~ Künn a hideg éjben~ A szél szava 3979 7, VI | Künn a hideg éjben~ A szél szava szól....~ S rémes 3980 7, VI | vonnak aranyszemű éjmadarak,~ A bőjti boszorka lihegve halad...~ 3981 7, VI | Alkonyat volt. Hallám; a lyány mint nevetett e mese 3982 7, VII | Mennyire tele van e két szóval a világ. Az ember azt hinné: 3983 7, VII | hinné: e földön minden lény a más bajával törődik, a más 3984 7, VII | lény a más bajával törődik, a más örömeinek örűl.~ ~Pedig 3985 7, VII | önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a világot szeretni akarod, 3986 7, VII | legközelebb van, tenmagadat? Ki a világot gyűlölöd, tudod-e 3987 7, VII | tenarczotokban? Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved, 3988 7, VII | saját bűnhödése.~ ~S ti a sorsot meritek káromolni? 3989 7, VII | vertetek mást. Emlékeztetek a kézre, mely tőletek mindent 3990 7, VII | arra, mely mindent adott. A tövis magjából tövis terem. 3991 7, VII | gyűlölni. Gyűlölök mindent, a mi él. Gyűlölöm, ki hozzám 3992 7, VII | ismeretlen népek, az élet, a halál, - de központja gyűlöletem 3993 7, VII | ellen!~ ~Nincsen semmim a földön, nincs semmim az 3994 7, VII | minden világi birtokom a temető. Egy mohos siremlék 3995 7, VII | vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni akarta, 3996 7, VII | viseli fúlánkod....~ ...Ha a vidékre köd száll alá, elvesznek 3997 7, VII | alá, elvesznek szem elől a távol remények partjai, 3998 7, VII | távol remények partjai, s a távol hajótörések bérczei. 3999 7, VIII | VIII.~ ~Futottam a világból. Szeretőmet és 4000 7, VIII | döféssel keresztül döftem mind a kettőt. Lelkeiket egymásba