IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 71 1 72 2 80 1 a 4794 á 40 abba 6 abban 16 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 4794 a 1717 az 1286 s 934 nem | Jókai Mór Árnyképek Concordances a |
bold = Main text
Rész, Fezejetgrey = Comment text4001 7, VIII | átölelve meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer 4002 7, VIII | meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá 4003 7, VIII | felnyitá szemeit, azokat a nagy sötétkék szemeket, 4004 7, VIII | siettem az erdőbe, hogy azt a legelső patakban lemossam 4005 7, VIII | vérig mostam kezemet, hiába, a vérfolt ott maradt, mint 4006 7, IX | itt, vesztegetve van belé a lélek. Nyomorú, tengődő 4007 7, IX | s csak abban különbözik a többi vadállatoktól, hogy 4008 7, IX | helyett. Mennyivel szebb fiai a természetnek a fák, ezek 4009 7, IX | szebb fiai a természetnek a fák, ezek a délczeg óriások, 4010 7, IX | természetnek a fák, ezek a délczeg óriások, mindenik 4011 7, IX | óriások, mindenik megfelel a czélnak, melyre alkotva 4012 7, IX | virágot hoz, menedéket ad a madár fészkinek s védi azt 4013 7, IX | madár fészkinek s védi azt a viharok ellen, mig az ember, 4014 7, IX | ellen, mig az ember, ez a világ mészárosa, ez a mindent 4015 7, IX | ez a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak 4016 7, IX | hadd halt volna meg éhen a hatodikra....~ ~S tán csak 4017 7, IX | ha valaki azt mondá: nem a világ forog e porszemnyi 4018 7, IX | paránycseppet csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, hogy 4019 7, IX | minden lénynek van lelke a világon.... nézd: e virág 4020 7, IX | hogy ez csak azért nőtt ki a földből; hogy legyen mit 4021 7, IX | zöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van élete? 4022 7, IX | tán az illat nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné 4023 7, IX | virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen azt a baljóslatú 4024 7, IX | meg a méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet? 4025 7, IX | életvisszaadás áldását? ki ne látná a virágok legpompásabbjain, 4026 7, IX | bölcs hajdanában megtanult a madarakkal beszélni, kár, 4027 7, IX | madarakkal beszélni, kár, hogy a mai túdósok nem görögök 4028 7, IX | megtanulhatnának beszélni a virágokkal.~ ~ ~ ~ 4029 7, X | De nem tudtam imádkozni. A templomajtó előtt kicsukva 4030 7, X | csak azért kiáltozák, hogy a jövő menőket alamizsnavetésre 4031 7, X | üres maradna e ház!...~ ~A szegletben három kalmár 4032 7, X | mellett. Suhogott mindkettőn a selyemöltöny, ragyogott 4033 7, X | drágakö, arczaikon vastag volt a kevélység. A koldus fillért 4034 7, X | vastag volt a kevélység. A koldus fillért rimánykodott 4035 7, X | lyány léptek az oltárhoz. A férfi szép volt, fiatal 4036 7, X | volt, fiatal és szegény, a leány éktelen, idejemult 4037 7, X | festenék, nem úgy festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, 4038 7, X | úgy festeném a megváltót, a mint ti szoktátok, nem a 4039 7, X | a mint ti szoktátok, nem a halál árnyékában, nem a 4040 7, X | a halál árnyékában, nem a keresztre feszitve, vérehullóan, 4041 7, X | festeném őt, mint mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat 4042 7, X | mikor a Cabbalistákat és a Farizeusokat korbácscsal 4043 7, X | korbácscsal kezében verte ki a templom csarnokából!~ ~Kijöttem 4044 7, X | emberi arcz..... ~ ~Jaj a botránkozónak, de százszor 4045 7, X | botránkozónak, de százszor jaj a botránkoztatónak!~ ~ ~ ~ 4046 7, XI | gyújtogatott, megérdemelte a halált. - Pedig mindnyájan 4047 7, XI | Felhagyta az ember magát vinni a vérpadra, alig állt lábain, 4048 7, XI | volt többé, végig tekintett a bámuló néptömeg felett, 4049 7, XI | néptömeg felett, mely ellepte a mezőt, és nézett és tátotta 4050 7, XI | hordozni többé.~ ~Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember 4051 7, XI | haját homokkal hinté tele, s a mint ott fetrenge, a népség 4052 7, XI | s a mint ott fetrenge, a népség összerugdalta őt. 4053 7, XI | összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja....~ ~ 4054 7, XI | kivégzendőnek apja....~ ~Mint nézett a halálra itélt, mint nézett 4055 7, XI | halálra itélt, mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér 4056 7, XI | nézett a távolba, nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs. 4057 7, XI | nem jön-e a fehér zászló, a kegyelemparancs. De nem 4058 7, XI | lenyirták. Még mindig nézett a távolba, még mindig remélt, 4059 7, XI | Kétségbeesetten feszité akkor kezein a kötelet, szétakarta azt 4060 7, XI | gördűlt le feje lábaihoz. A vér magasra fölszökelt, 4061 7, XI | vér magasra fölszökelt, a hóhért fönn és az ősz embert 4062 7, XI | elszabadúlt test fejetlenül ugrált a téren föl s alá hánykódva, 4063 7, XI | alá hánykódva, két kezével a vérpad szélibe fogódzott, 4064 7, XI | vérpad szélibe fogódzott, mig a levágott fő kinyilt szemekkel 4065 7, XI | kinyilt szemekkel bámúlt a bakóra.~ ~És a néptömeg? 4066 7, XI | szemekkel bámúlt a bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt 4067 7, XI | bakóra.~ ~És a néptömeg? A néptömeg tombolt örömében....~ ~ 4068 7, XI | kezeiket, s gyönyörködtek a fölséges látmányban.~ ~S 4069 7, XI | fölséges látmányban.~ ~S a látvány mindig nagyobbszerű 4070 7, XI | ajtók és ablakok s fenn a gerendázat tűzlángban lobogtak. 4071 7, XI | férfiú elszántan betört a zsarátnokzáporon keresztűl 4072 7, XI | zsarátnokzáporon keresztűl a házba, a népség kiálta: 4073 7, XI | zsarátnokzáporon keresztűl a házba, a népség kiálta: minő nagylelkű 4074 7, XI | nagylelkű férfi! visszajött, a csecsemőt ugyan nem hozta 4075 7, XI | láttam. Fáklyavilág kisérte a bársonynyal bevont, aranyszegekkel 4076 7, XI | harsonák éneke siratta a kimultat, gyertyákat osztogattak 4077 7, XI | minden kisérőnek. Meghordozák a halottat minden piaczon 4078 7, XI | piaczon keresztűl, s mikor a temetőbe értek, a megholt 4079 7, XI | mikor a temetőbe értek, a megholt özvegye ráborult 4080 7, XI | megholt özvegye ráborult a koporsóra, leszállt a sirboltba 4081 7, XI | ráborult a koporsóra, leszállt a sirboltba vele, le akarta 4082 7, XI | előtt oly szép drága ruhában a földre vetni és hivni a 4083 7, XI | a földre vetni és hivni a halált.~ ~Szegény asszony.~ ~ 4084 7, XI | halála nem volt természetes s a holtat ismét felvevék sirjából 4085 7, XI | méreggel végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony 4086 7, XI | Egyszer zivataros éjszakán a felháborodott tenger egy 4087 7, XI | gyomrába, egyetlen férfi úszott a villámfénynél a haragos 4088 7, XI | férfi úszott a villámfénynél a haragos habokban. A férfi 4089 7, XI | villámfénynél a haragos habokban. A férfi sirva kérte életét 4090 7, XI | férfi sirva kérte életét a tengertől, mondá neki: hogy 4091 7, XI | kivüle nincs senkijök. - A tenger hideg lény, sem szive, 4092 7, XI | lelke, de megtudta szánni a siralom fiát, parancsolt 4093 7, XI | bánthassák s kiveté őt sértetlen a partra. A parton kunyhók 4094 7, XI | kiveté őt sértetlen a partra. A parton kunyhók voltak fölállitva; 4095 7, XI | emberek laktak, mely emberek a hozzájok folyamodó hajótöröttet - 4096 7, XII | végtelen látása agyon fárasztá a gondolatot. Roppant fekete 4097 7, XII | bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához veszni 4098 7, XII | hosszú tengerútja felén a vándorfecske szállt meg 4099 7, XII | vendégnemszerető kopár ormain. Éjenkint a viharok látogattak el hozzá.~ ~ 4100 7, XII | börtönt, nehéz rostélyokat a keskeny ablakokra. Rabszolgahad, 4101 7, XII | mind. - - Mert élő volt a hegy. Gyomrában élő lángok 4102 7, XII | kirombola, tüzével leszórta a rabszolgaság tanyáját fejéről, 4103 7, XII | hányt önvállaira lángokat, s a tengert maga körűl tűzpatakokkal 4104 7, XII | lángjai, s most ottan áll a tengersivatag közepén, magányosan, 4105 7, XII | nehéz füst üli ormait, mit a vihar kanyargva kapkod szét 4106 7, XII | vihar kanyargva kapkod szét a légbe, s magános éjeiben 4107 7, XII | Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát, 4108 7, XII | Megátkozám az életet és a halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt 4109 7, XII | halált, a napot és éjszakát, a bölcsőt melyben ringattak, 4110 7, XII | bölcsőt melyben ringattak, s a temetőárkot melybe majd 4111 7, XII | majd ledobnak, mindent, a mi él és mozog, azon kebeltől, 4112 7, XII | kebeltől, mely fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg 4113 7, XII | fölnevelt, a sir férgeig, a mely meg fog rágni, s szivembe 4114 7, XII | döftem az éles kést. Omolt a vér, a mint kihúztam belőle. 4115 7, XII | éles kést. Omolt a vér, a mint kihúztam belőle. A 4116 7, XII | a mint kihúztam belőle. A föld megitta véremet, s 4117 7, XII | megitta véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt, 4118 7, XII | végső csepp vér kifolyt, a sziv megállt, tárt ajtó 4119 7, XII | megállt, tárt ajtó rajta a seb, reszketve jött elő 4120 7, XII | seb, reszketve jött elő a lélek mezitelenül, remegve, 4121 7, XII | remegve, halaványan. S megállt a sebnek néma piros száján, 4122 7, XII | néma piros száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott, 4123 7, XII | száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott, bágyadtan, 4124 7, XII | erőtlenűl maradt ott ülve, várva a halál bús angyalát, a ki 4125 7, XII | várva a halál bús angyalát, a ki majd elvezesse azon sötétlő 4126 7, XII | meg soha.~ ~Várt, várt, a nemtő nem jött érte.~ ~Alatta 4127 7, XII | olykor meg-megrángatózott a sebhelyes tetem, megnyiltak 4128 7, XII | megnyiltak fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló 4129 7, XII | fájdalmasan a halvány ajkak és a pirosló seb. - A nemtő nem 4130 7, XII | ajkak és a pirosló seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse 4131 7, XII | tudva, hova szálljon le a széles, végtelen világban? 4132 7, XII | szóliták meg. Sorra járta a csillagokat, egy sem volt 4133 7, XII | sem volt az övé. Kereste a mennyet, kereste a poklot, 4134 7, XII | Kereste a mennyet, kereste a poklot, de nem talált rájok. 4135 7, XII | volt rá nézve többé idő: a földön túl nincsenek évek 4136 7, XII | nincsenek évek és napok, csak a rettenetes örökkévalóság.~ ~ 4137 7, XII | kerengték körül. - Megölelte a hulló csillagot, hogy vele 4138 7, XII | együtt semmivé lehessen, - a csillag meghalt, de ő élve 4139 7, XII | átkos útja kivül kergetett a világ határán. Századokig, 4140 7, XII | mily kinzó még álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~Egykor 4141 7, XII | pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~ ~Megvolt 4142 7, XII | kiégett. Rég elfelejté a napot, melyen született; 4143 7, XII | napot, melyen született; el a népeket, miket egykor szűlt 4144 7, XII | szűlt és ismét benyelt, a pyramidokat rég eltemette 4145 7, XII | pyramidokat rég eltemette a homok, maguk a mumiák is 4146 7, XII | eltemette a homok, maguk a mumiák is elrohadtak. Nem 4147 7, XII | elrohadtak. Nem lehetett a kerekföldön sirt ásni, melyben 4148 7, XII | És kietlen, puszta volt a föld minden határa. Az ember 4149 7, XII | ember mindent kiirtott róla, a mi él. Erdők, virágok és 4150 7, XII | kevélysége.~ ~Dicsekvés lett a vétek, az erény szégyen 4151 7, XII | tárgya, jutalmat kapott a gyilkos, kigyófulánkot a 4152 7, XII | a gyilkos, kigyófulánkot a jóltevő, s mentűl törpébb 4153 7, XII | felvilágosultnak nevezte magát a kerek föld népe.~ ~Csak 4154 7, XII | ez egy emberért élt még a világ, ez egyért kimélte 4155 7, XII | világ, ez egyért kimélte meg a földet az Isten.~ ~De reáakadtak 4156 7, XII | van Isten” és meghalt a hóhér kezében.~ ~Ekkor máglyára 4157 7, XII | minden tűz kialudt rajta, a két pólus jege közepén összeért.~ ~ 4158 7, XII | roppant hajóhad csatázott a tengeren. Két leghatalmasabb 4159 7, XII | Két leghatalmasabb királya a földnek harczolt a fölött: 4160 7, XII | királya a földnek harczolt a fölött: hogy melyiket illeti 4161 7, XII | közülök az isteni név, midőn a tenger hirtelen fenékig 4162 7, XII | merevült.~ ~Fehér, sápadt lett a föld köröskörül. A nap nem 4163 7, XII | lett a föld köröskörül. A nap nem csalt ki több meleget 4164 7, XII | bujdostam én egy országból a másikba, egyik kietlen hangtalan 4165 7, XII | kietlen hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, egyedül 4166 7, XII | egyedül maradott lakója a földnek, mely élethagyottan, 4167 7, XII | élethagyottan, holdsápadtan függött a fekete égen, holt csillaga 4168 7, XII | fekete égen, holt csillaga a kerek mindenségnek.~ ~- ~ ~ 4169 7, XII | csillaggal az ég, tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér 4170 7, XII | tele volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját 4171 7, XII | ember fehér haját lobogtatta a szél.~ ~Kilenczven év fehérité 4172 7, XII | el.~ ~És az apa kirohant a hideg, fagyos éjszakába, 4173 7, XII | egyetlen fiára. Szava túldörgé a vihar orditását. A csillagok 4174 7, XII | túldörgé a vihar orditását. A csillagok szemei kápráztak.~ ~- 4175 7, XII | hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma száj, 4176 7, XII | mély örvénynyilásokat a földben, miknek ingó szélén 4177 7, XII | hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek, 4178 7, XII | kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint elmegyek 4179 7, XII | kerüljek, s kisérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy 4180 7, XII | lelkem rángatódzik bele, mint a kigyó levágott farka, mely 4181 7, XII | már csillag sem jár, hol a világnak vége van, s kezdődik 4182 7, XII | örökkétartó semmi. Onnét ismét a földre hullok...~ ~Vad, 4183 7, XIII | Egy idő óta szüntelen a halál eszméi bántanak.~ ~ 4184 7, XIII | azt mondják: hogy ilyenkor a halál ugorja át az embert, 4185 7, XIII | halál ugorja át az embert, a mint számittja főről főre 4186 7, XIII | mint számittja főről főre a tizenharmadikat. Ha tudnám, 4187 7, XIII | Milyen mosolygó volt rajt a halál képe. A halál képe. 4188 7, XIII | volt rajt a halál képe. A halál képe. A halál képe 4189 7, XIII | halál képe. A halál képe. A halál képe nyájas kép.~ ~ 4190 7, XIII | angyala az emberiségnek? - A kit te megölelsz, nem sir 4191 7, XIII | Rövid fájdalom elöz meg, ez a fájdalom is az életé. Határidon 4192 7, XIII | Kéz kézben körülrepdesni a csillagokat, s jótetteknek 4193 7, XIII | ismerő fejűnket. És azt a kéjt, mit érez az emberi 4194 7, XIII | nem csalatni. Nem vonzatni a föld felé semmi fájdalom 4195 7, XIII | rosz?~ ~- ~ ~Szomoru ország a halottaké.~ ~Kik ide sorba 4196 7, XIII | rajtok arany és drágakő és a büszkeség arcza! Mily nagyra 4197 7, XIII | most, egyik oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken bús szél 4198 7, XIII | keletkezik, mely fölveri a holtak álmait, magukra teritik 4199 7, XIII | mennek búval bánattal bejárni a világot, melyböl kivannak 4200 7, XIII | kivannak zárva. Bezörgetnek a házak ablakain, melyekben 4201 7, XIII | életökben ültek, fölszedik a rajt feledt morzsákat, s 4202 7, XIII | omlának, azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint 4203 7, XIII | vigadj! ki tudja meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!...~ ~ ~ 4204 7, XIII | vigalom!...~ ~ ~Ezek voltak a misantrop utólsó sorai. 4205 8, I | Három ifju lovag ült együtt a kastély erkélyén. Kettő 4206 8, I | miért figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. 4207 8, I | figyelmet forditani, a harmadik a kastély ura. Darvai Ernő 4208 8, I | az erkélyen kihajolva, a távol kéklő erdőkre bámul.~ ~ 4209 8, I | lovag közelit, csatlósával a kastély felé, ez ifju tétova 4210 8, I | akkor veszik észre, mikor a hallható lódobogás figyelmezteté 4211 8, I | csodálkozva csapja össze kezét, s a mint a jövevény nagy sietve 4212 8, I | csapja össze kezét, s a mint a jövevény nagy sietve vágtat 4213 8, I | jövevény nagy sietve vágtat be a kapu alá, társaihoz fordúl 4214 8, I | medvét nem hozott, hanem még a kutyákat is mind ott hagyta.~ ~ 4215 8, I | hagyta.~ ~Erre megnyilik a terem ajtaja, s a sárosan, 4216 8, I | megnyilik a terem ajtaja, s a sárosan, csatakosan belépőt 4217 8, I | Jó volna, ha tudnék. A mint a zuhatag alját elkezdtem 4218 8, I | volna, ha tudnék. A mint a zuhatag alját elkezdtem 4219 8, I | kopóim előtt, oly nagy, a minőt még életemben soha 4220 8, I | más medvéké szokott lenni, a kik teli heverik magukat 4221 8, I | azok elkezdik sarkalni, a medve nem áll velök csatába, 4222 8, I | hanem fut sebesen fölfelé a vizesési sziklának, a hova 4223 8, I | fölfelé a vizesési sziklának, a hova lehetetlen lóval utána 4224 8, I | bozóton üldözöm, mig végre a medve barlangjához érve, 4225 8, I | pillanatban valami csoda lép elő a barlangból, csodának nevezem, 4226 8, I | fenevad, egy pokolbeli daemon a legszebb angyalarczczal, 4227 8, I | karcsú, szemekkel, mint a villámló éjszaka s kezében 4228 8, I | elhallgatva egy perczre a nem várt királyi vad előtt, 4229 8, I | királyi vad előtt, abban a pillanatban a csodás bestia 4230 8, I | előtt, abban a pillanatban a csodás bestia vadállati 4231 8, I | kezében, mint hölgyeink a legyezőt, három percz alatt 4232 8, I | mind egy lábig agyon verte. A medve ez alatt egyre orditott 4233 8, I | ez alatt egyre orditott a barlangban, de nem jött 4234 8, I | hanem hagyta egyedűl végezni a harczot ennek az ördögök 4235 8, I | Reszkető kezem nem talált, de a ráintézett lövésre felsikoltott 4236 8, I | ráintézett lövésre felsikoltott a leány, s ijedten hátra tántorodék. 4237 8, I | megborzadva ejtém ki kezemből a fegyvert, érezve, hogy ez 4238 8, I | az egész úton azon törtem a fejemet, hogy álmodtam-e 4239 8, I | gyermek lehet, mondá egyike a lovagoknak, kit a medvék 4240 8, I | egyike a lovagoknak, kit a medvék megtaláltak, s a 4241 8, I | a medvék megtaláltak, s a helyett hogy megették volna, 4242 8, I | kellene rá tartani, szólt a másik, s valahogy hálóval 4243 8, I | mindenesetre emancipálni kellene a medvék társaságából.~ ~Legutoljára 4244 8, I | Csoda szép! magasztalá a vadász, a minő neméhez a 4245 8, I | szép! magasztalá a vadász, a minő neméhez a női szépségnek 4246 8, I | a vadász, a minő neméhez a női szépségnek még nem vagyunk 4247 8, I | ne rontsd el leirásoddal a való hatását.~ ~- Tán magad 4248 8, I | Vigyázz magadra, e lény a vadállatok közé tartozik, 4249 8, I | Ha nő, ismerem ellene a fegyvereket, s ha vadállat 4250 8, I | Az ördögbe, mormogá a vadász, himje volnék én 4251 8, I | elkergetett.~ ~- Ah barátom, a nőfarkas is válogató, te 4252 8, I | felejtsd el, viszonzá csipősen a vadász, hogy medvéje is 4253 8, I | vadász, hogy medvéje is van, a ki tán medvének épen olyan 4254 8, I | te grófnak, s lehet, hogy a medve szerelemféltő.~ ~- 4255 8, I | szerelemféltő.~ ~- Akkor megölöm a medvét s elhozom a leányt, 4256 8, I | megölöm a medvét s elhozom a leányt, úgy is sok ember 4257 8, I | csak medveét nem. Ki tartja a fogadást?~ ~ ~ ~ 4258 8, II | Még sötét van mindenütt, - a csillagok égnek, emberek 4259 8, II | emberek alszanak, s már a Tátra legmagasabb csúcsán 4260 8, II | legmagasabb csúcsán piroslik a hajnal fénye, mikor maga 4261 8, II | hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt 4262 8, II | fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt jár.~ ~A 4263 8, II | a tengerek alatt jár.~ ~A magas csúcs hófedett alakja 4264 8, II | alakja rózsaszinűen jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék 4265 8, II | jelen meg a múló éjszakában, a fekete-kék csillagzatos 4266 8, II | csodás ellentétben.~ ~De lent a völgyben még ködös éjszaka 4267 8, II | usztatják benne örök lombjaikat. A sziklák meredeken, magosan 4268 8, II | rájok föltekinteni. -~ ~A tóból egy folyam ered, - 4269 8, II | távolabb útat tör magának a sziklák között, s száz ölnyi 4270 8, II | habbá törve, mire leér. A sötétben csak a küzdő tomboló 4271 8, II | mire leér. A sötétben csak a küzdő tomboló zúgás hallik, 4272 8, II | küzdő tomboló zúgás hallik, a mint a dühös vizroham ostromolja 4273 8, II | tomboló zúgás hallik, a mint a dühös vizroham ostromolja 4274 8, II | dühös vizroham ostromolja a sziklákat, minden században 4275 8, II | században le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi ködben és 4276 8, II | le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi ködben és az éjszakában 4277 8, II | éjszakában elenyészik.~ ~A havasi csucs mindig világosabb, 4278 8, II | árnyékai lejebb húzódnak a völgybe, és úgy tetszik, 4279 8, II | tennék annak éjszakáját.~ ~A tájak, az alakok körrajzai 4280 8, II | látszanak de még minden feketén. A sziklák, az erdők fái, mind 4281 8, II | mind feketék, éjszinüek, és a tó, mely alakjaikat visszaadja, 4282 8, II | visszaadja, olyan mint az a fekete tükör, melyből a 4283 8, II | a fekete tükör, melyből a bűvész a jövendőket nézi.~ ~ 4284 8, II | tükör, melyből a bűvész a jövendőket nézi.~ ~Csak 4285 8, II | jövendőket nézi.~ ~Csak alant, a szakadékban látszik valami 4286 8, II | mely örök zúgással rohan le a völgybe, nem hagyva soha 4287 8, II | ébredő istenség, kivillanik a nap az útját elálló ormok 4288 8, II | éjszaka elvész, elenyészik, a tűzisten egy tekintetére 4289 8, II | tűzisten egy tekintetére a fekete tárgyak ezer szint 4290 8, II | tárgyak ezer szint öltenek. A fekete fák ős zöld lombjaikkal 4291 8, II | ismét elő, kék és liliomszin a gránitos szikla, néhol, 4292 8, II | gránitos szikla, néhol, a mint a kén kiverte magát 4293 8, II | gránitos szikla, néhol, a mint a kén kiverte magát rajta, 4294 8, II | kiverte magát rajta, vagy hol a czinóber zegzúgos erei látszanak, 4295 8, II | zegzúgos erei látszanak, vagy a hol a moha fogamzott meg, 4296 8, II | erei látszanak, vagy a hol a moha fogamzott meg, a hasadékokban 4297 8, II | hol a moha fogamzott meg, a hasadékokban sárga, piros 4298 8, II | zöld foltokkal terhelve.~ ~A fekete tóban a napsúgár 4299 8, II | terhelve.~ ~A fekete tóban a napsúgár ragyog, s honnan 4300 8, II | napsúgár ragyog, s honnan a földalatti viz fölveti magát, 4301 8, II | fölveti magát, kilencz helyen a bugyogó forrás smaragdszint 4302 8, II | piros havasi rózsák rengnek a folyam medre felett, s hullatják 4303 8, II | medre felett, s hullatják a vizbe illatos leveleiket, 4304 8, II | vizbe illatos leveleiket, s a habbá tört folyam hófehér 4305 8, II | folyam hófehér ködéből, a mint a nap teremtő sugára, 4306 8, II | hófehér ködéből, a mint a nap teremtő sugára, bűbájos 4307 8, II | szinével s diadalivként hajol a vizzuhatag egyik partjától 4308 8, II | vizzuhatag egyik partjától a másikig.~ ~Ilyen lehetett 4309 8, II | másikig.~ ~Ilyen lehetett a percz, midőn az alvó mindenség 4310 8, II | felett először hangzott a szó: „legyen világosság”.~ ~ 4311 8, II | legyen világosság”.~ ~A táj megnépesült illatos 4312 8, II | lenni; - ilyen lehetett a percz, midőn elhatározá 4313 8, II | ime - mi alak jelenik meg a vadrózsák ölelkező fenyőbokrok 4314 8, II | leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak, s azok fölnevelték, - 4315 8, II | vadállatnak? -~ ~Körültekint, a vad, ragyogó szemekkel; 4316 8, II | délczegek, mint leopárdé; a nap, ég, virágok, minden 4317 8, II | hirtelen elsimul arczáról a szilaj kifejezés, valami 4318 8, II | szelidebb tekintet, hasonlatos a mosolyhoz vagy a hála kifejezésihez, 4319 8, II | hasonlatos a mosolyhoz vagy a hála kifejezésihez, derűl 4320 8, II | összeteszi két kezét, s a mint végig tekint a dicső 4321 8, II | kezét, s a mint végig tekint a dicső mindenségen, s szemeivel 4322 8, II | mindenségen, s szemeivel végre a napba néz bele, el nem vakulva 4323 8, II | oltárára.~ ~Megérté-e azt a varázsbeszédet, mivel a 4324 8, II | a varázsbeszédet, mivel a természet szól teremtett 4325 8, II | egyszerű kiáltásait beszéli, a sziv ember szive, és a lélek 4326 8, II | a sziv ember szive, és a lélek isten lehellete maradt 4327 8, II | maradt e belűl!~ ~Ott megáll a zuhatag előtt. Leveti egyszerű 4328 8, II | minden tagja oly tökéletes, a mint ez az isten kezéből 4329 8, II | legelőször kijött.~ ~Azután a habzó permeteg alá lép, 4330 8, II | alá lép, egészséges testét a porrátört viz jéghideg harmatába 4331 8, II | jéghideg harmatába fürösztve, s a mint ott áll a hófehér köd 4332 8, II | fürösztve, s a mint ott áll a hófehér köd közepében, alakja 4333 8, II | ismeretlen kéjjel fogva a ráömlő habcseppeket, az 4334 8, II | glóriaként fogja őt körül; - a völgyfenék sziklás torkolatából, 4335 8, II | völgyfenék sziklás torkolatából, a sötét fenyvesek közűl egy 4336 8, II | férfi alakja tűnik elő.~ ~A vadász egy perczre mozdulatlanná 4337 8, II | mozdulatlanná varázsolva állott meg a tünemény előtt, nem igy 4338 8, II | tünemény előtt, nem igy a vad.~ ~A mint megpillantá 4339 8, II | előtt, nem igy a vad.~ ~A mint megpillantá üldözőjét, 4340 8, II | mint megpillantá üldözőjét, a vadmadáréhoz hasonló kiáltással 4341 8, II | hasonló kiáltással szökött ki a vizmedréből, s mintha valami 4342 8, II | mögé, rohant az erdőnek.~ ~A vadász utána. Felhevűlten, 4343 8, II | Felhevűlten, elbűvölve üldözé a tündéri tüneményt. Rohant 4344 8, II | eszeveszetten, nem látva a veszélyt, csak a bűbájos 4345 8, II | nem látva a veszélyt, csak a bűbájos alakot, mely bele 4346 8, II | lábai alatt alig hajlott meg a fű. Szikláról sziklára szökelt. 4347 8, II | látszott alkotva lenni. A vadász messze maradt el 4348 8, II | vadász messze maradt el tőle. A leány nemsokára a berkek 4349 8, II | tőle. A leány nemsokára a berkek sűrüjébe érve, ott 4350 8, II | berkek sűrüjébe érve, ott a bokrok között eltűnt a vadász 4351 8, II | ott a bokrok között eltűnt a vadász szemei elől, ki őt 4352 8, II | üldözni.~ ~Azonban épen a sűrű berek, mi annyiszor 4353 8, II | kötni, mindenütt fennakadt a gátló cserje között, ha 4354 8, II | hajfürtjeivel.~ ~Már hallá a futva közelgő vadász lihegését, 4355 8, II | kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek csak tollát 4356 8, II | melynek csak tollát fogta meg a tőr, elvadúlt méreggel tépte 4357 8, II | méreggel tépte vissza haját a nyűgző tövisek közől, s 4358 8, II | összefogva, oldalvást kiugrott a berekből s keresztben futott 4359 8, II | berekből s keresztben futott el a vadász előtt, visszatartva 4360 8, II | vadász előtt, visszatartva a zuhatag felé, mely itt két 4361 8, II | egy szakadékot képezett, a mely messziről elég keskenynek 4362 8, II | lehessen egyik partjáról a másikra ugrani.~ ~Azonban, 4363 8, II | másikra ugrani.~ ~Azonban, a mint a sziklapárkányra ért, 4364 8, II | ugrani.~ ~Azonban, a mint a sziklapárkányra ért, hirtelen 4365 8, II | hirtelen visszahökkent a leány. A két szikla legalább 4366 8, II | hirtelen visszahökkent a leány. A két szikla legalább hat 4367 8, II | mélységben zúgva rohant a bérczi folyam s alant egy 4368 8, II | is vissza, végig futott a sziklapárkányon, valami 4369 8, II | Mindenütt meredek volt az, mint a fal, a fehér követ simára 4370 8, II | meredek volt az, mint a fal, a fehér követ simára köszörűlte 4371 8, II | követ simára köszörűlte a rohanó zuhatag, mely ezredek 4372 8, II | ezredek óta váj magának medret a kemény szilárd kőben, hol 4373 8, II | vagy gyalogfenyő bokor.~ ~A vadász már közelgett a menekülni 4374 8, II | A vadász már közelgett a menekülni nem tudó vadja 4375 8, II | alatta mélyedő örvénybe, a folyam tajtékot hányva rohant 4376 8, II | tajtékot hányva rohant le a tóba, a kiálló sziklákat 4377 8, II | hányva rohant le a tóba, a kiálló sziklákat el-eltemette 4378 8, II | kiálló sziklákat el-eltemette a feltorló hullám, úgy orditott, 4379 8, II | széléről. Égő szemekkel közelge a vadász, kitárt karjai elzártak 4380 8, II | elől. Reszketni látszott a kéjtől, az örömtől.~ ~Mint 4381 8, II | kéjtől, az örömtől.~ ~Mint a fészkén lepett sas fordult 4382 8, II | ekkor felé kétségbeesetten a bájoló fenevad. Félig hátra 4383 8, II | azt, behorgasztott ujjait a csatára készülő keselyű 4384 8, II | keselyű körmeihez hasonlón a közelgő arczának irányozva.~ ~ 4385 8, II | irányozva.~ ~De ez nem gondolt a leány kezével, nem védte 4386 8, II | védte magát ellene, hanem a mint hozzá ért, hirtelen 4387 8, II | egy égő csókot nyomott.~ ~A leány, kinek arcza egy percz 4388 8, II | le üldözője vállaira, de a következő pillanatban még 4389 8, II | magától, vakon, eszeveszetten a mélységbe leugrott.~ ~Üldözője, 4390 8, II | mélységbe leugrott.~ ~Üldözője, a szőke ifjú, rémült kiáltással 4391 8, II | volt. Megdermetten állt meg a sziklapárkányon elveszett 4392 8, II | zsákmánya után tekintve.~ ~A sziklaoldalból néhány tamarikbokor 4393 8, II | néhány tamarikbokor nőtt ki, a szédelgő mélység fölött 4394 8, II | széttekintett. Alatta közvetlenűl a kiálló hegyes sziklák, miken 4395 8, II | leesik, néhány lépéssel odább a zuhatag által képezett meder, 4396 8, II | tombolva csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa gyökerei 4397 8, II | csapkodnak fel a sziklákra. A tamarikfa gyökerei alig 4398 8, II | gyökerei alig voltak belenőve a sziklahasadékba, s a fergeteg 4399 8, II | belenőve a sziklahasadékba, s a fergeteg által oda vert 4400 8, II | által oda vert porhanyó föld a rázástól kezdett alá hullani.~ ~ 4401 8, II | oda fenn mint válnak el a bokor gyökerei sziklás tartalékjoktól, 4402 8, II | sziklás tartalékjoktól, a bokor mindig alább hajlik, 4403 8, II | kétségbeesetten térdre hullva.~ ~A leány föltekintett e sikoltásra. 4404 8, II | föltekintett e sikoltásra. Nem érté a szót, de látta az eleven 4405 8, II | bánattal nézett le rája, a könyet szemében, a sápadtságot 4406 8, II | rája, a könyet szemében, a sápadtságot arczán s szeliden 4407 8, II | villanó pillanatot vetett fel a bokorra, s azon perczben 4408 8, II | készült terhével együtt a mélységbe, mindkét lábával 4409 8, II | bámulatos ügyességgel pattant le a szikla oldaláról, ivet képezve 4410 8, II | alatta meredő csúcsok felett a hullámzó tó medréig, melynek 4411 8, II | lélekzetfojtottan nézett utána a sziklapárkányról. Néhány 4412 8, II | pillanat mulva ismét megjelent a leány a viz felett, küzdve 4413 8, II | ismét megjelent a leány a viz felett, küzdve a haragos 4414 8, II | leány a viz felett, küzdve a haragos hullámmal, mely 4415 8, II | elmerité újra. Nem sokára kiért a tulsó partra a tomboló örvény 4416 8, II | sokára kiért a tulsó partra a tomboló örvény vészei közűl, 4417 8, II | alá, hosszú haját kiterité a forrón sütő napra s ott 4418 8, II | napra s ott maradt eldűlve a virágos fűben, gyakran föltekintett 4419 8, II | fűben, gyakran föltekintett a tulsó parton álló ifjúra, 4420 8, II | kitől nem félhetett többé, a köztük elrohanó vizesés 4421 8, II | nem hagyta őt átjönni, és a kitől még sem futott odább, 4422 8, II | hosszú sűrű hajával, melyet a napsugárban száritgatott.~ ~ 4423 8, III | III.~ ~A holdnak nagy udvara volt 4424 8, III | széles fényes gyűrű, mit a bűbájos égi vándor maga 4425 8, III | ezüstkéknek látszott az ég, a csillagok kifénylettek belőle 4426 8, III | rezgő pillogásaikkal, túl a fényövön alaktalan köd borongott, 4427 8, III | szürke gőz körűlhullámzotta a bűbájos ragyogó kört, seholsem 4428 8, III | seholsem törhetve át rajta; a halavány csillag varázsudvara 4429 8, III | kisérteti fénynyel tekinte alá a kietlen tájékon.~ ~Szakadékos 4430 8, III | szerint felszoktak gyújtani s a hamu által termékennyé lett 4431 8, III | tatárkával, másodikban zabbal, a harmadikban már nem teremne 4432 8, III | megnő rajta fa és bokor.~ ~A fekete égett törzsökök körűl 4433 8, III | szerte hajtásnak indult a zöldülő bokor, s a földet 4434 8, III | indult a zöldülő bokor, s a földet belepő kékes hamu 4435 8, III | mahola és iszalag indáit, a törpe nyirfát ezüst leveleivel, 4436 8, III | s melynek derekára most a vadszeder futott köröskörül.~ ~ 4437 8, III | vadszeder futott köröskörül.~ ~A hegyekről alárohanó szél 4438 8, III | szél ijedelmesen fut végig a tájon, nem találva tárgyat 4439 8, III | sehol, mely vele megküzdjön, a rémes szélfuvásban mintha 4440 8, III | három alak fut egymás után a csalitos, harasztos avarban. 4441 8, III | avarban. Elől egy gyermek, ki a kétségbeesés ijedelmével 4442 8, III | kétségbeesés ijedelmével rohan a sűrű bokrokon keresztűl, 4443 8, III | sikoltása végig hangzik a határtalan kietlenen, utána 4444 8, III | vinnének, oly sebesen vágtat a két előbbi alak után, a 4445 8, III | a két előbbi alak után, a szél elmarad mögötte, olykor 4446 8, III | hosszas füttyentése hallik, a vadmadáréhoz hasonló.~ ~ 4447 8, III | sikoltás, bömbölés és fütyölés, a szélzúgás összemossa mind 4448 8, III | szélzúgás összemossa mind a hármat.~ ~A futók közti 4449 8, III | összemossa mind a hármat.~ ~A futók közti tér mindinkább 4450 8, III | üldözött gyermek elesik a földre, két ugrással a vadállat 4451 8, III | elesik a földre, két ugrással a vadállat utolérte, s egyik 4452 8, III | elkezdé körül szaglászni. A gyermek behunyta szemét, 4453 8, III | elfojtá, megmerevedett; a medve orrát szájához tartá: 4454 8, III | E perczben ott termett a magas, csodás női alak, 4455 8, III | csodás női alak, kinek a medve ismerő, örvendő nyihogással 4456 8, III | ragadta meg mind két kezével a medve nyakán a bőrt, s azt 4457 8, III | két kezével a medve nyakán a bőrt, s azt elrántva onnan, 4458 8, III | bőrt, s azt elrántva onnan, a bozótos tüskebokrok közé 4459 8, III | taszitotta s azzal oda ugrott a gyermekhez, azt felkapta 4460 8, III | és kebléhez szoritá.~ ~A medve azonban éhes boszúval 4461 8, III | azonban éhes boszúval rohant a leánynak, félretéve minden 4462 8, III | rohant zsákmánya elrablására. A leány büszke daczczal tett 4463 8, III | felé, s mig egy kezével a gyermeket tartá ölében, 4464 8, III | tartá ölében, ideges jobbját a vadállat torkába taszitá, 4465 8, III | nyelvét, lába elé vágta a földre, s vad, bátor mozdulattal 4466 8, III | hangot szólt hozzá, mire a fenevad, nyöszörgve, meghunyászkodva 4467 8, III | meghunyászkodva simult elé, a fejére taposott lábat nyalogatva, 4468 8, III | nyalogatva, mint egy eb.~ ~A leány lehajolt hozzá, megsimogatta 4469 8, III | ismeretlen biztató hangokat.~ ~A medve körülnyalta száját, 4470 8, III | megadta, dömmögve-czammogott a leány után, ki az ölébe 4471 8, III | nyögdécselve hozzá, hangokon, minő a galambturbékolás, vagy mint 4472 8, III | galambturbékolás, vagy mint a vad papagály nyögése, minő 4473 8, III | vad papagály nyögése, minő a gerliczenevetés, s az a 4474 8, III | a gerliczenevetés, s az a döngés, mellyel az őzek 4475 8, III | hangosakat ásitva tekingete föl a gyermekre, egészen másnemű 4476 8, III | kifejezésivel szemeiben.~ ~A gyermek a mint vitetni érzé 4477 8, III | kifejezésivel szemeiben.~ ~A gyermek a mint vitetni érzé magát, 4478 8, III | felnyitá szempilláit, s a mint meglátta az ismeretlen, 4479 8, III | karjai könnyedén vitték tova, a mint annak állati gyönyörtől 4480 8, III | szemeibe látott, megrázkódék a borzalomtól, újra lehunyta 4481 8, III | haza kölykeinek eledelül.~ ~A leány érzé, hogy a gyermek 4482 8, III | eledelül.~ ~A leány érzé, hogy a gyermek tagjai lázasan reszketnek 4483 8, III | vidrabőrt, beletakargatta a fiút, s arczát ajkához szoritva, 4484 8, III | lehelletével melegité őt fel.~ ~A gyermek kezdé észrevenni 4485 8, III | föl mezitelen lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi 4486 8, III | mezitelen lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi medve, 4487 8, III | lábacskáit, a mint a vad kisérő, a havasi medve, gonosz tréfával 4488 8, III | midőn észrevette, hogy a szomszéd bokor mellett meg 4489 8, III | fekete medve szedi szinte a földre hullott málnát. Ijedten 4490 8, III | kosárkáját is ott hagyva, a medve először kifalta kosarából 4491 8, III | epret, s azután kergette meg a fiút, megette volna őt is, 4492 8, III | megette volna őt is, ha a vadleány el nem kapja előle. 4493 8, III | vadfiú lesz, gondolá magában a gyermek.~ ~A leány pedig 4494 8, III | gondolá magában a gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt egyenesen 4495 8, III | ösztön vezérlé valamerre. A medve megérté az irányt, 4496 8, III | irányt, mert sokszor lefeküdt a leány utjában, mintha el 4497 8, III | mintha el akarná zárni előtte a tovább mehetést, s nyugtalanul 4498 8, III | idomtalanokat vetve esetlen alakján. A leány nem ügyelt rá, csak 4499 8, III | leány nem ügyelt rá, csak a gyermekkel volt elfoglalva, 4500 8, III | tisztulni kezde előttük a környék, a közelből kutyaugatás 4501 8, III | kezde előttük a környék, a közelből kutyaugatás szólalt 4502 8, III | kutyaugatás szólalt meg, a ritkáson át néha egy egy 4503 8, III | Kisded házak fehérlettek elő a hegyoldalban elszórva.~ ~ 4504 8, III | hegyoldalban elszórva.~ ~Itt a medve aggodalmasan leűlt 4505 8, III | semmi kedvet sem mutatna a tovább menetelre. A leány 4506 8, III | mutatna a tovább menetelre. A leány tova ment, nem ügyelve 4507 8, III | intő nyöszörgéseire. -~ ~A gyermek hallva a kutyaugatást 4508 8, III | nyöszörgéseire. -~ ~A gyermek hallva a kutyaugatást felvidulva 4509 8, III | felvidulva tekinte szét, s a mint a falut meglátta, repesve 4510 8, III | felvidulva tekinte szét, s a mint a falut meglátta, repesve 4511 8, III | szaggatott szavakban rebegé: „a mi házunk”! - „édes anyám”!~ ~ 4512 8, III | házunk”! - „édes anyám”!~ ~A leány megérté a gyermek 4513 8, III | anyám”!~ ~A leány megérté a gyermek örömét s el kezde 4514 8, III | el kezde vele szaladni, a gyermek örült, kaczagott, 4515 8, III | gyermek örült, kaczagott, a leány nem hallott emberi 4516 8, III | még soha, megtetszett neki a hang, eltanulta, s aztán 4517 8, III | s aztán kaczagva vitte a fiút a mutatott ház küszöbéig, 4518 8, III | aztán kaczagva vitte a fiút a mutatott ház küszöbéig, 4519 8, III | ott letette, megölelte, a gyermek megcsókolta arczát 4520 8, III | vigyen neked is valamit.~ ~A leány valami könyet érzett 4521 8, III | fehér kutya utána futott a faluból, csak akkor vette 4522 8, III | pillanatig dühösen üvöltött fel a fára, midőn hirtelen az 4523 8, III | hatalmasabb állat ugrott elé, - a medve. Az eb futni akart, 4524 8, III | medve. Az eb futni akart, a medve vad orditással szökött 4525 8, III | fogva megkapva, felvetette a hátára, s azután futott 4526 8, III | hátára, s azután futott a vadleánynyal együtt zsákmányát 4527 8, III | czepelve hátán ismét be a rengetegbe.~ ~ ~ ~ 4528 8, IV | IV.~ ~Ez idő óta a vadleány gyakran kijárt 4529 8, IV | gyakran kijárt erdejéből a kisded faluhoz, mikor a 4530 8, IV | a kisded faluhoz, mikor a lakosok mind elmentek munkára 4531 8, IV | elmentek munkára s csak a gyermekeket hagyták otthon. 4532 8, IV | Ilyenkor addig kiáltozott, mig a pórfiú meghallá s elébe 4533 8, IV | ott eljátszogatott vele a leány, hozott neki tarka 4534 8, IV | csudálatos csigahéjat, mit a tengerszem mélyén keresett 4535 8, IV | Esténkint körül körül járta a falut, behallgatózott kiváncsi 4536 8, IV | behallgatózott kiváncsi figyelemmel a kis kalyibák ablakain, keblében 4537 8, IV | tűzhelyeik körül látta ülni a magához hasonló lényeket, 4538 8, IV | éjre beljebb mert menni a kis helységbe, csak azt 4539 8, IV | megy, akkor végig lopódzott a nesztelen utczákon, bement 4540 8, IV | bement félve, tétovázva egész a templomig, ott visszarettent 4541 8, IV | templomig, ott visszarettent a nagy tornyos épülettől, 4542 8, IV | Egy éjjel túl mert haladni a templomon. E nagy ódon épület 4543 8, IV | s félve kerülte ki annak a holdvilágban vetett árnyékát, 4544 8, IV | árnyékát, s azután sietett a falu tulsó részébe, melyet 4545 8, IV | madár. Egyedül járt végig a néptelen utczán a vadleány, 4546 8, IV | végig a néptelen utczán a vadleány, mintha azon órában, 4547 8, IV | mintha azon órában, midőn a testnélküli lelkek feljőnek 4548 8, IV | testnélküli lelkek feljőnek a földre, ő, a léleknélküli 4549 8, IV | lelkek feljőnek a földre, ő, a léleknélküli test a szellemet 4550 8, IV | ő, a léleknélküli test a szellemet keresné, mit a 4551 8, IV | a szellemet keresné, mit a természet elfeledett bele 4552 8, IV | elfeledett bele teremteni.~ ~A mint a falu tulsó feléhez 4553 8, IV | bele teremteni.~ ~A mint a falu tulsó feléhez közelge, 4554 8, IV | közelebb, ismét közelebb. A tiszta csengő férfihang 4555 8, IV | nagy kert rácsozatához ért, a kerten túl diszes úri kastély 4556 8, IV | úri kastély látszott elő, a kastély erkélyén, a holdas 4557 8, IV | elő, a kastély erkélyén, a holdas félhomályban egy 4558 8, IV | minapi üldözőjét, ki elől a nyilt halálon futott keresztül, 4559 8, IV | magát, ereiben forrongott a vér, arcza kigyuladt, ajkai 4560 8, IV | átölelve az oszlopot, fejét a lombok közé hajtá, úgy leste 4561 8, IV | úgy leste az énekest, mint a tigris, mely prédáját keriti.~ ~ 4562 8, IV | még egyszer végig futottak a guitarre húrjain, s az utolsó 4563 8, IV | ajkain s minden arczvonásán a kéj, a névtelen öröm kifejezésivel, 4564 8, IV | minden arczvonásán a kéj, a névtelen öröm kifejezésivel, 4565 8, IV | névtelen öröm kifejezésivel, a minő lehet egy nőnek arcza, 4566 8, IV | lehet egy nőnek arcza, ki a szerelmet előbb tanulta 4567 8, IV | derekát, fölemelte magához, s a gyönyörgazdag pillanatban 4568 8, IV | pillanatban keblére omoltan feküdt a leány, nyögve, sirva, kaczagva, 4569 8, IV | nyögve, sirva, kaczagva, mint a vadgalamb búgása, mint a 4570 8, IV | a vadgalamb búgása, mint a gerlicze nevetése, az erdők 4571 8, V | gyültek Darvaihoz, köztük a medvevadász is.~ ~- Elvesztéd 4572 8, V | fogadásodat czimbora, szólt hozzá a legelső üdvözlet után a 4573 8, V | a legelső üdvözlet után a házi úr. Az erdei leány 4574 8, V | viszonzá ez gúnyosan, hogy a vad helyett valami nagyon 4575 8, V | kisebb legyen, tehát nem csak a leányt fogod meglátni, hanem 4576 8, V | meglátni, hanem medvéjét is.~ ~A csodálkozás hangjai szólalnak 4577 8, V | meg mindenfelől.~ ~- Hogy a leány nem tért az erdőbe 4578 8, V | kötekedő hangon.~ ~- Nem, mert a fenevad fogadott anyja a 4579 8, V | a fenevad fogadott anyja a leánynak. Ő nevelte fel.~ ~ 4580 8, V | leánynak. Ő nevelte fel.~ ~A vendégek csak kaczagtak, 4581 8, V | kiváncsiabbak voltak látni a csodát s unszolák Darvait, 4582 8, V | s unszolák Darvait, hogy a leányt mutassa meg nekik.~ ~- 4583 8, V | végig vezeté vendégeit a folyosón az épület tulsó 4584 8, V | selyemmel volt behúzva, a szoba mélyén hasonló szinű 4585 8, V | egy középen álló asztalra a gyertyatartót, s mig vendégei 4586 8, V | selyem sinort megránta, a függönyöket kétfelé gördité.~ ~ 4587 8, V | függönyöket kétfelé gördité.~ ~A kiváncsiságot önkénytes 4588 8, V | életerős izmok alakulásait, a vörösbársony nyugágyon hosszan 4589 8, V | végig gazdag hajfürtei. De a mi mindennél megragadóbb 4590 8, V | mindennél megragadóbb volt, az a szenvedélyteljes arcz, mely 4591 8, V | midőn meglepeték, azután a bámuló ijedtség az idegen 4592 8, V | düh és szikrázó harag, a megbántó szemek tekintete 4593 8, V | szemek tekintete miatt, s a rákövetkező szégyen és kétségbeesés, 4594 8, V | arczát is hasonlónak találta a többihez. Keservesen zokogva 4595 8, V | arczát kezeibe temetve. A vendégek ijedve vették észre, 4596 8, V | hogy e nyugvánkos él, s a mint a leány sirását meghallá, 4597 8, V | nyugvánkos él, s a mint a leány sirását meghallá, 4598 8, V | mozdulással hordozza végig a jelenlevőkön.~ ~- Nem fog 4599 8, V | Darvai, s visszaereszté a függönyt. Azt véli, hogy 4600 8, V | függönyt. Azt véli, hogy a leány sir, pedig csak azért 4601 8, V | Valóban ő az. Mormogá boszúsan a medvevadász, letéve a fogadási 4602 8, V | boszúsan a medvevadász, letéve a fogadási dijt, kétszer annyit 4603 8, V | érte, ha az enyim volna.~ ~A vendégek odahagyták a szobát, 4604 8, V | A vendégek odahagyták a szobát, fölmentek az ivóterembe, 4605 8, V | sokáig tivornyáztak, ittak a vadászért és a vadért. Egyszer 4606 8, V | tivornyáztak, ittak a vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek 4607 8, V | vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek egyike ezt a kérdést 4608 8, V | Egyszer a vendégek egyike ezt a kérdést intézi Darvaihoz:~ ~- 4609 8, V | mennyire hasonlit valakihez ez a leány?~ ~- Valóban. Régóta 4610 8, V | Régóta gyötör magamat is az a gondolat; valakihez kell 4611 8, V | kell neki hasonlitania, a kinek neve nem tud eszembe 4612 8, V | nem tud eszembe jutni.~ ~A czimbora felkaczagott.~ ~- 4613 8, V | perczre zavarodottnak látszék, a vendégek mind helyeslék: 4614 8, V | vendégek mind helyeslék: hogy a hasonlat egyszer kitalálva, 4615 8, V | Nem nézhetnék rá többet, a mióta tudom, hogy volt nőmhöz 4616 8, V | volt.~ ~- Kérem, protestált a medvevadász. Én szóltam, 4617 8, V | legkevésbé egy elevenet.~ ~A medvevadász oda ugrott hozzá. „ 4618 8, V | kétszáz aranyat bánatpénzül.~ ~A társaság ez alku után még 4619 8, V | lehete rajta, hogy erőlteti a jókedvet, néha, mikor nem 4620 8, V | mennyire jobb szeretne sirni s a poharakat vendégei fejéhez 4621 8, V | kapott az alkalmon, hogy a társaságot elhagyni ürügyhöz 4622 8, V | vissza jő, fölkelt s elhagyta a termet. Voltak kiváncsiak, 4623 8, V | hogy csakugyan vénasszony-e a kiért kimegy? Percz mulva 4624 8, V | mulva visszajöttek azzal a megnyugtató válaszszal: 4625 8, V | el, mióta Darvai ki ment a nővel beszélni, a medvevadász 4626 8, V | ki ment a nővel beszélni, a medvevadász felugrott az 4627 8, V | az asztalra, ott tánczolt a poharak között, s mikor 4628 8, V | poharak között, s mikor épen a huszadik áldomás poharat 4629 8, V | vadja örömére, belép Darvai, a szokottnál komolyabb arczczal 4630 8, V | itt bánat pénzed, úgymond, a leány itt marad.... Mulassatok 4631 8, V | orditá, poharát és pénzét a falhoz vágva a medvevadász.~ ~ 4632 8, V | és pénzét a falhoz vágva a medvevadász.~ ~A czimborák 4633 8, V | falhoz vágva a medvevadász.~ ~A czimborák tovább ittak és 4634 8, VI | idő óta nem látta többé a leányt. -~ ~Másnap rögtön 4635 8, VI | sem hallatva magáról.~ ~A leány ez alatt ott maradt 4636 8, VI | csak egyetlen ablaka volt a legtetején, azon bocsátottak 4637 8, VI | számára eledelt.~ ~E szobát a kastély valamelyik előbbi 4638 8, VI | alakittatta igy festőműhellyé, a platfond magas ablakához 4639 8, VI | ablakához szinte lehetetlen volt a hozzájuthatás.~ ~A leány 4640 8, VI | volt a hozzájuthatás.~ ~A leány naphosszant nyugton 4641 8, VI | de ha eljött az éj, ha a kastély lakói bezárták kapuikat 4642 8, VI | leoldá ágya függönyeiről a vastag selyem sinórt, felveté 4643 8, VI | ügyességgel felkapaszkodva a zsinóron, a két vas közti 4644 8, VI | felkapaszkodva a zsinóron, a két vas közti szűk nyiláson 4645 8, VI | nesztelenül, csöndesen végig ment a corridor tetején, s az odáig 4646 8, VI | azon kis házikó volt, hol a kis pórfiú lakott, kit egykor 4647 8, VI | kit egykor megszabadita.~ ~A gyermek édes anyja és nagyanyja 4648 8, VI | előszeretettel látszott lenni a vadleány iránt. Egész éjeket 4649 8, VI | gazdagon lőn visszaadva. Ő a leánynak lelket adott, beszélni 4650 8, VI | adott, beszélni tanitá.~ ~A leány bámulatos előhaladást 4651 8, VI | indulatok foglalták el szivében, a gondolkozás gyémánt köszörűje 4652 8, VI | sejte, az Istent, kit eddig a kelő napsugárban együtt 4653 8, VI | észre az erdei madárral, s a szerelmet, melynek önkénytelen 4654 8, VI | melynek önkénytelen vágyait a csalogányhangokból leste 4655 8, VI | csalogányhangokból leste el, s a néma sóhajtás helyett megtanulta 4656 8, VI | sóhajtás helyett megtanulta a keresztyének imáját, s a 4657 8, VI | a keresztyének imáját, s a gerliczeturbékolás helyett 4658 8, VI | váratlanul megérkezett. A leány hallá a kocsizörgést, 4659 8, VI | megérkezett. A leány hallá a kocsizörgést, megismeré 4660 8, VI | Darvai udvariasan kinálta a hölgyet, hogy üljön le, 4661 8, VI | karjára s nem fogadta el a kinálást.~ ~- Köszönöm, 4662 8, VI | időm rá. Nagyon rövid leend a mit önnek mondani akarok.~ ~- 4663 8, VI | Annál hosszabb leend, a mit én szándékozom kegyednek 4664 8, VI | beszélünk egymással. - Leányom a kolostorban meghalt.~ ~- 4665 8, VI | viselnek.~ ~- Úgy hiszem csak a szót vesztegetném, ha most 4666 8, VI | előtt mindazt elmondanám, a mit a szerencsétlen gyermek 4667 8, VI | mindazt elmondanám, a mit a szerencsétlen gyermek ön 4668 8, VI | üldözései elől menekült a kolostorba.~ ~- Természeteink 4669 8, VI | Azt tudhatja kegyed, hogy a mit én magam örököltem, 4670 8, VI | reszketve, sápadtan látszott meg a leány; vonásait hónapok 4671 8, VI | rémülten tántorodott vissza a látvány elől és zavarodottan 4672 8, VI | zavarodottan kérdé: „ki ez a nő”?~ ~- Úgy-e hiven van 4673 8, VI | vonásra, arcz, alak, maga az a mód, a mint szemeit az emberre 4674 8, VI | arcz, alak, maga az a mód, a mint szemeit az emberre 4675 8, VI | elégületlenkedik, sőt az a kis emlékezetes szeplő arczán 4676 8, VI | hiányzik. Mit gondol ön, ki ez a leány?~ ~- Gonosz lélek.... 4677 8, VI | az úrhölgy, merevül nézve a szivét reszkettető alakot.~ ~- 4678 8, VI | reszkettető alakot.~ ~- Ez a leány, szólt Darvai, leülve 4679 8, VI | leány, szólt Darvai, leülve a székre, melyhez napa támaszkodott, 4680 8, VI | Nem igaz - vágott közbe a hölgy.~ ~- No no, - kegyed 4681 8, VI | mondani. Az úrhölgy, ki a leánynak lételt adott, épen 4682 8, VI | érdekében állhatott botlását a legmélyebben eltitkolni. 4683 8, VI | legmélyebben eltitkolni. A gyermek egy szegény pórnőnek 4684 8, VI | nevelje mint tulajdonát. A pórnő egyszer, midőn fáért 4685 8, VI | erdőre járt, kivitte magával a kis gyermeket, letette a 4686 8, VI | a kis gyermeket, letette a földre, hogy munkájában 4687 8, VI | nem találta többé ott, a kosárka, melyben kihozta, 4688 8, VI | haza vitte kölykeinek, a medvekölykek nem bántották, 4689 8, VI | bántották, megszerették, a vén medve megszánta, fölnevelte 4690 8, VI | beszélni kezdtek róla, hogy a vadleány itt ott megjelenve 4691 8, VI | kis gyermekeket ragadoz, s a vadászok ebeit agyon verdesi.~ ~ 4692 8, VI | Darvai hidegen, kegyetlenül, a leány szépen megnőtt, arcza 4693 8, VI | napon e leány megjelenne a világ előtt, mind azok, 4694 8, VI | kiáltanának-e fel: hogy a halottak feltámadtak a sirból, 4695 8, VI | hogy a halottak feltámadtak a sirból, hogy az önnek szülötte 4696 8, VI | cselekszik ön? sikolta fel a nő, kezeivel mintegy el 4697 8, VI | mintegy el akarja fogni a hangokat, mit veje mondott, 4698 8, VI | mit veje mondott, hogy a leányhoz ne jussanak.~ ~- 4699 8, VI | nem tud emberi hangokon.~ ~A hölgyet lázas borzadás futotta 4700 8, VI | lázas borzadás futotta át, a belső szemrehányás küzdelme 4701 8, VI | az ébredező dacz ellen, a lélek harcza önmagával.... 4702 8, VI | lélek harcza önmagával.... A dacz győzött.~ ~- S mit 4703 8, VI | S mit akar ön uram a leánynyal? szólt visszatérő 4704 8, VI | tudná bizonyitani, hogy a leány az enyim, mit nyerne 4705 8, VI | nyerne vele? meggyalázna a világ előtt. Ez önre nézve 4706 8, VI | Ez önre nézve nem haszon. A körülmények, mik e titkot 4707 8, VI | meghalt, senki sincsen, a ki magányviszonyaim miatt 4708 8, VI | elszörnyedve az asszony.~ ~A leány arcza kigyuladt e 4709 8, VI | önnél legvigabban folyik a mulatság, a népes társaság 4710 8, VI | legvigabban folyik a mulatság, a népes társaság közt önnek 4711 8, VI | fel, ez ő! ez ikertestvére a megholtnak, ki midőn beszélnének 4712 8, VI | akarnák mulattatni, leülne a földre, vagy az asztal alá, 4713 8, VI | ölebecskéket fojtogatva rakásra.~ ~A nő reszketve nyujtá felé 4714 8, VI | karjait, szólni akart, de a hang elfagyott ajkain.~ ~ 4715 8, VI | hang elfagyott ajkain.~ ~A leány indulatosan veté le 4716 8, VI | magát vánkosára.~ ~E neszre a vánkos alatt nyugvó fenevad 4717 8, VI | ijedve szökött fel helyéről s a fenyegető vadállat szilaj 4718 8, VI | féljen tőle asszonyom. Ez a vadállat ön leányának anyja 4719 8, VI | volna... nem olyan roszak a vadállatok asszonyom, mint 4720 8, VI | vadállatok asszonyom, mint a minőknek őket az emberek 4721 8, VI | akar ön?~ ~- Mindenek előtt a kezem alatt levő javaknak 4722 8, VI | birtokában maradni.~ ~- De a leánynyal mit akar ön tenni? 4723 8, VI | Isten számára, és halottat a világra nézve.~ ~Az úrnő 4724 8, VI | terheitől szabadulni.~ ~A leány vad, tűztekintetet 4725 8, VI | lövelt fekvő helyzetében a két alkuvóra, gyilkos, embervesztő 4726 8, VI | csitt, szólt az úrnő, attól a fenevadtól hogy fogunk megmenekülni? 4727 8, VI | megmenekülni? ha nem engedend a leányhoz nyúlni. Itt erőszakot 4728 8, VI | nyugtatá Darvai. Én szoktam a medvének néha pástétom falatokat 4729 8, VI | mulva végrendeletet tehet a bőréről.~ ~Az ifjú megnevette 4730 8, VI | gúnyos diadallal nyújtá kezét a megalázott nőnek s a nélkül 4731 8, VI | kezét a megalázott nőnek s a nélkül hogy az elhagyott 4732 8, VII | VII.~ ~A leány egyedül maradt.~ ~ 4733 8, VII | egyedül maradt.~ ~Mintha a láz gyötörné, reszkettek 4734 8, VII | tagjai, rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött 4735 8, VII | Örülhetett volna tovább is a napsugárnak ott, lehetett 4736 8, VII | nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért kellett lelkét 4737 8, VII | lelkét föltalálnia? Most a lélek meg fogja őt emészteni.~ ~ 4738 8, VII | meg fogja őt emészteni.~ ~A tudás nem boldogit...~ ~ 4739 8, VII | ne félj. - Elmegyünk a barlangba, a zúgó viz mellé, 4740 8, VII | Elmegyünk a barlangba, a zúgó viz mellé, leszünk 4741 8, VII | jövünk lakásaik felé soha... A puha mohart, az éneklő madarat, 4742 8, VII | mohart, az éneklő madarat, a vad méhet, a kék virágot - 4743 8, VII | éneklő madarat, a vad méhet, a kék virágot - ott találjuk 4744 8, VII | ott találjuk újra.... A kék eget, a zúgó patakot, 4745 8, VII | találjuk újra.... A kék eget, a zúgó patakot, a szelid fákat... 4746 8, VII | kék eget, a zúgó patakot, a szelid fákat... Mind oly 4747 8, VII | zöld lombjaikkal, mikor a szél fú. Mint hizelegnek 4748 8, VII | oda, vissza. Fölkeressük a magas sziklákat, hol a piros 4749 8, VII | Fölkeressük a magas sziklákat, hol a piros gyümölcs érik. Meglátogatjuk 4750 8, VII | gyümölcs érik. Meglátogatjuk a testvéreket, a vadakat, 4751 8, VII | Meglátogatjuk a testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, 4752 8, VII | testvéreket, a vadakat, a szél zúgást, és a hold világot, 4753 8, VII | vadakat, a szél zúgást, és a hold világot, elmegyünk 4754 8, VII | hold világot, elmegyünk a leégett erdőbe, hova ember 4755 8, VII | végig, egymást kergetni a holdvilágnál, kiáltozva 4756 8, VII | Elmegyünk, elmegyünk.... Ha a testvérek látni fogjak néha, 4757 8, VII | hogy félremegyek sirni a bokrokba s elveszek előlük, 4758 8, VII | úgy kinoz, úgy öldököl.~ ~A vad nyöszörgve, vihogva 4759 8, VII | nem érti, beszéljen vele a régi, ismert hangon.~ ~Rövid 4760 8, VII | ismét léptek hangzottak a lépcsőn, az ajtó kinyilt, 4761 8, VII | pástétomdarabokkal volt tetézve s azzal a nyugágy felé közelitett.~ ~ 4762 8, VII | Oda simult hizelgőleg a leányhoz, de a mint annak 4763 8, VII | hizelgőleg a leányhoz, de a mint annak szemeibe tekinte, 4764 8, VII | elevenen volt azokban kifejezve a gyűlölet, az irtózat, a 4765 8, VII | a gyűlölet, az irtózat, a kétségbeesés.~ ~Eszébe jutott 4766 8, VII | kétségbeesés.~ ~Eszébe jutott a mit valaha állati ösztönről 4767 8, VII | titkos sejtelem megsúgta a leánynak, hogy most ellensége 4768 8, VII | s mig erre gondolt s mig a leány szemébe nézett, el-elállt 4769 8, VII | tekintetet feszitve merően a leány arczára, mely az ugrásra 4770 8, VII | tigrist megszokta kötni, mely a vadállatokat megigézi, egy 4771 8, VII | egy lépést tőn közelebb. A kezében tartott étkes kosarat 4772 8, VII | kimért nyugalommal nyujtá a medve elé, midőn, mint a 4773 8, VII | a medve elé, midőn, mint a villám ugrott fel helyéből 4774 8, VII | villám ugrott fel helyéből a leány s tiszta, érthető 4775 8, VII | Isten haragja üté meg füleit a nem várt e m b e r i szózat. 4776 8, VII | Halálitélete hangzék abban.~ ~A fenevad orditva kelt föl 4777 8, VII | megértve társnéja arczán a hangot, az ember rémséges 4778 8, VII | rémséges sikoltással veté magát a leány keblére, nyomorultul 4779 8, VII | keblére, nyomorultul esdve a védelemért, a leány dühösen 4780 8, VII | nyomorultul esdve a védelemért, a leány dühösen tépte le magáról 4781 8, VII | viszhangzott iszonyú tusában.~ ~A leány végig futott a folyosón, 4782 8, VII | A leány végig futott a folyosón, elhányva útjából, 4783 8, VII | ismert venyigéken lekúszott a falról, s vijjongva, sikoltozva 4784 8, VII | nagy fekete állat ugrott ki a házból, szája és körmei 4785 8, VII | voltak, orditva futott az is a leány után.~ ~Az úrnő még 4786 8, VII | az erdőn vitt keresztül. A merre járt mindenütt csordástul 4787 8, VII | itt, majd amott meglátta a szilaj fenyegető női alakot, 4788 8, VII | Még maig is, ha a farkasok szokatlanul üvöltenek 4789 8, VII | farkasok szokatlanul üvöltenek a kárpáti erdőkben, ha szélcsendes 4790 8, VII | ha szélcsendes éjszakában a zuhatag tombolása messze 4791 8, VII | tombolása messze elhangzik, ha a vihar tördeli a fákat s 4792 8, VII | elhangzik, ha a vihar tördeli a fákat s bedúdol az ablakon, 4793 8, VII | ijesztgetve fenekednék ott künn, a pórnő azzal ijesztgeti fiát: „ 4794 8, VII | jó légy, hallod ott künn a vadleányt, ha rosz leszesz,