Rész,  Fezejet

 1  1,      I|            kezemet megszólitám:~ ~- Te könyezel.~ ~Ő megdöbbenve
 2  1,    III|             érdekű dolgok, melyek a te költői kedélyedet meg nem
 3  1,     VI|            semmirevaló! kiálték, ha te megtanitottál engemet a
 4  1,     VI|             megtanitottál engemet a te szokásodra, majd megtanitalak
 5  1,    VII|             elfoglalja lelkemet, de te el fogsz komorodni rajta,
 6  1,   VIII|            VIII.~ Hurday László ur~ te kintetes Garmady László
 7  1,     XI|           többen vagytok otthon. De te földbirtokos is voltál;
 8  1,     XI|           takarékossággal szerzett, te egy idegennek engedted át.
 9  2,    III|      sohajta fel: „Ah Agathodaemon, te rosz szellem vagy!” s erre
10  2,    III|          Hahahaho!... „Agathodaemon te ördög vagy” - „zöld czukor
11  3,     II|        hozzá olyan közel, mert majd te is meghalsz.”~ ~„Bár meghalnék,
12  3,     II|            ismeretlentől; - ki vagy te?”~ ~„Én a vesztegintézeti
13  3,    III|              dögmirigy nem ragadhat te rád, a felhők haragja téged
14  3,     IV|         fejét - maradj velem, a mig te akarod”.~ ~,Mig a halál
15  3,     IV|        mondá magában a seressan - a te neved T ó v á r y D á n
16  3,      V|        aggódjál. Azon segitve lesz, te jóbarátom vagy, de én is
17  3,      V|        tudok? ’~ ~„De az nem lehet; te az én lelkem, az én életem
18  4,    III|             ez mind a tied, és légy te az enyém; - ha volna ilyen
19  4,    III|            mintha mondaná olyankor: te is ilyen boldog voltál egykor,
20  5,     IV|       vőlegénye volt még útban.~ ~- Te Péter, szólt oda fordulva
21  5,     IV|           fordulva hozzá a gróf úr; te ma nagyon ostoba vagy. Máskor
22  5,     IV|             felelt a hajdú.~ ~- Hát te nem tudsz részeg lenni?~ ~
23  5,     IV|        összekarczolt.~ ~- Hogy jösz te ide? rivalt Csarekoff a
24  5,     IV|          reszketett a haragtól.~ ~- Te nyomorult! tudod-e hogy
25  5,      V|     udvaromból. Eredj utána rögtön, te férje vagy, parancsolója,
26  5,      V|          egy kés, vérbe mártva.~ ~- Te elmentél a pokolra! szólt
27  6,      I|           hangját hallani.~ ~- Hah, te is? te is börtönőr vagy?
28  6,      I|            hallani.~ ~- Hah, te is? te is börtönőr vagy? kiálta
29  6,      I|           születik.~ ~- Hová lettél te leskelődő állatgyilkos?
30  6,      I|             gondolat támadt.~ ~- Ha te kimehettél itt, miért ne
31  6,     II|           mustrálva megköszöntőjét. Te volnál az én sógorom travestált
32  6,     II|           kiálta nevetve Serenához, te az én nőmből, mig oda voltam,
33  6,     II|        Serena karját magáéba fűzve, te közel akartál bennünket
34  6,    III|             Az én kezem nem nyúlhat te hozzád, monda Diaz szomorúan.
35  6,    III|            közel legyek hozzád.~ ~- Te voltál azon ismeretlen hölgy,
36  6,    III|            e nevet kimondtam. De ha te megbocsátasz is; ha megbocsát
37  6,    III|     kulcsolá kezeit. „Isten, Isten! te angyalodat küldöd hozzám,
38  6,    III|            hozzám, hogy felemeljen! te a dicsőségen keresztűl nyújtod
39  6,    III|            szakállam teszi azzá.... Te nem változtál semmit.~ ~-
40  6,     IV|        pajtás.~ ~- Ugy látszik: már te sem ismersz? szólt az érkező
41  6,     IV|        jobban megnézte a jövevényt, te vagy Jacinto?~ ~- Szép vagyok
42  6,     IV|       amannak tenyerébe csapva.~ ~- Te, - én élelmezési biztos
43  6,     IV|              keresztűl.~ ~- Ki az a te don Eustaquio bátyád? kérdé
44  6,      V| elmosolyodott az ember ijedelmén. - Te! az orrod most is görbe
45  6,      V|             odaczipelt az irathoz. „Te is ird alá”.~ ~- Nem látom
46  6,     VI|            több volt mindezeknél: a te távollétedet. De most vége
47  6,     VI|        Isten, ember; megbocsátottál te is. Multam, mint egy szörnyű
48  6,     VI|            és törvény megbocsátott. Te szeretsz. Azt hittem boldogok
49  6,     VI|            Éltem minden pillanata a te boldogságodnak lesz szentelve.
50  6,     VI|        boldogul enged meghalni.~ ~- Te nem halhatsz meg Diaz! zokogott
51  7,      I|            akarsz, mi gondom rád.~ ~Te féregóriás! Ki lelked minden
52  7,      I|        virágait letépd.~ ~Mit adtál te a természetnek, hogy mindent
53  7,      I|           végy tőle?~ ~Királya vagy te a világnak? Az volnál ha
54  7,      I|         Fehér arcz. Sötét szív.~ ~S te lész-e az, ki ha a csillagok
55  7,      I|        csillagos mindenség csupán a te gyönyörödre világol, s hogy
56  7,      I|         világegyetem, melyen csupán te vagy a sötét folt, csak
57  7,      I|             volt egykor, olyan mint te vagy, s ember lesz egykor
58  7,      I|             lesz egykor olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad,
59  7,      I|       gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén fogja
60  7,    VII|          magadat, megérdemelted. Ha te nem, - vétkeztek apáid,
61  7,    VII|        vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök, úgy fognak
62  7,    VII|    vezeklesz értök, úgy fognak majd te érted fiaid lakolni. Az
63  7,    XII|          eszméje az emberi szivnek, te kezdet és végnélküli iszonyú
64  7,    XII|         mily kinzó még álomnak is a te képed!~ ~- ~ ~Egykor pedig
65  7,   XIII|            az emberiségnek? - A kit te megölelsz, nem sir többé.
66  7,   XIII|        Örökre megpihen. Védője vagy te az üldözöttnek, te rajtad
67  7,   XIII|             vagy te az üldözöttnek, te rajtad túl nem üldöz ember
68  8,      I|             a nőfarkas is válogató, te csak medvéket ijeszteni
69  8,      I|      medvének épen olyan szép, mint te grófnak, s lehet, hogy a