Rész,  Fezejet

 1  1,      V|     kendővel integetett visszafelé, pedig oly sűrű volt a köd, hogy
 2  1,      V|        falon át nyavalygása szavát. Pedig ekkor még nagyobb szél fújt,
 3  1,      V|    hajókötéltől a másikig ugrált, ő pedig Jancsin nevetett, a ki négy
 4  1,      V|         minden hegyibem hull, magam pedig gurulok az ágy alá.~ ~Eleinte
 5  1,      V|            miért ott hagyott; másik pedig az, hogy neked irok, miszerint
 6  1,     VI|    szolgálatára állok készen, addig pedig saját vendégeimmel vagyok
 7  1,     VI|          ismét együtt vagyunk.~ ~Én pedig föltevém magamban, hogy
 8  1,   VIII|           tartson jobbra, Friczinek pedig, hogy térjen balra. Ebből
 9  1,   VIII|        épitettem volna, szél és eső pedig ott jött be rajta, a hol
10  1,   VIII|          szavam oraculum előtte, én pedig nem jól érzem magamat olyan
11  1,   VIII|            gyilkos, szaga és alakja pedig undoritó, s még van egy
12  1,     XI|           ha akarom Quebeckig.~ ~Én pedig régen szöktem volna már
13  2,     II|      jelenlételét észre se vegye; ő pedig képes volt makacsul állva
14  2,     II|    jóltevője és gazdag ember. - Azt pedig senki sem mondá meg a leánynak:
15  2,    III|          szép állatot. A tulajdonos pedig semmi árért sem akart megválni
16  2,    III|         sírva.~ ~Rynn Tamás szemeit pedig kerűlte az álom, mert nem
17  2,    III|             ujabb szavait várná. Az pedig elkezde egy jókedvü skót
18  2,    III|             azt hittem: vért sirok, pedig víz volt; j ó h o g y c
19  2,    III|           mind bevevé, a szelenczét pedig elégette.~ ~.....De még
20  3,      I|         között, mindenható! - Engem pedig engedj meghalni, és ne adj
21  3,     II|       belefúlt a vizbe, az üldözött pedig átvergődve a török partra,
22  3,    III|            szegény agg Murányi Ádám pedig vénségére jutott azon szép
23  3,    III|    mindenkinek, a ki ismeré; később pedig szobalyány lett egy éltes
24  3,    III|        halottat. Azt a rongydarabot pedig keblébe rejté, hogy ott
25  3,    III|         jövendője, és irigyei: most pedig semmije sincs, csak gyalázata
26  3,     IV|         szekeret fogadni. - A férfi pedig a másik úton ballagott tovább
27  3,      V|       halálbetegségnek, jóval előbb pedig egy akasztott ember fia,
28  3,      V|         család koldus ivadéka; most pedig halálos ellensége egyetlen
29  3,      V|       beszaladt az udvarra, a lovag pedig lihegve sietett az örményhez,
30  3,      V|          őket Brozoliáni felé. Maga pedig bezörgetett az örmény hálószobája
31  4,      I|            telegrafl sürgönyökre.~ ~Pedig mindenki tudta, hogy neki
32  4,      I|            ismerhetni többé; önmaga pedig pénzértékét magához véve,
33  4,      I|            ismét irni fog neki, még pedig az ő családi neve alatt,
34  4,      I|          szót sem tud francziául, ő pedig angolúl nem, végtére sok
35  4,      I|        felesége is férjhez ment. Ön pedig megmenti életét, becsületét
36  4,    III|             az nem tesz semmit.~ ~- Pedig kegyednek vannak jó barátai,
37  4,    III|           üldözhetnének. A haláltól pedig nem irtózom, s nemeiben
38  4,     IV| hatóságoknak csak nevét kitudhatni. Pedig tagadhatlan volt az öngyilkolás.
39  4,     IV|           kivűl senki sem látta, az pedig nem látta őt az irodából
40  4,      V|             nem akar rám emlékezni. Pedig a megjövendölt irtózatos
41  5,      I|     vigalmak fölött; ezen elsőbbség pedig abból állt, hogy mig a legnagyobb
42  5,      I|          tudakozódjék.~ ~Voltaképen pedig ez volt a fogadott lányok
43  5,      I|            lehet mesterember; a mit pedig ezen az úton nyer, az mind
44  5,      I|        egymást agyon ne verjék, sem pedig nagy munka idején tömlöczbe
45  5,    III|         volna a napok hosszú rende; pedig ki tudja, nem volna-e jó
46  5,    III|             a vidám úri társaságnak pedig az jutott eszébe, hogy milyen
47  5,     IV|             mindenfelé tud nézni.~ ~Pedig azzal a két fekete szemével
48  5,     IV|            is kiszoktad találni, ma pedig fajankó vagy. - Nem látod,
49  5,     IV|           erősen ölelve magához, az pedig a gyáva úgy tett, mintha
50  5,      V|                       V.~ ~Oda fenn pedig a kastély ura boszankodva
51  5,      V|            sem hallá senki. Felette pedig ott állt Kozima, fehér alsó
52  5,      V|           küzdve.~ ~A főnemességnek pedig tudtul adatott, hogy ha
53  6,     II| viszhangzanak az izgatott lélekben, pedig köröskörűl már minden oly
54  6,    III| kegyosztaléka, az elvesztett vagyon pedig szálljon - ne don Jacintóra,
55  6,    III|       befeketité.~ ~A kivájt kőport pedig éjjel rendesen fuvoláján
56  6,     IV|        kérdé Jacintotól közönyösen, pedig jól ismeré azt az embert,
57  7,    III|         tartó álmokat alunni, lelke pedig elbujdosik, mezitelen, vezértelen
58  7,     IV|   megőszülne, még sem érné végét.~ ~Pedig édessége csak négy van a
59  7,     VI|         tört fáklyával, faragnak.~ ~Pedig milyen vidám volt különben.
60  7,    VII|             a más örömeinek örűl.~ ~Pedig ez nem igaz.~ ~Egy neve
61  7,     XI|            megérdemelte a halált. - Pedig mindnyájan meghalunk, és
62  7,     XI|           és orditani akkor! kiknek pedig semmijök sem égett, azok
63  7,    XII|             te képed!~ ~- ~ ~Egykor pedig azt álmodám, hogy a föld
64  8,      I| visszafutott előlem barlangjába, én pedig az egész úton azon törtem
65  8,     II|            mely bele vezeti. -~ ~Az pedig futott előle, sebesen mint
66  8,     II|    napsugárban száritgatott.~ ~Amaz pedig ott túl őrjöngött, őt ekként
67  8,    III|        magában a gyermek.~ ~A leány pedig vitte őt egyenesen erdőn,
68  8,      V|             véli, hogy a leány sir, pedig csak azért rejté el arczát,
69  8,      V|            nőmhöz hasonlit.~ ~- Még pedig feltűnőleg.~ ~- Melyitek