Rész,  Fezejet

 1  1,      I|              leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.~ ~Isten
 2  1,     II|                a ki embernek született, annak nem három lépés a világ.
 3  1,     IV|         bennünket körül, és én irigylem annak sorsát, ki otthon a börtön
 4  1,     IV|             mondatot, csak magyarul van annak értelme, ha találkozol a
 5  1,     VI|                 minő tálat elfoghatott, annak neki állt és abból regalirozta
 6  1,   VIII|                 vitte őt a keritésnek s annak neki fenve, kényszerité
 7  1,   VIII|                zsirral lévén lakirozva, annak alapszinét ki nem találhatám,
 8  1,     XI|                 a kutya szent állat, és annak a husa delicatesse. -~ ~
 9  2,     II|              súlyos napjait megosztani, annak szeszélyeit türni, betegségében
10  3,      I|               nyiláson, egyetlen atomja annak a köz áldásnak, mely mindenre
11  3,      I|            tőlem ezt az életet, - s add annak életéhez, kit tőlem elvettél.
12  3,     II|              égő tűzoszlop feküdt végig annak hullám tükrén, körüle az
13  3,     II|             hangon beszél hozzá s várja annak feleletét s zokogása mindig
14  3,     II| kimagyarázhatlan sejtelmes sötétség ült annak minden vonásiban, mely egyszerre
15  3,     II|          remegve közelite az ablakhoz s annak szárnyait feltárva a zaj
16  3,     II|                folyosó ablakához lépve, annak vasrostélyai közt kidugta
17  3,     II|           csónakot hoznak. „Száz tallér annak, a ki visszahozza!”~ ~Az
18  3,     II|              vesztegházhoz, hogy arczát annak ablakaiból teljesen ki lehete
19  3,     II|             egyik határ-vadász megkapta annak elszakadt lánczát s annálfogva
20  3,     II|               gyermek imádsága megrontá annak erejét. Az üldözött gyermeke
21  3,    III|             megosztandó, s lelki sebeit annak önzéstelen hű szerelme balzsamával
22  3,    III|          testvérétől is elbúcsúzni, tán annak is lesz valami izenni valója
23  3,    III|              tudta kitaszítani szivéből annak emlékét, s e percz óta megszűnt
24  3,    III|               fogadott az ősz embernek, annak az ősz embernek, a ki maga
25  3,    III|           családjából minden ivadék; ha annak gyermeke nem lesz földönfutó,
26  3,     IV|             galyról letépve a lombokat, annak két átellenes ágát meghagyta
27  3,     IV|              anyja sírjából, megcsókolá annak tördelt keresztjét, s azzal
28  3,     IV|          gyermeket, ki lassanként kezde annak szomorúan sötét arczulatával
29  3,     IV|            lyány a férfihoz rohanva - s annak nyakát átfűzve karjaival
30  3,      V|         folyamát ismeri és mint ismeri, annak hűségéről négy év alatt
31  3,      V|                leányhoz ment a jóbarát, annak ismét más mesét mondott.
32  4,      I|   környezetemből vennének üldözőbe.~ ~- Annak ugy lehet elejét venni,
33  4,     II|                a mysteriosus szekrény s annak kaballistikus tartalmu irata
34  4,     II|   figyelmeztetik általa? s mi oka lehet annak ő róla gondoskodni.~ ~Mig
35  4,    III|             vonására sem ismertem többé annak, a kit úgy szerettem, s
36  4,     IV|           lakásán a kapussal beszélni s annak valamit átadni láttak.~ ~
37  4,     IV|             Angelikára tekinte s a mint annak nagy beszédes szemeivel
38  4,     IV|                zúgással nyilatkoztatták annak valódiságát.~ ~Arnould egészen
39  4,     IV|                a legiszonyatosabb bűnt. Annak, ki egész életében tiszta
40  4,      V|                vetett az emberre, mitől annak arcza lángvörösre gyuladt
41  5,     II|                öt Kozimáé lesz, a szabó annak is fog dolgozni, az asztalnál
42  5,     II|            Sajnálnám az olvasók sziveit annak elmondásával keseriteni,
43  6,     II|                e dalban szerte ömlik, s annak szenvedélyes változatait,
44  6,     II|               vitában volt, egyik újját annak gomblyukába akasztva.~ ~-
45  6,    III|              adott a kérdésre.~ ~- Épen annak a képe az, a kit maga az
46  6,    III|               kéményt elzáró vasrúdhoz, annak egyik végét a rézdarab segélyével
47  6,    III|        választott el a börtönépülettől. Annak csatornája egy messze kinyúló
48  6,    III|             vetve magát, ott lerogyott, annak érczcsatornáját kétségbe
49  6,    III|                kis fekete könyv hevert, annak tábláján ismét ugyan azon
50  6,    III|              könyű lopózott, tanujeléül annak, hogy lélek ereje fogyni
51  6,     IV|               democrata vállára ütve, s annak arczába tekintve.~ ~- Ah!
52  6,     IV|                hangon.~ ~- Leütötte biz annak a fejét egy franczia álgyú,
53  7        |           megvénültem; úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél,
54  7,      I|                a világnak? Az volnál ha annak, ki mindeneket üldöz, király
55  7,     VI|                 szerelmes,~ És esküszik annak~ Oly tiszta szerelmet,~
56  7,    XII|                 többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~Dicsekvés
57  8,     II|     összejőnének s még sötétebbé tennék annak éjszakáját.~ ~A tájak, az
58  8,     II|            hozzá ért, hirtelen átölelte annak karcsú derekát, s hevesen
59  8,     II|                öntudatlanul ragadta meg annak egyik ágát, mely egy pillanatra
60  8,    III|              pillanat alatt, megragadva annak nyelvét, lába elé vágta
61  8,    III|           könnyedén vitték tova, a mint annak állati gyönyörtől ittas
62  8,    III|         mennyire ijesztő volt is előtte annak szokatlan kinézése, közelebb
63  8,    III|             felkapaszkodott egy fára, s annak egy nagy vastag ágát iparkodott
64  8,     IV|              vissza, s félve kerülte ki annak a holdvilágban vetett árnyékát,
65  8,     IV|              előbb tanulta érzeni, mint annak nevét kimondani.~ ~Az ifjú
66  8,    VII|        hizelgőleg a leányhoz, de a mint annak szemeibe tekinte, megrendült,
67  8,    VII|                vagy csak vélte hallani, annak irtózatos kiáltását: „anyám! -