Rész,  Fezejet

 1  1,    III|     birtoktekintély zsarnokságától maga a természet óvja meg az
 2  1,      V|       halálon s megint újra kezdi. Maga előtt látja a legnagyobb
 3  1,     VI|           ki a szállást fölvettem, maga után intett, hogy majd megmutogatja
 4  1,    VII|           lőni kell rájok.~ ~Atyám maga is a legkeményebb munkákat
 5  1,    VII|          érzelgés semmi jelenségét maga körül.~ ~Isten veled!~ ~ ~ ~
 6  1,     XI|         iszonyu roppanásra ébred s maga felett látja a csillagos
 7  1,     XI|         Készen voltunk halálára, ő maga többször mondá előttünk:
 8  1,    XII|            volna is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet
 9  2,      I|       felől a szél fú, nem is hagy maga után a vízben barázdát;
10  2,     II|           az emberek becsülését. - Maga a szerencse is különösen
11  2,     II|     oraculum szavai. Magánéletében maga volt a jóság és szelidség
12  3,    III|        annak az ősz embernek, a ki maga ásta meg magának a sírt,
13  3,    III|       Herkules-fürdőkbe küldött el maga előtt T ö r ö k o r s z
14  3,      V|        mindenkinek, a ki ismeré. - Maga a helytartó Kajmakán is
15  3,      V|      szépet és vigasztalá azt, mig maga majd meg fulladt félelmei
16  3,      V|       inditá őket Brozoliáni felé. Maga pedig bezörgetett az örmény
17  4,     II|       tehát meg van gyilkolva.~ ~- Maga lőtte meg magát, asszonyom.
18  4,     II|         mondani - soha!~ ~Angelika maga sem tudta tovább tartóztatni
19  4,     II|           Angelika ismét ott látta maga előtt a rejtelmes kaballistikus
20  4,     IV|           beszélni, hogy Monce nem maga ölte meg magát, hanem meggyilkoltatott.~ ~
21  4,     IV|         határozottan, hogy Moncené maga ölette meg férjét.~ ~Valami
22  4,     IV|    felvilágosító irást nem hagyott maga után, mely öngyilkosságát
23  4,     IV|     miszerint a két halálos lövést maga a megholt nem ejthette magán,
24  4,     IV|            róla idegenek előtt s ő maga nem sokára eltűnt ismerősei
25  4,     IV|          kezde, inkább hasonlitott maga egy vádlotthoz, mint védelmezőhöz.~ ~-
26  4,     IV|         együtt sirtak s a közvádló maga legyőzöttnek mondá magát.~ ~
27  4,      V| beszélhetett-e róla Monce úr, vagy maga Moncené asszony bizalmasabb
28  5,      I|            jelen. A kellemes delnő maga is szerette a könnyelmű
29  5,      I|      könnyelmű életet s iparkodott maga körűl olyan társaságot gyűjteni,
30  5,      I|            minden íngó-bingóját, s maga feleségével és kisasszonyaival
31  5,      I|            alkalmával, mig az úrnő maga a cotillont járta, a szép
32  5,      I|          perlekedett, hanem a gróf maga is kedves ember levén az
33  5,     IV|           rajta észre. Éjfél táján maga maradt egyedül talpon a
34  5,     IV|          földre, feldönté a széket maga alatt, kiejté a poharat
35  5,     IV|         Kozima s a fáklyát letűzte maga mellé, leült az asztalfő
36  5,     IV|          meg.~ ~És azután becsapta maga után az ajtót.~ ~„Az úr
37  5,      V|           az egy veszett fenevad ő maga volt. Ádáz szavai a viziszony
38  5,      V|            Háromszor rohant Kozima maga a vasrostélynak a parasztokkal,
39  6,      I|           fáradtan tér meg alunni, maga sem tudja, merre járt azalatt?~ ~
40  6,     II|          nem fogadnia. Leült tehát maga a zongora mellé, s elkezdé
41  6,     II|  gyermekiesen tapsolt kis kezeibe, maga a gróf is elfeledé egy pillanatra
42  6,     II|          Vendégei mind eltávoztak. Maga hálószobájába vonult.~ ~
43  6,    III|      hiszem titokban marad, mert a maga szerencséje is kérdésben
44  6,    III| gardedameot, duennát soha sem tűrt maga mellett. Az öreg gróf mindig
45  6,    III|        Épen annak a képe az, a kit maga az alcovenben látott.~ ~
46  6,    III|            Ez magára nem tartozik. Maga csak arra vigyázzon, hogy
47  6,    III|        asszonyunk észreveszi, hogy maga ilyesmi után kutat, bizonyos
48  6,    III|  nyavalyatörés borzalmával tekinte maga alá s pár tántorgó lépéssel
49  6,    III|            mint ez alakot meglátta maga előtt. A szökevény rabruhája
50  6,    III|      megbocsátasz is; ha megbocsát maga az Isten; az emberek nem
51  6,    III|           tőle, megszoritá kezét s maga az ajtóban maradva, ott
52  6,     IV|           franczia álgyú, úgy hogy maga sem vette észre; még azután
53  6,      V|      társára, kit nem látott többé maga mellett.~ ~Don Jacinto ott
54  6,      V|     összevissza gazemberezte saját maga magát, a mint csak illett.~ ~-
55  6,      V| megköszönte alázatosan, hogy nem ő maga vette magának ezt a fáradságot.~ ~-
56  7,     IX|           e paránycseppet csóválja maga körül a nap. Még rájövünk,
57  7,    XII|   önvállaira lángokat, s a tengert maga körűl tűzpatakokkal forralá
58  8,     II|     piroslik a hajnal fénye, mikor maga a nap még a tengerek alatt
59  8,     II|        században le-letörve egyet; maga a folyam a völgyi ködben
60  8,    III|           mit a bűbájos égi vándor maga körűl vont az égen. E fényes
61  8,     IV|    jajgatva ment vissza az erdőbe, maga sem tudta hogy miért?~ ~
62  8,     IV|             az erdők leányát látta maga előtt, égő arczczal és szemekkel,
63  8,      V|      gyülekeztek az alcoven körűl, maga egy hosszú selyem sinort
64  8,     VI|            annyira átalakitá, hogy maga Darvai is megdöbbentnek
65  8,     VI|      Vonásról vonásra, arcz, alak, maga az a mód, a mint szemeit