Rész,  Fezejet

 1  1,      V|       tengert! Mondhatom, hogy nem . Tanácslom, hogy addig Amerikába
 2  1,      V|         nekem és a többi utazóknak  kedvet csináljon. Eszem
 3  1,     VI|        levele ugyanoda és onnan.~ ~ napot pajtás.~ ~A mult levelemet
 4  1,     VI| targonczára rakta holmieimet s egy  fél óra mulva egy szép tágas
 5  1,     VI|          van szokva, nekem van egy  barátom, egy Berlinből emigrált
 6  1,   VIII|   szerszámait, és baromfiait nekem  pénzért el nem adta volna.~ ~
 7  1,   VIII|            lábamat átkapja, s csak  vastag csizmámnak köszönhetem,
 8  1,     XI|           egy kicsinyt mechanicus,  nagyon vadász és erősen
 9  1,     XI|       tartozik neki semmivel? Most  ürügy van megfutni minden
10  2,     II|           sem atyja, sem hazája, a  istenen és az országuton
11  2,     II|       rosznak, mint szokták minden  szülők, kik szeretik gyermekeik
12  2,    III|    pénzáldozatába kerűlt ezúttal a  öregnek nejének visszaidézett
13  3,    III|         által vinni. Az ember igen  barátja volt a vén Murányinak,
14  3,    III|        fülek, vagy körmök dolgában  távolról találtak hasonlítani
15  3,    III|      köröknek messzeföldön és igen  lyány; csupa szendeség,
16  3,    III|      temető árkába ásatott el, még  hogy nem az akasztófa alá.
17  3,     IV|     folyvást zokogott, anyját és a  istent emlegetve, ki őt
18  3,     IV|            el ez idegen helyen!~ ~„ kis lyány, nem tudnál egy
19  3,     IV|           a halottak nem adnak sem  szót, sem enni valót, igy
20  3,     IV|           szólt titkolózva. Kérlek  ember, vezess el a legelső
21  3,     IV|      valaki vár reám.”~ ~„Szivesen  lyányka, adsza kezedet.”~ ~
22  3,      V|            szép leánya és egy igen  barátja volt.~ ~Karámnak
23  3,      V|             Ő nem tudhatta, hogy a  barát őt és élete előbbi
24  4,      I|      ajánlott tervet, kivel régóta  barátságban élt, a mennyiben
25  4,     II|           szekrényben talál ön egy  összeg aranyat, vegye magához,
26  4,    III|             Pedig kegyednek vannak  barátai, kiknek módjukban
27  4,    III|           birnom kell kegyedet. Én , szelid, emberekkel jóltevő
28  4,     IV|        tiszta volt, embertársaihoz , férjéhez  és az Istenhez
29  4,      V|            én vagyok a vétkes.~ ~- , - szólt magához térve Angelika,
30  4,     VI|    Angelika örökké  válasza.~ ~-  asszonyom. Meglátandjuk,
31  5,      I|            szokás.~ ~Nálunk, itt a  Magyarországban szokás az,
32  5,    III|     tivornya a várban, hogy minden  lélek keresztet vetett magára,
33  5,    III|        pedig ki tudja, nem volna-e  hallgatniok azt a szót:
34  5,    III|          az egy leánynak.~ ~Milyen  dolga lesz már Malikának!
35  5,    III|         mondjátok, hogy nem vagyok  uratok.~ ~A csődült népség
36  5,     IV|        várta már őket a mindenféle  süteményekkel és sültekkel
37  5,     IV|      nemsokára mégis úgy eláztak a  fiúk, hogy egymásután dülöngéltek
38  5,     IV|           mindnyájunkat gyilkolni.  éjszakát Kozima. Jó éjszakát
39  5,     IV|     gyilkolni. Jó éjszakát Kozima.  éjszakát szép kis leány!~ ~
40  5,      V|         nőre találj, mert a milyen  volt eddig nálam laknod,
41  5,      V|          eddig nálam laknod, olyan  lesz laknod az ólombányában,
42  6,      I|         parázson. A tűz látása oly  arra: hogy a lelket elvonja
43  6,     II|         szemfényvesztés ez megint,  tia! szólt odaszökelve donna
44  6,     II|        hatást fog vele elérni.~ ~A  dáma megfogadta az intést,
45  6,     II|     lángban állt mind a kettő.~ ~A  tiant ez alatt kidült a
46  6,     II|    észrevevé az ajánlatból: hogy a  tante halálig kifáradt kedvencz
47  6,     II|              Ugy-e, édes gróf, nem  az ördögöt a falra festeni!~ ~-
48  6,     II|        intézve, de az volt benne a  kivánság tartalma: hogy
49  6,    III|                 Nos Dinita? valami  hir? kérdé sátáni mosolygással
50  6,    III|   mosolygással a kapus.~ ~- Valami  ujság? valami titok? sipegé
51  6,    III|                Értse meg a dolgot,  Dinita. A mit mondok, úgy
52  6,    III|           utána lőnek és találják, ; ha nem találják, bele veti
53  6,    III|     lehetetlen hogy gyűlölj. Úgy-e  lesz mind kettőnkre nézve,
54  6,     IV|        változtat az emberen. -~ ~-  estét bajtársak! szólt egy
55  6,     VI|         ellen.~ ~A ház lakója, egy  vén anyóka, kihozott neki
56  6,     VI|          lesz, vitéz uram, monda a  öreg asszony jámbor hangon.
57  6,     VI|         van-e még Sacedon?~ ~- Egy  félóra járás még. - Milyen
58  7        |         Itt vevém csak észre, hogy  helyre jöttem: fejemről
59  7        |         tisztelettel kivántam neki  napot, de nem fogadta el.
60  7,      X|     beszéltek és szarvasmarhákról.  sötét helyre vették magukat,
61  8,      I|             Beszélj okosabban.~ ~-  volna, ha tudnék. A mint
62  8,      I|        minden tökéletes rajta.~ ~- , ne rontsd el leirásoddal
63  8,      I|        medvéket ijeszteni vagy már , nem nőket szelidíteni.
64  8,    III|        szólt hozzája.~ ~- Köszönöm  vad leány, hogy haza hoztál
65  8,    VII|            azzal ijesztgeti fiát: „ légy, hallod ott künn a
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License