Rész,  Fezejet

 1  1,      I|        hogy én igen vig kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, hogy
 2  1,    III|          végezém be. Hirvágyó nem vagyok, ezért nem adtam saját nevemet
 3  1,    III|           iránt épen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik,
 4  1,      V|          gondolám, hogy én magyar vagyok, s föl sem véve az esőt,
 5  1,      V|         találja gondolni, hogy én vagyok a kapitány s ő megy el.
 6  1,      V|          tőle.~ ~Mindenhez, én az vagyok a mi akarok: ha kell müvészet,
 7  1,      V|         akarok: ha kell müvészet, vagyok szinész, szerelmes vagy
 8  1,      V|     felségesen, s tiz év mulva úr vagyok. Nur courage!~ ~Már ez könnyű
 9  1,     VI|          miután megtudta, hogy én vagyok, a ki a szállást fölvettem,
10  1,     VI|      nézzek bele. -~ ~Lelkem! nem vagyok én sem mesterember, sem
11  1,     VI|          pedig saját vendégeimmel vagyok elfoglalva. -~ ~Mit? hát
12  1,     VI| leültetett, kérdezé hogy ki és mi vagyok?~ ~Mondám, hogy engem Hurday
13  1,     VI|          azt hivé, magam is benne vagyok, s csak a csónakban vette
14  1,   VIII|          ne keress, mert a hol én vagyok, oda okos ember nem jár.~ ~
15  1,   VIII|      olyan országban, a hol magam vagyok a legokosabb ember; én ehez
16  1,   VIII|     legokosabb ember; én ehez nem vagyok szokva.~ ~Annyit azonban
17  1,     XI|              Uj-Telep, 184-~ ~Nem vagyok citoyen többé. Számüztem
18  1,     XI|     egyben.~ ~Jelenleg Uj-Telepen vagyok, az öreg Széki tanyáján,
19  1,    XII|           már én akkor a tengeren vagyok, vagy tenger alatt.~ ~A
20  1,    XII|            Az a balgatag ember én vagyok. És igy van az. Ha nem tudjátok
21  1,    XII|      sajnálom, hogy fiatalabb nem vagyok, hogy elvehetném, vagy vénebb,
22  1,    XII|           nem vallom be; s ha itt vagyok, itt megőszülök, itt meghalok,
23  2,    III|           Bűnös vagy!... én is az vagyok.... Jer, rejtsük el magunkat,
24  3,     II|           vesztegintézeti betegőr vagyok, s apádat nem ismerem, de
25  3,    III|        haza kell mennem, mert meg vagyok ölve; nézd: nincsen szivem,
26  3,    III|        megszökött vele s most meg vagyok halva!” s ezt mondva, jég-hideg
27  3,     IV|     Lőrincz; magyarhoni számüzött vagyok, ki szökve jöttem át a határon
28  3,     IV|       maradva átszökhettem; nyilt vagyok irántad, mert barátságodat
29  3,      V|        ismert, megtudták, hogy én vagyok Szomor Lőrincz s rögtön
30  3,      V|          vagy, de én is jóbarátod vagyok, légy nyugodt, én is, leányom
31  3,      V|      atyád nagyravágyó, én koldús vagyok. A helytartó szépnek talált
32  4,      I|        magával...~ ~- Valóban ugy vagyok. Holnap reggelig ki kell
33  4,     II|       nehéz, hogy szinte hajlandó vagyok azt hinni, a mit a kapus
34  4,    III|       hölgy hidegen, senkinek sem vagyok vele terhére, fájdalmaimat
35  4,    III|          sokáig élek; de türelmes vagyok bevárni a megvénülést.~ ~-
36  4,    III|     eléggé megóv az: hogy szegény vagyok.~ ~- És ha mégis volna ember,
37  4,     IV|          esküttbirák, - kénytelen vagyok gyöngeségemet elismerni,
38  4,     IV|         kérek - - én jogtudós nem vagyok; szép elmés beszédet nem
39  4,      V|        semmi bántalma, egyedűl én vagyok a vétkes.~ ~- Jó, - szólt
40  4,      V|      szólanak. Én egyszerű polgár vagyok, én nem tudom: lehet-e,
41  4,      V|          Nem félek uram, ártatlan vagyok; de ha meg kell lenni, lelkem
42  4,      V|         kelle azt mondanom. Bűnös vagyok, nyúgodtan várom az itéletet,
43  4,     VI|          van itélve.~ ~- Ártatlan vagyok, volt Angelika örökké hű
44  5,    III|            Ne mondjátok, hogy nem vagyok jó uratok.~ ~A csődült népség
45  5,      V|            Uram parancsára részeg vagyok.~ ~- Légy józan és állj
46  6,     II|     tánczolni?~ ~- Arra vén ember vagyok úrnőm. Felele a megzavarodott
47  6,    III|       vékony női hang sipegé: „én vagyok, eresszenek be.~ ~Kis kusza
48  6,    III|           Köszönöm; ma már jobban vagyok.~ ~A porkoláb szétnézett
49  6,    III|                   Én Istenem! hol vagyok? Kiálta a szökevény hangosan, -
50  6,    III|          e voltam, most szökevény vagyok.~ ~A nő egy nyugtalan sikoltással
51  6,    III|       tudtad: hogy én e börtönben vagyok?~ ~- Azért jöttem ide lakni,
52  6,    III|      semmi közöm önhöz. Én tolvaj vagyok, lopni jöttem.~ ~- Úgy le
53  6,     IV|         te vagy Jacinto?~ ~- Szép vagyok igy félszemmel, úgy-e?~ ~-
54  6,     IV|          én élelmezési biztos nem vagyok, hogy olyan sokba fogadjak,
55  6,     IV|      tűzbe vágva; egyébiránt kész vagyok őt előtted leirni, ha megigéred,
56  6,     VI|    megálltam.... Most már czélnál vagyok, - láttalak, - öleltél. -
57  6,     VI|               Szeretlek... boldog vagyok... rebegé az.~ ~És meghalt.~ ~
58  7        |       fiatal voltam, most már nem vagyok az. Hála istennek, megvénültem;
59  7        |              Most a legvigabb fiú vagyok azok közt, kik kalapjaikat
60  7        |         valaha félreviselték; ott vagyok, hol legtöbb zajjal jár
61  7,    VII|      szerettetik.... E nyomorú én vagyok.~ ~Én vagyok az, ki kedvesét,
62  7,    VII|           nyomorú én vagyok.~ ~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent
63  8,      V|           czimborák.... Én roszul vagyok, lefekszem”. Azzal elment.~ ~-