Rész,  Fezejet

 1  1        |           mulva született, vagy épen soha sem.~ ~Álljanak itt úgy,
 2  1,      I|       kedélyben vagyok, ne tudja meg soha, hogy van egy sziv, mely
 3  1,      V|            rajta a tengeri betegség, soha egy órára sem csillapult
 4  1,    VII|        tárgyra, a mit el nem feledek soha, csókjaim alatt hervadott
 5  1,   VIII|              volt, fésű zsarnokságát soha nem ismerve, képe fekete,
 6  1,   VIII|     földingás le nem dönti, a villám soha bele nem üt, s ha megázik,
 7  1,   VIII|      visszaszalad, jajgatva, hogy őt soha nem látott állatok vették
 8  1,      X|        szemében, mosolygott, s a mit soha nem láttam, könyezett.~ ~
 9  1,     XI|         megszeret, akkor el nem hágy soha.~ ~(- De majd elhagyom én
10  1,     XI|            ki ebből az országból, de soha sem kaptam kalauzt.~ ~Most
11  1,     XI|             v i g a s z t a l á s t, soha sem vette be. Orvosa átismeré
12  1,     XI|           magának a hazáról beszélni soha. Midőn haldokolt, bátyám
13  1,    XII|              nem cselekszem, mondék, soha többet! Ha eljöttem, megbántam
14  2,     II|   csillagragyogásnál. -~ ~Rynn Tamás soha életében nem boszankodott.
15  2,     II|           életében nem boszankodott. Soha szomoru nem volt, nem panaszkodott
16  2,     II|              húzott elébe, mintsem e soha nem érdemlett kitüntetést
17  2,     II|         rajta mit szeretni. Szivében soha asszony képe meg nem fordult; -
18  2,     II|        gondolatjában sem fordult meg soha: hogy ő iránta valaki érezni
19  2,    III|            ez indulat nevét, kinek e soha nem látott képről álmai
20  2,    III|        beszéltek, ne ismerje azt meg soha; de ki szivében ez igézetes
21  2,    III|     felemelte fejét és kérdezé: „Hát soha sem lesz már reggel? meddig
22  2,      V|    meghallott, el nem felejtette azt soha; az jutott eszébe, mikor
23  3,      I|          kinőnék börtönömből! - - ~ ~Soha sem imádkoztam életemben. -
24  3,     IV|                  Nem, ne menj el hát soha - szólt érzékenyen s hálás
25  3,     IV|           kérdezé tőle azt egyenesen soha.~ ~Midőn harmadnap ismét
26  3,      V|  ajánlatokkal visszacsalhassanak, de soha sem hittem cseleiknek.’~ ~„
27  4,      I|              hogy nem tud fizetni, - soha, arra nincs egyéb felelet,
28  4,     II|           adta át a kapusnak, kit az soha sem látott azelőtt; az ember
29  4,     II|         becsűlet nélkül nem. A világ soha se tudja meg azt, hogy férjem
30  4,     II|          róla, és esküdött, hogy azt soha sem fogja róla mondani -
31  4,     II|             sem fogja róla mondani - soha!~ ~Angelika maga sem tudta
32  4,    III| legirtózatosabb nemével, a minőre ön soha nem is gondolt, s a mit
33  4,    III|            védne ellenük. Nem tettem soha, nem is gondoltam semmit,
34  4,     IV|          ártott még ellenségének sem soha, kinek magas lelke még az
35  4,      V|         nevét viselni van szerencsém soha sem.~ ~- Van önnek valaki
36  4,     VI|             az asszony arczáról.~ ~- Soha sem láttam, felele Moncené.~ ~-
37  5,      I|             a kit Feodorának hittak. Soha oly hosszú, szőke, selyempuha
38  5,    III|  Csarekoffnak. Hasonló leánynyal még soha sem találkozott életében.
39  5,    III|               Csarekoff úr udvarában soha sem találták szerit számát
40  5,    III|              frigy szalagjával; hogy soha el ne szakitsa azt a halálon
41  6,     II|              miatt a zongora mellől. Soha nagyobb hatást még nem aratott
42  6,    III|              fekete függönyt, melyet soha sem vettem ott észre, s
43  6,    III|         között. Asszonyunkat azonban soha sem szerette, don Jacintót
44  6,    III|  gouvernanteot, gardedameot, duennát soha sem tűrt maga mellett. Az
45  6,    III|              nem fognak megbocsátani soha.~ ~- Megállj. Van még egy
46  6,     IV|        elfognám veszteni a fogadást. Soha sem jutott csata előtt eszembe
47  7,   VIII|             sokszor mosom kezemet és soha le nem megy róla. Ott lesz
48  7,    XII|              szem még nem látott meg soha.~ ~Várt, várt, a nemtő nem
49  7,    XII|     fenéktelen tó, mely mindig sima, soha hulláma nincs. Ha olykor
50  7,   XIII|           fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~- ~ ~
51  8,      I|          nagy, a minőt még életemben soha sem láttam. Szőre nem volt
52  8,     II|             le a völgybe, nem hagyva soha egészen elnyugodni, elfeketűlni
53  8,     II|           hanem ott maradt őt nézve, soha nem ismert kiváncsisággal,
54  8,    III|             s azt hitte, hogy valami soha nem látott vad viszi haza
55  8,    III|          hogy eressze haza anyjához, soha sem lesz rosz többet. -~ ~
56  8,    III|         hallott emberi kaczagást még soha, megtetszett neki a hang,
57  8,     IV|            tulsó részébe, melyet még soha sem látott. -~ ~Csöndes
58  8,      V|    kitaláltam vetni fejemből, mintha soha sem láttam volna, és már
59  8,     VI|         fonadékon sebesen alázuhant. Soha sem vette őt észre senki.~ ~
60  8,     VI|            úrhölgy arcza kékült.~ ~- Soha sem akadt rá többet, bár
61  8,    VII|             nem jövünk lakásaik felé soha... A puha mohart, az éneklő