Rész,  Fezejet

 1  1        |          szemei nedvesek volnának, a kinek nincs egyéb terhe, mint
 2  1        |              mint az úti podgyász, a kinek nincs kedve bátor arczczal
 3  1        |    rendbeliek egy érzelemdús hölgyé, kinek családja sulyos erkölcsi
 4  1        |           franczia német lángelméjé, kinek egyedüli hibája az, hogy
 5  1,      I|          életvidám, őskedélyü férfi, kinek nyiltsága ismerős volt mindenki
 6  1,      I|          érzelmű, oly lovagias ifjú, kinek költői kedélyébe mind szerelmesek
 7  1,      I|          kidolgozás tanusitá, hogy a kinek keze ott járt, kegyelettel
 8  1,      V|           akkor eső lett belőle, s a kinek még a bőre száraz volt,
 9  1,      X|              keblén kisirni magamat, kinek látása is gyülölt volt otthon
10  1,     XI|            láb magas rézszinü indus, kinek tollakból csinált koronája
11  2,     II|             szegény talált fiu volt, kinek sem atyja, sem hazája, a
12  2,    III|           halál italává változik az. Kinek homlokára kennek belőle,
13  2,    III|             ismeri ez indulat nevét, kinek e soha nem látott képről
14  2,     IV|              a beteg ágya mellett, s kinek hűs kezét gyakran megérzé
15  3,     II|             hogy még van valakije, a kinek örömére itt kell maradnia. - „
16  3,     II|            letekintve az üldözöttre, kinek már ekkor nem lehete látni
17  3,    III|             és testi barátja volt, s kinek azt a szomszéd városba kellett
18  3,     IV|            kit a lyánka keresett; de kinek nevét szeszélye legbizalmasabb
19  3,     IV|            hévvel ajánlván azt, mint kinek igen igen sokkal tartozik.~ ~
20  3,      V|            egy gazdag örmény lakott, kinek igen sok pénze, igen szép
21  4,      I|           volna tudtára adni; hogy a kinek fogalma van becsűletről,
22  4,     II|            vádolhatná, megczáfoljon; kinek erényessége mellett a homlok
23  4,     IV|            hátulsó ajtón kisurranni, kinek személyleirása tökéletesen
24  4,     IV|          ember a kit nem ismerünk, a kinek kilétéről fogalmunk sincs,
25  4,     IV|       kilétéről fogalmunk sincs, s a kinek semmi köze hozzánk, bennünket
26  4,     IV|        lehetséges-e az, hogy egy nő, kinek egész multjában egy foltot
27  4,     IV|           még ellenségének sem soha, kinek magas lelke még az apró
28  4,      V| következtében a kit senki sem ismer, kinek arczára, alakjára senki
29  5,      I|              hol kapjanak másikat, a kinek ismét hasonló sorsot készitsenek
30  5,      I|     asszonyság, előkelő születésü, a kinek palotáját a legdiszesebb
31  5,      I|       malomba kűldheti s eladhatja a kinek tetszik. Ha tehát valaki
32  5,     II|           előtte egy fiatal leányka, kinek magaviseletéről látható
33  5,    III|         voltak, apró fogadások, hogy kinek a feleségét lehetne elszöktetni
34  5,    III|        járult a menyasszony mellett, kinek zsinóros dolmányáról még
35  5,     IV|             később kidűl a sorból; a kinek esetén azután a többiek
36  5,     IV|        gyakorlott az ivásban, mint a kinek egyéb dolga sem volt annál.
37  5,     IV|          ablakon át: felelt a leány, kinek szilaj arczvonásait a fáklya
38  5,      V|             fáklya gyanánt.~ ~- Most kinek lesz bátorsága ezeket a
39  6,     II|              y n o s tulajdona volt, kinek termeiben ez estve népes
40  6,     II|         magas kopaszhomlokú férfira, kinek máskor oly jókedvü arczán
41  6,     IV|             ábrándozva, egy közülük, kinek vállrózsája törzstisztet
42  6,     IV|             miféle ember lehet az, a kinek kétszer is van Eustaquio
43  7        |              nem hisz és nem szeret; kinek semmi nem fáj, kit semmi
44  7        |             gondolkozám az emberről, kinek alakja oly dicső. Elkisértem
45  7        |            hallgató embert kémlelve, kinek nesztelen némasága százszorta
46  7,      I|              megalkotva, hogy téged, kinek élete egy buborék élete,
47  7,     II|             és szolgája. S nincs úr, kinek ura, nincs szolga, kinek
48  7,     II|             kinek ura, nincs szolga, kinek szolgája ne volna.~ ~A koldus
49  7,     II|        koldus ebet tart: hogy legyen kinek parancsolnia, a fejdelmek
50  7,     IX|         vadonban. Embert alig látok, kinek ember alakja van is itt,
51  7,    XII|              egyetlen ember élt még, kinek lelkében Isten neve lakott,
52  8,     II|           csókot nyomott.~ ~A leány, kinek arcza egy percz előtt lángba
53  8,    III|              magas, csodás női alak, kinek a medve ismerő, örvendő
54  8,    III|        ismeretlen, csodás teremtést, kinek karjai könnyedén vitték
55  8,      V|       gyönyörű nő alak volt előttük, kinek phantasticus nyuszt és hermelinprémes
56  8,      V|            kell neki hasonlitania, a kinek neve nem tud eszembe jutni.~ ~
57  8,     VI|    megjelenne, egy hölgygyel karján, kinek láttára mindenki bámulva