Rész,  Fezejet

 1  1,    III|                         fel egy gazdag rézbányát, melynek miveléséhez rögtön hozzá
 2  1,    III|                        csupán csak még egy gőzös, melynek épitése iránt épen alkudozásban
 3  1,    III| kukoricza-telepitvényeiről találta magát ellátni, melynek következtében kellemetlen
 4  1,     VI|                       velem, egy magas ház előtt, melynek lehetett legalább hat emelete.~ ~
 5  1,    VII|                      vágyódásaiból eredett virág, melynek alakja, illata mult boldogságomra
 6  1,   VIII|                              Ez a szüz természet, melynek eredeti alakját emberi kéz
 7  1,   VIII|                       Végre egy folyamhoz értünk, melynek partján a város épült, még
 8  1,   VIII|                       irányozám a mutatott tájra, melynek sürüjéből midőn kibukkanánk,
 9  1,   VIII|                           egyik fültől a másikig, melynek alsó ajka egy csigahéjra
10  1,   VIII|                        ilyenben, itten ez palota, melynek a szomszédok csodájára járnak,
11  1,     XI|                          rövid sententiákból áll) melynek értelmét citoyen Kurcz ilyenformám
12  1,     XI|                       volt téve, egy tarka kutya, melynek lábait két kezével fogta.
13  2,      I|                            s régi vad ütközetről, melynek halottait egy rakásra hányva
14  2,     II|                          a finomabb társalgásnak, melynek egyik elve az: hogy az ember
15  2,    III|                         mint az átkozott ingovány melynek fertője az égető nyári naptól
16  2,    III|                       tört zöld por volt látható, melynek szaga hasonlitott a keserü
17  2,     IV|                           csodatévő szent forrás, melynek vize visszaadja a vakok
18  2,      V|                        villámos égre fenyegetett, melynek lobbanásait világtalan szemei
19  3,     II|                 átellenében van egy kisded város, melynek alacsony házikói kedves
20  3,     II|                        egy düledezett puszta vár, melynek bástyáin és legmagasabb
21  3,     II|                          mogorván az ajtón kivül, melynek rostélyos ablakán egy bozontos
22  3,    III|                           hagyná, és azt az eget, melynek felhői közt elkárhozott
23  4,     II|                     tiszta és nemes. Ollyan arcz, melynek csak mutatnia kelle magát,
24  4,     II|                        Angelika eltakarta arczát, melynek halálsápadtsága e perczben
25  4,    III|                      megjelen azon rettentő alak, melynek elundokitott arczán egy
26  4,     IV|                    összefüggéstelen szóbeszéd, de melynek összevissza bonyolult fonalai,
27  4,      V|                         figyelmeztetve voltam, de melynek kútfejére nem találok. Azon
28  5,    III|                       magának korhely társaságot, melynek körében minduntalan válogatott
29  5,    III|               legközelebbi órák egyike lesz-e az, melynek ütésére meg kell jelenniök
30  5,    III|                      oroszok kedvencz furulyáját, melynek hangjára legörömestebb tánczolnak.
31  6,      I|                          sötét épület következik, melynek szűk ablakai közűl csak
32  6,     II|                          azon dalt költve hangra, melynek szerzője, öndalától lelkesülve,
33  6,     II|                       meglátszott élveteg arczán, melynek vonalain szép lelke látszott
34  6,     II|                          és senki le ne szakitsa, melynek birását irigyelné az ember
35  6,     II|                  legközelebb elmult vigalomtól, s melynek csak olyankor szabad visszatérni,
36  6,     II|                         fátyolozott perczeiben, s melynek utóhangjaiból aztán az álomlátások
37  6,    III|                         egy mennyezetes ágy volt, melynek virágos selyem függönyei
38  6,    III|                      ruhás szekrényt nyitott fel, melynek öltönydarabjait a mint férje
39  7        |                     akarna azon sivatag érzésben, melynek neve világfájdalom. S ez
40  7        |                     mesterséges hálóját megszövé, melynek egyes szálai szivárványszint
41  7        |                      verőfényben. Néztem a pókot, melynek alakja oly utálatos, s gondolkozám
42  7,     IV|                        eszedbe az a virágos kert, melynek kóróit is rég szétfútta
43  7,     VI|                            Oly tiszta szerelmet,~ Melynek heve s lángjai el nem apadnak,~
44  7,     IX|                          e porszemnyi átom körűl, melynek neve föld, hanem e paránycseppet
45  7,    XII|                      óriási hegyet láttam egykor, melynek végtelen látása agyon fárasztá
46  7,    XII|                          arcz, e titkos sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta
47  8,     II|                    hullámzatban idomzatos testén, melynek minden tagja oly tökéletes,
48  8,     II|            kiszabadithatná magát, s mint a madár, melynek csak tollát fogta meg a
49  8,     II|                     zuhatag által képezett meder, melynek tajtékzó habjai tombolva
50  8,     II|                     felett a hullámzó tó medréig, melynek tajtékos kék vizei összecsapkodtak
51  8,    III|                        mely csak félig égett le s melynek derekára most a vadszeder
52  8,      V|                     mélyen fekvő sötétes szobába, melynek tetején volt egyetlen gömbölyű
53  8,     VI|                    bezárva azon rejtett szobában, melynek csak egyetlen ablaka volt
54  8,     VI|                          madárral, s a szerelmet, melynek önkénytelen vágyait a csalogányhangokból
55  8,     VI|                   felrántá az alcoven függönyeit, melynek sötétében térden állva,
56  8,    VII|                   lehetett volna nyugalmas állat, melynek nem fáj a lélek. Miért kellett