Rész,  Fezejet

 1  1        |    akár sem.~ ~Légy hidegvérű. Hát mi érdeme van arra e nemzetnek,
 2  1,     II|      oláhokat s ha megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan
 3  1,     II|   tudnak-e engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide tedd
 4  1,     IV|       magát! Miért nem érezzük hát mi is?~ ~Német, frank, irlandi
 5  1,      V|        Hamburgból Amerikába.~ ~Hát hogy fogunk ott megélni?
 6  1,      V|      mondá: itt a capitalis.~ ~Hát értünk valamihez, amice?
 7  1,     VI|      vidd vissza, süttesd meg. Hát a bor hol van?~ ~Erre elém
 8  1,     VI|       kis orvosságos üveget.~ ~Hát itt a bort talán a patikában
 9  1,     VI|             Nem értettem.~ ~De hát a szállás árára nézve mindegy,
10  1,     VI|          Lőn a felelet. -~ ~No hát isten neki, csak a többi
11  1,     VI|   második emeletbe vitt föl.~ ~Hát ez micsoda? tán a másik
12  1,     VI|      töltögette a csészékbe.~ ~Hát kend nem hallotta, hogy
13  1,     VI|    vagyok elfoglalva. -~ ~Mit? hát ki itt az ur? én-e vagy
14  1,     VI| kevésbbé tudta, hogy ki legyek hát voltaképen? utóbb is beirt
15  1,   VIII|      innen onnan ütögette.~ ~- Hát ez citoyen Kurcz? mondék
16  1,   VIII|     meg nem csufitotta. -~ ~No hát csak férjhez kell adni szaporán,
17  1,   VIII|        háljak egy födél alatt, hát ha ezt a kastélyt nekem
18  1,   VIII|     architectura van divatban, hát vegyük meg!~ ~Többek között
19  1,   VIII|     státus ehez a gunyhóhoz?~ ~Hát az a család, a mely benne
20  1,   VIII|       kiálték betéve az ajtót, hát ha ez volna a Noé bárkája,
21  1,   VIII|      nem követhettük őket. -~ ~Hát öcsém, ki feji meg ezeket
22  1,   VIII|       a bornyuból; oda megyek, hát a bornyum helyén egy roppant
23  1,   VIII|     akarok menni a hajlékomba, hát az ajtóm előtt egy akkora
24  1,     XI|     ide künn áll az ajtóban.~ ~Hát híják be, inték a kaczikának,
25  1,     XI|     azt kezdte tudakolni, hogy hát én mit adok viszont nászajándékul
26  1,    XII|     azt kérdi: mért nem megyek hát haza? -~ ~De már azt nem
27  2,    III|        h e á t n a g y o n.”~ ~Hát csakugyan ő!~ ~„Szép volna
28  2,    III|   felemelte fejét és kérdezé: „Hát soha sem lesz már reggel?
29  3,     II|  szemeit lehunyta, mint az.~ ~„Hát apádnak kije maradna akkor?”~ ~
30  3,     II|       mert el van temetve.”~ ~„Hát itt a benyilókba nem mehetnék?
31  3,     II|        ám - a más világra!”~ ~„Hát ki van még élő e lakban?~ ~„
32  3,    III|         de igen messze.”~ ~„No hát - szerencsés utat kivánok. -
33  3,     IV|       kiálta rá messzirül: „no hát ne tréfálj, ha velem akarsz
34  3,     IV|   enyhitve. - „Nem, ne menj el hát soha - szólt érzékenyen
35  4,      I|      előtt meggyőződnének.~ ~- Hát hisz ezt tehetik. Önnek,
36  4,      I|       Taillardra figyelni.~ ~- Hát nőm? kérdé zavarodottan,
37  4,     II|    annyi kincset bizni.~ ~- De hát ki tudja azt? Mi oka lehetne
38  4,     IV|             Valót mondtam.~ ~- Hát ezt ismeri-e Madame? Szólt
39  4,     IV|        van tébolyodva. Jöhet-e hát kérdésbe, hogy egy tébolyodott
40  5,     IV|  részegek, felelt a hajdú.~ ~- Hát te nem tudsz részeg lenni?~ ~
41  5,      V|     házassága első napján.~ ~- Hát ti engedetlenségre akarjátok
42  5,      V|      bámuló néptömeghez. -~ ~- Hát ti nyomorultak, mit bámultok
43  6,    III|   kapus. Nem ér semmit.~ ~- De hát mit tudom én, hogy mi ér
44  6,    III|    szerelmes-e úrnőm valakibe? Hát én azt hiszem, hogy ő abba,
45  6,    III|    szobaleány, elálmékodva. De hát hol van?~ ~A kapus feleségére
46  6,    III|        a bámulat miatt.~ ~- De hát ha szereti az asszonyunk,
47  6,    III|  gondolat rázta végig lelkét; „hát a kötél hol maradt”?....
48  6,    III|       rárohanjon?~ ~- Istenem, hát mit akar ön? kérdé a nő
49  6,    III|         Én parancsolom.~ ~- De hát ki ez az úr? dünnyögé a
50  6,      V|         Háládatlan rhinoceros! hát arról nem emlékszel rám,
51  6,      V|        is. Igen szépen.~ ~- No hát ülj le, és irj szépen egy
52  6,      V|    odaigértem már a Muzeumnak; hát csak iparkodjék velem találkozni.~ ~
53  7,     IV|      csillag, ha egéről lefut? Hát a szerelem hová lesz, ha
54  7,      V|  mondta a lyány nekem.~ ~Van-e hát, van-e élet a síron túl?
55  7,      V|    eskű. A lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~ ~ ~
56  7,     XI|       és káromolták az Istent. Hát ha majd az egész világ fog