Rész,  Fezejet

 1  1        |              Hisz mi az a hon? Föld, melyet másutt ingyen osztogatnak. -
 2  1,      I|            kell látszani a gyásznak, melyet belől viselünk. Ha látnál
 3  1,    III|           leánya kezével kinált meg, melyet én is elfogadtam, nem azért
 4  1,    III|             ez az ikáriai szabadság, melyet nem korlátol semmi, még
 5  1,     IV|            épen gyűlöli azt a hazát, melyet elhagyott, mint az irlandi,
 6  1,      V|         némelyik egy egy nagy ládát, melyet a többiek belehajtottak
 7  1,   VIII|              állatok bőréből szabva, melyet egy ugrással föllehet venni,
 8  1,   VIII|              a privat zsarnokságnak, melyet az ember önmaga iránt gyakorol,
 9  1,   VIII|        kenyeret, szalonnát piritott, melyet a citoyen oly jeles dolognak
10  1,   VIII|        akadtam vagy tizenkét holdra, melyet felbirtam szántani a nélkül,
11  1,     IX| elvbarátaihoz.~ ~Barátim!~ ~A siker, melyet elveink aratnak, óriási.~ ~
12  1,      X|             A seb el van mérgesedve, melyet hazulról hoztam. A sziv
13  1,     XI|       megnézni.~ ~A buzám tetejében, melyet lapályra vetettem, három
14  1,     XI|    domboldalba levő hat hold földem, melyet gyümölcsfákkal ültettem
15  1,     XI|              forintos tajtékpipámat, melyet emlékül elhoztam hazulról,
16  1,     XI|     hallottuk volna; ez az én vérem, melyet ha isztok, megemlékezzetek
17  1,    XII|            Az a kegyeletteljes gond, melyet iránta tanusiték, rávevé,
18  1,    XII|           mint maga az a vörös mező, melyet keresztül szel.~ ~Ha a magyarok
19  2,      I|       nagyszerü titokteljes tanitás, melyet csak azok hallanak, kik
20  2,      I|              babonás tengeri rémről, melyet „röpülő hollandinak” neveznek,
21  2,     II|            maradni azon szék mellett melyet egy ünnepeltebb hölgy saját
22  2,     II|             azon érzelem beljutalma, melyet ha tetetniök kellene, ha
23  2,     II|        támadnia, ki mind azon élvet, melyet ő félszázados élettől megvonva,
24  2,     II|              izzadság-adta jelétért, melyet egy gyermek lelke még remélni
25  2,    III|              mint alvó szörnyeteget, melyet bűbájos szem tekintete ébreszte
26  3,     II|         kúszáltan lógott le arczába, melyet a mirigy-görcsök éktelenül
27  3,    III|           négy részeibe azt a hamut, melyet apja tetemeire döntöttek,
28  3,     IV|         visszagázolt vele tutajához, melyet csak az imádság tarta a
29  4,      I|             egy levelet feleségéhez, melyet én csak akkor fogok neki
30  4,     II|             tanubizonyságul; - arcz, melyet a természet széppé, a lélek
31  4,    III|          iszonyú esemény emléke áll, melyet ha eltudnék feledni, azt
32  4,      V|             kegyedet; ime egy levél, melyet emlitett Tonners ur ir Mme
33  4,      V|              helyeiket, a határozat, melyet az elnök felolvasott ez
34  5,      I|       gazdájának fundus instructusa, melyet szaporit, elad, elpusztit,
35  5,    III|            hanem a legjobb mulatság, melyet Csarekoff úr vendégei számára
36  5,    III|            feszes vállfűző szoritja, melyet keresztben, hosszában aranyos
37  5,    III|        arczához az a gyöngyös párta, melyet nem érdemetlenűl viselt
38  6,      I|           vaskemenczéje mellett ült, melyet belülről lehete fűteni,
39  6,     II|             nagynénjéhez oly hangon, melyet szabad volt komolynak is,
40  6,     II|            elfojtott kaczaj kezdete, melyet egy még mulatságosabb néma
41  6,     II|            és számitsd fel a hatást, melyet eszközöltél. - S azzal körülvezette
42  6,     II|             figuráról beszélne neki, melyet kezében tartott; mint külön
43  6,     II|          csak kéziratban forgott, de melyet minden spanyol ismert, kezdé
44  6,    III|           rámáról a fekete függönyt, melyet soha sem vettem ott észre,
45  6,    III|       keresztvas állt ismét útjában, melyet csak az elhozott vaspálczával
46  6,      V|            reszkető tömegre mutatva, melyet is don Diego rögtön nyakon
47  6,     VI|             Nevemet, mely a tied is, melyet kimondani átok volt, és
48  7        |             joga azon sötét arczhoz, melyet visel, semmi joga az embert
49  7,      I|              gondolj rá: hogy e por, melyet most lábaddal tapodsz, s
50  7,      V|       fénykört, melyben született, s melyet megszokott; elhagyta rangját,
51  7,     XI|             közűl egyedűl az övé az, melyet nem lesz szabad hordozni
52  8,     II|      játszadott hosszú sűrű hajával, melyet a napsugárban száritgatott.~ ~
53  8,     IV|        sietett a falu tulsó részébe, melyet még soha sem látott. -~ ~