Rész,  Fezejet

 1  1,     IV|          A körülem élő világban senki sem érzi azokat, testvérem
 2  1,      V|     magam is.~ ~Egy percz mulva senki sem tudott róla többet,
 3  1,      V|         most a lőporos hordókra senki sem ügyel, egy szikra bizonyosan
 4  1,      V|        Csupán én értem nem jött senki, ott feküdtem tehetlenül
 5  1,      V|     szemünk láttára sülyedt el, senki sem menekült meg belőle.~ ~
 6  1,    VII|         ujjá teremteni, pihenni senki nem jöhet.~ ~Én szeretem
 7  1,   VIII|         azontul nem lakik benne senki egyéb, mint nehány fogadott
 8  1,   VIII|         ágyuval utánunk nem jön senki.~ ~Legvégre akadtunk egy
 9  1,   VIII|   kifáradtunk a nyargalásban.~ ~Senki sem, viszonzá ő, ezek a
10  1,      X|         ő is magyar, ott, a hol senki sem az.~ ~Ilyenek az én
11  2,     II|     Rynn oly jóember volt, mint senki más s azon felül jóltevője
12  2,     II|       gazdag ember. - Azt pedig senki sem mondá meg a leánynak:
13  2,    III|       melyről nem adhat magának senki számot, hogy hol vevé? Szivében
14  2,    III|    egyszer megvénült? Mikor már senki sem szereti, mikor mindenkinek
15  2,     IV|         viendő.~ ~És ez idő óta senki sem hallott Rynn Tamásról
16  2,      V|       feleltek a megszólitásra. Senki sem mert a hajóhoz közelebb
17  2,      V|        nem láthaták.~ ~Ilyenkor senki sem mert hozzá közelíteni,
18  3,     IV|        rég nem járt volna rajta senki, szomorúan be volt nőve
19  3,     IV|        kémény, utczáin nem járt senki, udvarain nem ugattak az
20  3,      V|        de bizott is benne, hogy senki elváltozott arczára nem
21  4,     IV|    hunyá be szemeit, érzé, hogy senki sincs ki védni tudja, de
22  4,     IV|   miután arczát a kapuson kivűl senki sem látta, az pedig nem
23  4,     IV|     vagyonát, hogy meg ne tudja senki, miszerint férje azért halt
24  4,      V|   Philadelphiában?~ ~- Tudtomra senki sincs.~ ~- Talán mégis ismerni
25  4,      V|        s minek tartalmát kivüle senki sem ismeré, ennek emlitése
26  4,      V|      levele következtében a kit senki sem ismer, kinek arczára,
27  4,      V|         kinek arczára, alakjára senki itt Párisban nem emlékezik,
28  5,    III|   legjobb leány is volt; ellene senki nem mondhatott semmi roszat,
29  5,      V|        végső hörgését sem hallá senki. Felette pedig ott állt
30  6,      I|         csupa lelkesült arczok; senki sem tudja, mi történt vele,
31  6,      I|  börtönőr, csak ő érte nem jött senki.~ ~Négy év óta hozzászoktatta
32  6,     II|  szerencsétlenség történt vele. Senki sem beszélt róla örömest.~ ~
33  6,     II|      titkos, önkénytelen sóhaj. Senki sem érzé magát elég magasnak
34  6,     II|       elérhesse. Nem volt méltó senki arra: hogy őt birja. E magasztos
35  6,     II|       mindenki örüljön neki, és senki le ne szakitsa, melynek
36  6,     II|         ajkak előtt e szavakra. Senki sem tudta, hogy saját magát
37  6,     II|     fordultak szomszédaikhoz de senki sem szólt.~ ~E pillanatban
38  6,    III|       meg valaki?~ ~- Nincs itt senki.~ ~- Az ablakon keresztűl?~ ~-
39  6,    III|        ostromlója volt elég, de senki meg nem hóditotta, senki
40  6,    III|        senki meg nem hóditotta, senki egy kegyével sem dicsekedhetett.
41  6,    III|        kérdezi lelkem. A háznál senki sem tudja. S ha asszonyunk
42  6,    III|        úgy terve meghiúsult, ha senki sincs, sikerült. -~ ~Az
43  6,    III|     lámpa vetett körül világot. Senki sem volt ébren. A szobából
44  6,    III|       nem változtál semmit.~ ~- Senki sem fog így rád ismerni:
45  6,    III|      kétségbeesve. Félre onnan. Senki se merje bántani. Bocsássátok
46  6,     IV|        felelének a körben ülők, senki sem látszott őt ismerni,
47  6,      V|        kapun.~ ~Sokáig nem jött senki azt kinyitni.~ ~- Nyisd
48  7,    XII| templomok sehol; nem imádkozott senki, felvilágosultnak nevezte
49  7,    XII|      vérfoltokat, miket kivülem senki nem lát, dúlt arczokat,
50  8,     VI|         Soha sem vette őt észre senki.~ ~Ez éji vándorlásainak
51  8,     VI|   elmultak, férjem rég meghalt, senki sincsen, a ki magányviszonyaim
52  8,     VI|         szókra. Nem vette észre senki.~ ~- Nemde különös volna