Rész,  Fezejet

 1  1,      V|         még roszabbul lett tőle; a hideg izzadság verte az arczát,
 2  1,     VI|          halból csinált kocsonyát, hideg marha pecsenyét, vastag
 3  1,     VI|         egy tál saláta, meg valami hideg sós hal, a minek a javát
 4  1,   VIII|          milyen forró a nap, olyan hideg az éjszaka, s ha folyvást
 5  1,   VIII|             lábaimnál valami sikos hideg testet érzék, mely oly különös
 6  2,      I| sziklaormokon éjféli holdvilágnál, hideg csöndes éjszakán, egyedűl;
 7  2,      I|        égett fatörzsnél melegedtek hideg őszi éjszakán; a csendes
 8  2,     II|           nem volt kellemetlen, ha hideg komolyságot kellett kifejeznie,
 9  2,    III|        közé húzta fejét: „Brrrrrr! hideg van!” monda és lehunyta
10  2,    III|            keze nem, mely egy sima hideg szelenczét tapinta meg.
11  2,     IV|            imádkozni, gyakran érzé hideg csont kezein az életfris
12  3,     II|      mindig erősebben-erősebben; a hideg Bóra, az éjszaknyugati szél
13  3,     II|           Nem akar szólni, és igen hideg!”~ ~„Meghalt.”~ ~„Ne - ne
14  3,     II|          akarok meghalni; - milyen hideg és fekete lesz az ember,
15  3,    III|           feküdjék a sírba, abba a hideg ágyba, a férgek közé. - „
16  3,    III|           az árokba, az volt olyan hideg, de homloka égett. - Egy
17  3,    III|          mely a kisértőt hazaküldé hideg kriptájába. Hátha még lelkét
18  3,     IV|            mindez nem volt elég. A hideg szél elálltával erős dér
19  3,     IV|            vérben volt, félelem és hideg nem hagyták őt egész éjjen
20  3,     IV|       szepegve futott utána, anyja hideg kezét tartva kezei közt.~ ~
21  3,      V|           lovag nagyot sóhajtott s hideg izzadságot törle le arczáról, „
22  3,      V|            a vér, arczát kiverte a hideg veritek. „Tóváry Dániel?”
23  3,      V|             minden tagjait rázta a hideg - „micsoda mód?” sürgeté
24  4,    III|          hogy ön hajlamát hozzám e hideg indulatnál egyébbel nem
25  4,     IV|    praetensiv arczával, ismerőseit hideg, magasságát éreztető komolysággal
26  4,     IV|           vissza a leplet s azután hideg szigorú hangon mondá el
27  4,      V|      Angelika arczán némi jeleit a hideg neheztelésnek észrevenni.~ ~
28  4,      V|         Taillard urat ismerte meg. Hideg, megvető arczczal fogadá.
29  4,      V|       Moncené egy igen magas, igen hideg tekintetet vetett az emberre,
30  4,     VI|    Meglátandjuk, meddig fogja ön e hideg nyugalmu tekintetet megtartani?
31  4,     VI|          nélkül tekinte reá. Arcza hideg, fehér maradt, mint a márvány.~ ~-
32  5,    III|       ajtón, ott hált a küszöbön a hideg márványon.~ ~Csarekoff annyira
33  5,      V|       helyre. Inkább taszitsa ki a hideg éjszakába, inkább küldje
34  6,      I|           ablakát, levetette magát hideg ágyára, lecsukta szemeit.
35  6,      I|       forró volt feje, és keze oly hideg. Az ablakban végig leégtek
36  6,     VI|      izzasztó hőség után porkavaró hideg vihar támadt s jéggel elegy
37  7,     IV| paradicsomból, ajtajára állitottad hideg angyalodat. Adj vissza egy
38  7,     VI|          Emma, mi bánt?...~ Künn a hideg éjben~ A szél szava szól....~
39  7,     XI|         nincs senkijök. - A tenger hideg lény, sem szive, sem lelke,
40  7,    XII|         széles, végtelen világban? Hideg volt, merre ment; ismeretlen
41  7,    XII|        örökkévalóság.~ ~Ment ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét
42  7,    XII|               És az apa kirohant a hideg, fagyos éjszakába, s égre
43  7,    XII|        lehelne legszorosb közelről hideg sóhajtást arczomra, oly
44  7,   XIII|           Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken
45  8,      V|      viszonzá Darvai, visszanyerve hideg, tréfás arczkifejezését,
46  8,     VI|        leánynyal? szólt visszatérő hideg nyugalommal, föltéve, hogy
47  8,    VII|             rázkódott, remegett, a hideg veriték gyöngyözött homlokán.~ ~
48  8,    VII|     megigézi, egy lépést tőn felé, hideg nyugalmát egy perczig sem