Rész,  Fezejet

 1  1,     XI|              az öreg Széki tanyáján, kit egykori ellenségeskedésünk
 2  2,     II|         reményeit látja felvirúlni s kit szeretni fog, mint édes
 3  2,     II|              végre egy élő teremtés, kit a sors hozzá azért téveszte:
 4  2,      V|            egy kopasz vakkoldus ült, kit rendesen ott lehete látni
 5  2,      V|              hogy egy fiatal férfit, kit a kiváncsiság rá vitt: hogy
 6  2,      V|           kérdék tőle ilyenkor, hogy kit keres bennök? suttogva mondá:
 7  3,      I|   fogadásokat hazudott azon lénynek, kit boldog perczeiben megtagadott.
 8  3,      I|                s add annak életéhez, kit tőlem elvettél. Add neki
 9  3,    III|           nincsen szivem, egy ember, kit keblembe bebocsáték, kilopta
10  3,     IV|            és még sem találta azt, a kit keresett.~ ~Lankadtan ült
11  3,     IV|              tömegre. Nem találták a kit a lyánka keresett; de kinek
12  3,      V|           innét az austriai határra, kit midőn a porta visszakövetelt,
13  4,      I|             koldusig minden ember; - kit imád, kit óhajtva keres,
14  4,      I|            minden ember; - kit imád, kit óhajtva keres, kiért áldozatul
15  4,     II|            ember adta át a kapusnak, kit az soha sem látott azelőtt;
16  4,    III|              ismertem többé annak, a kit úgy szerettem, s mintha
17  4,     IV|      tökéletesen megegyezett azéval, kit ismét mások Moncené asszony
18  4,     IV|              itél el oly hamar, mint kit sokáig kénytelen volt becsűlni,
19  4,     IV|          fordúlva, hogy ezen ember a kit nem ismerünk, a kinek kilétéről
20  4,     IV|              meggyilkoltassa férjét, kit szeretett, kiért élt s kiért
21  4,     IV|         Monce úr megbizottja lehete, kit ő külde a kérdéses pénzzel
22  4,      V| rejtélyességű levele következtében a kit senki sem ismer, kinek arczára,
23  5,      I|             neki, hogy az a leány, a kit olyan nagyon szeret, koránsem
24  5,      I|          különösen szép lyánykája, a kit Feodorának hittak. Soha
25  5,    III|            valóságos nőstény farkas, kit ha megharagítanak, karmol
26  5,     IV|           haragjától, egy féregétől, kit ha tetszik, eltapodhat?
27  6,     II|             egy bájos angol nő volt, kit egy év előtt fiatal spanyol
28  6,     II|            Serena sehol sem lelte, a kit keresett. Végre betekintett
29  6,     II|                  Ah, a derék férfiu, kit don Godoy jobb kezének neveznek,
30  6,    III|              Épen annak a képe az, a kit maga az alcovenben látott.~ ~
31  6,      V|              fülébe:~ ~- Azon ember, kit Serena testvérednél találtak
32  6,      V|             s visszatekinte társára, kit nem látott többé maga mellett.~ ~
33  7        |         szeret; kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga van
34  7        |            laktam.~ ~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott
35  7,    XII|            száján, s mint a madár, a kit anyja elhagyott, bágyadtan,
36  7,    XII|            futott az égő üstökössel, kit átkos útja kivül kergetett
37  7,   XIII|         angyala az emberiségnek? - A kit te megölelsz, nem sir többé.
38  7,   XIII|       Angyalok énekét hallani s azt, kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul,
39  8,      I|               egy elveszett gyermek, kit medvék neveltek, magas,
40  8,      I|           mondá egyike a lovagoknak, kit a medvék megtaláltak, s
41  8,     II|               vagy elvadult leányzó, kit anyja kidobott a vadaknak,
42  8,    III|              magas délczeg női alak, kit, mintha szárnyak vinnének,
43  8,     IV|          hasonló lényeket, az anyát, kit gyermekei körülcsevegtek,
44  8,     VI|             hol a kis pórfiú lakott, kit egykor megszabadita.~ ~A
45  8,     VI|             titkon sejte, az Istent, kit eddig a kelő napsugárban
46  8,     VI|       szerencsétlen szerelemgyermek, kit anyja gyalázattal hozott