Rész,  Fezejet

 1  1,     II|         Majd keresek én magamnak olyan országot, a hol megtudják
 2  1,     II|         meglássuk szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e engemet
 3  1,     II|     engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide tedd oda ember
 4  1,     II|        magamat benne királynak s olyan ötvenet vágatok alattvalóim
 5  1,      V| beleharapva eláldottam a világot olyan czifrán, hogy Jancsi térdenállva
 6  1,      V|         alkalommal az ember épen olyan könnyen megláthatja a más
 7  1,     VI|          elköltvén mellette négy olyan kis orvosságos üveg tartalmát.~ ~
 8  1,     VI|   hangnyomattal az én legényem s olyan grimászokat csinált, hogy
 9  1,     VI|         óráig sem maradok tovább olyan helyen, a hol az ember egy
10  1,     VI|      Széki vonult, de nem akarok olyan helyre menni, a hol magyar
11  1,     VI|        antagonistám, s nem bizok olyan vállalathoz, a mibe magam
12  1,   VIII|   feltalálandók valánk.~ ~Ez egy olyan város, a hova csak kaucsuk
13  1,   VIII|          Ikaria felé.~ ~Barátom! olyan statusban, a hol utak nincsenek,
14  1,   VIII|   helyekre, hol a szüz természet olyan mocsárokat nyomott az utunkba,
15  1,   VIII|            Legvégre akadtunk egy olyan meredekre, melyen a lovainkat
16  1,   VIII|        itt a milyen forró a nap, olyan hideg az éjszaka, s ha folyvást
17  1,   VIII|      pedig nem jól érzem magamat olyan országban, a hol magam vagyok
18  1,    XII|      folyam az ország czimerében olyan vörös volna is a vértől,
19  3,     II|       kis lyány! - ne menj hozzá olyan közel, mert majd te is meghalsz.”~ ~„
20  3,    III|      csurgott az árokba, az volt olyan hideg, de homloka égett. -
21  5,      I|          s iparkodott maga körűl olyan társaságot gyűjteni, melyben
22  5,      I|           hogy az a leány, a kit olyan nagyon szeret, koránsem
23  5,      I|         illik feleséges embernek olyan nagy elragadtatással beszélni
24  5,     II|       esett leánynyal történt.~ ~Olyan dolgok ezek, a mikről jobb
25  5,    III|     közel járt hozzá.~ ~Az ember olyan, hogy a jóból is megúnja
26  5,    III|     kegyes ajánlatot: nincs több olyan kegyelmes úr, mint gróf
27  5,     IV|      ragyogott a drága kövektől; olyan volt a sok gyémánttól, mintha
28  5,     IV|        ember fejének való, ő nem olyan gyakorlott az ivásban, mint
29  5,      V|         volt eddig nálam laknod, olyan jó lesz laknod az ólombányában,
30  5,      V|          az a szijkorbács, a mit olyan jól ismernek már az engedetlenkedők.~ ~-
31  5,      V|          zöldes láng fénye, mely olyan halottszint adott a körűlállók
32  6,      I|  tánczolnak ide át! Minden ember olyan boldog.”... A fogoly elmélázva
33  6,    III|      képe tűnt elő, s arra aztán olyan szerelmesen kacsingatott.~ ~-
34  6,    III|     himzett papucsait keresve.~ ~Olyan szép volt....~ ~Hosszú fekete
35  6,    III|  javultam semmit. Lelkem most is olyan vad, mint volt akkor, midőn
36  6,     IV|          biztos nem vagyok, hogy olyan sokba fogadjak, hanem áll
37  7,      I|    lábaddal tapodsz, s mely most olyan sötét, ember volt egykor,
38  7,      I|        sötét, ember volt egykor, olyan mint te vagy, s ember lesz
39  7,      I|        vagy, s ember lesz egykor olyan, mint te vagy, s gázolni
40  7,     VI|          borzadt, elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit
41  8,      I|           a ki tán medvének épen olyan szép, mint te grófnak, s
42  8,     II|      mely alakjaikat visszaadja, olyan mint az a fekete tükör,
43  8,     VI|          édes anyja volna... nem olyan roszak a vadállatok asszonyom,
44  8,    VII|           itt fáj valami, valami olyan nagyon, valami féreg emészt -