Rész,  Fezejet

 1  1        |             év mulva született, vagy épen soha sem.~ ~Álljanak itt
 2  1,    III|       ajándokával meg legyünk áldva, épen e napokban fedeztem fel
 3  1,    III|           pavillonjaimat!) mely hely épen legalkalmasabb leend kikötőnek,
 4  1,    III|         gőzös, melynek épitése iránt épen alkudozásban vagyok, s mely
 5  1,    III|             s ennek megtorlásaúl már épen bloquirozni akartam fővárosukat,
 6  1,     IV|       mindenütt jól érzi magát, vagy épen gyűlöli azt a hazát, melyet
 7  1,      V|          indul.~ ~Férje az asztalnál épen bankot adott.~ ~Az emberek
 8  1,      V|                Az emberek egy részét épen boszantani látszék a hölgy
 9  1,      V| felöltözködve.~ ~Alig voltam készen, épen csak a kávémat akartam meginni,
10  1,      V|            ilyen alkalommal az ember épen olyan könnyen megláthatja
11  1,     VI| qualifieatióban van a cselédjével.~ ~Épen apropos érkezett erre hozzám
12  1,   VIII|          sokszor láttam lefestve; no épen ilyen nem volt az a valóságban:
13  1,   VIII|         rajta, egy nagy szellem most épen egy nagyvilágnyelven dolgozik,
14  1,   VIII|      összetákoltam valami ólat, s az épen annyi pénzembe került, mintha
15  1,   VIII|             házból, miután a fenevad épen az ajtóm előtt vett állomást.
16  1,     XI|      tépelődnöm.~ ~Egy reggel, midőn épen ágyamban fekve, azon törném
17  1,     XI|              kivül kellene keresnem, épen akkor hallok nagy tappogást,
18  2,    III|            alatta kezével, újjai már épen fejecskéje alatt voltak.
19  2,      V|         márvány lépcsőzetének alján, épen a regemondó lábainál, egy
20  2,      V|       mondának a körülállók.~ ~A nap épen utolsó sugárait veté a tengerre.
21  3,     II|              határ széltől. Jelenleg épen az Unna túlpartján fekvő
22  3,     II|           dühösen ágaskodnak rá. Már épen a csónak mellett van. Lő.
23  3,    III|         Testvér bátyja Murányi Gábor épen akkor járt jegybe egy előkelő
24  3,    III|             más világra vezet, s már épen bezörgetett az élet harminczadi
25  3,     IV|             elvezetlek.”~ ~„Oh igen, épen odáig akarok menni” - szólt
26  4,      I|           önt a legújabb tudósitások épen nem látszanak érdekelni.~ ~
27  4,     II|              fönségessé teremtett.~ ~Épen öltöző asztalánál ült, szokatlanul
28  4,    III|            beszélni, mely a könyeket épen nem veszi igénybe.~ ~- A
29  4,      V|        megtagadjam az Istent.~ ~- Oh épen nem pokolbeli lélek, szakasztá
30  4,      V|           ármányt kohol ellenem.~ ~- Épen nem asszonyom. Ő esküvel
31  5,      I|          felől van szó, hanem hiszen épen azért kezdtem beszédemet
32  5,      I|         ottan ez a szokás; hátha ott épen ezt tartják a legillendőbbnek. -
33  5,    III|            templomban is voltunk.”~ ~Épen semmi gondjuk sem volt nekik
34  5,     IV|     egyszerre közéjök a szép Malika, épen a borozó asztal közepére,
35  6,    III|            Egy sem maradt hátra?~ ~- Épen annyi ment ki, mint a mennyi
36  6,    III|      feleletet adott a kérdésre.~ ~- Épen annak a képe az, a kit maga
37  6,    III|           azonban az elszakadt kötél épen elég volt neki arra, hogy
38  7,   VIII|            és csábitóját megöltem.~ ~Épen egymást tarták átkarolva,
39  8,      I|            is van, a ki tán medvének épen olyan szép, mint te grófnak,
40  8,     II|         szűnt meg üldözni.~ ~Azonban épen a sűrű berek, mi annyiszor
41  8,      V|              poharak között, s mikor épen a huszadik áldomás poharat
42  8,     VI|            tartom magamnál, kegyedet épen azért vezetém ezen szobába,
43  8,     VI|           vezetém ezen szobába, mert épen itt van az, lássa s győződjék
44  8,     VI|             a leánynak lételt adott, épen akkor jegyben járt egy gazdag