Rész,  Fezejet

 1  1,      I|          mindenki előtt, ki vele egyszer összejött, most magában
 2  1,      I|      satyrákat csinál azokból.~ ~Egyszer elém áll s elkezdi magasztos
 3  1,      V|    meghagytam, hogy ne zörögjön. Egyszer fölébredek, kérdem Jancsitól,
 4  1,      V|         világért sem kér semmit, egyszer csak azt látom, hogy neki
 5  1,      V|       sokára meglátandom őket.~ ~Egyszer elorditja valaki magát oda
 6  1,      V|        azután mindig sebesebben, egyszer körülcsapta az örvény s
 7  1,   VIII|     kiküldtem a partra halászni, egyszer csak jön vissza nagy orditva,
 8  1,   VIII|       kikötöttem a fűre legelni; egyszer Jancsi nyargal be nagy ijedten,
 9  1,     XI|       próbálgatja a tetejét, mig egyszer egy iszonyu roppanásra ébred
10  1,     XI|    szegény Jancsi beleveszett.~ ~Egyszer már makacs hideglelésből
11  1,     XI|        legvadabb gyermeke, de ha egyszer megszeret, akkor el nem
12  1,     XI|         csapsz a földhöz, ha még egyszer születsz is, kiálték nekigyürközve,
13  1,     XI|        nem születik ujra, ha még egyszer ujra támad is a világ! Eredj
14  1,     XI|      aligha meg nem kisértem még egyszer a tengeri utat.~ ~ ~ ~L
15  2,    III|        ragyogásait nem ismeré.~ ~Egyszer egy ritkaság-gyűjteményben
16  2,    III|        tud az ember meghalni, ha egyszer megvénült? Mikor már senki
17  2,    III|       csakugyan ő!~ ~„Szép volna egyszer z ö l d c z u k r o t tenni
18  3,      I|         lefolyt. Minden hónapban egyszer kapok kenyeret és vizet.~ ~
19  3,     IV|         A kis lyány rá akart még egyszer borulni, azt eltolta onnan,
20  3,      V|          istenitő csókját, - még egyszer kebléhez ölelé őt, - és
21  3,      V|      kebléhez ölelé őt, - és még egyszer. -~ ~Apa, ne aludjál! -
22  4,    III|         fog szenvedni, mondá még egyszer visszafordulva s azzal elsietett.~ ~
23  4,      V|           Nos asszonyom, most az egyszer tán nem mutattam önnek halálfőt,
24  4,      V|  irtózatos dráma kifejlődését.~ ~Egyszer végre nyilt a terem, az
25  4,      V|        börtönből. Az ajtóban még egyszer visszafordult.~ ~- Holnap
26  5,      I|      szerecsen feketének.~ ~Volt egyszer a többször tisztelt úrnőnek
27  5,     II|        év multával, midőn a gróf egyszer falui egyikében kocsikáznék,
28  5,     II|     leveleket irdogált neki, sőt egyszer midőn a gróf új választottjával
29  5,      V|          nép a legirtózatosb, ha egyszer kitör: sehol sem oly irtózatos
30  5,      V|      tudtul adatott, hogy ha még egyszer jobbágyaik fellázadnak,
31  6,     II| visszaereszté rá a függönyt, még egyszer visszatekintett rá. Azután
32  6,    III|          házhéjáról, mintsem még egyszer visszatérjen... A kétségbeesés
33  6,     VI|           boldogok leszünk....~ ~Egyszer vétettem halálosan, azért
34  7,     IV|   életben, sem a másvilágon. Még egyszer fogsz anyai keblen pihenni, -
35  7,   VIII|       mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit, azokat
36  7,     XI|            Szegény asszony!...~ ~Egyszer zivataros éjszakán a felháborodott
37  8,     II|  annyiszor volt menhelye, lőn ez egyszer árulójává, hosszú leeresztett
38  8,     II|        következő pillanatban még egyszer oly vad hőség futotta el
39  8,     IV|         elvégzé dalát, ujjai még egyszer végig futottak a guitarre
40  8,      V|         a vadászért és a vadért. Egyszer a vendégek egyike ezt a
41  8,      V|       helyeslék: hogy a hasonlat egyszer kitalálva, csakugyan meglepő. -~ ~-
42  8,      V|        társaság ez alku után még egyszer oly vig lett, mint az előtt.
43  8,      V|     vendégei fejéhez vagdalni.~ ~Egyszer egyik inasa belép hozzá
44  8,     VI|         mint tulajdonát. A pórnő egyszer, midőn fáért az erdőre járt,