Rész,  Fezejet

 1  4,     II|                       II.~ ~Duforet Angelika, az üzér neje ismert szépség
 2  4,     II|     Kivülről csöngetés hallatszott, Angelika kiküldé szobaleányát, hogy
 3  4,     II|            tele volt aranynyal. -~ ~Angelika zavarodottan tekinte a megfoghatatlan
 4  4,     II|      megvolt szakadva és kihuzva.~ ~Angelika nyugtalanul kelt föl öltöző
 5  4,     II|          segéd, Monce ur meghalt.~ ~Angelika hátra tántorult, széke karjára
 6  4,     II|         által előidézett bukását.~ ~Angelika eltakarta arczát, melynek
 7  4,     II|       kérdeztem, ama másikat, szólt Angelika, lesűtve szemeit s nem birva
 8  4,     II|        fogja róla mondani - soha!~ ~Angelika maga sem tudta tovább tartóztatni
 9  4,     II|       tiszteletteljesen megcsókolva Angelika kezét, visszanyujtá neki
10  4,     II|            elvennem asszonyom.~ ~És Angelika ismét ott látta maga előtt
11  4,    III|                              III.~ ~Angelika elhagyva sz. honoré-utczai
12  4,    III|             üdvözlettel köszönté.~ ~Angelika, mig kezei napi munkáján
13  4,    III|       megismeré.~ ~Taillard volt.~ ~Angelika némán inte neki, hogy foglaljon
14  4,    III|         vagy együtt fog meghalni.~ ~Angelika egy tekintetet vetett Taillardra,
15  4,     IV|             Monce született Duforet Angelika asszonyt, hogy férjét Monce
16  4,     IV|            orozva meggyilkoltatá.~ ~Angelika lehunyta szemeit s hosszan
17  4,     IV|      kérdést intéznie a vádlotthoz. Angelika fölállt, nyugodtan szemébe
18  4,     IV|          foglalt helyet a teremben, Angelika némán hunyá be szemeit,
19  4,     IV|         Uraim, esküttbirák. Duforet Angelika a legiszonyatosabb bűnnel
20  4,     IV|             okot elfogom mondani.~ ~Angelika szorongva nyögött föl. Arnould
21  4,     IV|  helyeslésben tört ki... És valóban Angelika arcza azon perczben oly
22  4,     IV|             is fölmentette őt....~ ~Angelika arczán végig csordult a
23  4,      V|       közvádló arrogans arczával, s Angelika ügyetlen külsejű védelmezőjével.~ ~
24  4,      V| védelmezőjével.~ ~Csak ekkor lehete Angelika arczán némi jeleit a hideg
25  4,      V|             neve asszonyom „Duforet Angelika?”~ ~- Igen.~ ~- Szokott
26  4,      V|          bizonyos - Tonners urat.~ ~Angelika minden idegeiben összerázkódott,
27  4,      V|         Ismeri-e ön Tonners urat?~ ~Angelika szándékosan hallgatott azon
28  4,      V|       ezerszer.~ ~T o n n e r s.”~ ~Angelika a sértett szüziesség lángpirjával
29  4,      V|           Jó, - szólt magához térve Angelika, tehát végre meg fogom őt
30  4,      V|            mi önt gyanúba keveri.~ ~Angelika agyában hirtelen egy új
31  4,      V|           először a haláltól? nyögé Angelika, most meg volnék mentve
32  4,      V|          nem emlékezik, a hol Monce Angelika gyermeksége óta lakott,
33  4,      V|          megnyilt a börtön ajtaja s Angelika a belépőben Taillard urat
34  4,      V|      nemével, a vérpad halálával.~ ~Angelika egy perczre összeborzadt,
35  4,      V|            meghalunk.~ ~* ~ ~Másnap Angelika esküttszék elé hivatott.~ ~
36  4,      V|   találtatott.~ ~E szó kimondásakor Angelika mennyei magasztossággal
37  4,      V|            ájultan rogyott össze.~ ~Angelika oda futott hozzá, ápolta,
38  4,     VI|           elkezde vetkőzni.~ ~Ekkor Angelika kérte magához gyóntatóját
39  4,     VI|       szokatlan törvényszéket, mely Angelika fölött volt itélendő.~ ~
40  4,     VI|         Közel volt már az idő, mely Angelika gyermekének életet, ő neki
41  4,     VI|               Ártatlan vagyok, volt Angelika örökké hű válasza.~ ~- Jó
42  4,     VI|                  Meglehet, viszonzá Angelika nyúgodtan. Most látom őt
43  4,     VI|         álszakállat s azon perczben Angelika ijedelmes sikoltással ismert